Képzeljük el, hogy lakóhelyünket a hatóságok elszigetelik az ország többi részétől, oda csak különleges engedéllyel léphet be bárki, és fegyveresek és egyéb egyenruhások ügyelnek minden gyanús mozgásra. Nem olyan kellemes hosszútávon nem? Magyarország területének csaknem egytizedén mégis évtizedekig tartó gyakorlat volt...Ma az egykori "határsávba" teszünk kirándulást.

A határsáv a legtöbb esetben  egy olyan, jogilag meghatározott, államhatár menti területsávot jelent, melyben az erre felhatalmazott hatóságok a személyek, járművek fokozottabb ellenőrzésére törekszenek, a mindennapokban megszokottól   eltérő jellegű korlátozó intézkedések alkalmazásával. Magyarul a belépést többnyire engedélyhez kötik, szélsőséges esetben a nem odavalósiak mozgását megakadályozzák, de legjobb esetben is árgus szemekkel figyelik. Mindez a magyar nyugati és deli határszakasz mentén élők (és az odalátogatók) számára meglehetősen ismerős lehetett 1950-től több évtizeden át.

A gyönyörű Sopront 1950 és 69 között nem is volt olyan egyszerű felkeresni - (forrás)

A Pangea közösség új játékkal jelentkezik: a Térképre rajzolt vaspályák a 2016. év során a földrajz és kartográfia új részterületét: a vasúttörténeti földrajzot hozza be a térkép-felismerési és háttérkutatási verseny témái közé.

Egyúttal új szerzőt: Ferriviariust köszöntjük körünkben, aki az előző játék: a Pillantás az országra eredményhirdetéséhez kötött találkozón vetette fel, hogy cikkek írása mellett játék elkészítésében is szívesen szerepet vállal. És ahogy lenni szokott: ha feszegetsz egy feladatot, nagy eséllyel meg is nyerted, magadnak.

Amikor pár éve az Arcanum és a Staatsarchiv közös munkájának gyümölcsére bukkanva, a Pangea blog által Habsburg Google Earth néven beharangozott II. katonai felmérés térképeit böngészni kezdtem, hamar feltűnt, hogy – azon felül, hogy igen szép térképpel van dolgunk, amit önmagában is jó nézni – a hazai nagy vasútépítések kezdeti szakaszának, és annak kartografálásának igen érdekes szeletével lehet megismerkedni.

Időközben sokat változott a helyzet: a Mapire többször átalakult. A legutóbbi változások:
– megjelentek a katonai felmérések térképen túl további anyagok is,
– a kezelőfelület megváltozott,
– az url szerkezete többször változott, legutóbb a koordinátapár és nagyítás mértéke tűnt el belőle (de szerencsére a régi hivatkozások általában működnek),
– a Google folyamatos, teljesítményigényes „megújulása” és az új OpenLayer következtében a korábbi alapréteg (mint a térkép, mind a műholdkép) pár hete eltűnt, átmenetileg Bing-re, majd OSM-re változott,
– megjelent helyette pár napja a Here térkép műholdképe.

A legfőbb tartalmi előrelépések: 
– nagy mennyiségben jelentek meg Budapestről térképek, kataszteri helyszínrajzok, átváltható rétegenként;
– 1 : 2 880 léptékű, vármegyénként összeillesztett kataszteri térképek kerülnek fel (emiatt vegyes a kép, és nincs az anyagok koráról információ);
– megjelent a II. katonai felmérés térképanyagában Havasalföld, amiről kevés helyen van említés, hogy egyáltalán felmérték, sajnos ugyanitt azt írják, hogy Moldva csak terv maradt), az I. felmérésben Belgium.

Mint látjuk, a Fentről-lel szemben az Arcanum szerencsére hamar gondoskodott új műholdképről, így nagyrészt a régi szolgáltatások adottak, továbbá az egyes térképkategóriák tartalmilag bővülnek. Nézzük tehát a most elérhető rendszert! 

Áttekintés és kezelés a Kataszteri térképek rovatban. Minden kép forrása: http://mapire.eu/hu/map/cadastral/

Földünk legdélebbi távolsági "főútvonala" nem valahol a tűzföldi hegyek között kígyózik: az 1601 kilométer hosszú út ennél nagyobb vadra lő: egyenesen bolygónk legdélebbi  pontját veszi célba: az antarktiszi partvidéken található McMurdo bázistól a Ross-selfjégen át az Antarktiszi-platóra felkapaszkodva tart a Déli-sarkon lévő Amundsen-Scott bázisra.

