Németországban és Svájcban 2019. január 18-án egy svéd diáklány példáját követve iskolások tiltakoztak a klímaváltozás ellen. Mivel a Pangea blog nem országos hírportál, ezért mi pontosabban fogalmaznánk; a klímaváltozás kérdéskörében a kormányuk által tanúsított inaktív magatartás ellen tiltakoztak. Figyelemfelhívó akciójuk hasznosságát többen meg fogják kérdőjelezni, mindenesetre a közeljövőben elképzelhető, hogy már nem kell kabátot vinniük a tüntetésre.  

Diákok tüntetnek Solothurn városában a "klímaváltozás" ellen 2019. január 18-án. (forrás)

Kisbolygók a Naprendszer valamennyi térségében előfordulnak, ám két olyan tartományt is ismerünk, ahol igen nagy számban találhatók. A közelebb elhelyezkedő, ezért sokkal részletesebben ismert a Mars és a Jupiter pályája között található fő kisbolygó öv. A távolabbi pedig a Neptunusz pályáján kívül található Kuiper-öv. A kisbolygók kutatása napjaink egyik legnépszerűbb területe, különösen annak tudatában, hogy a Földünkre is hatással lehetnek. A főöv réseiből kiszóródó kisbolygók ugyanis olyan pályára állhatnak, amely keresztezi Földünk pályáját, és egy esetleges becsapódás katasztrófális következményekkel járhat. 

A 2004 karácsonyán pusztító indiai-óceáni földrengés és az általa kiváltott cunami nemzedékünk talán legnagyobb és legtragikusabb természeti katasztrófája volt, melyet csaknem "élőben" követhetett az egész világ. Ma annak járunk utána, mi zajlott le a mélyben, mi okozta a példátlan, az Indiai-óceán térfogatcsökkenésével is járó katasztrófát?

Letarolt szumátrai falu a 2004-es katasztrófát követően - (Forrás)

Az emberi gének egy kicsiny hányada nem a sejtmagban, hanem a sejtek energia előállításáért és annak raktározásáért felelős mitokondriumokban található. Ezt a DNS-t csak anyai ágon örökölhetjük. Őseink összes generációjában tehát csak egyetlen nő volt, akitől a mitokondriális géneket örökölhettük.

A Toba szupervulkán kitörése művészi ábrázoláson (forrás: world.edu)

Igen, létezik ilyen, ráadásul viszonylag gyakori az előfordulása. Magyar neve horzsakő, habkő, néhol tajtékkő. A legtöbben onnan ismerik, hogy sarokcsiszolásra is használják, de most nem a flexre gondolunk, hanem konkrétan a lábápolásra. Mai bejegyzésünkben azonban nem a felhasználására, sokkal inkább a keletkezésére, szerkezetére és földrajzi előfordulására koncentrálunk – geológus szemmel.    

 Horzsakő minták. Santorini (bal), Tenerife (jobb)

2013. december 7-én, napra pontosan 5 éve egy geomorfológiai cikkel indult útjára a Pangea blog. Az induláskor nem lebegett semmiféle különösebb cél a blog előtt, és ha valaki feltette volna a kérdést, hogy hol képzeled el a blogot 5 év múlva valószínűleg nem a mostani helyzet jutott volna először eszembe. Ugyanis a Pangea bloggal az elmúlt öt évben sikerült valamit letenni a hazai földtudományos-ismeretterjesztés asztalára. 

Így nézett ki a blog 2 éve

(Az angol nyelvű változat itt, a román nyelvű változat pedig itt olvasható.) 

Száz évvel ezelőtt a mai napon került sor a Gyulafehérvári Román Nagygyűlésre. Itt mondták ki a Gyulafehérvári határozatban Románia, valamint "Erdély, a Bánság és Magyarország összes románjainak" egyesülését. A román területi érvelés - hasonlóan a régió többi szereplőjéhez - jelentős mértékben támaszkodott etnikai térképekre. A centenárium okán Romániában is megélénkült a téma iránti érdeklődés, így Bukarestben az október végi „România Mare reflectată în reprezentări cartografice” [Nagy-Románia a térképi ábrázolások tükrében] című etnikai és más térképekre fókuszáló kiállítás (Biblioteca Academiei Române/Román Akadémia könyvtára) után éppen a napokban nyílt egy újabb, kifejezetten a korabeli etnikai térképekkel foglalkozó kiállítás, "Războiul hărților"  [Térképek háborúja] címmel (Muzeul Naţional al Hărţilor şi Cărţii Vechi/Nemzeti Térkép- és Régi Könyv Múzeum, ők szervezik egyébként a Nemzetközi Térképtörténeti Konferencia 2021-es, bukaresti ülését). Budapesten éppen az Országos Széchényi Könyvtár Térképtárában láthatunk egy több régióra fókuszáló, etnikai térképeket bemutató tárlatot (Az I. világháború térképeken: Határviták). Ebben az írásban a korabeli román etnikai térképeket próbáltuk meg összeszedni. Jelen bejegyzés alapvetően egy képekkel ellátott bibliográfiai jellegű lista, így az egyes térképekről sem szakmai, sem pedig politikai jellegű elemzést nem tartalmaz.

