Micsoda szamárság már ez a cím? Hiszen bárki, akit valaha megérintett a trianoni diktátumon való mérgelődés szele, pontosan tudja, hogy „Magyarország csak saját magával határos”, bárhol átlépjük a trianoni határt, olyan területre lépünk, ami a miénk volt korábban.

Ez azonban csak akkor igaz, ha a Trianon előtti Horvátországot is Magyarország integráns részének tekintjük. Jogi értelemben viszont ez nem teljesen pontos – közös államiságon belül külön territóriummal bíró horvát nemzet, a 1868-as magyar–horvát kiegyezés értelmében. Ahogy a Pangea blog korábbi bejegyzésében is említés esik róla, még a magyar békeküldöttség sem tartotta lényegesnek Horvátország hovatartozását, elfogadták a horvát különválást, és a vonatkozó etnikai térképek sem ábrázolták a horvát területeket. Amikor Magyarország egyetlen – bár mégoly csekély – trianoni területi gyarapodását keressük, csakis a horvát határszakasz jöhet szóba, ha elfogadjuk, hogy Horvátország bizonyos értelemben külön entitás volt Trianon előtt is. És még a horvát határszakasz sem végig érdekes nekünk: mind a határ nyugati, mind a keleti végén területet vesztettünk: nyugaton a Muraköz, keleten a baranyai háromszög, a Dráva, a Duna és a mai határ által közrefogott terület korábban Magyarországhoz tartozott, ma ezek Horvátország részei.

Marad tehát vizsgálódásra a gyékényesi hídtól a baranyai háromszögig húzódó határszakasz, amelyről a trianoni szerződés szövege a következőket mondja:

azután a volt magyar–horvát határral való találkozópontjáig, a gyékényes–kaproncai vasúti hídtól körülbelül 1500 m-re felfelé;

a Dráva folyása lefelé;

innen délkelet felé, Miholjacdolnjitól keletre körülbelül 9 km távolságnyira választandó pontig:

Magyarország és Horvát–Szlavonországok volt közigazgatási határa, azzal a kiigazítással, hogy a gyékényes–barcsi vasútvonal a gólai állomással együtt teljesen magyar területre essék;

innen kelet felé a 93. magassági pontig, körülbelül 3 km-re Baranya-vártól délnyugatra:

vagyis a Magyarország és a volt „Horvát–Szlavonországok” közti határvonal maradt a trianoni határ. Egyetlen, a szerződésben is említett kitétellel, ismételjük meg:

azzal a kiigazítással, hogy a gyékényes–barcsi vasútvonal a gólai állomással együtt teljesen magyar területre essék.

Ha megnézzük a mai térképet, akkor láthatjuk, hogy a megmaradt régi magyar–horvát határ nyugati részén a Dráva északi partján egy horvát hídfő húzódik. Ennek eredetét nem tudom megmondani, de már az 1780-as években készült I. katonai felmérés térképein is horvát területként van feltüntetve. A hídfő északnyugati határán húzódik magyar területen a gyékényes–barcsi vasútvonal. Klasszikus „vasúti határ”, amilyen Trianon eredményeként sajnos sok keletkezett. Magyarország, vesztes államként nem kérhetett olyan „biztonsági távolságot”, mint a románok a Nagyvárad–Szatmárnémeti vasútvonal határhoz közeli szakaszai esetén. Itt a határ közvetlenül a vasútvonal mellett húzódik, azt – a szerződés szövegének megfelelően – magyar területen tartva.

Hol van a „gólai állomás”? Ilyent ma nem találunk, sem a menetrendben, se a térképen, bár a blog törzsolvasói talán emlékeznek egy régi rejtvényre, amelyben ez már szerepelt. Volt ilyen: 1868 és 1951 között üzemelt, a horvát területen levő (mai horvát helyesírással) Gola falunak volt állomása ezen a vasútvonalon. Az állomás is horvát területen feküdt, így a „gólai állomás” az egyetlen olyan, korábban nem magyar területen fekvő földrajzi objektum, amelyet a trianoni szerződésszöveg Magyarországhoz rendel csatolni.

Egy vasútállomás? Nem valami komoly terület. Valóban nem az, de érdemes egy pillantást vetni a térképre, ennél ugyanis kicsit többről van szó. A horvát hídfő határát ezen a szakaszon a Zsdála-árok képezte Trianon előtt. A vasútvonal ennek az ároknak hol északi, hol déli oldalán haladt pár kilométeres szakaszon. A trianoni szerződést végleges formába öntő helyszíni határkijelölő bizottság attól a ponttól, ahol a vasút először a déli oldalra lép, addig, amíg végleg vissza nem vezet onnan, a határt a vasút déli oldalán, attól 50-60 méterre jelölte ki, két nagyobb területrészt Magyarországhoz, köztük egy kisebbet pedig Horvátországhoz rendelve. Ezek sem valami nagy területek, azonban mégis elmondhatjuk, hogy Berzence és Gyékényes külterületén, Lankóc-puszta térségében csaknem két négyzetkilométer területi nyereséghez juttatta a trianoni szerződés Magyarországot. Igen csekély vigasz persze ez az ország elvesztett nagyobb részéért és az idegen uralom alá került több millió magyar honfitársunkért.

