Nagy fába vágta a fejszéjét a természetszeretetéről is ismert Károly walesi herceg, amikor azt a célt tűzte ki, hogy édesanyja koronázásának hatvanadik évfordulója alkalmából mind a 60 brit megye jelöljön ki egy úgynevezett koronázási mezőt. A kezdeményezés részben a Plantlife nevű szervezet tanulmánya ihlette, mely szerint a II. világháború óta Nagy-Britanniában a rétek és kaszálók aránya rendkívül drasztikus módon, 97%-kal csökkent.
Highgrove meadow (© Andrew Butler)
A történelem során nem csak a kínaiak (és a rómaiak) emeltek országuk védelmében komoly védőműveket, hanem többek között... a dánok is. A 8. századtól kiépített szárazföldi és vízi(!) védőműrendszer egyik fő érdekességét az adja, hogy a "Danewerk" ma bőven Németországban van, létrejöttét pedig néhány különleges földrajzi tényezőnek köszönheti, melyek részben ahhoz is hozzájárultak, hogy a németek "Nagy-csatornája" is a közelben jöjjön létre. Mai írásunkban egy a 8. századtól a 19. századig tartó időutazás keretében vizsgáljuk meg, melyek is voltak ezek a földrajzi unikumok.
A Danewerk középkori része: Waldemar fala a 12. századból - (forrás)
2020. augusztus 29-én emberemlékezet óta nem látott vihar csapott le Göd és Dunakeszi környékére. A légzuhatagnak nevezett meteorológiai jelenség hatalmas pusztítást okozott, nyomában kidőlt fák, leszakadt vezetékek és megrongálódott épületek maradtak.
Az augusztus 29-i légzuhatag Felsőgöd és Sződliget felett a Vörös-kőről fotózva (fotó: Drexler Zsuzsa)
Ezt a vihart Gödön és Dunakeszin és a környező településeken sokáig úgy fogják emlegetni, mint az ikertornyok ledőlését New Yorkban. "Hol voltál annak idején, amikor az augusztus 29-i vihar lecsapott?" Sokan kinn voltak a Duna partján, mások otthon kertészkedtek, hazafelé tartottak kerékpárral a Dunakanyarból, vagy csak élvezték a meteorológiai nyár utolsó meleg napjait. Az időjárás előrejelzés egész szombatra napos időt jósolt, zivatarra csak a Dunántúlon kellett számítani.
Késő délutánra kissé felhősödött az idő, de még mindig hétágra sütött a nap. Hat óra után Budapesten frissítő nyári zápor hullott, amely alig negyed óráig tartott. Ez volt az előszele a közelgő viharnak, amely délről tartott észak felé a Duna tengelyében. Ez a vihar pedig nem egyszerű mennydörgéssel kísért zivatar volt, hanem egy úgynevezett légzuhatag, amely hirtelen alakul ki és hatását tekintve jóval pusztítóbb energiákat szabadít fel.
Légzuhatag kialakulásának elvi ábrája
A meteorológiai szakirodalom szerint a légzuhatag, vagy angolul downburst olyan erős leáramlás, mely hirtelen pusztító szélvihart eredményez a talajfelszínen vagy annak közelében. A lezúduló hideg, jellemzően eső által hűtött levegő egy pontból ered és sugárirányú légáramlásként terjed szét a felszín felett. Jellemzően mindössze pár percig tart, de azalatt akár 240 km/h-s széllökés is kialakulhat. A légzuhatagok méretük szerint két kategóriába sorolhatók be: microburst-nek akkor nevezzük, ha 4 km-nél kisebb az átmérője, macroburst-nek a 4-km-nél nagyobbakat hívjuk. A légzuhatagokat elkülöníthetjük aszerint is, hogy milyen csapadékviszonyok jellemzik őket. A száraz légzuhatag a kevés vagy semennyi csapadékkal nem járó légzuhatagot jelenti. Ebben az esetben a csapadék még azelőtt elpárolog, mielőtt elérne a talajig. Nedves légzuhatagról akkor beszélhetünk, ha az számottevő csapadékkal érkezik.
A légzuhatag reflektivitásánk a maximuma (forrás)
Az augusztus 29-i légzuhatag mérete a kezdőkép alapján éppen határeset, Felsőgöd és Sződliget között nagyjából 4 kilométeres átmérőjű lehetett, a lehullott csapadék mennyisége alapján egyértelműen nedves légzuhatag volt. Eleinte gomolyfelhőkből szemerkélt az eső, majd 18:45 körül ez egy viszonylag ritka típusú monocellás zivatarrá fejlődött, amelyből villámlással kísérve hatalmas cseppekben kezdett hullani az eső. Egyetlen feláramlás jött létre, amelyből nagyon gyorsan egy légzuhatag alakult ki Dunakeszi felett, majd északi irányban elérte Gödöt, Sződligetet, majd Vác környékén megszűnt. A legnagyobb intenzitású szél Dunakeszin és Gödön alakult ki, ahol a légzuhatag először elérte a felszínt és a széllökések meghaladták a 100 km/órát, a lehullott csapadék pedig a 20 millimétert. Radarmérések alapján a zivatar reflektivitása 63 decibel Z (dBZ) volt, amely jégszemcsék jelenlétét is jelezte. A heves időjárási események nem tartottak tovább 5-10 percnél. A talajjal való érintkezés következtében ugyanis a légzuhatag veszített az erejéből és hamarosan megszűnt.
