Budapest etnikai diverzitása elmarad a nyugat-európai nagyvárosokban tapasztalt szinttől, ugyanakkor a magyar fővárost is már több, kulturálisan és nyelvileg sokszínű tömegeket mozgató migrációs hullám érte el. Joggal vetődik fel a kérdés: vajon Budapesten van-e multietnikus környék? Létezik a városnak olyan része, amely bizonyos migráns csoportok jelenlétének egyértelmű nyomait hordozza? E vonatkozásban milyen vizuális jeleket tudunk azonosítani, és ezek hogyan formálják a városi tájat? E kérdésekre az etnikailag leginkább diverz 8. kerület egyik közterülete – a Népszínház utca – nyelvi tájképének felmérésével kíséreltünk meg választ találni.
A budapesti Népszínház utca a Blaha Lujza tér torkolatában
(forrás: https://jo.444.hu/2018/10/03/nigeriai-fodraszat-pakisztani-etterem-torok-kozert-alban-pek-seta-a-legszinesebb-magyar-utcaban)
Az etnikai sokféleség nyomot hagy a városok vagy falvak arculatán, amely az idők során egymásra épülve alakítja a település képét és szerkezetét. A kulturálisan eltérő közösségekre utaló sajátos jegyeket felfedezhetjük az épületeken, a települések morfológiai vonásaiban, de megfigyelhető a gazdasági sajátosságokban, amelyeket szintén vizsgálatunk tárgyává tehetünk, amikor az együtt élő etnikai közösségek térhasználatát kutatjuk. Az etnikai sokféleség, a különböző szokások, a tér eltérő módon történő értelmezése, illetve használata számos esetben vizuálisan is szembetűnő, így az utcákat járva felfedezhetjük, hogy az adott tér milyen különböző tradíciókkal, kultúrával, anyanyelvvel rendelkező csoportoknak ad otthont. Egy-egy ilyen séta alkalmával természetszerűleg fogalmazódik meg a kérdés: mely közösségek élnek az adott térben, és milyen jelekről ismerjük fel jelenlétüket?
Egy terület multietnikus, multikulturális karakterének mérésére napjainkban már széles körben – bár Európa keleti felében még kevésbé – elterjedt módszer a nyelvi tájkép vizsgálata. A nyelvi tájképet kutatók szerint egy településen vagy annak kiválasztott részén élő népesség sokféleségét híven tükrözi a közterületeken felfedezhető feliratok, írott és egyéb vizuális jelek nyelvi megoszlása. Magyarországon a különböző etnikumok együttélésének vizsgálatára a nyelvi tájkép tanulmányozása – az egynyelvű és monoetnikus közegből adódóan – kevés helyen kecsegtet látványos eredménnyel. Feltételezésünk szerint ez alól kivételt képez a Budapest 8. kerületében található Népszínház utca, ahol a különböző kultúrájú, etnikumú közösségek megtelepedése immár évszázados hagyománnyal bír és a magyar fővárosba irányuló külföldi migráció következtében ez a folyamat jelenleg is zajlik, ahogyan a címben szereplő, némileg provokatív kijelentés (egy helyi lakos véleménye) is mutatja. Kutatásunkban arra voltunk kíváncsiak, hogy a nyelvi tájkép felmérése alapján a Népszínház utca mennyire tekinthető kulturálisan sokszínűnek, illetve milyen etnikai, vallási, nyelvi csoportok jeleit fedezhetjük fel az utcaképben?
A kutatás háttere
A nemzetiségi csoportok térnyerésére hatást gyakorló 20. századi migrációs folyamatok tekintetében két típusról beszélhetünk. Az egyik tendencia a hazai cigánytelepek 1960-as évektől meginduló felszámolása, s így a romák fizikai megjelenése a települések belterületén, melyet nem sokkal később fokozódó városba áramlásuk is kísért [11]. A másik nagy migrációs folyamatnak az 1990 után, de még inkább az egységes európai gazdasági térhez történő csatlakozást követően (2004) meginduló vándorlást tekinthetjük. Az Európai Uniós tagság és a Schengen övezethez tartozás vonzóbb migrációs célterületté tette hazánkat. Ennek egyik következményeként népesebb városainkban, különösen Budapesten, jelentősebb számban telepedett le a magyartól eltérő etnikai-kulturális háttérrel rendelkező, jellemzően ázsiai, afrikai és közel-keleti országokból származó népesség. Az arabul beszélő, továbbá a török, afgán, kínai, vietnámi stb. bevándorlók érkezését a kelet-közép-európai politikai és gazdasági változások velejárójának tekinthetjük [10][22]. Másrészt elsősorban Budapest, de Magyarország egyes vidéki terei is otthont adnak jelentős számú nyugat-európai és amerikai, alapvetően magasabb státuszú letelepedőnek. Ugyanígy fontos megemlíteni, hogy főként 2010 után a vidéki egyetemvárosokba (Debrecen, Pécs, Szeged) és a fővárosba is folyamatosan érkeznek külföldi hallgatók, akik három-öt éves képzésük ideje alatt Magyarországon tartózkodnak.
