Nehéz eldönteni, hogy a sztereotípia, ill. előítéletes "térképek" elsősorban térképek, vagy sokkal inkább mémek-e. Nehézsúlyú térképészek valószínűleg mémeknek, míg az átlagemberek inkább térképnek ítélnék meg. Közös bennük, hogy nem a valóságot ábrázolják méretarányosan kicsinyítve, hanem olyan dolgokat, amelyek csak az emberek fejében léteznek és nem is biztos, hogy van egzakt földrajzi kiterjedésük.  

Európa 20 lehetséges felosztása (szerző: Yanko Tsvetsov)

Talán nem árulunk el túl nagy műhelytitkokat, hogy ez a kissé rendhagyó bejegyzés eredetileg angol nyelven készült volna el, elsősorban a lustaság miatt. Hiszen kinek lenne kedve feliratozni ezt a megszámlálhatatlan sok angol magyarázószöveggel ellátott térképet (na jó ábrát). Nem is fogom. Mindenesetre nem lehetetlen, hogy a jövőben elkészül majd az (első) angol fordítás is!

A legenda szerint az erső sztereotípia térkép 2009-ben készült el a kozmopolita bolgár Yanko Tsvetskov  [Alphadesigner] jóvoltából, aki éppen egy kemény télen előállt ukrán-orosz geopolitikai gáz-vita idején határozta el, hogy  elkészíti az első sztereotípia térképet, ahol az országok felületén egy egy rájuk jellemző előítéletes — politikailag abszolút inkorrekt —  jelző található. Például Oroszország egy paranoid olaj birodalom, Törökország pedig "NoYouTubeLand". Nos, ebben a bejegyzésben nem ezekről a térképekről lesz szó, hanem egy az előítélet-térképek egy második generációjáról, amelyeket az [x=szám] mód, hogy felosszuk [y=országot] képlettel lehet felírni. Nem mintha baj lenne a sztereotípia térképekkel, de utóbbiakban mintha több belefektetett energia lenne, több földrajzi információval szolgálnak egy adott területről és többnyire mélyebb humor húzódik meg mögöttük — amennyiben valóban értelmezhető dologról van szó. Ugyanis ezek között is előfordulnak igen silány munkák, közülük néhányat (Osztrák-Magyar monarchia) itt is bemutatunk elrettentő példaként. 

Az első ún. digitális sztereotípia térkép (Yanko Tsvetskov)

A hasonló térképek nem csupán az adott földrészről, országról szolgálnak információval, hanem reflektálják a készítőjének intelligenciáját ill. műveltségét is. További jellemzőjük, hogy vírusként terjednek a neten. Elsődleges céljuk nem az természettudományos ismeretterjesztés, hanem pusztán a szórakoztatás, ezért is lehetne őket inkább a mémek kategóriájába sorolni. Szerencsére vannak köztük igencsak intelligens munkák is. El lehet vitatkozni a hasznosságukon, értelmükön, de nehéz nem meglátni, hogy bizony minden egyes ábra szolgál valami újdonsággal még a sokat látott geográfusok, kartográfusok számára is. 

Földrészek, országok és országrészek egyaránt terítékre kerülnek, sőt olyan már letűnt birodalmakkal is találkozhatunk, mint Róma, vagy az Anjou Anglia. 

Böngészésük talán nem csupán a sztereotípiák megcsontosodásában, hanem megszüntetésükben is segíthet. 

Hajtás után megtekinthető a majdnem teljes, 84 példányos kollekció:

Magyarországról nézve nehéz elképzelni milyen óriási forgalom és gazdasági erő összpontosul Európa (és a világ) legnagyobb kikötőiben, elég csak annyit mondanunk, hogy az első három európai kikötő éves összesített teherforgalma bő két és félszerese a teljes magyarországi teherforgalomnak. Kézenfekvő gazdaságpolitikai elképzelés, hogy ebből az óriási mennyiségű áruáramlásból (azt némileg eltérítve) valahogyan nekünk is részesülni kellene, de ehhez azért nem ártana helyesen értelmezni a valóban nagy kikötők gazdasági erejét, hátországukkal való gazdasági kapcsolatait. Erre teszünk ma kísérletet Rotterdam, Antwerpen és Hamburg esetében.

A Berge Stahl óriás vasércszállító Rotterdamban, terheletlenül. Teljes terheléssel a világosabb része víz alá kerül - (forrás)

Kismarton jelenleg az Ausztriához tartozó Burgenland tartomány székhelye. Soprontól északra található, legnagyobb nevezetessége a város közepén álló Esterházy kastély és annak parkja. Kismarton azonban nem mindig volt 14200 lakosával Burgenland messze legnépesebb települése, az egységes város csak 1920 után alakult ki hat település összeolvasztásából, ugyanis Magyarország leggazdagabb földesurai nem csupán anyagilag gyarapították a Kismartont, hanem a Kismarton nevű települések számát is négyszeresére emelték.

