A Brexit árnyékában fontos leszögezni, hogy Nagy-Britannia távolodása Európától nem mai keletű dolog. Körülbelül 7600 éve tart már, attól a pillanattól fogva, amikor a tenger leválasztotta a Brit-szigeteket a kontinensről. A távolodás ma is zajlik, sőt Európa leggyorsabban pusztuló tengerpartja éppen Anglia keleti partján, Yorkshire-ben található.
Aki a tengerparti eróziót szeretné tanulmányozni, keresve sem találhatna erre megfelelőbb helyet, mint a Brit-szigetet. Mary Anning kíséretében már bejártuk a délen, Lyme Regis mellett található, ugyancsak pusztuló Jurassic partot, ahol a geomorfológia szerelmesei mellett az őslénytanosok is megtalálják számításukat. De mehettünk volna Cornwallba, vagy Suffolkba is, ott is hasonlóan fogy a szárazföld. Mai bejegyzésünkben a Hull folyó torkolatától északra elterülő Holderness lapály partvidékét mutatjuk be, ahol az Északi-tenger szürke hullámai a római kor óta 20-30 kisebb-nagyobb települést tüntettek el a Föld színéről (1. ábra). A közeljövőben ezen a 70 kilométeres szakaszon, Flamborough Head és Spurn Head között további fél tucat település fog az Északi-tengerbe omlani.
1. ábra A Holderness elpusztult települései
Két fő tényezőre vezethető vissza a Holderness-síkság kiemelkedően gyors ütemű eróziója. A szárazföld laza anyagára és a szélirány által gerjesztett hullámzásra és tengeráramlásra. Ezen a partszakaszon az uralkodó szélirány északnyugati, a hullámzás is ezt az irányt követi. A tengeráramlás a part mentén déli irányba tart. Tehát a hullámok közel derékszögben érik a partot, majd a leomló törmeléket a tenger dél, azaz a Hull folyó tölcsértorkolata, a Humber felé szállítja el. A megmozgatott hordaléknak mindössze 3%-a ülepedik ki a Spurn turzásán. A napi két dagály a tengerszint jégkorszak vége óta tartó emelkedése miatt is egyre jelentősebb erőt fejt ki a parttal szemben, de ezt az ütemet a vihardagályok (ebben a cikkben már írtunk a jelenségről) jelentősen növelhetik.
2. ábra Holderness magaspartjának geológiai felépítése
Az agresszív hullámmarás kevés kárt okozna, ha a partot egy jól cementált, tömött kőzet alkotná. Ez a feltétel itt sajnos nincsen meg, a Holderness-síkságot alkotó üledék glaciális eredetű, a legutóbbi eljegesedés gleccserei teregették szét 18-30 ezer éve, amikor a tenger a mai szintnél még 100-120 méterrel alacsonyabban volt (2. ábra). Anyaga a gleccserek által legyalult térszínekről származik, észak felől érkezett a jégbe fagyva, a jég által tolva, vagy a jég alatt zúzódva. A folyamatosan emelkedő tengerszint könnyedén elhabolja ezt a kötőanyag nélküli agyagos, kavicsos morénát. A fogyás nem egyenletes, de átlagosan évi másfél-két méter part tűnik el és nem látni még a folyamat végét.
Szeletes csuszamlás Aldborough kempingje mellett (forrás)
Az 1770-es években épült Ringbrough Farm utolsó napjai (forrás)
Kelet-Yorkshire partvidéke igazi világvége hangulatot áraszt. Pesszimista, elvándorló lakosság, elértéktelenedő ingatlanok, a semmibe vezető, lezárt utak, egykori lakóhelyek romjai a fövenyen, tengeri hordalékká váló szántóföldek, leomlott katonai létesítmények és mintegy harminc település az Északi-tenger fenekén. Az elmúlt kétezer évben egy 5 kilométer széles földsáv vált a tenger martalékává. Olyan településekkel együtt, mint például Ravensburgh városa, amely a Domesday Book-ban is szerepelt, ahol két trónkövetelő is partra szállt. Tőle keletre feküdt Ravenser Odd, melyet az 1356-57 telén hatalmas viharok által keltett hullámzás öntött el, majd 1362. január 16-án a Grote Mandrenke, azaz a "Nagy Vízbefúlás" tüntette el a Föld színéről. Ez a vihar döntötte romba Dunwich városát, kezdte meg a holland Zuidersee kialakítását, szaggatta szét a Fríz-szigetek addig összefüggő dűnesorát és fullasztott meg 36 ezer embert. Más falvak, mint például Great Cowden (Colden) 1945 és 1950 között csendesebben tűntek el, néhány évente eltűnt egy-egy ház az utca végéről, mígnem egy sem maradt belőlük (3. ábra).