A nyelvi tájkép egy jellemző eleme a Népszínház utcában (saját felvétel, 2020)
A külföldiek letelepedésének intenzitása a mai napig messze elmarad a Nyugat-Európában tapasztaltaktól [12], az ottani folyamatokról (többek között pl. Bécs, Berlin vagy Birmingham) számos forrásból nyerhetünk információkat. Ugyanakkor a magyar fővárosban is egyre érzékelhetőbb, a mindennapok szintén tapasztalható jelei vannak a Magyarország határain túlról érkező népesség jelenlétének [9][24]. A 2015-ös migrációs hullám időszakosan jelentősen átformálta egyes fővárosi terek használatát is [8]. A nyugat-európai városokban a bevándorlók ingatlanvásárlásai térbeli koncentrációt mutatnak [13], míg Budapest vonatkozásában e jelenség nem feltétlenül konkrét városrészekben, inkább funkcionális-morfológiai szempontból meghatározott zónákban (belső lakóöv, az átlagosan 100-120 éve épült önkormányzati bérházak övezete) figyelhető meg.
A tanulmány fókuszában azonban nem az egyes bevándorló csoportok lélekszámának becslése vagy lakhelyének meghatározása áll. Célunk a multietnicitás vizuális lenyomatának felmérése egy kiválasztott, központi fekvésű budapesti utcában, amely Budapest legsokszínűbb kerületében található. Munkánkban a nyelvi tájkép kutatásának módszertanából merítettünk; arra teszünk kísérletet, hogy a nyelvi tájkép elemzésével a Budapesten élő nem magyar közösségek térbeli lenyomatáról, jelenlétéről szerezzünk információkat.
Noha Magyarországon az elmúlt harminc évben jelentősebb számú bevándorló közösségek jelentek meg, sajnos a fővárosban élő külföldiek területi elhelyezkedéséről adatok csak korlátozottan hozzáférhetőek [14]. Tény, hogy Budapesten nem alakultak ki a nyugati nagyvárosokhoz hasonló bevándorlónegyedek, azonban a város egyes részein járva érzékelhetjük, hogy a külföldiek letelepedésével nemcsak új városi szolgáltatások jelentek meg, hanem új kultúrák, vallások, vagy éppen új nyelvek, írásjelek bukkannak fel a városi köztérben.
Tanulmányunkban egy olyan belvárosi utcát kívánunk vizsgálni, amely tapasztalataink szerint több, Budapesten és főleg a 8. kerületben élő etnikumot reprezentál. Kutatásunk több szempontból is kísérleti. Egyrészt belátva a kvantitatív módszertan objektív akadályait (a bevándorlók lakóhelyére vagy ingatlantulajdonára vonatkozó adathiány), vizsgálatunkban egy utca mikroterére fókuszáltunk, ahol – két időpontban – intenzív terepmunkát végeztünk. Másrészt a kutatás kísérleti abból a szempontból is, hogy a nem magyar anyanyelvű és etnikumú bevándorló csoportok utcaképben fellelhető vizuális lenyomatát rögzíti és elemzi, vagyis az etnikai sokszínűség vizsgálatára a nyelvi jeleket használja indikátorként.
Vizsgálatunkat személyes élményeink inspirálták. A Népszínház utca mindkettőnk napi élettere volt évekig, illetve ma is az. Szerettük volna megírni, illetve a tudomány nyelvére is lefordítani azt a nyelvi és etnikai sokszínűséget, ami ott körülvett. Úgy véltük, hogy a nyelvi tájkép (linguistic landscape) kutatásával foglalkozó olvasmányaink megfelelő értelmezési keretet és módszertant kínálnak a sokszínűség megragadására.
A nyelvi tájkép meghatározására a nemzetközi szakirodalom Landry és Bourhis 1997-es definícióját idézi leggyakrabban, amely szerint
„a hivatalos útjelző táblák, a reklámtáblák, utcanevek, helynevek, kereskedelmi egységek feliratai és kormányzati épületek hivatalos táblái adják az adott terület, régió vagy városi agglomeráció nyelvi tájképét.” (Laihonen 2012: 27).
Azon túl, hogy e feliratok rendelkeznek egyfajta alapvető tájékoztató szereppel (pl. útbaigazítanak), egyben szimbolikus jelölők is, amelyek tükrözik a nyelvek közti hierarchiaviszonyt, a hatalom nyelvideológiáját, de a településen, régióban élő kisebbség(ek) nyelvi vitalitásáról, nyelvállapotáról és a nyelvhasználat tudatosságáról is benyomást szerezhetünk általuk [16]. A nyelvi tájképre fókuszáló munkák egyaránt alkalmaznak kvantitatív és kvalitatív módszereket, illetve ezek kombinációját. A kvantitatív adatgyűjtés során felépített adatbázis rendszerint dokumentálja (pl. fotók révén) a kiválasztott terep közterületein látható összes feliratot. Ezt követi a felmért egységek kódolása, amely lehetővé teszi az elemzést. A kvalitatív kutatás során az adatok (pl. egymáshoz képesti pozíció, a köztérben hallható és látható nyelvek viszonya, a térhasználók percepciói) árnyalása, kontextusba helyezése valósulhat meg.
A kutatási terep bemutatása
Kutatásunk terepe, a Budapest 8. kerületében, Józsefvárosban található Népszínház utca, a főváros egyik forgalmi csomópontját, a Blaha Lujza teret köti össze a Teleki László térrel. Az Osztrák-Magyar Monarchia évtizedeiben a birodalom minden részéből származó áruk és a fővárosba szerencsét próbálni érkezők hada (napszámosok, cselédek) töltötték meg a környéket. A Népszínház utca mintegy kapu volt a nagyvárosra. A csaknem egy kilométer hosszú utcát számos nívós lakóépület övezi (Lajta Béla, Vidor Emil épületei), amelyek földszintjén az utca teljes hosszában, mindkét oldalon üzlethelyiségek sorakoznak, amelyek mai napig híven tükrözik a városszerkezetben betöltött kapu szerepet és a hagyományos kereskedelmi- és szolgáltatófunkciót.
