Egy brit tudós szerint az elveszett frigyláda egy zimbabwei múzeumban található, melyet kétezer ötszáz éve zsidó férfiak vittek magukkal Jemenből Dél-Afrikába. A hajmeresztő elmélet leghajmeresztőbb része, hogy akár igaza is lehet.
Ngoma lungundu, azaz a mennydörgő dob
Hogyan hívjuk azt a népcsoportot, amely megtartja a sabbat-ot, ünnepli a pészahot, férfi tagjait körülmetéli, rituálisan öli le állatait, egymás között házasodik, kipát hord, Dávid-csillagot vés sírköveire és nem eszik disznóhúst? A válasz nem túl nehéz, de nyilván senki sem gondolta volna, hogy most a dél-afrikai Lemba törzsről lesz szó, melyre a fenti állítások mindegyike igaz.
Lemba férfiak
A lembák az afrikai kontinens déli részén laknak elsősorban Dél-Afrika Limpopo tartományában és Zimbabwében, bár kisebb népcsoportjaikkal találkozhatunk Malawiban és Mozambikban is. Összlétszámukat 50 és 70 ezer fő közé becsülik. Egykori nyelvük, a lemba már kihalt, napjainkban a bantu nyelvcsaládhoz tartozó venda és shona nyelveket beszélik. Imáikban azonban teljességgel szokatlan, a helybélitől nyelvtől eltérő szavakat használnak. Annak ellenére, hogy közülük már sokan áttértek keresztény és iszlám vallásra, ősi zsidó hagyományaikat ugyanúgy megtartják és a szájhagyományon alapuló eredettörténetüket mind a mai napig megőrizték. Eredettörténetük azonban olyannyira hihetetlen, hogy sokan valószínűleg legyintenének, hogy ez nem lehet igaz - netán valami modern-kori misszionárius tanításaiból szedték össze. Ám ahogy minden legendának van valami valós alapja, a lembák története is tartalmaz valóságos elemeket. Aratóünnepeiken, temetéseken gyakran előkerül a Ndinda ének, amelybe a törzs egész múltját és vándorlását belesűrítették.
"We came from Sena, we crossed Pusela, we rebuilt Sena. In Sena they died like flies. We came from Hundji, to Chilimani. From Chilimani to Wedza. The tribes went to Zimbabwe. They built the walls and lived on the hill. Mwali sent the star. From Zimbabwe to Mberengwe. From Mberengwe to Dumghe. We carried the drum. We came to Venda, Solomon led us. Baramina was our ancestor."
A lembák legendás őshazája tehát egy mesze északon fekvő Sena nevű város. Hasonló nevű települések sokaságával találkozni Izraelben, Egyiptomban, Etiópiában, ezért a beazonosítása enyhén szólva is nehéz. Tudor Parfitt, a brit tudós ezt a helyszínt egy kihalt jemeni faluval azonosította, mely Hadramaut tartomány keleti részében állt, napjainkra már csak a sivatag van a helyén. Ettől a romfalutól kissé nyugatabbra, ugyancsak Jemenben található egy másik Sena is, az al-Masilah vádi völgyében, meglehetősen messze a tengertől, benn a kopár hegyek közt. Felmerülhet a kérdés, miért pont egy falucska lenne a törzs származási helye, amikor Jemen fővárosát Szanaa-nak hívják és egy meglehetősen ősi település hírében áll a legújabb korig jelentős zsidó diaszpórával? Egyrészt az elnevezése arab-kori, megerődített helyet jelent (talán éppen ezért van sok hasonló nevű település szerte a Közel-Keleten). Abban a korban, amikor a jemeni zsidó kereskedők felkerekedtek, hogy Afrika keleti partjain alapítsanak kereskedelmi telepeket Szanaa neve még Azal volt, melyet állítólag Noé fia alapított, akinek Uzal a névadó leszármazottja volt. Jemenben már az arab hódítás előtt jelentős számú zsidó népesség élt, akik kevés kivétellel Izrael megalapítását követően költöztek vissza az ígéret földjére. Elképzelhető tehát, hogy a Lemba törzs zsidó alapító atyái annak idején egy jemeni kikötőből szálltak hajóra a Dél-Afrika aranybányái felé.