Sohasem felejtem el, amikor néhány éve a könyvtárban észrevettem, hogy selejtezni kívánnak egy hatalmas aranybetűs zöld könyvet. Amikor szóltam, hogy rögtön elvinném mondták, hogy kell még várni pár napot vagy hetet míg átfut a rendszeren. Mondtam, hogy kikölcsönzöm addig szívesen. Nem, azt nem lehet, nézzek már rá ez már csak a mérete miatt sem kölcsönözhető. Szó, ami szó aznap este már otthon lapozgattam az 1989-es Magyarország Nemzeti Atlaszát.

A napokban több cikk jelent meg az erdélyi magyar sajtóban egy, a Nagyvárad főterén elhelyezett centenáriumi kiállításon látható román térkép kapcsán. A témával később a 888.hu is foglakozott. Ez utóbbi írás szerzője gondolatainak alátámasztására az én egyik írásomat idézte:

Erre ezúton reagálnék.

A vonatkozó blogbejegyzésemre való hivatkozás két hibát tartalmaz. 1; Összekever két azonos évben keletkezett, de különböző kiadású román térképet. 2; Olyan tulajdonságokkal is felruházza a Nagyváradon kiállított térképet, amelyekkel az nem bírt.

2020-ban a Marken Wadden projekttel lezárul Hollandia történetének egy hosszú szakasza, amelynek során közel hétezer négyzetkilométer földet foglaltak vissza a tengerektől és tavaktól. Az évszázadokon keresztül ívelő vállalkozás a XIII. században még kudarcosnak tűnt, de a XX. században új lendületet kapott Cornelis Lely vezetésével. Jelenleg is zajlik a nagy holland mérnök utolsó tervének megvalósítása, de közel sem úgy, ahogy annak idején a Markenwaard poldert megálmodta. A hollandok által teremtett utolsó szárazföldeket nem a hollandok, hanem az élővilág fogja birtokba venni.

A Marker Wadden projekt madártávlatból (forrás)

Egy családi albumban talált német irredenta bélyegsorozat ihletet egy cikksorozatot a Pangeán, melynek keretein belül bejártuk a Németország által elvesztett területeket Hultschintól körbe Elzász-Lotaringiáig. Nagyon úgy tűnik, hogy ez az ötlet nem csak nekünk jutott eszünkbe, hanem Bjørn Berge dán írónak és bélyeggyűjtőnek is aki megírta Az Eltűnt országok nyomában c. könyvet. Ebben a könyvben szerepel egy német határvidék, ami a mi bélyegeinkről lemaradt. Nem volt rá szükség, ugyanis. Bár itt is volt népszavazás, a terület végül Németországnál maradt. Mai bejegyzésünkben Kelet-Poroszországba látogatunk, ahol a helyi lengyelek meglepő döntésbe az antant is belenyugodott.

Marienwerder, Nyugat-Poroszország (forrás)

Az elsőre kissé hatásvadásznak tűnő címadás meglepő módon valós problémakört takar: előfordulhat-e cunami az alpi tavakban, víztározókban? A kérdéssel leginkább az utóbbi évtizedben kezdtek foglalkozni, és a válasz az hogy igen, már volt is rá példa mind természetes okokból, mind pedig emberi mulasztásból kifolyólag.

Mi is kell egy cunamihoz? Nagy vízoszlop, melyet valamilyen erőhatás kilendít nyugalmi pozíciójából, és a nekilendülő víztömegnek szüksége van egy partszakaszra, amire kifuthat és pusztíthat. Ezek a tényezők pedig mind rendelkezésre állnak az általában mély, nagy víztömeggel rendelkező alpi tavak esetében, melyek felett sok esetben magas hegyoldalak magasodnak, amelyek igen kedvezőtlen esetben bele is csúszhatnak a tavakba, víztározókba. Persze a vázolt eseménysornak már csak a veszélyeztetett terület korlátozott kiterjedése miatt is viszonylag kicsi az esélye, ugyanakkor a Genfi-tó körül élők 563-ban már megtapasztalhatták, mi is történik, ha mégis bekövetkezik az "elképzelhetetlen", akárcsak a Piave völgyében fekvő Longarone lakói pontosan 1400 évvel később.

Augusztusi hír, hogy lassan harminc év után talán sikerül végre rendezni a határvitákat Oroszország, Kazahsztán, Türkmenisztán, Irán és Azerbajdzsán között. Az öt ország nem hegyekért, városokért, vagy éppen katonai támaszpontokért verseng, hanem a világ legnagyobb tava feletti fennhatóságért, amely alatt óriási szénhidrogén kincs rejtőzik. A tárgyalások során az is eldőlhet, hogy mégis micsoda a Kaszpi; tenger vagy tó? 

A Kaszpi-tenger műholdképe

Politikailag Nagy-Britannia 1066 óta minden jelentős inváziónak ellen tudott állni. Földrajzilag azonban vesztésre áll egy olyan invázióval szemben, amely a legutolsó glaciális maximum óta tart. Ez pedig nem más, mint a Pangea blog által egyik legjobban körüljárt téma; a tenger előrenyomulása a szigetek rovására. 2018. augusztus 13-án a szokatlanul alacsony apály felszínre hozta ennek a húszezer éves háborúnak az egyik csataterét Lincolnshire partjainál. 

Borth (Wales) elsüllyedt erdeje (forrás)