Korunk egyik legnagyobb és talán legvitatottabb beruházása a kínai Három-Szurdok-gát, a legek létesítménye: erőműve a legnagyobb névleges teljesítményű a világon, és az utóbbi időben áramtermelési rekordokat döntöget, miközben a tározótóban lévő vízmennyiség hatásaként 0,06 mikromásodperccel lett hosszabb a földi nap. Ugyanakkor a gát valós haszna kérdések kereszttüzébe került bel- és külföldön egyaránt, részben a klímaváltozást kísérő extrém időjárási események (áradások 2020-ban, aszály 2022-ben), részben a gát környezeti hatásai miatt, miközben a beruházók egy hasonlóan gigantikus kapcsolódó projekt révén egyfajta előremenekülésbe kezdtek.
De mi is ez az egzotikusan hangzó Három-Szurdok, ahol a gigantikus gát felépült? Földünk harmadik leghosszabb folyója, a (Qinghai (Csinghaj) és Tibet határán eredő, több mint 6300 kilométer hosszú Jangce (legismertebb helyi nevén Chang Jiang) több, igen különböző jellegű szakaszból áll. Az „életét” egy fennsíkon kezdi, hogy aztán egy elképesztően hosszú, többször irányt váltó szurdokrendszeren keresztül érje el a Szecsuáni-medencét, hogy onnan keleti irányban összetartó hegyvonulatok között lépjen ki a Kínai-alföldre, ahol mindössze 66 métert esve, tórendszerek között éri el torkolatvidékét. A Szecsuáni-medence és az alföld közötti mintegy 600 kilométeres szakaszt nevezik Három-szurdoknak, ahol a folyó először két párhuzamos hegyvonulaton tör át a Csütang-szurdok és a Vu-szurdok révén, majd egy jóval szélesebb masszívumon jut át a Hsziliang-szurdokon keresztül Yichang városáig.
A Vu-szurdok - (forrás)