3. ábra Great Colden települést már a tenger fenekén találjuk (barnával a mai partvonal).
Néha érdekes dolgok kerülnek elő a partfalból, néhányuk olyan jelentős, hogy a derék britek még egyes térképükön is bejelölték őket. Mamutfog, szarvasagancs mellett kidőlt, tőzegben konzerválódott fákat is találni. A szárazföldet folyamatosan ostrom alatt tartó tenger alámossa és meggyengíti a magas partot. A támasztékát elvesztő fal hol lassan hol gyorsabban megindul a tenger irányába, de a parton felhalmozódó anyag nem marad sokáig. Ha ott maradna, megtámaszthatná a partot, megóvva ezzel a további eróziótól. A leomló partfal angyagát azonban az apály-dagály periodikus változása mélyebb vizekbe mossa, amelyet felkap az északról déli irányba tartó tengeráramlás. Folyamatosan szállítódik tehát el az üledék, így semmi sem csillapíthatja a tenger érvágyát. A part pusztulása nem egyenletes, van ahol 5 méter is eltűnik és van ahol ez az érték nulla, például a nagyobb városok lebetonozott partjain (4. ábra).
4. ábra Holderness partvidékén tapasztalt erózió eltérő ütemben zajlik (m/év).
Mamutcsontokon, leomlott házakon kívül más formákat is tartogat a part számunkra. A nagyobb, agyagos tömböket a hullámzás nem szedi szét elemeire azonnal, hanem nagyobb blokkokban mozgatja a parton. Görgeti, formálja azokat, mígnem egészen kerek, labdaformát nem kapnak. Ezeket a helyiek mudball-nak, azaz sárgolyóbisnak hívják. Sokszor kavicsok állnak ki belőle, amelyek folyamatosan bukkannak elő és hullanak ki az aprózódás hatására. A hullámverés hatására a labda lassan golyó-, majd pingponglabda-méretű lesz, mígnem a maradványokat magukkal viszik az áramlatok déli irányba.
Sárgolyóbisok lassú pusztulása Great Cowden falu hűlt helyén. (forrás)
Részben a Spurn Head turzás épül ebből a hordalékból. Ez a homokfélsziget mélyen benyúlik a Hull tölcsértorkolatába, a rajta épült világítótorony generációk jelzik fejlődése lépcsőfokait. Amikor az épülő turzás már messze továbbhaladt az egykor legdélebbi ponton felépült világítótoronytól a hatóságok felhúztak egy újabbat az éppen aktuális csúcson. Amellett, hogy Spurn Head folyamatosan vándorol dél felé, az erózió már ezt a partszakaszt is elérte. A világítótoronyhoz vezető utak ugyanúgy, mint a Holderness hátráló magaspartján, itt is elmosódtak. Légifelvételeken látszik, hogy az autósok még egy darabig próbáltak új nyomvonalakat kialakítani, de ma már a hatóságok teljesen lezárták ezt az utat. Hamarosan a turzást is szigetekké darabolja az előrenyomuló tenger.
Mit lehet tenni az erózió megfékezése érdekében? Gyakorlatilag semmit. Természetesen le lehet betonozni az egész partot teljes magasságában, de előfordulhat, hogy a tenger elhordó hatása előbb-utóbb ezt a hatalmas partvédelmi művet is alámosná. Az is fontos kérdés, hogy a megmentendő értékek milyen arányban vannak a partvédelem költségeivel. Scarborugh város törvényhatósága, amelyhez 72 kilométeres partszakasz tartozik 50 millió fontra becsülte a következő évtized partvédelmi munkálatainak költségét.
Bridlington hullámtörői (forrás)
Kelet-Yorkshire három legnagyobb parti városa, Hornsea, Withernsea és Bridlington kőszórással, betonfalakkal és helyi néven "groyne"-nak nevezett hullámtörő sarkanytúkkal védekezik. Utóbbi fenyődeszkákkal megerősített cölöpsor, melyet a partra merőlegesen létesítenek. Kőből is épülhet, célja az üledék elmosódásának megakadályozása. Ha a tenger nem tudja elmosni a leomló morénát, akkor a parton felhalmozódó anyag megtámaszthatja a magaspartot, megóvva ezzel a további omlástól. Az ilyen pontszerű védelmi műveknek azonban van egy nagyon komoly hátulütője. Közvetlenül a védelmi művek elvégződése alatt átlagon felüli mértékben növekszik meg az erózió. Az utolsó hullámtőrő tövében a tenger sokszozozott erővel támadja a partot és az egyensúlyi állapot a tengeráramlás irányában csak kilométerekkel odébb áll helyre. Ez a hullámtörő-végi (terminal groyne) effektusnak nevezett folyamat oda vezethet, hogy a megerősített parttal rendelkező városok hosszú távon félszigetté fognak alakulni. A jelenség már megfigyelhető most is, e három város kissé "kilóg" az egyenletes partvonalból. Hornsea esetében a partvédelmi művek elvégződése a helyi üdülőtelepből harapott ki hatalmas darabot. Ugyanez a folyamat alakította ki Flamborough félszigetét, ahol ellenálló mészkő alkotja a természetes hullámtörőt.