A mindig nyüzsgő Népszínház utca szebb napokat is látott. A közterületek meglehetősen leromlott állapotban vannak, több tervezett beruházás, forgalomcsökkentés, zöldítés sem valósult meg. A köztudatban inkább úgy él, mint zűrzavaros hely, ahol azonban akármit meg lehet vásárolni és gyakran történik valami izgalmas/veszélyes (ld. 24.hu, RTL Klub riportjai). A Népszínház utca környékének lakói hagyományosan a munkás, cseléd és kispolgár rétegekből kerültek ki. Az egykori Monarchia minden részéből, de főként a keleti területekről érkeztek különböző nemzetiségű, vallású és nyelvű bevándorlók (magyarok, szlovákok, románok, zsidók és cigányok). Monarchia széthullása, a városrész lakónépességének 22%-át adó zsidóság elhurcolása [20], később az államosítás mind hozzájárult a terület átalakulásához, azonban mai napig erősen megmaradt kapufunkciója.
Népszínház utcai életkép
(forrás: https://24.hu/belfold/2016/07/06/egy-gazdag-utca-budapesten-ami-mindig-a-szegenyeke-volt/)
A Népszínház Józsefváros egyik kiemelten fontos utcája, ami számos tekintetben leképezi a kerületben zajló folyamatokat, ezért néhány megállapítás erejéig kitérünk Józsefváros sokszínűségének bemutatására. Ehhez a 2013-2017 között zajló Divercities nevű EU FP7 projekt eredményeit használjuk fel. A projektben a társadalmi sokszínűséget a kutatók tágan értelmezték, vagyis az etnikai vagy vallási dimenzión kívül a lakók szocioökonómiai státusát, életkorát, a köztük kialakuló interakciókat és attitűdöket is vizsgálták. Jelen tanulmányban a diverzitás egy szűkebb értelmezésénél maradunk és a nem magyar etnikumú bevándorlók jelenlétére vagyunk kíváncsiak egy utca nyelvi tájképében. A 2011-es népszámlálás adatai szerint a 8. kerületben a lakónépesség 11,9%-a vallotta magát nem magyarnak, ami több mint kétszeresen felülmúlja a fővárosi átlag értékét (4,8%) [7]. A hivatalos adat egyfelől jóval alacsonyabb a ténylegesnél, másrészt elfedi a kerületen belül tapasztalható különbségeket: a Divercities kutatói megállapították, hogy a romák aránya egyes kerületrészekben eléri a 40-50%-ot [3]. Józsefváros kapufunkciója továbbra is tartja magát: kedvelt a vidékről a fővárosba költözők, illetve a különböző délkelet-ázsiai és afrikai bevándorlók körében. Ennek hátterében több tényező körvonalazódik: egyrészt a belvárosi kerületekhez viszonyítva kedvezőbb lakhatási és telephelybérlési díjak, a belvároshoz való közelség és az elérhető szolgáltatások nagy választéka. Fokozza a városrész etnikai sokszínűségét a studentifikáció: Józsefvárosban tizennégy felsőoktatási intézmény található, ahol évről-évre több ezres nagyságrendben tanulnak külföldi hallgatók. Ahogyan a Divercities projekt anyagaiban is utalnak rá, a külföldi bevándorlók jelenléte a köztérben is látványos, példaként elsősorban az etnikai hátterű vállalkozásokat említik [2]. Saját kutatásunkban a nyelvi tájkép és a Népszínház utcában található kiskereskedelmi és szolgáltató funkciók felmérésével erről nyertünk részletes információkat.
Sokszínű viselet a Népszínház utcában (saját felvétel, 2017)
A kutatás módszertana
Munkánkban a nyelvi tájkép kutatásának tisztán kvantitatív módszerét alkalmaztuk. A terepen kétszer történt felmérés, 2017-ben és 2020-ban. Ennek során – az első nyelvi tájkép-felmérések során meghonosodott módszert követve (ld. [16]) – az utcán végighaladva minden feliratot lefotóztunk, ami a házak, üzletek külső frontján, illetve az utcán, a falakon vagy az utcaburkolatokon láttunk. Amennyiben egy feliraton graffiti, ráragasztott üzenet vagy röplap jelent meg, azt külön rögzítettük, így ebben az esetben a nyelvi tájkép egy szélesebb értelmezése szerint jártunk el [1]. A fotókat ezután adatbázisba rendeztük. 2017-ben összesen 461, 2020-ban 1184 rekord került rögzítésre.