Szennyvíz folyik végig a Feneketlen-tóba és a Dunába Gödön a Bartók Béla utcában 08.30-án
Szemtanúk beszámolója alapján a vihar közeledését elsősorban a Duna partján lehetett követni, ahol nem lehetett látni, hol kezdődik a folyó és hol kezdődik az eső. Másodpercek alatt bőrig ázott mindenki, miközben a lehulló gallyak és a kidőlő fák alatt menekültek biztonságos helyre. Az észak felé haladó cella fokozatosan veszített az erejéből, ez a másnap készített kárfelmérési térképen is kirajzolódott. A legnagyobb károkat a Duna menti sáv szenvedte, itt egyfelől akadálytalan volt a légtömegek mozgása, másrészt ezen a szakaszon találhatók jellemzően a legmagasabb fák is mindegyik településen. Érdekes módon az egybefüggő erdőkben a fák sűrűsége miatt kisebb károk jelentkeztek. Ugyancsak hatással volt az okozott károkra a településszerkezet. Az újonnan épült lakóparkok masszív házai és jellemzően kis méretű telkei, ebből következően kis méretű fái szenvedték a legkisebb károkat. Ellenben pl. Alsógöd jellemzően nagyobb telekmérettel rendelkező nagypolgári villái számos évszázados fának adott otthont, melyek jobban ki voltak téve a vihar pusztításának. Gödön az ősfás BME Németh Endre Mérőtelepe, az ELTE Füvészkert Huzella kertje és a Feneketlen-tó környéke szenvedte el a legnagyobb károkat. Dunakeszin pedig a Duna utca a Katona domb és a parti sétány. Ugyancsak emelte a viharkárok hatását a futóhomokos talaj, melynek csak felső néhány deciméteres rétege humuszos, azaz a fák gyökerei jellemzően sekélyek.
A légzuhatag nyugati pereme a Gödi-sziget északi csúcsáról fotózva
A vezetékekre dőlt fák fél napos áramszünetet okoztak, nem jártak a vonatok, a vonatpótló buszok egy teljesen sötét településen haladtak keresztül. A csapadékot nem tudta befogadni a csatornahálózat, így az több helyen órákon keresztül buzgott fel akadálytalanul elszennyezve a felszíni vizeket.
A vihar másnapján a helybéliek úgy szemlélték a pusztítást, mintha egy ostrom után bújtak volna elő az óvóhelyről. Csak Gödön legalább 200 fa dőlt ki és félő, hogy ez a szám csak növekedni fog a vihar után, amikor a tulajdonosok a megsérült, illetve veszélyessé váló idős fáiktól is megszabadulnának. Három nappal a katasztrófa után már megszokottá vált a település szerte felzúgó láncfűrészek hangja. Rossz hír, hogy az éghajlatváltozással egyre több hasonló intenzitású viharral kell számolni, amely alaposan átrendezheti egyes települések arculatát nem is olyan hosszú távon.
Ez az írás nem érhet véget anélkül, hogy köszönetet mondanánk mindazoknak, akik több mint 300 helyszínen dolgoztak a vihar utáni eltakarításban, szervezésben hivatásos vagy önkéntes munkában segítettek! És köszönet a cikk megírásában nyújtott segítséget a Göd kistérségi időjárás honlapnak!
A külszíni bányászatot általában úgy képzeljük el, hogy nagy gépek óriási tájsebeket tépve nagy mélyedéseket hoznak létre, melyeket újabban több-kevesebb sikerrel próbálnak valahogy eltűntetni, rekultiválni, esetleg tavakkal elfedni. A külszíni bányászatnak van ugyanakkor egy olyan formája, amely sok esetben épp, hogy eltűnteti a terep egyenetlenségeit, ami elsőre valamivel talán jobban hangzik, de valójában még nagyobb környezeti károkat tud okozni: a hegytetők „eltávolításával” járó külszíni szénbányászatról van szó, melyet főleg az Appalache hegység középső vonulataiban űznek mintegy 50 éve.