Az egyesülés a gyakorlatban - a román terminológia szerint - az alábbi régiókat jelentette: Erdély (Ardeal/Transilvania), a Körösvidék (Crișana),  a Bánság (Banat), illetve Máramaros  (Maramureș/Marmaţia). A végleges államhatárok azonban nem estek egybe az itt leírt határokkal, azok csak az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés nyomán alakultak ki. A korabeli magyarországi területekre vonatkozó magyar regionális felosztás sem elnevezésében, sem az egyes régiók kiterjedését tekintve nem teljesen azonos a román felosztással, illetve bizonyos terminusok jelentése az idők folyamán változott is - mind a magyar, mind a román nyelvben.

Román történeti régiók a korabeli román felfogás szerint

forrás

A sarkvidéki utazók egyik legnagyobb kihívása a pontos navigáció a gyakran jellegtelen tájon, rossz látási viszonyok között. Mondhatnánk persze, hogy erre való az iránytű, de van egy kis bökkenő: a tájékozódáshoz nélkülözhetetlen eszköz valójában nem a földrajzi északi pólus felé mutat, hanem a mágneses északi pólus felé, amely nem elég, hogy nem egyezik az előbbivel, de helye évről évre változik. Ezért a GPS-alapú navigáció elterjedése előtt a sarkközeli tájékozódásban fontos szerepe volt a mágneses pólusok pontos helymeghatározásának. A fő navigációs berendezések meghibásodása esetén ma sem mellékes ez, főleg, hogy az északi sarkvidéki vízi utakkal kapcsolatban egyre jelentősebbek a tengeri szállítmányozók várakozásai.  

Az emberiséget már régóta érdekli, miért mutat észak (a kínai verzióban dél) felé az iránytű hegye. A késő középkorban azt hitték, hogy az Északi-sarkon található, mintegy 53 kilométer átmérőjű nagy, fekete magnetitsziget, a „Rupes Nigra” vagy a Sarkcsillag mágneses vonzása okozza a jelenséget. Ugyanakkor a XVI. században már mind a hajósoknak, mind a – szigorúan észak–déli irányra tájolandó – napórákat készítő iparosoknak feltűnt, hogy az iránytű hegye nem pontosan észak felé mutat, ez az eltérés pedig a földrajzi helyzettől függően változik, sőt időben sem állandó.

A „Rupes Nigra” valamint az Északi Sarkvidék elképzelt ábrázolása egy 1620-as térképen – (forrás) 

A kézenfekvő válasz, hogy a trianoni és a párizsi békeszerződések miatt, de mi most inkább földtörténeti és nem történelmi szempontból vizsgálódnánk. Azaz jelenlegi határaink között miért a Kékes a legmagasabb "hegycsúcs"? A válasz nem is olyan egyszerű, hiszen a kutatók a Mátrát az Északi-középhegység "legrejtélyesebb" tagjának tartják, kialakulásával kapcsolatban még sok a nyitott, vitatott kérdés.

Aki a Mátrában kirándult, túrázott, nyaralt, telelt, annak feltűnhettek bizonyos helyi sajátosságok, amik némileg megkülönböztetik a Mátrát legtöbb hegységünktől. A túrázók emlékezetébe vésődhetnek a hosszú, helyenként igen meredek emelkedők, ez jórészt persze a hegység viszonylag nagyobb magasságából adódik, illetve mindenkinek feltűnhet a hegység "középső" vonulatának, a 700-1000 méter körüli magasságot elérő Mátrabérc-Galya-tető - Kékesnek észak felé való meredek letörése. Ez persze nem egyedülálló Magyarországon, a Bükk-fensík déli pereme is hasonló esést produkál, a Magas-Mátra ugyanakkor legkevésbé sem fennsík jellegű: A Kékes és a Galya-tető csoport hegytömbjei és a köztes gerinc(ek) dominálják.

A Kékes északnyugatról - feltűnő északi oldalának meredeksége

2018. november 4-én függetlenségi népszavazást tartottak a Franciaországtól 16,700 kilométerre található Új-Kaledónia szigetén, melyet elsősorban az őslakos kanak kisebbség támogatott, miközben a francia fegyencek leszármazottai inkább lojálisak maradtak az anyaországhoz. Bejegyzésünkben áttekintjük a világ egyik utolsó gyarmatán a szavazáshoz vezető hosszú és néhol erőszakkal terhes utat.

Népszavazási plakátok a fővárosban, Noumeában. Kép: Theo Rouby/AFP/Getty Images