Az Amerikai Egyesült Államok ismét egy nemzeti parkkal gyarapodott! Méghozzá egy olyan államban, ahol addig még egy sem volt. Ráadásul egy olyan elnök alatt, akiről az embereknek nem a természetvédelem ugrik be először. Sőt, mi több egy olyan területen jött létre, ahol a természetvédelem évszázados defenzívába szorult az Államok legnagyobb acélműveinek árnyékában. Ismerkedjünk meg a Michigan-tó legdélebbi partvidékén található Indiana Dunes Nemzeti Parkkal!
Indiana állam tóparti része nem kifejezetten a természeti szépségéről ismert világszerte. Itt, Chicagótól alig negyven kilométernyire található az Egyesült Államok legnagyobb rozsdaövezete. Az egykor 30 ezer embernek (köztük Michael Jackson apjának) munkát adó US Steel vállalat a külföldi konkurencia ellenére még ma is működik Gary városában. Ma már "csupán" 6 ezer ember dolgozik a US Steel legnagyobb gyáregységében, évi 7,5 millió tonna nyersacél termeléssel. Ezen kívül van itt még egy széntüzelésű hőerőmű, közel 400 MW kapacitással. Ugyancsak a Michigan-tó partján található Burns Harbor ipartelepe is, ahol az indiai ArcelorMittal második legnagyobb USA-beli acélgyárában mintegy 3 ezer alkalmazott dolgozik. Itt is található egy további széntüzelésű hőerőmű, nem is beszélve a három vasútvonalról és a főútvonalakról, melyek keresztül-kasul szelik át a jégkor után felhalmozott dűnéket. Mindezt azért fontos az elején bemutatni, mert ez a két óriási gyártelep foglalja mintegy keretbe az Indiana Dunes Nemzeti Parkot.
Őszinte boldogság — Park fedi a Lakeshore feliratot (forrás)
Indiana állam mindössze 65 kilométeres partszakaszt birtokol a Michigan-tóból, ezen a rövid szakaszon három fő tájhasznosítás fordul elő: ipartelepek, beépített városi területek, valamint a tóból a szél által felhalmozott homokdűnék. Ez utóbbiak adják az Indiana Dunes NP magterületét, melyhez más jellegű védett területek is csatlakoznak (pl. füves puszták, mocsarak). A nemzeti park három állam határvidékén található; Michigan és Illinois államokból is egy órán belül elérhető. Valószínűleg ezzel (valamint Chicago közelségével) magyarázható az, hogy évi 3,5 millió látogatót fogadtak átlagosan már azelőtt is, hogy elnyerték volna a megtisztelő nemzeti park rangot. Ugyanis az indianai dűnék 1966 óta szövetségi védelem alatt álltak, mint "National Lakeshore", azaz nemzeti tópart, az 2019-es elnöki aláírás csupán emelte a terület védettségi fokozatát.
A helyi rangerek mosolya már csak azért is érthető, mert az Egyesült Államokban nem egyszerű egy nemzeti parkot nulláról létrehozni.
Homokdűnék a Michigan-tó partján (forrás)
Még egy Rockefellernek is három évtizedébe telt, hogy egy földterületet a helyiek ellenkezése dacára nemzeti parki területté nyilváníttasson. Küzdelme sikerrel járt, adománya ma a Grand Teton nemzeti parkhoz tartozik.
Az Egyesült Államokban a nemzeti parkokat a National Park Service irányítja, amely a Belügyminisztérium alá tartozó hivatal. Létrehozásuk azonban elképesztően körülményes, majdhogynem lehetetlen feladat. Nemzeti parkot a Kongresszus alapíthat törvénnyel, a belügyminiszter javaslata alapján, szövetségi tulajdonban lévő földterületen. Az alapítás előkészületei több éven át tarthatnak. Kell egy megvalósíthatósági tanulmány, amelynek során felmérik a terület kulturális, történelmi és környezeti jelentőségét. Erre három éves határidő áll rendelkezésre. A folyamatot azonban lassítja, hogy jelenleg is rengeteg terület vár felmérésre. A felmérés pontrendszer alapján történik, a belügyminiszter a legmagasabb pontszámú területet terjeszti fel a Kongresszusnak. Törvényt kell hozni az alapításról és ennek át kell mennie a Kongresszus mindkét házán, mielőtt az elnök aláírhatja az alapításról szóló dokumentumot. Az alapítási folyamat bonyolultsága miatt a már valamilyen szinten védett területek előnnyel indulnak, hiszen itt már felmérték egyszer a védendő értékeket, bejáratott kapcsolatrendszerük van, kiépített infrastruktúra fogadja a látogatókat, valamint már kiterjedt kutatásokat folytatnak partner szervezetekkel. Indianában mindez már megvolt, így a "szintlépés" megérdemelt volt, de semmiképpen sem váratlan.