Területváltozások a trianoni szerződés következtében Gola–Berzence–Gyékényes térségében. Fekete, szaggatott vonal: történelmi magyar–horvát határ; vörös vonal: trianoni határ. Függőleges csíkozás: magyar területnyereség. Vízszintes csíkozás: szerb–horvát–szlovén (horvát) területnyereség. Sárga négyszög: az egykori gólai vasútállomás helye.

És ha megnézzük még egyszer ezt a gyékényes–gólai határszakaszt, azt is látjuk, hogy az nem követi szó szerint a trianoni szerződés szövegében írtakat. A Zsdála-ároknak Gola község nyugati oldalán, a vasúttól délre tett kanyarulata, a fenti térképen vízszintesen csíkozott terület, a szerződésszöveg értelmében Magyarországhoz tartozna (hisz ott volt a határ a „Horvát–Szlavónországokkal”). Nyugatabbra, ahol a gyékényesi vasúti hídról a vasútvonal Barcs felé fordul, az ma egy kanyart vetve fordul „a gólai állomás” felé, az új gyékényesi pályaudvar keleti oldalán. Trianon idején ez a pályaudvar itt nem létezett, a vasút egyenesen haladt keletre, egy szakaszon átszelve a régi államhatár egy kanyarodását. A szerződésszöveg értelmében ezt a kanyart is le kellett volna vágni és hazánkhoz csatolni. Ez nem történt meg, az új vasútvonal a határt kikerüli. A régi vonal helye az eltérő művelés miatt és ma is felsejlik Horvátországban. A szerződés ilyen, kismértékű helyi felülírása azonban teljesen szokásos volt, és összességében ebből legalább „jól jöttünk ki”, ha már Trianonból borzalmasan rosszul.

Hasonló helyi módosítással találkozunk a gyékényesi híd és a zákányi vasútállomás térségében. Horvátországnak a Dráva északi oldalán fekvő hídfője már itt elkezdődik, ez azonban nem a trianoni országcsonkítás, hanem a folyó mederváltozásának következménye. Az I. katonai felmérésen még látható a Drávának az a medervonala, amely a Trianon előtti határt jelzi erre. Így a gyékényesi (akkor: zákányi) vasúti híd (ahogy ezt a Habsburg kataszter is mutatja) teljesen horvát területen épült, hídfője is Horvátországhoz tartozott, és a régi határ egy fura kanyart tett északra, egészen a mostani zákányi állomás széléig. Itt is a helyszíni határkijelölés módosította ezt: Magyarország javára a vasútállomásnál, Horvátország (illetve akkor a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, a későbbi Jugoszlávia) javára pedig a hídfő kibővítésével, ahol ma is fordul Gola felé a hídról érkező közút.

A trianoni szerződésszöveg kitér néhány, az új határok által átvágott vasútvonal használati jogára is. Bár a vasút itt „egyben maradt”, Gola elvesztette állomását, amit a szerződés orvosolni próbált:

303. Cikk. Avégből, hogy a szerb–horvát–szlovén területen fekvő Gola város és kerülete részére a magyar területen levő golai vasúti állomásnak, úgyszintén ezeket a vonalakat és ezt a kerületet szolgáló vasútnak használata biztosítva legyen és abból a célból, hogy a csáktornya–nagykanizsai és zágráb–gyékényesi vonal között a szerb–horvát–szlovén forgalom részére a közvetlen vasúti összeköttetés szabad használata a fentemlített vonalak között szerb–horvát–szlovén területen levő közvetlen vasúti vonal kiépítéséhez szükséges idő alatt biztosítva legyen, a golai pályaudvar és a kotor–barcsi vasúti vonal üzemének rendjét az érdekelt magyar és szerb–horvát–szlovén igazgatások között létesítendő egyezmény fogja megállapítani. Ha ezek az igazgatások nem tudnának megegyezésre jutni ennek az egyezménynek rendelkezéseire nézve, a vitás kérdéseket a jelen szerződés 301. Cikkében említett illetékes Szakértőbizottságok döntik el.

Látható, hogy a szöveg szerint szerb–horvát–szlovén területen is felmerült a területet elérő vasút építésének terve (és a gyékényesi hídfő keleti folytatásán ezzel indokolták a helyi határkiigazítást is), ez azonban soha nem készült el. A forgalmat egy Belgrádban 1926-ban kötött, és 1929-ben ratifikált egyezmény alapján szervezték, amelyről, és az állomás történetéről itt olvashatunk bővebben. Ma már gyakorlatilag semmit nem találunk a helyszínen: petegabi felhasználó videóján gyorsítva roboghatunk végig Szentlőrinctől Murakeresztúrig; a hajdani gólai állomás helye 20:50-nél van.

Timár Gábor (ELTE TTK Geofizikai és Űrtudományi Tanszék)

A Trianon100 projekttel együttműködésben