November 17-én, hosszú évek munkája eredményeként UNESCO Globális Geopark megtisztelő címet kapott a Novohrad-Nógrád és a Bakony-Balaton Geopark. Ez egyszerre elismerése Magyarország földtani értékeinek és a pályázatot benyújtó gárda munkájának. A Világörökséghez hasonló rangos kitüntetésről a hazai média szinte teljesen elfeledkezett, a Pangea blogon próbáljuk pótolni a mulasztást. 

Balaton-felvidéki félbevágott bazaltvulkán, a Hegyes-tű (forrás)

A 20. század utolsó évtizedében  a "nagy Oroszország" megdöbbentő és addigi története során példátlan (vagyis természetes okokra visszavezethető) demográfiai válsággal nézett szembe, amely sehogyan sem illeszkedett a világszerte viszonylag jól értelmezhető demográfiai átmenet modelljébe. A születések visszaesése mellett a halálozások drámai mértékű emelkedése volt tapasztalható, amit a vonaldiagramon kirajzolódó formája alapján nagyon érzékletesen "orosz keresztnek" neveztek el a kutatók. A drasztikus népességcsökkenéssel fenyegető trend ugyanakkor változni látszik - kérdés, hogy a pozitívnak tűnő folyamat mit is rejt valójában és mennyire bizonyul tartósnak?

Oroszország (egyben a volt Szovjetunió) népesedéstörténetében az 1914 és az 50-es évek eleje közötti időszakot nyugodtan nevezhetjük katasztrofálisnak: az első világháború közel két millió elesettje csak a kezdet volt: a polgárháború és azzal járó megtorlások, járványok, éhinségek több millió áldozata eltörpült a mintegy 20 milliós emberveszteséggel járó második világháború, valamint a sztálini tisztogatások hasonló mennyiségű emberáldozata mellett. Ennek ellenére az egykori Szovjetunió lakossága az 1914-es 167 millióról az 1950-es évek közepére  200 milliósra növekedett (igaz ezt a számot 1941-ben már majdnem elérte) és az államszövetség 1991-es felbomlásakor már a 293 milliomodik kis elvtársnak gratulálhattak volna a nagy elvtársak, már hogyha ez akkor érdekelt volna bárkit is. (Az összehasonlítás nehézkes, az 1914-es államterület ugyanis tartalmazta fél Lengyelországot és Finnországot is, míg Kelet-Galíciát és Tuvát nem, tehát kb. 159-160 milliós alap lenne a pontos.) A mai Oroszország népessége hasonló görbét írt le, mintegy 90 milliós szintről az ötvenes évek közepére 110 milliósra nőve, hogy 1992-ben  148 millió fővel tetőzzön.

A brutális mértékű népirtás ugyanakkor nem múlt el nyomtalanul, amit leginkább az 1946-os - Oroszországra vonatkozó) korfán követhetünk.

Oroszország korfája 1946-ban (kékkel a férfiak pirossal a nők, barnával az adott korosztály nőtöbblete) - (forrás)

Most, hogy célegyenesébe érkezett a Pillantás az országra játékunk, gondoltuk méltó módon szeretnénk átadni a legjobb megfejtőknek járó díjakat, hiszen a blog szerzői közül sem sokan tudtak volna hasonló lelkesedéssel ennyire jó megfejtéseket beküldeni. A díjátadót szeretnénk összekötni a blog második születésnapjával, hiszen valamikor a régmúltban, egészen pontosan 2013. december 7-én délben jelent meg az első bejegyzésünk. A szép évforduló idén hétfőre esik, ezért munka, egyetem, szakkör, gyúrás vagy éppen más elfoglaltság után December 7-én este hatkor találkoznánk egy budapesti helyszínen. Helyszínre vonatkozó javaslatokat szívesen fogadunk!