A kutatási egységek típusai, illetve a velük kapcsolatban álló tényezők (saját szerkesztés)
A helyszíni munka során 2017-ben 378 fotó készült, melyekről összesen 587 írott információt, képet, rajzot, egyéb szimbólumot stb. számoltunk össze; ez az érték a vizsgált terület összes, témánkba illő elemét tartalmazza. A feliratok jellegük alapján három kategóriába sorolhatók: hivatalos (önkormányzati felhívás, közműcégek értesítései stb.), magán (a kereskedelmi egységek feliratai, lakossági kezdeményezések – pl. apróhirdetés, graffiti stb.), illetve uniformizált. Utóbbi csoportba kerültek azon vizuális jelzések, melyek egy-egy, a témánk szempontjából elhanyagolható részletétől eltekintve (méret, karaktertípus, szimbólum jelenléte vagy hiánya) nemcsak a Népszínház utcában, hanem szerte a kerületben vagy akár Budapesten hasonlóképpen jelennek meg. Megtalálhatunk köztük tiltást (pl. dohányzás, alkoholfogyasztás), felhívást veszélyre (hócsúszás, építkezés, málló vakolat), tájékoztatást (nyitvatartás, fizetési lehetőségek stb.), de többek között idesoroltuk a „Józsefváros újjáépül” feliratú táblákat is. Az uniformizált jelzéseket – amellett, hogy befotóztuk ezeket, illetve az adatbázis első verziójában is helyet kaptak – végül kiemeltük a végleges anyagból, mivel úgy véltük, figyelembe vételükkel eltávolodnánk a valós nyelvi tájképtől (vö. [15]).
Az uniformizált jelzések kivétele után 2017-ben 456 vizuális egység alkotta a végleges adatbázist. Mivel ezek 87,7%-a valamely kereskedelmi egység bejáratán/cégérén/kirakatában stb. szerepelt, indokoltnak tekintettük a feliratok nyelve és egyéb jellemzői mellett a boltok, éttermek, szolgáltatások stb. karakterének vizsgálatát is, melyekből a Népszínház utcában 125-öt találtunk. Ennek megfelelően az eredmények ismertetése a továbbiakban kétféle vizsgálati egységen alapul, mindkettőhöz azon tényezők tartoznak, melyek esetükben relevánsnak számítanak.
A vizsgálatot – tekintettel a folyamatos társadalmi és gazdasági változásokra, pl. a migráns közösségeket érintő sajátos magyar kormányzati álláspontra, vagy a 2020 elejétől jelentkező járványkrízisre – 2020 nyarán megismételtük. A három évvel korábbi tapasztalatokból adódóan a hangsúly a nem magyar közösségek attitűdjének, valamint a pandémia lokális gazdasági hatásainak mélyebb megismerése felé tolódott; a felmérés ezúttal nem terjedt ki olyan kérdésekre, melyek a korábbiakból kiindulva nem tűntek relevánsnak, pl. a feliratok írásmódjára vagy az idegen nyelvű szöveg magyarral történő megfeleltethetőségére.
A második terepmunka során összesen 1.412 írott jelet azonosítottunk, ebből 233-at minősítettünk uniformizáltnak, melyeket kiemelve a kutatás adatbázisából végül 1.184 egységet elemeztünk. A felmérés a 2017. évihez hasonlóan kiterjedt a kereskedelmi egységekre is, melyekből a Népszínház utcában 139-et számoltunk össze.
Eredmények
Noha számos szempont szerint vizsgálódtunk, az eredmények kiértékelése során a következő három témát emeltünk ki:
- a feliratok nyelve (végső soron a fő kérdés: a nyelvi tájkép);
- a kereskedelmi egységek megoszlása működésük (funkcionálnak-e vagy sem) szerint;
- a kereskedelmi egységek megoszlása típusuk (szolgáltatás, üzlet, vendéglátóhely stb.) szerint.
Utóbbi szempontot árnyalnunk kell. Kutatásunkban ugyanis nem az egységek típusa bizonyult relevánsnak (pl. bolt vagy étterem), sokkal inkább az, hogy az utcán megjelenített jegyeik alapján melyek tekinthetőek valamely etnikai kisebbséghez tartozónak, az „ethnobusiness” példájának.
Az ethnobusiness kifejezés ilyen jellegű használatára a már megjelent publikációk egyikében sem találtunk példát. A kifejezés, számunkra meglepő módon, nem számít elterjedtnek; azon munkákban pedig, ahol megjelenik, egészen más értelmet nyer. Carstocea, A. E. romániai és magyarországi kutatásaiban ethnobusiness-ként utal a helyi kisebbségi törvények által kínált lehetőségek erkölcsileg kifogásolható kihasználására. Ennek keretében adott etnikai közösségekhez valójában nem köthető személyek vagy szervezetek vallják magukat hivatalosan a közösség részének, a törvényi keretek által biztosított hatalmi pozíciók illetve financiális eszközök elnyerésének reményében [4][5]. A Pap, A. L. (2008) által is jellemzett magyarországi gyakorlat alátámasztja ezt: a jelenség valóban létezik, utóbbi szerző az ethnobusiness kifejezés alkalmazása mellett ethnocorruption-ként is hivatkozik rá.
Nyugat-Európában a kifejezéssel a modern kori migráció kapcsán találkozunk: Ofner, U. S. (2006) a németországi helyzetet elemezve a bevándorló vagy a migráns gyökerű népesség hátrányos helyzete kapcsán mutat rá, hogy a Németország határain túlról származók csak az „ethnobusiness” következetes alkalmazásával kerülhetik el a negatív megkülönböztetést. Ebben az esetben a kifejezés arra utal, hogy azon munkahelyeken, ahol a migrációs háttér nem jelent deklaráltan előnyt, a pozitív diszkrimináció hiánya azonnal a „nem németek” munkavállalási esélyeinek szignifikáns romlásához vezet.
