Jovan  Cvijić (1865-1927) az egyik legismertebb szerb geográfus volt, ő volt az egységes délszláv állam és a szerb területi törekvések egyik legfőbb képviselője. Cvijić számos etnikai térképet szerkesztett, illetve számos etnikai jellegű elemzést, tanulmányt publikált az első világháborút megelőző évektől kezdve, de az ilyen irányú munkássága az első világháborút követő béketárgyalások idején tett szert igazán nagy jelentőségre. A béketárgyalásokon ő volt a "szerb-kérdés" legfontosabb szakértője, munkássága alapvető fontossággal bírt a délszláv állam, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (1929-től Jugoszláv Királyság) megszületésében. Ebben a bejegyzésben az általa készített etnikai térképeket tekintjük át.

Antun Jiroušek: Priručna karta Kraljevine Srba, Hrvata i Slovenaca. 1922. 1:1 000 000.

A szerző saját példánya

A háttér jobb megértéshez érdemes a térség szereplőit két csoportra osztani: a helyi szereplőkre és a (mögöttük álló) nagyhatalmakra. "Európa lőporos hordója", a Balkán Európa nemzetiségileg, nyelvileg és vallásilag egyik legkevertebb területe, emellett három regionális nagyhatalom, az Osztrák-Magyar Monarchia, az Oszmán Birodalom és Oroszország politikai versengésének színtere, ütközőzónája volt az első világháborút megelőző időszakban. Míg az Oszmán Birodalom folyamatos visszaszorulásban volt ebben az időszakban, az oroszok a pánszláv eszme mentén igyekeztek befolyásukat balkáni területekre is kiterjeszteni, az Osztrák-Magyar Monarchia  vezetése pedig a kiegyezést követően, minthogy a tengeren túli gyarmatosításba érdemben nem tudott bekapcsolódni, a német egységből pedig kiszorult, a Balkánon próbált területeket szerezni.

Az 1877-1878-as orosz-török háborút lezáró 1878-as San Stefanó-i béke létrehozta az önálló Nagy-Bulgáriát, Szerbiát és Romániát, jelentősen megnövelte Montenegró területét, és Oroszország nagymértékű befolyását vonta maga után a Balkánon. Ezt a többi nagyhatalom nem nézte jó szemmel, így a pár hónappal későbbi Berlini Kongresszuson (1878) újrarajzolták a határokat. Ennek keretében az Európában szinte a mai területére visszaszorult Oszmán Birodalom egészen a Novi Pazar-i Szandzsákig nyúlóan kapott vissza területeket, ugyanakkor Szerbia, Románia és Bulgária önállósága megmaradt. Az Osztrák-Magyar Monarchia ekkor szállta meg Boszniát és Hercegovinát, valamint az éppen a kongresszus döntése nyomán de jure az Oszmán Birodalomhoz tartozó Szandzsákot. Boszniát és Hercegovinát a monarchia hivatalosan csak 1908-ban csatolta magához, ekkor a Szandzsák területéről kivonult, visszaadva azt a törököknek.

Az Első Balkán-háború (1912-1913) nyomán a Londoni Egyezményben (1913) a nagyhatalmak felosztották Szerbia, Montenegró, Bulgária és Görögország között az Oszmán Birodalom európai területeit (leszámítva Isztambul környékét). Ekkor vált függetlenné Albánia. A területváltozások nyomán Bulgária járt a legjobban (alább egy korabeli bolgár etnikai térképen láthatjuk a bolgár érvelés szerinti bolgár népességű területeket), a többi balkáni ország azonban nem volt elégedett a kialakult helyzettel, így még 1913 folyamán kitört a Második Balkán-háború, amely Bulgária vereségével és jelentős területveszteségével zárult.

Anastas Ischirkoff: Das Bulgarentum auf der Balkanhalbinsel im Jahre 1912. In: Ethnographische Karte des bulgarentums auf der Balkanhalbinsel im Jahre 1912. In: Petermanns Geographische Mitteilungen. 1915. 339-343. p. 1:1 500 000.