Hogy megfelelő méretű helyet tudjunk foglalni, arra kérnénk minden érdeklődőt, hogy ha szívesen velünk tartana küldjön egy levelet a blogon is megtalálható pangea.geography@gmail.com címre, november 23-án hétfő este nyolcig. Ha valaki még nem tud ennyire előre tervezni, de szívesen csatlakozna az is írjon! Ezután lesz két hetünk kiválasztani egy megfelelő méretű vendéglátóipari egységet. Ha valaki nagyon messziről küldött be megfejtéseket a játékra és nem tud jelen lenni a díjátadón postán fogja megkapni a nyereményt, melyeket a helyes megfejtésekkel együtt december másodikán teszünk közzé. 

FRISSÍTÉS! Találkozzunk a Szlovák sörözőben Dec. 7-én 18:00-kor, Budapesten a Nyugatinál. Budapest, Bihari János u. 17,1055

FB esemény: https://www.facebook.com/events/585288451624746/

Mindenkit szeretettel várunk!

A tavalyi hat fordulót megélt, hamar népszerűvé vált zászlós játékunk után idén újítunk és a Földmérési és Távérzékelési Intézet által létrehozott fentrol.hu honlapról válogatunk Magyarországról készült légifotókat. Ezúttal szeretnénk túllépni a mi látható a képen szintű játéknál, lenne benne egy kis csavar is. Próbálunk olyan képeket válogatni, ami mondjuk nem a Nagykunság egyik kukoricatábláját ábrázolja, esetleg a Balaton kellős közepét, hanem olyan légifotókat, amelyek egymagukban is megállnák a helyüket feladvány nélkül is. Úgy tervezzük összesen 9-10 forduló lesz összesen, az eredményhirdetés majd a decemberi Pangea szülinapon lenne.

A díjazás végül kialakult, a megérdemelt korsó sör mellé az érdi Földrajzi Múzeum könyves ajándékcsomagját és két Gemenc térképet tudunk felajánlani a helyezetteknek! 

A trollkodás elkerülése végett a kommentelést letiltottuk, komoly versenyzőink kérdéseinkre a többnyire egyszavas választ (sorszám + megfejtés) erre a címre küldjék:

pangea.geography@gmail.com

Hogy a későn érkezők is csatlakozhassanak a megfejtéseket folyamatosan várjuk majd az év folyamán, egészen az eredményhirdetésig. Éppen emiatt csak akkor fog fény derülni valamennyi megfejtésre.

Kellemes fejtörést! :)

81. kérdés. Melyik év melyik napján dőlt el, hogy a képen látható zsilip Magyarországon marad?

Földünk legjelentősebb, természetes úton létrejött, édesvízű "csatornája" két óriási folyamrendszert köt össze, ugyanakkor egészen a 18. század végéig teljesen ismeretlen és tudományos körökben valószínűtlen volt léte, környezete pedig ma is a legelzártabb, legkevésbé ismert területek közé tartozik.

A nehezen kimondható nevű dél-amerikai Casiquiare folyó mindössze 354 kilométer hosszú, de számos furcsaságot tud felmutatni. Egyrészt nincs "forrása", másrészt az alapvetően sík terepen sűrű irányváltásokkal köti össze az Orinoco és az Amazonas folyamrendszerét. A hivatalosan Brazo Casiquiare (Casiquiare-ág) névre hallgató vízfolyás a venezuelai Amazonas tartomány óriási asztallapként a dzsungel felé magasodó fantasztikus alakú hegyeiből eredő Orinocoból egy éles balkanyarral szakad ki Tamatamánál.

Balra a Casiquiare, jobbra az Orinoco - (forrás) 

Eredetileg főként hídként használta a lakosság azt az 50 méter hosszú, 3 méter átmérőjű fenyőtörzset, mely a Borókás-árkon ívelt át Ipolytarnóc külterületén. Az átkelés biztosítása mellett ez a fenyő látta el a környékbelieket fenőkővel, sírkővel és más egyébbel. Így igaz, fából fenőkő! Miután a tudósok megállapították, hogy ez a kovásodott törzs életkorát tekintve igazi kuriózum, a turisták is elkezdték széthordani. Mire a hatóságok észbe kaptak alig maradt valami a világon sehol máshol nem található 17,5 millió éves fenyőtörzsből.