Tanulmányunkban az ethnobusiness jelentését egészen más keretek közé helyeztük. A kifejezést a kereskedelmi-szolgáltató egységek azon típusára alkalmazzuk, melyek etnikai karaktert hordoznak: fizikai jellemvonásaik, vizuális megjelenésük (az üzlet neve, az árucikkek/szolgáltatások származási helyének feltüntetése, az árucikkek típusa) egyértelműen utalnak arra, hogy létrehozásuk és tulajdonviszonyaik valamely kisebbségi (döntő részben bevándorló hátterű, de legalábbis nem magyar) közösséghez kapcsolják őket, továbbá ezen kisebbségi/bevándorló közösségek speciális igényeit (táplálkozás, hajviselet, telekommunikáció) szolgálják ki. Ugyanakkor a kereskedelmi egységek tipizálása nem csak etnikai jellegük alapján történhet, hiszen a Népszínház utcában (és Budapest más részein) számos olyan üzlet, szolgáltatás stb. működik, amelyeknek nincs sajátos „etno” karaktere, ám egyértelműen külföldi származású tulajdonos üzemelteti (pl. kínai tulajdonú vegyesbolt). Kutatásunk szempontjából így releváns a tulajdonjog hazai-külföldi szempontú kategorizálása is. A „külföldi” kategória tehát cikkünkben az ethnobusiness-hez tartozók mellett olyan egységeket is jelent, amelyek alapvető, a többségi társadalom által is ismert és megszokott termékeket és szolgáltatásokat kínálnak, viszont tulajdonosuk bevándorló hátterű.
Az ethnobusiness egy példája a vizsgált területen (saját felvétel, 2020)
2017-ben a feliratok 68,4%-a (312 a 456-ból) volt tisztán magyar nyelvű, ez az érték a döntően egynyelvű hazai környezetben alacsonynak tekinthető. Ugyan a nem magyar feliratok viszonylag magas aránya részben a nagyvárosi környezetből, azon belül az alapvetően kereskedelmi-szolgáltató funkciójú városrészből adódhat, a vizsgált terület többnyelvű, multikulturális jellege ettől függetlenül szembetűnő. Viszonylag nagy csoportot alkotnak az angol nyelvű feliratok (8,6%, 39 db), kisebb számban a kínai, a német, a szerb, sőt az urdu nyelv is képviselteti magát. A feliratok jelentős hányada (18,9%, 86 db) többnyelvű. Nagy számban találtunk érezhetően az újonnan érkezett, nem magyar ajkú népességet célzó, tisztán angol vagy angol-magyar szöveget (pl. a nemzetközi telefonálási lehetőséget kínáló ún. call-shop-ok kirakatában), melyek jól mutatják lakosság diverz jellegét. A térbeli eloszlás mintázata véletlenszerű, a Népszínház utca bármely részén találtunk idegen nyelvű feliratot, viszont relatív sűrűsödésük figyelhető meg annak központi részén (a Fecske és a Vay Ádám utca között).
A kereskedelmi egységek csaknem negyede (26 a 125-ből, 20,8%) 2017-ben nem funkcionált, ez az érték magasnak (még ha nem is kiemelkedően magasnak) tekinthető, és az itt élő népesség jelentős fluktuációjával, illetve gyakran bizonytalan egzisztenciájával magyarázható. E szempontból a mintaterület belvárostól távolabb eső fele (a Nagy Fuvaros utcától a Teleki térig) kedvezőtlenebb képet mutat, bár itt a Teleki téri, nemrég felújított fedett piac által támasztott konkurencia hatásáról sem feledkezhetünk meg.
A kereskedelmi egységek nyolcadát (16 egység, 12,8%) soroltuk külső jegyei alapján az „ethnobusiness” kategóriába. Számuk ugyan nem nagy, viszont a magyarországi átlagtól való markáns eltérésük, vizuális egyediségük mégis meghatározó a Népszínház utca karakterében. Területileg elszórtan fordulnak elő, kínálatuk és vendégkörük sokfélesége jelentősen hozzájárul az utca sajátos hangulatához.
A valamely etnikumhoz köthető kereskedelmi egységek Budapest-szerte megtalálhatóak, a Népszínház utcában ugyanakkor kiemelkedő a területi koncentrációjuk. Az ethnobusiness szerepét és súlyát erősíti, hogy az idetartozó üzletek, éttermek átlagtól alacsonyabb hányada (13%-a, ellentétben az átlagos 22%-kal) zárt be az utóbbi években, ami az újonnan érkezők nagyobb vállalkozókedvére utal. Ezt részben természetesnek vehetjük, hiszen e helyek a nem magyar ajkú, migrációs hátterű lakosság számára sokkal inkább az egymással történő találkozás illetve a közösségi élet színterei is, mint a magyarok oldaláról az etnikailag „semleges” helyszínek.