A szerző saját példánya

Szerbia ellenben jelentős területnövekedést könyvelhetett el ekkor, a háborút lezáró Bukaresti egyezmény (1913) nyomán övé lett Makedónia északi része. Azonban a békét nem sokáig élvezhette a régió, kevesebb mint egy év elteltével éppen Szerbiának az Osztrák-Magyar Monarchia általi megtámadásával vette kezdetét az első világháború, amelyből Szerbia, noha területüket a háború során elfoglalták a monarchia és Bulgária csapatai, szintén győztesen került ki.

A különböző háborúk és békekötések nyomán az egyes balkáni államok államhatárai folyamatos változásban voltak, ugyanakkor láthatjuk, hogy az időszak első részében még a függetlenségéért küzdő Szerbia nemcsak hogy önálló lett, de jelentős területgyarapodáson is átment, sőt az időszak végére a korábban legerősebb balkáni államnak számító Bulgáriával legalább azonos súlycsoportba került.

Az Osztrák-Magyar Monarchia, és benne Magyarország az 1878-1914 közötti időszakban jobbára a háttérben lévő nagyhatalomként viselkedett, sőt kifejezetten kolonizációs törekvések mentén leírható magyar anyagokat, tájleírásokat is találunk ebből az időszakból, például a Földrajzi Közleményekben.

Az első világháború végére, a katonai összeomlást követően már a monarchia területének délszlávok által lakott részét is közvetlenül érintették a délszláv területi követelések, így a háttérből "szemlélődő", esetleges területi igényekkel felvértezett nagyhatalomból közvetlenül is érintett, lokális szereplőkké váltak az egykori monarchia részei, köztük elsősorban Magyarország.

B. C. Wallis: Southern Hungary. Nationalities. In: B. C. Wallis: The Slavs of Southern Hungary. In: The Geographical Review, vol. 6, n° 4,1918. 341-353. p. 1:3 000 000.

A szerző saját példánya

Leginkább ezek a súlypont-eltolódások vezethettek el ahhoz, hogy az egységes délszláv állam koncepciója a szerb elgondolások mentén, szerb túlsúllyal fogalmazódhatott meg az első világháború végére.

Mint minden, a korszakban megerősödő területváltoztatásokat célzó politikai törekvés megfogalmazói, a szerb vezetés is igyekezett tudományos érvekkel legitimálni a területi igényeit. Ezek legfőképpen történeti, földrajzi és demográfiai érvek voltak. Szerb részről a legtekintélyesebb tudósnak Jovan Cvijić számított a kérdést illetően.

Jovan Cvijić (1865-1927) (forrás)

Cvijić Loznicában, Nyugat-Szerbiában született. Tanulmányait Belgrádban, majd Bécsben végezte. Bécsben Albrecht Penck (aki egyébként az első világháborút követően Berlinben maga is tervezett etnikai térképeket) volt rá nagy hatással, akitől geomorfológiát tanult. A doktori disszertációját is a Bécsi Egyetemen védte meg 1893-ban, karsztmorfológiai témában, amely Das Karstphänomen címmel jelent meg nyomtatásban. Pályája első szakaszában is hasonló témákkal foglalkozott.

A humángeográfia felé a századfordulót megelőző években fordult, ekkor több utazást is tett, főleg a Balkán akkor még osztrák-magyar- és török uralom alatt lévő területein.

Az első ismertebb etnikai térképe 1909-ből származik.

Jovan Cvijić: Carte ethnographique de la nation Serbe. In: L'annexion de Bosnie et la question Serbe. Párizs, Hachette, 1909. 70. p. 1:2 750 000.

A szerző saját példánya

Ez a térkép a L'annexion de Bosnie et la question Serbe című művének térkép-melléklete. A kiadvány Bosznia és Hercegovina 1908-ban történt, az Osztrák Magyar Monarchiába való betagolásával összefüggésben született. A térkép, akárcsak Cvijić későbbi térképei, egyszerű felületszínezéses módszert követett, az adott terület az ott többségben lévő nemzetiség színét kapta. A térkép a lakatlan területekre nem volt tekintettel. Megfigyelhetjük, hogy mivel a térkép az Osztrák-Magyar Monarchiával összefüggésben született, a térkép által ábrázolt területek nagyjából egybeesnek a későbbi délszláv államot ábrázoló térképek kivágataival. A Magyarország-megnevezést kerülte a szerző, inkább a kisebb szomszédos régiók elnevezéseit (Szlavónia, Bácska, Bánát) használta, látens módon ezzel is előrevetítve a területi aspirációkat. A térkép jelentős hiányossága, hogy a bosnyák (muszlimán) etnikumot nem különböztette meg a szerbtől, így a szerbek településterülete, valamint a horvátokhoz viszonyított aránya nagyobbnak tűnik. A Balkán etnikai szempontból rendkívül összetett térségnek számít, a terület belső tagolódásához egyszerre szükséges vizsgálni az etnikai, a vallási és az anyanyelvi összetételt, mivel az etnikai kategóriák hivatalos definíciói nagy változékonyságot mutattak, nyelvileg pedig sokszor nagyon hasonlóak voltak a különböző csoportok, így sokszor csak a vallás segít elkülöníteni a különböző csoportokat, tökéletes táptalaját adva az ilyen jellegű adatokkal való térképi manipulációnak.