A tarnóczi óriásnagyságú kövesült fa, Nógrád megyében (Id. Markó Károly rajza) (fotó: Bokor Veronika)

A városok a világ számos pontján folytatnak folyamatos küzdelmet a klímaváltozás ellen. Velencét, Londont és Rotterdam kikötőjét gátak védik a vihardagályok és az emelkedő tengerszint ellen. A Sandy utáni New York zöld gyűrűt tervez Manhattan sziget köré az árhullámok megfékezésére. S hasonló beruházásokra került sor a Maldív-szigetek fővárosa, Malé körül is. De e mérnöki beavatkozások csak ideig-óráig jelentenek megoldást a problémára. A múló infrastrukturális beruházások helyett a városok alapvető működési rendszerét kellene átgondolni és megváltoztatni. A Maldív-szigetek fővárosa, Malé kitűnő reprezentációja annak, hogy egy város milyen hatással van környezetére, csak itt ebben az esetben éppen a földrajzi határvonalak markánsan kirajzolódnak.

 
Ez a látvány fogadja a Maldív-szigetekre utazókat (Forrás)

A "régen minden jobb volt, de ha mégsem, akkor az legalább biztos volt" szemlélet jegyében gyakran hallhatjuk, hogy a magyar vasút ma is csak olyan sebességgel szállítja az embert, mint 40, 80, 100 éve. Vizsgáljuk meg ezt kicsit jobban, földrajzos szemmel: pontosan milyen módon szolgálta a vasút a mindenkori Magyarország lakóinak mobilitását, az egyes tájak összeköttetését?

Hogy mindez számszerűsíthető legyen, válasszunk egy kellően extrém útvonalat, mondjuk a Mátészalka és Szentgotthárd közöttit. Az útvonal a vasút fennállása óta végig Magyarországon fekszik, tartalmaz fő és mellékvonalat is, melyek szerepe az idők folyamán változott, van benne kelet- és nyugat-magyarországi szakasz is, hogy tanulmányozni lehessen az egyesek szerint aszimetrikus (vagy országrészenként szelektív) fejlesztéseket is.

Ezen belül megvizsgáljuk, hogy a vasútvonalak kiépítését követően egy nap hány alkalommal, mennyi idő alatt és mennyiért lehetett eljutni egyik településről a másikra, illetve a két kisvárosból Budapestre, mely a távolsági utazások fő iránya volt.

A két város közül Szentgotthárdra érkezett először a gőzös 1872 szeptember elsején, míg a szatmári kisvárosba 1887 óta juthatunk el vonaton. A főváros felé való közlekedés iránya ekkor még némileg eltért a maitól: Szentgotthárdról celldömölki és székesfehérvári átszállással lehetett Budapestre jutni, a forgalom csak a Komárom-Kelenföld vonal 1884-es átadásával terelődött Győr felé, míg Mátészalkára két évtizedig csak  - a mai állapothoz képest - némi kerülővel (Nyíregyháza felől) lehetett eljutni, ugyanis a kiépülő helyiérdekű vonalak csak közvetlenül az első világháború előtt tették komoly vasúti csomóponttá a várost. Szentgotthárd  hivatalos vasúti kilométertávolsága 313 km, Mátészalkáé 328 km volt Budapesttől, a két város között pedig tetemes, 641 km-es távolság már európai viszonylatban is "távolságként" értelmezhető.

Mondani sem kell, hogy a vasút megérkezte milyen komoly hatással volt a kisvárosokra: amellett, hogy a korábban az útviszonyoktól függően 1-2 hetes fővárosi út hirtelen egynaposra rövidült, olcsóbbá vált a szállítás, ami az ipar és a kereskedelem fellendülését hozta, a gyorsuló posta és személyforgalom pedig a nagyvilág vérkeringésébe való bekapcsolódás lehetőségét. Persze a jobb közlekedés az el- és kivándorlást is lehetővé tette, igaz az ebben részt vevő emberek egy része azért vissza is tért a tanulmányai vagy a gazdagabb vidékeken történő pénzkereset után.