A nemzeti park alapítás ellen szólhatnak érvek, ezek közül a talán a legfontosabb a hasznosíthatóság kérdése. Amerikai nemzeti parkokban nem folytathattak gazdasági tevékenységet, ezért a helyi földbirtokosok gyakran rossz szemmel nézik az ilyen törekvéseket. Ez alól vannak kivételek; az ún. "National Preserve" területeken van művelés, halászat, vadászat, bányászat, erdőgazdálkodás, ill. olajkitermelés, de ezek az óriási kiterjedésű területek jellemzően Alaszkában találhatók.
Nemzeti Parkok az Egyesült Államokban (pirossal a 2014 után alapítottak) (forrás)
Az alcímben olvasható "Donald Trump második nemzeti parkja" kifejezés nem véletlen, a 2016-ban megválasztott elnök már aláírt korábban egy törvényt nemzeti park létrehozásáról. Ez az első park pedig párját ritkítja az Egyesült Államokban, ami a kiterjedését tekinti. A Gateway Arch National Park St. Louisban tulajdonképpen a nemzeti parkok egy újabb formája; nemzeti emlékhely, mely a Louisiana-terület megvásárlásának állít emléket egy 192 méter magas acél ív formájában. A Gateway Arch a maga 0,8 négyzetkilométeres területével 2018. február 22. óta az USA legkisebb nemzeti parkja és a kerek 60. sorszámot viseli a sorban.
Ebből következik, hogy az Indiana Dunes a 61. a sorban. Könnyen megjegyezhető szám, hiszen területe is éppen 61 négyzetkilométer, amely 26 kilométer hosszúságban nyúlik el a Michigan-tó legdélebbi partvidékén. Mivel az iparterületek felhúzása idejében még nem vették figyelembe a természetvédelmi szempontokat és az USA harmadik legnagyobb agglomerációja is folyamatosan nyeli el a maradék zöldfelületeket a nemzeti park területe meglehetősen fragmentált. Városias enklávék tagolják, távolabbi, természetközeli exklávék tartoznak hozzá. 15 különálló részből áll, a két legnagyobbat a már említett Burns Harbor ipartelepe vágja ketté. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy nem tartozik hozzá az Indiana állam kezelésében lévő 883 hektáros Indiana Dunes State Park, ami ugyancsak védett terület, de Indiana állam kezelésében van. Továbbá kettévágja a Chicago-New York vasútvonal is, melyről kitekintve elsősorban a monumentális ipartelepek ragadják meg az utasok tekintetét, nem pedig a növényzettel borított dűnesorok...