Jovan Cvijić Carte ethnographique de la nation Serbe c. térképének jelmagyarázata.

A jelmagyarázat a szerbeket és a horvátokat összevonja, de valójában a horvátok nagy része az 50%-nál magasabb arányú katolikus népességet jelző szürke területen éltek. Ez a megoldás a térképi elnevezésekkel történő manipuláció egyik érdekes példája, hiszen etnikum szintjén a horvátokat igyekszik összemosni a szerbekkel, ami első ránézésre a valóban szerb területek értelmezését árnyalja a horvát szó betoldásával, ugyanakkor a valóban horvátok nagy részét egy vallási elnevezés mögé rejti a térkép szerkesztője.

Jovan Cvijić: Ethnographische Karte der Balkanhalbinsel. In: Jovan Cvijić: Die ethnographische Abgrenzung der Völker auf der Balkanhalbinsel. In: Petermanns Geographische Mitteilungen. 1913. 113-118; 185-189; 244-246. p. 1:1 500 000. 

Lelőhely: UWM-American Geographical Society Library Maps 660-C-1913

Ez a térkép az egyik vezető német földrajzi szakfolyóiratban, a Petermanns Geographische Mitteilungen-ben jelent meg. Itt is megfigyelhetjük a geopolitikai környezetet: a térkép az első balkán háború idején született, és a térkép kivágata is ezt követi. A térkép szerkesztőjének érdeklődése a monarchia területeiről átkerült a háború sújtotta területekre, és megpróbált egy egyértelmű határvonalat húzni a szerbek és a bolgárok közé. A térkép még a háború előtti államhatárokat ábrázolja. Érdekességként megfigyelhető, hogy a bejegyzés elején szereplő, a bolgárságot ábrázoló etnikai térkép nagymérvű hasonlóságot mutat ezzel a térképpel, így nagy az esélye annak, hogy az a térkép ebből a térképből is inspirálódott.

Jovan Cvijić Ethnographische Karte der Balkanhalbinsel c. 1913-as térképének jelmagyarázata

A térkép jelmagyarázata a a szerbeket és a horvátokat nem veszi külön, a délszláv népességet színezéssel szerb-horvát, bolgár és makededón népességre osztja, ezeket pedig különböző jelekkel a felekezetek mentén osztja tovább. Külön érdekesség, hogy a térkép nagy létszámú, a rovátkázás alapján körülbelül 50 százalékra tehető albanizált szerb (arnautok) népességet jelez a mai Albánia északi harmadára. 

Jovan Cvijić: Ethnographical map of the Balkan Peninsula. In: Jovan Cvijić: The Geographical Distribution of the Balkan Peoples In: The Geographical Review, vol. 5, n° 5,1918. 345-361. p. 1:3 000 000.

Lelőhely: UWM-AGS Library Maps 660-C-1918b

A következő térkép-szerkesztési időszak az első világháború végének időszakára, 1918-ra tehető, ekkor Cvijić megpróbálta a lehető legtöbb vezető antant-hatalmának vezető földrajzi szakfolyóirataiban megjelentetni a Balkánt (és benne a szerb területi aspirációkat) ábrázoló etnikai térképeit. Cvijić ekkoriban, Emmanuel de Martonne meghívására Párizsban élt, és a Sorbonne Egyetemen tanított. 