A vasminiszter - a magyar mobilitás atyja - (forrás)

A tavalyi hat fordulót megélt, hamar népszerűvé vált zászlós játékunk után idén újítunk és a Földmérési és Távérzékelési Intézet által létrehozott fentrol.hu honlapról válogatunk Magyarországról készült légifotókat. Ezúttal szeretnénk túllépni a mi látható a képen szintű játéknál, lenne benne egy kis csavar is. Próbálunk olyan képeket válogatni, ami mondjuk nem a Nagykunság egyik kukoricatábláját ábrázolja, esetleg a Balaton kellős közepét, hanem olyan légifotókat, amelyek egymagukban is megállnák a helyüket feladvány nélkül is. Úgy tervezzük összesen 9-10 forduló lesz összesen, az eredményhirdetés majd a decemberi Pangea szülinapon lenne. A díjazás alakul, a megérdemelt korsó sör mellé egyelőre két Gemenc térképet tudunk felajánlani az első két helyezettnek! 

A trollkodás elkerülése végett a kommentelést letiltottuk, komoly versenyzőink kérdéseinkre a többnyire egyszavas választ (sorszám + megfejtés) erre a címre küldjék:

pangea.geography@gmail.com

Hogy a későn érkezők is csatlakozhassanak a megfejtéseket folyamatosan várjuk majd az év folyamán, egészen az eredményhirdetésig. Éppen emiatt csak akkor fog fény derülni valamennyi megfejtésre.

Kellemes fejtörést! :)

A nyolcadik fordulóban mindössze egyetlen feladat lesz. Az alábbi légfelvételeket kell évszám szerint növekvő sorrendbe tenni aszerint, hogy az Oszmán birodalom mikor foglalta el először a településhez tartozó várat. Beküldendő tehát az adott kép száma, vele az 1-10-ig terjedő sorszám (esetleg még zárójelben az évszám).

Ha kérdés merülne fel a feladvánnyal kapcsolatban, érdemes a fenti email címen tisztázni beküldés előtt. 

71.

Győr folyók és főutak közé szorított, viszonylag nagy, de zsúfolt belvárosának egyetlen igazán kézenfekvő terjeszkedési területe van:  déli irányban akadályt jelentő vasútvonalon át. Ezt a - nagyjából a város földrajzi középpontját jelentő - területet azonban igen sokáig egy borzalmas állapotú laktanyakomplexum uralta, mely a 2000-es évek második felében komoly beruházás révén újult meg, további potenciális városfejlesztési lehetőségeket kínálva.

Győr különleges, erősen tagolt városszerkezete részben a természeti tényezőknek, részben a város fejlődéstörténetének köszönhető. A szóban forgó terület változásaiban az utóbbi tényező játszott szerepet.

A korábban erődvárosként is funkcionáló kisalföldi megyeszékhely a napóleoni háborúkat követően elvesztette a korábban a növekedését gátló városfalakat, így belvárosa déli irányban terjeszkedett, a lazább beépítésű „majorok”, a mai Nádorváros irányában. A terjeszkedő belváros és a déli városrész között (az egykori sáncok előterében) viszonylag nagyobb beépítetlen térség maradt, mely vásártérként funkcionált. A 19. század második felében bekövetkező fellendülés során ezen a területen helyezték el a város új középületeit (a városházát, a bíróságot, börtönt stb.), valamint ide vezették be a vasútvonalakat és itt létesült a pályaudvar is, meglehetősen zsúfolttá téve a területet. A vasútvonal egyúttal délről lehatárolta a városközpontot, megnehezítve a város átjárhatóságát, és a központ szerves terjeszkedését. Győrnek máig meghatározó városszerkezeti tulajdonsága a tagoltság, illetve emiatt az egyes funkciók, intézmények egymásra zsúfolása.

  A laktanya helyzete a Belvároshoz képest - a térkép a 2000-es évek eleji állapotokat mutatja - (forrás)