Miután Scott kapitány balsorsú Terra Nova expedíciója 1913-ban elhagyta az antarktiszi vizeket, az életben maradt parancsnokhelyettes, Evans hadnagy a következőket nyilatkozta: "nem hiszem, hogy a jövőben bárki is felkeresné a kietlen sarki fennsíkot, hacsak nem vesz igénybe repülőgépet". A hamarosan már nagy elánnal németeket aprító és gyorsan admirálisi rangot elérő tengerésztiszt még megérte, hogy jóslata valóra váljon, bár meglehetősen sokat, 43 évet kellett várnia rá, hogy az amerikai hadtengerészet beszédes nevű (Que sera, sera - Ahogy lesz, úgy lesz) C-47-es repülőgépe 1956. október 31-én a Déli-sarkon landoljon. A némileg vakmerő leszállás révén harmadszor álltak emberek a Déli-sarkon, de azóta az emberi jelenlét gyakorlatilag folyamatos itt. Az amerikai akció ugyanis az 1957-58-as Nemzetközi Geofizikai Év egyik bevezetőjeként szolgált, aminek egyik legnagyobb teljesítménye egy az Antarktiszt parttól-partig átszelő brit nemzetközösségi expedíció volt, illetve a nagy jövés-menést kihasználva egy-egy kutatóbázis létesítése a Déli-sarkon és a partvidéken - amerikai fennhatóság alatt.(Persze más nemzetek is igyekeztek kisebb állomások létrehozásával - pl. a területi igényeket is támasztó új-zélandiak - de érthető módon az amerikaiaknak volt a legtöbb erőforrásuk. Javukra legyen mondva, egy pillanatig sem haboztak, ha "vetélytársaik" segítségüket kérték.)

A Que Sera Sera landolása 1956. október 31-én a Déli-sarkon - (forrás) 

Egy beszakadt barlangban épült ókori szárd város ihlette e bejegyzést, melynek környékén a Wang folyó versei blog csodaszép gyökérkarrokat fedezett fel. E karsztos formakincs érdekes barázdái már a régi idők emberét is megragadták, legendákat szőve a szabályos mintázatú mészkő-alakzatok köré. A kartszmorfológiával foglalkozó szakembereken kívül azonban csak kevesen tudják, hogyan keletkeznek a népnyelv által csak ördögszántásként ismert karrmezők.  

Ördögszántás (hivatalosan: karrmező) a Szársomlyón

Az elmúlt napokban szinte minden budapesti érintettségű hírportálon a Dél- és Észak-Buda közti "fonódó" villamosvonal(ak) elindulásáról volt szó, ami nem csak újdonsága, meglehetősen nagy költsége miatt fontos, hanem, mert több mint 40 év után sikerült visszatérni egy - korábban a főváros életét, az ott lakók alapvető életminőségét meghatározó - közlekedésszervezési koncepcióhoz.  Mivel a "fonódást" lehetővé tevő beruházássorozat egy átlag magyar középváros teljes éves költségvetését tette ki, érdemes hosszabb történelmi kitekintéssel egybekötve megvizsgálni, hogy - előzményeivel együtt - hogyan is szolgálja a projekt az érintett városrészek összeköttetését és ezáltal azok fejlődését, fejlesztését.

Az alapkoncepció, azaz, hogy Dél- és Észak-Buda között lehetőség szerint átszállásmentes tömegközlekedési kapcsolatot kell létesíteni, egyáltalán nem új, már a budapesti villamosvonalak kialakításának hőskorában létezett ilyen irányú összeköttetés.

A tervezett végleges hálózat márciustól - egyes részeinek már sok évtizedes előzményei vannak - (forrás)

Az első világháborút követően ismét létrejött Lengyelországnak számos gazdasági és ezzel együtt fejlesztési kihívásnak kellett megfelelnie. Ezek közül az egyik legfontosabb az volt, hogy a korábban különböző országok gazdasági övezeteibe tartozó iparvidékeit olyan módon integrálja, hogy az mind a nemzetvédelmet, mind az ország területi fejlődését és a nyugathoz való felzárkózását megfelelően szolgálja. Ennek fő eszköze a 20-as évek végétől tervezett és egy évtizeddel később életre hívott Központi Ipari Régió volt.

