...bazaltra hullott. Mégis szárba szökkent csöndben. Ősi csöndben, mit úgy őriz a Balaton, mint monostort százados falak. Sír királyi vért, lélek a táj mediterrán igézetét. ...és újra és újra kezdeni! Feledve vihart: oszmánt és tatárt. Kőre kő. Évre év és ima és fohász, és Tihany neve felragyog, mint kettős tornya közt hajnali sugár!

Hevér Zoltán, A Tihany című vers költője kitűnően megragadta azt, amit egy távolról érkezett utazó lát, hall, érez, és tapint Tihanyban járva. Amit versében felidéz a költő, az a "Tihany élmény".  E vers adta jelen cikkünk kiinduló pontját, amiben Tihany szellemével fogunk foglalkozni, de előtte lássuk csak mi is az a "hely szelleme"?

A jól ismert látkép a tihanyi Belső-tó felől

A Tihanyi-félsziget helyén 12 millió éve még egy tenger hullámzott, 7-8 millió éve a sekély tengerből vulkánok emelkedtek ki hatamas robbanásokkal, 3 millió éve pedig olyan lehetett ez a táj, mint a Yellowstone Nemzeti Park, száznál is több gejzír lövellt az ég felé. 25 ezer évvel ezelőtt pedig egy keskeny tómeder kezdett kialakulni tektonikus süllyedéssel, melyet ma Balatonnak nevezünk. 

A Tihanyi-félsziget leghíresebb legendája a balatoni kecskekörmökről szól, egy kis rásegítéssel könnyedén bele lehet illeszteni a terület földtörténeti kronológiájába:

Melyik az az ország, amely gyakran különböző infrastrukturális beruházásokkal édesgette magához jelenlegi országrészeit? Hol használták a közigazgatási határvonalak meghúzását a lakosság józanságának megőrzésére?  Melyik az az ország, mely viszonylag rövid története alatt rengeteg munkát adott a térképészeknek, noha nem természetes határvonalai nagyrészt nyílegyenesek?

Kanada térképe 1898-ban

A földi vulkánkitörések körülbelül négyötöde az emberi szem elől rejtve, a tengerek, óceánok mélyén zajlik. Több kilométerrel a felszín alatt tűz és víz harcol egymással. Amióta az emberi technika lehetővé tette a mélytengeri merüléseket, ezek a folyamatok "napvilágra" kerültek. Időnként azonban előfordul, hogy az óceán aljzatából kiemelkedő tűzhányó hatalmas sistergéssel és robbanással áttöri a felszínt és megmutatja magát. 

Tűzcsúzda Strombolin (Isola di Stromboli - facebook)

Egy családi albumban talált német irredenta bélyegsorozat apropóján bejegyzés-sorozat indult a Pangea blogon. Azt ugyanis minden kisdiák fejből fújja mit vesztett Magyarország a Párizs környéki békében, ez azonban korántsem befolyásolta olyan mértékben és irányban a világtörténelmet, mint a német területveszteségek. Pedig Németország első világháború utáni területi veszteségei korántsem voltak akkorák mint Magyarországé, vagy Törökországé. Gyarmataitól ugyan megfosztották - ez összesen több mint 4 millió négyzetkilométert jelentett - de az anyaország csak 13%-ot vesztett az összes területéből. Ezek a területvesztések azonban kevés kivételtől eltekintve igen megalázó módon zajlottak.

Volt már szó a háborúban  semleges Dánia által megszerzett Schleswigről után következett az apró, még járásnak sem nevezhető Hultschini földek sorsa Felső-Sziléziából, majd az egész Felső-Szilézia, népszavazásokkal, felkelésekkel. Egy rövid, témánkat csak részben érintő eszperantó kitérő után következzen Németország legészakibb területe a Memel-vidék.

Állította az előző századforduló környékén egy, már az élete derekán járó skót professzor. E skót professzor 1904-ben „A földrajz a történelem kulcsa” címmel publikálta nagyhatású művét, melyben lefektette a klasszikus geopolitika alapjait, s nevét örökre bevéste a történelembe. Könyve valóban korszakalkotó volt, de korszakot is teremtett. Korszakot teremtett, hisz e könyve és később publikált geopolitikai tézisei a 20. század elejének legjelentősebb politikai-katonai doktrínájává váltak, s enyhe túlzással, de kijelenthetjük, hogy a 20. század fő geopolitikai eseményeit determinálta. Téziseinek hatását érezhetjük az I. világháborút lezáró békekötésekben, a II. világháború katonai eseményeiben és a hidegháborúban is. Írásom középpontjában Sir Halford John Mackinder áll, kinek neve a biztonság politikai szakértők, történelem szakosok és földrajzosok számára valószínűleg ismerősen cseng.