A térkép az Amerikai Földrajzi Társaság folyóiratában jelent meg. Ezen már a teljes Balkán-félsziget, illetve a teljes későbbi Szerb-Horvát-Szlovén Királyság területe látható. Cvijić ekkoriban nagyon aktív volt, már a folyóirat áprilisi számába is publikált egy hasonló témájú, térképpel ellátott cikket, amely a Balkán kultúrzónáit járta körül.

Jovan Cvijić Ethnographical map of the Balkan Peninsula c. 1918-as térképének jelmagyarázata

A jelmagyarázatban itt is csoportosításra kerültek a különböző etnikumok, a hangsúly egyértelműen a délszláv etnikumok összetartozásán van. Ezt erősíti az a megoldás, hogy ezek az etnikumok (a szlovéneken kívül) egymáshoz hasonló tónusú színeket kaptak.

Jovan Cvijić: Carte ethnographique de la Péninsule des Balkans. In: Jovan Cvijić: La péninsule balkanique. Géographie humaine. Párizs, Armand Colin. 1918. 528. p. 1:3 000 000.

A szerző saját példánya

A következő térkép Cvijić La péninsule balkanique. Géographie humaine című monográfiájának mellékleteként jelent meg. A francia nyelvű kiadvány tulajdonképpen a jugoszláv állam megteremtését célzó földrajzi érveik szintézisének tekinthető. Maga a térkép, hasonlóan az előző térképhez a teljes Balkán-félszigetet ábrázolja, beleértve a görög szigetvilágot is, valamint a későbbi Szerb-Horvát-Szlovén Királyság teljes területét. 

Jovan Cvijić Carte ethnographique de la Péninsule des Balkans c. 1918-as térképének jelmagyarázata

A jelmagyarázat hasonló az előző térképéhez, annyi különbséggel, hogy itt már a szlovének is a többbi délszláv csoporthoz hasonló színezést kaptak.

Jovan Cvijić: Carte ethnographique des régions septentrionales Yugoslaves. In: Jovan Cvijić: Frontiére  septentrionale des Yugoslaves. Párizs, 1919. 30. p. 1:1 000 000.

Lelőhely: UWM AGS Library D456 .T8 1919 (Milwaukee)

A következő felületszínezéses térkép kifejezetten a későbbi magyar-jugoszláv, illetve részben az osztrák jugoszláv határvidékre koncentrál. Ezen a térképen - a bemutatottak közül egyedüliként - a délszlávok szerepelnek pirossal, ráadásul a "jugoszláv" kategórián belül semmiféle különbségtétel nem szerepelt a szerbek, horvátok, szlovének és a többi délszláv etnikum között. Ez a térképi megoldás nagyon erőteljes torzítás a szerb törekvések javára. Cvijić a térképet és a hozzá tartozó vékony kiadványt már a béketárgyalásokon felállított, Emmanuel de Martonne által elnökölt Földrajzi Bizottság keretében készítette.

Jovan Cvijić: Ethnographical map of the Balkan Peninsula. London, Estates Gazette Lithographers, 1920. 1:3 000 000.

Lelőhely: UWM AGS Library (Milwaukee) Maps 660-C-1918c 1920

Az alábbi térkép nagyjából megegyezik a fentebb bemutatott francia nyelvű térképpel, csak a nyelve tér el, illetve a színek kevésbé élénkek. Azt nem tudjuk, hogy ez a térkép milyen kiadvány mellékleteként jelenhetett meg, de találtunk belőle példányt az Amerikai Földrajzi Társaság Könyvtárában, illetve a British Library-ben is. A szegélyfelirat alapján ("Ethnographical Map reproduced from "The Balkan Peninsula" by Prof. Jovan  Cvijić Patrons Gold Medal Royal Geographical Society. 1920.") valószínűbbnek tűnik, hogy ez a kiadás Nagy-Britanniához köthető, önálló, kis példányszámban elkészült változat lehetett.