Külszíni szénbánya Kelet-Kentuckyban - (forrás)
Salgótarján környékén járva feltűnhet, hogy a város északi oldalán emelkedő hegyvidék (a Karancs tömbje és a Medves-fennsík valamint a Salgó és a környező csúcsok) mennyivel magasabbak, mint a Mátra és az Érchegység vonulata közötti viszonylag szelíd domb- és hegyvidék, és mennyire eltérőek jellegükben. Ez nem véletlen: a különleges hangulatú, természeti szépségekben gazdag kistájakon a környezetüket nagyrészt létrehozó vulkáni jelenségektől némileg eltérő belső erők munkálkodtak. Ezek eredménye például a határon átnyúló, de nagyrészt Magyarországhoz tartozó Medves-fennsík, mely Közép-Európa legnagyobb bazaltfennsíkja.
A Medves a Salgóról - magasan fekvő erdők, mezők világa
Az elmúlt hónapok egyik színes híre volt, hogy esőerdő nyomaira bukkantak az Antarktisz nyugati szélén. Az egykori Gondwana szuperkontinens nagyobb részét 90 millió éve borító esőerdők maradványait azonban nem csak a jeges földrész partvidékén tanulmányozhatjuk: Ausztrália egy részén a hajdani óriási erdőség kis területen még létezik. Ez az erdő sokak szerint bolygónk legidősebb, folyamatosan létező erdőterülete, David Attenborough pedig az egyik legkülönlegesebb földi élőhelynek tartja: az ősi páfrányok és az első virágos növények egyik utolsó menedékhelyének.
Jellegzetes növénytársulás David Attenborough egyik kedvenc esőerdejében, Kuranda, Jumrum Creek
Az Arcanum Adatbázis Kft. és a Lechner Tudásközpont Alaphálózati és Államhatárügyi Osztályának együttműködése eredményeként a mai napon elérhetővé vált az Arcanum által üzemeltetett Mapire oldalon a Trianoni békeszerződés nyomán előállott új magyar államhatár korabeli, részletes határtérkép-sorozatainak jelentős része, közelebbről az osztrák-magyar, a csehszlovák-magyar, illetve a román-magyar határszakasz részletes térképei.
A térképek ITT érhetőek el.
Határtérképek Sopron környékén (forrás)
„A háború előtt” – így kezdődik Vukováron nagyon sok mondat, megállapítás vagy visszaemlékezés. A jelenleg hivatalosan 27 ezer – a helyiek véleménye szerint 20-21 ezer – fős kelet-horvátországi város 1991 előtt a jugoszláv „Testvériség – Egység” jelszavaival fémjelzett hivatalos ideológia iskolapéldája volt, a délszláv állam soknemzetiségű és -kultúrájú jellegének megtestesülése. A nemzetiségek békés együttélésével jellemezhető, akkor még csaknem 45 ezer fő által lakott település mai lakosai nosztalgiával tekintenek vissza azokra az évtizedekre, amikor a helyiek szemében Vukovár Jugoszlávia – Belgrád és Zágráb után – „harmadik leggazdagabb városa” volt. Jelenleg periférikus helyzetéből adódó nehézségekkel, illetve a múlt sok szempontból máig feldolgozatlan terhével küszködő, rohamosan csökkenő népességszámú település.
Vukovári optimizmus - 1991-ben erre még nem sok esély mutatkozott (forrás: https://www.mcdrvu.hr/proboj-iz-vukovara-17-11-1991-300/)
A trianoni békeszerződés aláírásának 100. évfordulója előtt alig egy hónappal újra a figyelem középpontjába került a magyar miniszterelnök földgömbje. Jelen ügy apropója, hogy Orbán Viktor miniszterelnök egy olyan képpel kívánt sikeres történelem-érettségit a magyarországi érettségizőknek, amelyen a földgömb egy olyan részlete látható, amely nagyjából a történelmi Magyarországnak az eredeti földgömb keletkezésének idején fennálló határait ábrázolta. A fénykép kiváltotta előbb a román, majd a horvát és szlovén (miniszter)elnökök nemtetszését is.
A jelenlegi helyzetben, amikor a határok átjárhatósága a járványkrízis miatt kérdésessé vált, az országhatáron átívelő szuburbanizáció egyébként is összetett kérdésköre sajátos felhangot kap. Az utóbbi években a hazai sajtóban jelentős publicitást kapott, hogy Rajka a határon túlról beköltözők révén gyakorlatilag Pozsony alvótelepülésévé kezdett válni. E bejegyzésben megvizsgáljuk a község arculatában bekövetkező változásokat, a társadalmi átalakulást, illetve a közösségek együttélését. A lehetséges következmények és a tapasztalatok értelmezése nem csupán Rajka miatt fontos – az itt zajló folyamatok a közeljövőben más magyarországi községekben is relevánssá válhatnak.
Együtt vagy egymás mellett? (forrás: displayhaz.hu)