Halford Makicder (forrás)

Már a negyedik forduló indul a Pangea blog zászlós játékból, de szerencsére még mindig találni kitalálható és kellőképpen nehéz feladványokat. Régen eltűnt államok, név és zászlócserén keresztülment országok zászlói és ma is használatban lévő érdekes lobogókból válogattunk össze újabb tizenkettőt. Emlékszik még valaki ezekre a zászlókra?

1. Az illetékes állam ügyészsége hivatalosan is megállapította, hogy ennek a ma is használatban lévő zászlónak semmi köze a mássághoz, így nyugodtan lehet használni ezen az eldugott helyen.

A Feröer-szigetek nevét Magyarországon elsősorban az elszánt környezetvédők és a focirajongók ismerik, utóbbiak különösen azóta, hogy kiderült, a 2016-os EB selejtezősorozaton hazánkkal egy csoportban fog szerepelni. Hogyan jutott el ez a kicsiny félfüggetlen nemzet odáig, hogy segítségével Magyarországnak most is meglehet az a bizonyos, sokáig tartó "matematikai esélye" a kijutásra? Egyáltalán kik ők, és hol is élnek pontosan?

A Skóciától mintegy 400, Izlandtól 500, Norvégiától pedig 700 km-re fekvő Feröer-szigetek egy az Izland és Skócia között húzódó tengeri hátság egykori hatalmas pajzsvulkánjának tengervízzel részben elborított maradványa. A 18 fő sziget a térképen áttekintve olyan benyomást kelt, mintha egy korábban egységes földdarabot egy óriás északnyugat-délkeleti irányban húzott csatornákkal felszeletelt volna. Ennek megfelelően az 1396 négyzetkilométeres területű szigetvilág tagjai rendkívül keskenyek, a szárazföld egyetlen pontja sincs messzebb 5 kilométerre a tengertől. Dacára magas földrajzi szélességének (62. é. sz.), a Golf-áramlat jóvoltából a havi középhőmérséklet értékei 3-11 fok között ingadoznak, a meleg nyarat szeretők számára tehát nem éppen ideális. A klímának köszönhetően a szigeteken fa ugyan nem nagyon nő, de viszonylag dús legelőkkel állnak a névadó állat rendelkezésére: Feröer jelentése ugyanis a "Juhok-szigete".

A Feröer-szigetek (forrás)

Vajdahunyadról manapság egyre több embernek ugrik be a Városliget, mint Hunyad vármegye. Ha valaki mégis veszi a fáradságot és elautózik Erdélybe elsősorban a Hunyadi család váráért teszi. Holott létezik itt más Magyarországgal kapcsolatos (ipar)történeti emlék. Aki észak felé tekint a Hunyadi-kastélyból ma egy szinte porig rombolt ipari rommezőt lát. Ennyi maradt a Magyar Királyság második legnagyobb vasgyárából.

Vajdahunyad, Magyar Királyi Vasmű (Schoch Frigyes, fortepan.hu)

Egy ország területének gyarapítására sok módszer létezik, de csak kevés olyan van, ami nem okoz nagyobb mérvű nemzetközi felhördülést. Ma azonban nem gátlástalan békeszerződésekről vagy kreatívan megszervezett népszavazásokról illetve véres hadjáratokról lesz szó. Bár bizonyos tekintetben hadjáratról van szó: Hollandia tizenkettedik tartományát, Flevolandot teljes egészében a tengertől hódította vissza.

"A világot Isten teremtette, de Hollandiát a hollandok" - tartja az angol közmondás.  "Isten pedig hollandusokat szarik" - hangzott el egy másik angol szájából egy jól sikerült holland rajtaütést (és az angol flotta felégetését) követően. Tehát – legalábbis az angolok szerint – mégiscsak felfedezhető némi isteni közbeavatkozás a hollandok által már a  kora középkor óta végzett, a tengertől területek elhódítására irányuló hangyaszorgalmú munkában.

Ugyanakkor a  13. század végén az Isten által olyannyira "kedvelt" hollandusok erősen vesztésre álltak a tengerrel vívott kitartó küzdelemben, mely leginkább az ország északi részének fokozatosan gyorsuló átalakulásában volt tetten érhető. Az ókor végén ezen a területen a viszonylag sekély Flevo-tó hullámzott, mely a tengerszint emelkedésével és a vihardagályok hatására egyre inkább terjeszkedett, de még a kora középkorban is viszonylag kis kiterjedésű maradt (ekkor már Almere néven).

Balra a Flevo-tó kiterjedése i.e. 500-ban, jobbra az Almere i.sz. 800-ban. Az északi kijárat a Vliestrom, a nyugati a Marsdiep (forrás)