Jovan Cvijić Ethnographical map of the Balkan Peninsula c. 1920-as térképének jelmagyarázata

Lelőhely: UWM AGS Library (Milwaukee)

Összességében tehát láthatjuk, hogy Cvijić már az első világháború előtt intenzíven foglalkozott a délszláv gondolat földrajzi hátterével, és ehhez számtalan térképet is szerkesztett. Megfigyelhető, hogy térképei különösebb módszertani újítást nem tartalmaztak, kivétel nélkül egyszerű felületszínezést használtak, ráadásul többnyire viszonylag kis méretarányúak is voltak. Ugyanakkor felismerhető az a publikációs stratégia, hogy a sokszor nagyon hasonló tartalmú etnikai térképeit az aktuális időszak vezető nagyhatalmainak nyelvén és az adott országok vezető szakfolyóirataiban jelentesse meg (ahelyett, hogy idegennyelvű szerb kiadványokban jelentette volna meg őket). Az első világháború előtt még a németeket és a franciákat célozta meg a Balkán-háborúk körüli területi kérdésekkel, míg az első világháború végétől egyértelműen kizárólag az antant-hatalmak tudományos közegében próbált érvényesülni, így a béketárgyalások idejére brit, amerikai és francia összeköttetésekkel is rendelkezett, ráadásul szakértőként részt vett a béketárgyalások során felállított Földrajzi Bizottság munkálataiban is, ahol szintén szerkesztett térképeket. Cvijić ezzel a nemzetközi beágyazottság és kapcsolatrendszer tekintetében a korabeli geográfusok között a legjobb és legkiegyensúlyozottabb mutatókkal rendelkezett, amelynek nem kis szerepe volt a szerb törekvések sikerre vitelében.

Felhasznált források

Térképek

Cvijić, Jovan: Carte ethnographique de la nation Serbe. In: L'annexion de Bosnie et la question Serbe. Párizs, Hachette, 1909. 70. p. 1:2 750 000.

Cvijić, Jovan: Ethnographische Karte der Balkanhalbinsel. In: Jovan Cvijić: Die ethnographische Abgrenzung der Völker auf der Balkanhalbinsel. In: Petermanns Geographische Mitteilungen. 1913. 113-118; 185-189; 244-246. p. 1:1 500 000. 

Cvijić, Jovan: Ethnographical map of the Balkan Peninsula. In: Jovan Cvijić: The Geographical Distribution of the Balkan Peoples In: The Geographical Review, vol. 5, n° 5,1918. 345-361. p. 1:3 000 000.

Cvijić, Jovan: Carte ethnographique de la Péninsule des Balkans. In: Jovan Cvijić: La péninsule balkanique. Géographie humaine. Párizs, Armand Colin. 1918. 528. p. 1:3 000 000.

Jovan Cvijić: Carte ethnographique des régions septentrionales Yugoslaves. In: Jovan Cvijić: Frontiére  septentrionale des Yugoslaves. Párizs, 1919. 30. p. 1:1 000 000.

Jovan Cvijić: Ethnographical map of the Balkan Peninsula. London, Estates Gazette Lithographers, 1920. 1:3 000 000.

Ischirkoff, Anastas: Das Bulgarentum auf der Balkanhalbinsel im Jahre 1912. In: Ethnographische Karte des bulgarentums auf der Balkanhalbinsel im Jahre 1912. In: Petermanns Geographische Mitteilungen. 1915. 339-343. p. 1:1 500 000.

Jiroušek, Antun: Priručna karta Kraljevine Srba, Hrvata i Slovenaca. 1922. 1:1 000 000.

Wallis, B. C.: Southern Hungary. Nationalities. In: B. C. Wallis: The Slavs of Southern Hungary. In: The Geographical Review, vol. 6, n° 4,1918. 341-353. p. 1:3 000 000.

Irodalom

Demeter Gábor: A modernizációtól az expanziós törekvésekig, a liberalizmustól a turanizmusig. A balkáni behatolás gazdasági és ideológiai alapjai. Institut za Istoricheski Izsledvane, BAN
MTA BTK Történettudományi Intézet, Szófia-Budapest. 2018. 164. p.

Segyevy Dániel Zoltán: A Szandzsák etnikai földrajzi vizsgálata - Egy újabb feszültséggóc kialakulásának lehetőségei a Balkánon. Földrajz BSc. szakdolgozat. ELTE. 2013. 51. p.

Wilkinson, Henry Roberts: Maps and politics. a review of the ethnographic cartography of Macedonia. 1951. 366. p.

Kérjük, hogy a szerző tulajdonát képező térképek képeinek, vagy azok egy vagy több részletének átvételével, újrafelhasználásával leközlésével kapcsolatban engedélyt a pangea.geography@gmail.com címen kérjenek.