A városok a világ számos pontján folytatnak folyamatos küzdelmet a klímaváltozás ellen. Velencét, Londont és Rotterdam kikötőjét gátak védik a vihardagályok és az emelkedő tengerszint ellen. A Sandy utáni New York zöld gyűrűt tervez Manhattan sziget köré az árhullámok megfékezésére. S hasonló beruházásokra került sor a Maldív-szigetek fővárosa, Malé körül is. De e mérnöki beavatkozások csak ideig-óráig jelentenek megoldást a problémára. A múló infrastrukturális beruházások helyett a városok alapvető működési rendszerét kellene átgondolni és megváltoztatni. A Maldív-szigetek fővárosa, Malé kitűnő reprezentációja annak, hogy egy város milyen hatással van környezetére, csak itt ebben az esetben éppen a földrajzi határvonalak markánsan kirajzolódnak.

 
Ez a látvány fogadja a Maldív-szigetekre utazókat (Forrás)

A nagyjából 1100 szigetet számláló Maldív-szigetek legmagasabb pontja 24 méterrel magasodik a tenger szintje fölé, de az átlagos tengerszint feletti magassága alig haladja meg a 1,5 métert, s ezzel a világ legalacsonyabban fekvő országa címet vívta ki magának. A kétes titulus révén a tengerek és óceánok vizeinek emelkedése által egyik legjobban érintett helyévé vált a Földnek. S a jelenlegi tendenciák alapján hasonló jövőképpel rendelkezik, mint több, eltűnés által fenyegetett csendes-óceáni társa.

A lakott szigetek közül a Malé, a főváros számlálja a legnagyobb népességet. A szigetcsoport teljes lakossága hajszálhíján 400 ezer fő, s e népesség kétharmada él a fővárosban. A főváros közigazgatási területe 5,8 km², s négy nagyobb szigetet foglal magába. Ebből a névadó Malé sziget a tömöríti a város népességének zömét. Ettől keletre található Hulhumalé, egy mesterséges kikötő sziget, amely szárazföldi kapcsolattal rendelkezik a Hulhule nevezetű reptér szigettel, amely szintén mesterségesen lett kialakítva. Ezek népessége minimális. A Malé-sziget nyugati oldalán pedig a parányi, de szintén sűrű beépítésű és magas népsűrűségű Vilimalé-sziget található.

Űrfelvétel Maléról és "agglomerációjáról" (Saját szerk. Google Earth alapján)

E néhány sziget tekinthető a főváros agglomerációjának. Keleti oldalon az ipar, a szolgáltatások, és a nagy alapterületű létesítmények szuburbiája található. E szuburbán területen keresztül tartja fenn Malé a kapcsolatot a világ más városaival. Ezen keresztül áramolnak be az importcikkek, az információ, a szolgáltatások és a szigetek számára a legnagyobb bevételi forrást jelentő turisták. Fordított irányba pedig a szigetek fő export cikkei, a néhány trópusi gyümölcs és a feldolgozott vagy feldolgozatlan tengeri halak szállítmányai, s a nyaralásukat befejező turisták távoznak. Nyugati irányba pedig a népesség szuburbanizációjának nyomai lelhetők fel. E folyamat egyetlen képviselője egyelőre a Vilimalé-sziget, azonban már megkezdődtek a Gulhi Falhu atoll feltöltési tervének előkészületei, s a befektetők, már most, mint a Maldív-szigetek „szeme” (gyöngyszeme?) emlegetik a beruházást.

 A tervezett új szuburbia, vagy lakópark? Gulhi Falhu (Forrás)

Láthatjuk, hogy földrajzilag ugyanolyan jól tagolható Malé és környéke, mint a budapesti, londoni vagy bármely más nagyváros / főváros agglomerációja. Ebből következőleg a tágabb környezetére gyakorolt hatásai is hasonlóak.

Ugyan a szigetcsoport, s legfőképp a sűrűn lakott Malé rettentően ki van téve a klímaváltozás hatásainak, a város és környezet viszonyában itt sem történt jelentős szemléletváltás. A világ egyik legérzékenyebb településeként nevezte nemrégiben a The Guardian egyik klímaváltozsát taglaló cikke, de az valahogy elkerülte a cikkírók figyelmét, hogy Malé az egyik legkevésbé fenntartható települése a glóbusznak. E tekintetben közelebb áll az Emirátusok valamennyi városához, mint bármely más hazai, hasonló méretű városunkhoz. S Malé nem csak a klímaváltozás szenvedője, hanem annak okozója is.

A szigetcsoport, mint a legtöbb korallsziget, meglehetősen korlátozott számú mezőgazdaságilag művelhető területtel rendelkezik. Ha akad is művelhető terület, a talaj minősége nem megfelelő. Ebből adódóan nyílván nem a nagyüzemi táblás mezőgazdaság jellemzi. A mezőgazdaság e szigetek esetében inkább néhány trópusi gyümölcs termesztését, kisléptékű állattenyésztést és halászatot takar. Azonban ezek csak egy premodern társadalmat lennének képesek fenntartani, stabil populáció mellett.