Példák az ethnobusiness és a kulturális önkifejezés összefonódására (saját felvétel, 2017)
A különleges helyzet indokolja, hogy néhány „etnikus” helyet közelebbről is górcső alá vegyünk. A Népszínház u. 24. alatt található „Srí Lanka Internet and Call Shop” (röviden: Lankanet) nem az általa kínált szolgáltatás, sokkal inkább a tulajdonos felfogását, identitását tükröző cégér révén nyújt különleges élményt az arra fogékonyaknak. A Srí Lanka-t ábrázoló térkép tudniillik csupán annak északi és keleti partvidékét tűnteti fel, ignorálva az ország további részeinek létezését. Srí Lanka többnemzetiségű állam, népességének háromnegyedét az indoeurópai szingalézek, 18%-át a tamilok teszik ki (utóbbiak száma Srí Lankán 3,2 millió, Indiában 65 millió). 1983-2009 között Srí Lankán polgárháború dúlt, amely alatt a tamil kisebbség az országból történő területi kiválását katonai eszközökkel igyekezett elérni [21][23]. A rövid ideig fennálló, a központi kormányzat által el nem ismert „Tamil Ílam” (a tamil hadsereg által megszállt országrész) a sziget északi, északnyugati, illetve keleti partvidékének tamil többségű részeire terjedt ki, ez pontosan megegyezik a szóban forgó cégéren szereplő térképpel [6][17]. Joggal feltételezhetjük, hogy a példánkban említett, Srí Lankából kivándorolt tamil etnikumú személy vagy család számára a Népszínház utcában megnyitott internetkávézó cégére az önazonosság kifejezésének eszközévé vált, ami egyben látványos politikai állásfoglalás is.
A Népszínház u. 45. alatt található Kashmír Bazár szintén az ethnobusiness érdekes példája, ahol a kirakat még a Népszínház utcában is kiemelkedő soknyelvűségével hívja fel magára a figyelmet. Az információk a magyar és az angol mellett a bolt profilját tükröző kashmíri urdu nyelven is szerepelnek, sőt maga a „Kashmír Bazár” (magyar nyelvű) felirat írásmódja is az urdu egyedi betűkészletére (nasztalík) emlékeztet. A helyszíni vizsgálat (2017 nyara) óta a Kashmír Bazár tulajdonosa a szomszédos, azelőtt kocsmaként működő üzlethelyiséget is kibérelte, „Kashmír Éttermet” kialakítva várja a vendégeket, akik szívesen kóstolnának sajátos dél-ázsiai ízeket.
A feliratok nyelvi megoszlása a Népszínház utcában 2017-ben és 2020-ban (saját szerkesztés)
2020-ban – ahogyan a módszertani fejezetben már jeleztük – megismételtük a felmérést, a korábbihoz képest némileg eltérő hangsúlyokkal. Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyire módosultak a feliratok arányai, illetve történt-e változás a Népszínház utca multikulturális jellegének vizuális vagy tapasztalatai úton történő észlelhetőségében. Érdeklődésünk homlokterében továbbá a városrész kereskedelmi-szolgáltató funkciójának esetleges változása, valamint az egységek – külföldi-hazai, illetve etno-nem etno alapú – tipizálása állt, ezen belül is az, hogy a különböző kategóriák működése kapcsán érezhető-e szignifikáns különbség. Az eredményekből általános következtetéseket természetesen nem vonhatunk le, hiszen azok csupán egy kiválasztott budapesti utcára vonatkoznak, ugyanakkor több, a közeljövőben is fontos társadalmi folyamatra utalhatnak.
Három év alatt a nyelvi megoszlás lényegében nem változott, ami értelmezésünkben arra utal, hogy az alapvetően kedvezőtlen politikai és gazdasági helyzet dacára a külföldi közösségek Népszínház utcai jelenléte stabil, a sajátos viszonyokra nem meneküléssel reagálnak. A reakciójuk lehet ellenben a bezárkózás, erre több jelzésértékű jelenség utal:
- a két vizsgálat között eltelt három év alatt a magyar nyelvű feliratok aránya (68%) változatlan maradt, ellenben a többnyelvű írott jelek részesedése negyedével, 19-ről 14%-ra csökkent (egyidejűleg az egynyelvű angolé 9-ről 15%-ra nőtt). Ennek okát mélyebb vizsgálat hiányában nehéz pontosan meghatározni, így ebben a tanulmányban nem vállalkozunk erre. A jelenség sugallhatja a korábban a többségi társadalom felé történő nyitottság visszaesését, ami természetesen nem független a magyarok a bevándorló csoportok irányába közvetített attitűdjétől sem. Ugyanakkor a nyelvi sokszínűség növekedésére is utalhat, aminek keretében mind inkább az angol válik a kereskedelem közvetítő nyelvévé (is).
- Rejtett sokszínűség: a Népszínház utca magas diverzitása főként a „küszöbön belül” érzékelhető, az utca arculati karaktere nem tükrözi a kulturális sokszínűség tényleges szintjét. A közhasznú feliratok kevés kivétellel magyar nyelvűek, a privát egységek megoszlása sem közelíti meg azt az általános állapotot, ami – idézve a terepmunka során megkérdezett helyieket – a „rengeteg a külföldi”, a „nagyon vegyes” és az „olyan sok itt a néger, hogy a cigányok és a zsidók szinte kiszorultak” megállapításokkal jellemezhető.