A feltételezett jemeni őshaza: Sena
Az etiópiai keresztények körében tapasztalható, kétségtelenül az azt megelőző ezer éves zsidó jelenlétből eredeztethető frigyláda-kultusz bizonyítéka lehet a Vörös-tengeren átkelő zsidó vándorlásnak. Az átkelés pedig Afrika szarvánál történhetett, ahol a legkeskenyebb a Vörös-tenger, ahol látni is a túlsó partot. Ekkoriban a hajósok számára nem volt ismeretlen az Indiai-óceán keleti partvidéke. A Kr. e. VII. században uralkodó Nékó fáraó már megkísérelte megépíteni az ókori Szuezi-csatornát a Földközi- és a Vörös-tenger közé. Az ő megbízásából föníciai hajósok 3 év alatt megkerülték az afrikai kontinenst és leírták, hogy a Nap a "másik" oldalról sütött. Ilyen előzményekkel egyáltalán nem tűnik lehetetlennek, hogy a Vörös-tenger hajós kereskedői lejuthattak egészen Mozambikig.
A lembák ragadványnevei is idegen eredetről tanúskodnak; pl. kereskedő (musavi), északról érkezett fehér ember (mulungu), az ember, aki felkutatja az eladó árut (nyakuwana). Nem nehéz elképzelni ezeket a zsidó kereskedőtelepeket, ahol a kereskedők elkülönítették magukat a helybéliektől és a saját szokásaik szerint éltek. Jó ideig fennmaradhatott az anyaországgal tartott kapcsolat, amit aztán egy drasztikus esemény szakított meg, talán Jeruzsálem babiloni elfoglalása és a Templom lerombolása Kr. e. 587-ben. A csupa férfiakból álló kereskedőknek többé nem volt hová hazatérniük, helybéli asszonyokat vettek el és tovább őrizték őseik hitét, amely nem sokat változott az évezredek során. A férfiak talán egy generáció alatt kihaltak, hiszen a születendő gyermekek már az anyjuk nyelvét sajátították el.
És újjáépítették Sena városát, melyről egy sor településnév tanúskodik Dél-Afrika keleti részén. Hogy tovább bonyolítsuk a helyzetet Sena nevű népcsoport (nincsenek zsidó szokásaik) és ilyen nevű nyelv is létezik a lembák településterületétől keletre, Észak-Mozambikban. És nem csak Sena várost építették újjá, a hagyományaik szerint ők alapították az ismeretlenség homályába burkolózó Nagy Zimbabwe ősi városát is, amely egyedülálló abban a tekintetben, hogy épületei habarcs nélküli kőtömbökből épültek. (Szükséges megjegyezni, hogy a régészek ebben már korántsem olyan biztosak; gyakorlatilag egyetlen ma élő népcsoporthoz nem tudják kötni a várost.) A középkori Monomotapa állam gazda(g)sága elsősorban az arany és elefántcsont exportján alapult. Az aranyat az ún. "bányász-övben" termelték, mely észak-déli irányban szeli ketté a mai Zimbabwe állam területét. Talán nem véletlen, hogy a lembák fő településterülete éppen ez az öv volt. A XX. század elején utazók három dolgot emelnek ki e törzzsel kapcsolatban, a kívülállásukat, a bányász és fémműves (főként réz) tudásukat, valamint az orvostudományukat. Kívülállásuk leginkább a házassági szokásaikban mutatkozik meg, egy nem-lemba férfinak esélye sincs bekerülnie a törzsbe házassággal. Ha egy lemba férfi a törzsön kívül választ magának feleséget az asszonynak át kell vennie a lembák szokásait és ígéretet kell tennie, hogy a születendő gyermekeiket lemba szokások szerint neveli fel. Halottaikat nyújtott pozícióban temetik, ellentétben a más bantu törzsek zsugorított temetkezési szokásaival.