A dűnék elplanírozása 1906-ban (forrás)
A terület drasztikus átalakítása 1906-ban kezdődött, amikor az épülő acélművek kedvéért elplanírozták a dűnéket, ekkor még lovakkal, öszvérekkel. Az elszántott homokdűnéket aztán belehordták a mélyebben fekvő mocsaras, tavas élőhelyekre elpusztítva az őshonos növényzetet. Nem mondhatták, hogy nem voltak tisztában a dűnék növényföldrajzi jelentőségével, hiszen a Chicagói Egyetem botanikusai már 1899-ben felhívták a figyelmet az egyedülállóan gazdag növényvilágra. Jelenleg 1400 különféle edényes növényfaj él még mindig a területen, több mint a Hawaii-szigeteken. Már ebben az időszakban jelölték a Michigan-tó dűnéit nemzeti parki védettségre, de a kezdeményezés 1916-ban elbukott. 10 évvel később lakossági nyomásra egy kisebb terület állami védelem alá kerülhetett; ez lett az Indiana Dunes State Park. A küzdelem tovább folyt a nemzeti park létrehozása érdekében, ekkoriban már nem csak a védelem, hanem a maradék dűnék pusztulásának megállítása került előtérbe. 1952-ben megalakult a "Mentsük meg a dűnéket" tanács, amely óriási acélipari ellenszélben kezdte meg működését, hiszen a politikusok a gyártelepek bővítésében látták ekkor még a jövőt (és a pénzt). Végül egy országos ismeretterjesztő kampány és földvásárlás érdekében indított adománygyűjtés eredményeképpen megalakulhatott az Indiana Dunes National Lakeshore 1966 novemberében. A 2019-es nemzeti parkká válással az amerikai nemzeti tópartok száma negyedével csökkent; már csak három terület áll ilyen jellegű védettség alatt.
A telepesek érkezése előtti felszínborítás (forrás: wikipédia)
A Michigan-tó déli partján nem csak dűnék találhatók, vannak itt jégkorszaki morénahalmok is, ráadásul mindjárt három vonulat, amely az eljegesedések különböző korszakának állítanak emléket. Közülük a legidősebbet 40 ezer éve építette fel a Michigan-tó helyén nyújtózó jégnyelv. A tómedencét váltakozóan hol egy jégnyelv, hol egy részben szabad vízfelszín töltötte ki egészen addig, amíg 4000 évvel ezelőtt az utolsó jégár is elolvadt. Ekkor a tóban létrejövő áramlások keletről homokot mostak a déli part előterébe. A folyótorkolatokban, ahol az áramlás sebessége megtört, a homok kiülepedett és a szél ezt a homokot alacsonyabb vízállás idején déli irányba kifújta a medencéből. Így jöttek létre Indiana állam homokdűnéi, melyek közül jónéhány az ötven métert is meghaladja.
A dűnéken nedvesebb, szélcsendesebb periódusban növényzet telepedett meg, a fűfélék erős gyökérzetükkel előkészítették a terepet a fás szárúak számára. Azonban ha ezt a gyökerekkel átszőtt homokot valami megbolygatta, legyen az egy kidőlt fa, vagy egy állatok által kitaposott csapás a szél ismét megbonthatta a dűnét és a homok vándorlása kiújulhatott.
Az Indiana Dunes Nemzeti Park térképe(forrás)
A dűnék növényvilága egészen rendkívüli, tucatnyi szigorúan védett növény él ezen a fragmentált területen. Faunája fajgazdagságát tekintve a 8. a nemzeti parkok rangsorában. A terület állatvilága is említésre méltó; 41 emlősfaj mellett él itt 352 féle madár-, 23 féle hüllő-, 18 féle kétéltű- és a tóban és folyókban 71 féle halfaj. Sajnos a telepesek megtelepedése óta több, elsősorban nagy testű emlősfaj tűnt el a területről, mint például az amerikai bölény, a farkasok, jávorszarvas, fekete medve, a vidra és a hiúz.
Varázslatos tengertópart(forrás)
Az Indiana Dunes National Park egy emberi tevékenység által alaposan megbolygatott területen emeli magasra a természetvédelem zászlaját, a gyárkémények árnyékában mutatja be a jégkorszak óta a dűnéken megtelepedett igen változatos élővilágot. Donald Trump elnök aláírását követően végre elfoglalhatta helyét az őt megillető helyet az amerikai nemzeti parkok között.
Ajánlott és felhasznált irodalom:
- https://edition.cnn.com/travel/article/indiana-dunes-newest-national-park/index.html
- https://www.nps.gov/indu/index.htm
- https://www.nps.gov/iceagefloods/pdf/f.pdf
- https://www.npca.org/articles/1802-proposed-legal-deal-leaves-water-quality-protections-for-indiana-dunes
- https://www.outsideonline.com/2096596/near-impossible-process-making-national-park
- https://www.nps.gov/indu/learn/management/upload/INDU_OV_2016_508.pdf