Hullámtörő mögött felerősödő erózió
Nagy-Britanniában folyamatosan monitorozzák az eróziónak kitett partszakaszokat. Az Európai Űrügynökség pilot projektje a Holderness-parttól északra elterülő Filey-öblöt monitorozza. Az ERS-2 műhold radarja mellett néhány cm pontosságú GPS és digitális fotogrammetria adatokból szerkesztenek három dimenziós digitális domborzatmodellt. Minderre ráhúzzák a partvidék teljes hosszáról készült digitális fotókat. Az ERS-2 adatokkal 35 naponta lehet frissíteni az elkészült modellt. Ezáltal előre lehet jelezni a veszélyeztetett szakaszon érintett hatóságokat a lehetséges partomlásokról.
Ezen felül vannak a közönség számára elérhető térképes alkalmazások is, ahol a történelmi időkben eltűnt földterületeket lehet nyomozni. A Skót Nemzeti Könyvtár által készített honlapon többféle georeferált történeti térképet vethetünk össze a mai műholdképekkel (5. ábra).
5. ábra Holderness egykor és most (online térkép)
Arra vonatkozóan sajnos sehol sem találtam adatot, hogy évente mennyi területet veszít Nagy-Britannia a tengerek rovására. Annak ellenére, hogy egy meglehetősen alaposan kutatott területről van szó csak egyes partszakaszokra vonatkozó adatot találni. Itt, Holderness magaspartján könnyen kiszámolható, hogy ha egy 70 kilométer hosszú parton évi átlagosan másfél méter szárazföld tűnik el, az évi 10,5 hektárral, vagy 0,1 négyzetkilométerrel egyenértékű. 10 évente ez -1 négyzetkilométer, csak ezen az egy kelet-yorkshire-i partszakaszon. (Ez a partszakasz alaposan eltörpül az összesen 17820 kilométer hosszú a Brit-sziget partvonala mellett, amely a szigetekkel, szirtekkel együtt 31368 kilométeres hosszúságra növekszik.)
Így nem is tudjuk megsaccolni, hogy a Brit-sziget területének évente hány százaléka válik a tenger martalékává. Az sem segít a tisztánlátásban, hogy nem tudni mekkora tulajdonképpen a világ kilencedik legnagyobb szigete.
Ha valaki a Brit-sziget jelen pillanatban mért kiterjedését a wikipédia alapján szeretné megtudni keservesen fog csalódni. Ahány nyelven íródott a szócikk, annyi adattal találkozni:
nyelv; terület (négyzetkilométer)
- román: 240000
- észt: 229957
- orosz: 229946
- eszperantó:229893
- cseh, francia, olasz, portugál: 229850
- magyar, norvég, holland: 229848
- német, lengyel: 219331
- török, szerbhorvát: 218595
- finn: 216777
- angol, spanyol: 209331
- svéd: 209000
Cartographia világatlasz: 216911
Ha rákeresünk a wikipédián a fenti nyelvken a világ legnagyobb szigeteire, még nagyobb lesz a zűrzavar.
Földtörténetileg kérészéletű a Holderness glaciális síksága. Szinte szemvillanásnyi időnek tűnhet, ahogy a gleccser 18 ezer éve befejezte az elegyengetését, a tengerszint fokozatos emelkedése már el is mosta. Egyetlen esély lenne a part megmenekülésére, ha a globális tengerszint csökkenni kezdene, ennek azonban az éghajlatváltozás jelenlegi trendjeit figyelembe véve semmi esély nincs. A magasparton élő több tízezer embert, akik otthonukként szerették ezt a tájat ez aligha vigasztalja.
Ajánlott és felhasznált irodalom:
- http://maps.nls.uk/geo/explore/sidebyside.cfm#
- Frank Jacobs: A Map of Europe's Fastest-Eroding Coast
- Caitlin Green: Ravenserodd and other lost settlements of the East Yorkshire coast
- Mapping Britain's crumbling coastline
- East Yorkshire coastal erosion page
- Coastal erosion at Happisburgh, Norfolk
- T. Sheppard: The Lost Towns of the Yorkshire Coast, 1912