A kereskedelmi egységek kategóriái státuszuk szerint 2017-ben és 2020-ban (saját szerkesztés)
A felsorolt tényezőkből fakad azon sajátos ellentmondás, hogy amíg a Népszínház utca vizuálisan kevésbé tűnik sokszínűnek, mint 2017-ben, addig a külföldi tulajdonú kereskedelmi egységek, illetve az ethnobusiness meghatározóbb, mint valaha. A 2020-as járványkrízis gazdasági hatásait a terület egyébként is alacsony bevételű, nem tőkeerős vállalkozásai közül sokan nem tudták kezelni. Az általában családi bázisú, ám annak megélhetését – más, nehezen definiálható bevételeknek köszönhetően – kevésbé meghatározó külföldi és/vagy etnovállalkozások viszont az átlagosnál nagyobb arányban maradtak működőképesek. Ebben feltehetően informális funkciójuk (pl. közösségi találkozóhely) is szerepet játszott, továbbá egyes közösségek (pl. kínaiak) esetében a korábban már említett hálózatosodás segíthetett a megváltozott gazdasági körülményekhez történő rugalmasabb alkalmazkodásban. A 2017-ben azonosított 125 egység 13, a 2020-ban összeszámlált 139 üzlet és szolgáltató 17%-a volt „etno”, míg 2017-ben 31, 2020-ban 37%-uk külföldi tulajdonban volt. Az ethnobusiness, valamint a külföldi üzletek már 2017-ben is stabilabbnak bizonyultak, ám 2020-ra a különbségek jóval látványosabbak lettek: külföldi/hazai, illetve etno/nem etno relációban egyaránt 13-14 százalékpontnyi differencia mutatkozott az előbbiek javára, azaz ennyivel kisebb arányban zártak be. Utóbbi kapcsán fontos megemlíteni, hogy a válsághelyzet révén minden kategóriában sok üzlet szüntette be a működését (ami hozzájárult a környék társadalmi és fizikai leromlásához), a külföldi tulajdonban lévők és az ethnobusiness-hez tartozók közül viszont az átlagnál jóval kevesebben.
Konklúzió
A kutatás során arra a kérdésre kerestük a választ, hogy létezik-e Budapesten multietnikus terület, és ha igen, milyen formában tapasztalhatjuk meg ott a kisebbségi közösségek jelenlétét. Mivel a felvetést túl általánosnak találtuk, a vizsgálat végül egy kiválasztott budapesti közterület soknemzetiségű jellegére fókuszált, lényegében eldöntendőként meghatározva a kérdést: mintaterületünk, a Népszínház utca multietnikus közegnek tekinthető-e, igen vagy nem? Válaszunkat a nyelvi tájkép felmérésének eszközeivel kíséreltük megalapozni.
Megállapítható, hogy a Népszínház utcában felfedezett feliratok, írott és képi jelek 32%-a nem vagy nem csak magyar nyelven szerepelt mindkét időpontban. Ennek felmérése után az utcaképet, illetve annak hangulatát számottevően meghatározó, nem magyar etnikumhoz köthető kereskedelmi egységekre fókuszáltunk, külön vizsgálva a külföldi/hazai, valamint az értelmezésünkben az ethnobusiness-hez köthető etno- illetve nem etno- vállalkozásokat. A vizsgált területen 2017-ben található 125 üzlet, szolgáltató- és vendéglátóhely közül 16-ot, 2020-ban 24-et soroltunk az ethnobusiness kategóriájába: ezek azon egységek, melyek kínálatuk mellett reklámjaikkal, cégérükkel, felirataikkal egyaránt a hazaitól eltérő kultúrát közvetítenek; utalva egyúttal tulajdonosaik identitására. Jelentőségük számukon messze túlmutat: egyrészt a nem magyar nyelvű feliratok mellett nagyban hozzájárulnak a Népszínház utca egyedi miliőjéhez, másrészt a 2020. évi krízishelyzetben átlagot messze meghaladó gazdasági rugalmasságot mutattak.
A Népszínház utca esete nemzetközi összevetésben alapvetően a közép-európai országok nagyvárosaival (Prága, Varsó) rokonítható: a külföldi népesség számának gyarapodása és a helyi kereskedelemben történő aktív részvétele jellemzi. Az újonnan érkezők aránya egyelőre alacsony, általuk dominált negyedek, „enklávék” nem jöttek létre, ugyanakkor a nyelvi tájkép következtetni enged arra, hogy Budapest mely részein élnek és dolgoznak viszonylag jelentős számban (ezek közül az egyik a Népszínház utca és környéke). Párhuzam a tőlünk nyugatra található (pl. német- és olaszországi) nagyvárosokkal a szegregáció alacsony szintje miatt felfedezhető ugyan, ellenben a külföldi népesség számának és arányának nagyságrendi különbségei okán érdemi hasonlóságról nem beszélhetünk. Budapest – ahogy több más társadalmi és gazdasági jelenség vonatkozásában – sajátosságokkal tarkított „átmeneti” típust képvisel, amelyet az etnikai és kulturális diverzitás lassú, ám folyamatos növekedése és egyes városi negyedekben a nyelvi tájkép átformálódása jellemez.
A fentiek alapján a budapesti Népszínház utcát multietnikus közegként értékeljük, amely vizuálisan a közterületen megjelenő írott jelek, valamint annak miliőjére nagy hatást gyakorló etnoüzletek, –szolgáltatók és –vendéglátóhelyek révén érzékelhető. Tapasztalataink – mindennapi rendszeres mozgás a területen, a helyiek megkérdezése – szerint az ott élők és az odalátogatók egyaránt a magyar főváros multikulturális, soknyelvű közegének tekintik a Népszínház utcát. Mindazonáltal jellemző a diverzitás „küszöbön belüli” magas szintje, a terület diverz jellege a közterületen csak mérsékelten jelenik meg. A Népszínház utcát csupán budapesti viszonylatban nevezhetjük unikális környéknek, amelyet etnikumtól függetlenül létező szociális problémák terhelnek, és amelynek kulturális kavalkádja nem mérhető számos más európai nagyváros multikulturális negyedeinek sokszínűségéhez.