Nagy Zimbabwe falai
A lemba szájhagyomány szerint, amikor őseik megérkeztek Afrikába, volt náluk egy különös, fából készült dob-szerű tárgy, melyet két nyélen hordoztak. Ez a tárgy később hatalmas robbanással, füstöt és lángot lövellve tönkrement, de a törzs papjai újat építettek helyette. Ez a tárgy volt a Ngoma Lungundu, azaz a mennydörgő dob, mely kísértetiesen hasonlít az elveszett frigyládához. Tudor Parfitt, aki hosszabb időt töltött a lembák között és könyvet is írt a különös tárgyról. A törzs öregjei elmesélték, hogy a dobot kép pap vitte mindig, soha nem érhetett földet, hitük szerint ez volt az Isten lakhelye, és ha valaki hozzáért azonnal meghalt.
A tárgyat elsőként egy misszionárius találta meg és fényképezte le, aki bevitte Bulawayo múzeumába. Onnan azonban eltűnt, a lembák saját bevallásuk szerint visszalopták és elrejtették egy barlangba. Végül Parfitt, mint egy modern-kori Indiana Jones Harare egyik múzeumában bukkant rá, mint kiderült a polgárháború alatt etnográfusok néhány tárgyat biztonságosabb helyre menekítettek és a ngoma közöttük volt (lásd kezdőkép). Radiokarbonos mérések alapján a fából készült üst 1300 éves, azaz a Szaharától délre ez a legidősebb fából készült tárgy. Aki tehát kíváncsi az elveszett frigyláda másolatára a Hararei Néprajzi Múzeumig kell utaznia, hogy láthassa.
Zimbabwe nyelvi térképe (Ki találja meg Manyikát?)
Befejezésül még némi adalék azok számára, akik esetleg még mindig kételkednek a lembák zsidó eredetével kapcsolatban. 1996-ban jelent meg az a dél-afrikai tanulmány, melyben 49 lemba férfi Y kromoszómáját vizsgálták. A kapott eredmények szerint az Y kromoszómáik fele közel-keleti eredetű, mely egyaránt megtalálható a zsidókban és az arabokban is, 40%-ban pedig bantu. Később ezt a vizsgálatot kibővített mintán is elvégezték, az összehasonlíthatóság végett, köztük szefárd, askenázi zsidókon és jemeni (hadramauti) férfiakon. A lembák az utóbbi csoporttal mutatták a legnagyobb hasonlóságot. Ha esetleg még ez sem lenne elegendő bizonyíték, egy 2000-ben elvégzett vizsgálat kimutatta, hogy a lembák egyik papi klánja, a bubák 53%-a rendelkezik az ún. Cohen Modális Haplotípussal (CMH), ami nagyobb előfordulási arány, mint az "átlagos zsidók körében. A kohaniták Mózes testvérétől, a 3500 éve élt Árontól száramaznak, ő volt az első főpap és főpapok csak Áron utódaiból kerülhettek ki, így időnként az egész későbbi papságot Áron házának nevezték. A lemba törzs és a zsidó kohanita papság minden kétséget kizáróan egy közös őstől származik. Érdekesség, hogy a CMH a jemeni népességen belül igen gyakori, annak ellenére, hogy döntő többségük ma már muszlim. Mindezek ellenére az ortodox zsidók szerint mindez nem elegendő a zsidósághoz, hiszen anyai ágon semmiféle zsidó őst nem tudnak felvonultatni, így nem marad más hátra, a zsidó hagyományaikhoz ragaszkodó lembáknak legalább felkészítő tanfolyamon kell(ene) áttérniük.
Annak ellenére, hogy a lembák a mai napig őrzik zsidó hagyományaikat napjainkban szinte minden településükben található egy mecset, zsinagóga azonban nem. Ezt szokás azzal magyarázni, hogy állandóan titkolniuk kellett hitüket, de mint láttuk a környező törzsek tisztában voltak a szokásaikkal. Mindenesetre 2015-ben, körülbelül 2600 évvel a Templom lerombolása után Masvingo körzetben, Mapakomhere településen elkezdődött az első zsinagógájuk építése. A neve The Great Zimbabwe Synagogue lesz, mely egyben utalás a lemba törzs 2500 éves afrikai múltjára.