Termék kínálat az egyik helyi piacon (Forrás)

A szigetek mai, modern társadalma azonban ennék jóval többet igényel. A fogyasztási szokások globálissá válásával – ugyan személyes tapasztalat híján pontosan megmondani nem tudom – a maléi szupermarketek polcain is hasonló termékekkel találkozhatunk, mint a hazai, berlini, vagy new york-i szupermarketekben. E termékek mindegyikét a már említett kikötő szigetre, Hulhumaléra hajózzák be. Előfordulhat, hogy bizonyos alapanyagokat, nyersanyagokat maguk dolgoznak fel, de nem hinném, hogy az import gabonára épülő maléi malomiparnak lenne bármilyen esélye helyieket foglalkoztatni a folyamatosan bővülő és nagy munkaerő igényű turizmussal szemben.

Hotelek sorakoznak a parton (Forrás)

A korallszigeteknek több más problémával is szembesülniük kell. A mészkőből álló szigeteken igen korlátozottan van jelen iható víz. A tengerszint emelkedése pedig folyamatos nyomást gyakorol a talajvíz készletekre is, s a partoknál a felszín alatt beszivárgó tengervíz a talajvizet sóssá teszi. A vízkészlet korlátozottsága a mezőgazdasági termelés ellen hat, hiszen a helyi készletek mezőgazdasági öntözésre, állatok itatására történő felhasználása helyett inkább az emberi igények kielégítésére használják, s döntenek az élelmiszerek importja mellett.

Hely hiányában a szigetlakók és a turisták ezrei által termelt hulladék elhelyezése is nehézkes. A szigetek földrajzi adottságai miatt a megfelelő lerakóhely megtalálása problémás lehet, az elöntés vagy a talajvízbe való beszivárgás egészségügyi és szennyezési kockázatot jelent a sziget és lakói számára. Továbbá a főként turizmusra alapozott helyi gazdaság nem engedheti meg magának, hogy szeméttelepet üzemeltessen egy olyan helyen, amit akár turisztikai célokra is fel lehetne használni. A szemét elégetése is negatívan hathat vissza a turizmusra, az újrahasznosítás pedig hely és idő igényes folyamat, s nem minden hulladék hasznosítható újra, ergo a szemetet tengeri úton el kell szállítani máshova.

Helyi energiahordozó hiányában az energia előállítás is az importra támaszkodik, ugyan a megújuló energiahordozók hasznosítása lehetővé tenne valamilyen fokú önellátást, s a fűtési szezon sem olyan hosszú, mint nálunk. Az energiahordozók mellett a modern világ, és a szigetek közötti hajózás, szállítás egyik elengedhetetlen alapanyaga az olaj, s ennek különböző feldolgozott változatai. Természetesen a szigetek ebből is importra szorulnak. Ráadásul a szárazföldi közlekedéssel szemben a hajózás kevésbé hatékonyan használja fel az üzemanyagot. Persze ezt valamilyen szinten kompenzálhatja az, hogy a szigetek kisméretükből fakadóan akár gyalog, vagy biciklivel körbejárhatóak. De ne higgyük azt, hogy mindenki biciklivel jár Maléban dolgozni.  

Utcai forgalom  (Forrás)

A turizmus a sziget gazdaságának veleje. Azonban a turisták kénytelenek repülővel, vagy hajóval megközelíteni az édeni szigeteket, s utazásuk során jelentős mennyiségű üvegházgáz jut a légkörbe. Ennek eredményeként, talán tudtukon kívül olyan hatással van a szigetekre, amely éppen az általuk felkeresett természeti csodák, pálmafás tengerpartok eltűnését eredményezik. A Maléban, vagy más a szigetcsoporthoz tartozó szigeten eltöltött nyaralásuk vagy nászútjuk alatt pedig már jelenlétükkel többlet terhet rónak a szigetekre. Csupán igényeik kielégítésével hozzájárulnak az import növekedéséhez, s az ínyenceknek felszolgált kaviár, francia pezsgő vagy éppen csak a reggeli kávé több ezer, ha nem tízezer kilométert utazik azért, hogy a Maldív-szigetekre érkező turista éppen ott fogyassza el.

Azúrkék tengervíz, pálmafák, fehér homokos strand. És persze a luxus minden kivitelben. (Forrás)  

Végezetül pedig fontos arról beszélni, hogy hogyan is lehetne változtatni e nagyvonalakban felvázolt helyzetképen. A szigeteknek mindenképpen csökkentenie kellene az importfüggőségét, amely a mezőgazdasági termékektől az ipari termékeken át a szolgáltatásokig terjed. Ugyan nagy valószínűséggel a szigetek soha sem fognak tudni teljesen önellátóvá válni még a legalapvetőbb élelmiszerek esetében sem, mégis egy jó kiindulópont volna, ha támogatnák a helyi kertészkedést, megpróbálnák a helyiek fogyasztási szokását formálni, és a közlekedésben is az alternatív megoldásokat részesítenék előnyben. Legfőképp a turizmusban kellene elérni változásokat, amely persze már nem csupán a maldívok felelőssége, hanem az odautazó turistáké is.