A bejegyzés alapjául szolgáló tanulmány a Településföldrajzi Tanulmányok 2020/2-es számában jelent meg.
Bibliográfia
[1] Backhaus, P. (2006): Multilingulism in Tokyo: A look into the linguistic landscape. International Journal of Multilingualism. 3. 1. pp. 52-66.
[2] Boros, L., Fabula, Sz. (2017): A sokszínűség érzékelése és megítélése Józsefvárosban. Regio. 25. 4. pp. 80-107.
[3] Boros, L., Fabula, Sz., Horváth, D., Kovács, Z. (2016): Urban diversity and the production of public space in Budapest. Hungarian Geographical Bulletin. 65. 3. pp. 209-224.
[4] Carstocea, A. E. (2011): Ethno-business – the Manipulation of Minority Right in Romania and Hungary. School of Slavonic and East European Studies 8. pp. 16-28.
[5] Carstocea, A. E. (2012): „Ethno-business”: the unexpected consequence of post-1989 policies for the political representation of national minorities in Romania. Doctoral Thesis, UCL (University College London).
[6] De Votta, N. (2004): Blowback. Linguistic Nationalism, Institutional Decay and Ethnic Conflict in Sri Lanka. Stanford University Press, Stanford, California 283 p.
[7] Fabula, Sz., Horváth, D., Boros, L., Kovács, Z. (2017a): DIVERCITIES: Dealing with Urban Diversity – The case of Budapest. Szeged, University of Szeged
[8] Hory, G., Benkő, M. (2017): The urban space of the migrant crisis: analysis of the spatial evolution of an informal transit camp in Budapest’s historic city centre. Architektúra & Urbanizmus 51. 3-4. pp. 126-143.
[9] Irimiás A. (2009): Az új kínai migráció - a Budapesten élő kínai közösség. Statisztikai Szemle. 87. 7-8. pp. 828-847.
[10] Keresztély, K., Szabó, J. Z. (2006): Regaining multikulturalism? The Budapest Observatory (http://www.budobs.org/pdf/Regaining_multiculturalism.pdf, hozzáférés: 2018.03.21.)
[11] Kertesi, G., Kézdi, G. (1998): A cigány népesség Magyarországon. Socio-typo, Budapest p. 467.
[12] Kincses, Á. (2015): A nemzetközi migráció Magyarországon és a Kárpát-medence magyar migrációs hálózatai a 21. század elején. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest 87 p.
[13] Kohlbacher, J., Reegel, U., Schnell, P. (2015): Place Attachment and Social Ties – Migrants and Natives in Three Urban Settings in Vienna. Population, Space and Place 21. 5. pp. 446-462.
[14] Kőszegi, M., Pfening, V. (2010): Külföldiek Budapesten az ezredfordulón - a statisztikai adatok tükrében. In: Barta Györgyi-Sipos András (Szerk.): A "világváros" Budapest két századfordulón. Napvilág Kiadó, Budapest, pp. 288-305.
[15] Laihonen, P. (2012): Nyelvi tájkép egy csallóközi és egy mátyusföldi faluban. Fórum Társadalomtudományi Szemle 14. 3. pp. 27-49.
[16] Landry, R., Bourhis, R. (1997): Linguistic landscape and ethnolinguistic vitality. Journal of Language and Social Psychology 16. pp. 23–49.
[17] Mehta, A. (2010): Sri Lanka’s Ethnic Conflict: How Eelam War IV was Won. Centre of Land Warfare Studies, KW Publishers Pvt Ltd, New Delhi 30 p.
[18] Ofner, U. S. (2006): Symbolische Exklusion – Barierren für Akademikerinnen mit Migrationshintergrund beim Zugang zum Arbeitsmarkt. In: Rassismus&Diskriminierung in Deutschland. Heinrinch-Böll-Stiftung, Berlin pp. 45-49.
[19] Pap, A. L. (2008): Human Rights and Ethnic Data Collection in Hungary. Human Rights Review 9. pp. 109-122.
[20] Pelle, J. (2020): Józsefváros zsidó múltja. https://jozsefvaros.hu/hir/74848/Jozsefvaros_zsido_multja/ (hozzáférés: 2020.12.11.)
[21] Rotberg, R. I. (1999): Creating Peace in Sri Lanka. Civil War and Reconciliation. Brookings Institution Press, Washington D.C. 221 p.
[22] Wallace, C., Stola, D. (Eds.) (2001): Pattern of Migration of Central Europe. Palgrave Macmillan UK 301 p.
[23] Winslow, D., Woost, M. D. (2004): Economy, culture, and civil war in Sri Lanka. Indiana University Press, Bloomington 242 p.
[24] Wong, L, Primecz, H. (2011): Chinese migrant entrepreneurs in Budapest: changing entrepreneurial effects and forms. Journal of Asia Business Studies 5. 1. pp. 61-76.
Egyéb internetes források (hozzáférés: 2021.03.18.):
https://pangea.blog.hu/2018/03/10/bevandorlok_becsben
https://pangea.blog.hu/2016/09/26/bevandorlok_a_berlini_falmenten
https://pangea.blog.hu/2014/03/09/multikulturalizmus_elony_vagy_hatrany
https://24.hu/belfold/2016/07/06/egy-gazdag-utca-budapesten-ami-mindig-a-szegenyeke-volt/
https://rtl.hu/rtlklub/hazonkivul/cikkek/2013/05/22/a_nepszinhaz_utca_ahol_barmit_meg_lehet_kapni