Az első világháborús előzményeket nem számítva 1918 végén újraalakult Lengyelország létezésének első éveiben nem volt könnyű helyzetben: katasztrofális külpolitikai helyzetét lehetetlen belső viszonyai súlyosbították. Bár nem teljesen saját hibájából, de gyakorlatilag valamennyi szomszédjával katonai konfliktusban állt: a megcsonkítandó Németországgal és a szintén újszülött Litvániával történelmi és (részben) etnikai alapon álló lengyel területi követelések miatt állt a bál, míg a valamennyi szomszédos nép kárára gátlástalanul terjeszkedő Csehszlovákiával és a világforradalomban gondolkodó (és a lengyelek által némileg megdézsmált) Szovjetunióval is borítékolható volt a konfliktus. Mivel a szovjet és csehszlovák támadás idején Danzig még többé-kevésbé német kézben volt, a lengyelek részére küldött nyugati fegyverszállítmányok sokáig nem érhették el az országot, így az újszülött államnak abból kellett visszavernie a szovjeteket, ami az országon belül volt, ez pedig nem volt valami sok.

Lengyelország genezise 1918-1923 (kékkel az 1914-es, pirossal a végleges határok) - (forrás)

Egy brit tudós szerint az elveszett frigyláda egy zimbabwei múzeumban található, melyet kétezer ötszáz éve zsidó férfiak vittek magukkal Jemenből Dél-Afrikába. A hajmeresztő elmélet leghajmeresztőbb része, hogy akár igaza is lehet. 

Ngoma lungundu, azaz a mennydörgő dob 

A 19. század második felének egyik legismertebb magyarja nem politikus és nem feltaláló volt: egy szegény sorsból kitörő fél lábára béna nyelvész, aki a kor viszonyai között is kiemelkedően vakmerő álruhás utazást tett az 1860-as évek Közép-Ázsiájába, hogy első európaiként tudósíthasson egy pár évtized múlva megszűnő, hamisítatlan középkort idéző világról. Mivel egyik célja a magyar nyelv rokonsági kapcsolatainak feltárása volt, az azóta időnként fellángoló finnugor-török vitában jellemzően mindkét fél hajlamos félremagyarázni álláspontját és szerepét.  Külföldi elismertsége általában nagyobb volt a hazainál, amit jól mutat, hogy Bram Stoker állítólag róla mintázta Van Helsing figuráját, bár ez valószínűleg csak annyira igaz, mint amennyire Xanthus János volt Old Shatterhand.

Vámbéry Ármin születésének helye és ideje is bizonytalan, saját bevallása szerint 1832-ben született Dunaszerdahelyen, de valószínűbb, hogy egy évvel korábban Szentgyörgy városában látta meg a napvilágot, ugyanakkor gyermekkorát már a csallóközi mezővárosban töltötte, Wamberger Hermann néven. Gyermekkora nem bővelkedett pozitív eseményekben: apja az utolsó nagy kolerajárványban röviddel születése után meghalt, ő pedig 3 éves korában fél lábára megbénult. Ugyanakkor komoly fordulatot jelentett életében, hogy édesanyja protestáns iskolába íratta be, ami akkoriban meglehetősen szokatlan volt az ortodox zsidó családok körében, és mindez két, Vámbéry életét alapvetően meghatározó következménnyel járt: egyrészt felnőttkorára egy az egyes vallásokat kiválóan ismerő ateista lett, másrészt tanítói és a család barátai felismerték tehetségét, és hozzásegítették, hogy gimnáziumban tanulhasson, noha az érettségiig anyagi helyzete miatt sohasem jutott el. A fiatal Vámbéry ugyanakkor nyelvzseninek bizonyult korai húszas éveire megtanult latinul, franciául, németül, angolul, oroszul, szerbül, több skandináv nyelven valamint szlavóniai házitanítóskodása alatt törökül. (A szomszédos Bosznia ekkor még török kézben volt.)

A fiatal Vámbéry 1861-ben - (forrás)

Az Új Világ felfedezése Kolumbusz nagy eredménye, de a kontinens részletes feltárása még évszázadokat vett igénybe, s e feladat a konkvisztádorokra, gyarmatosítókra, és telepesekre hárult. Korábbi írásomban a svédek szerepét mutattam be Észak-Amerika gyarmatosításában, Nya Sverige rövid történetén keresztül. Azonban most egy évszázadot visszaugrunk az időben, s a 16. századi Franciaország gyarmatosító tevékenységét fogom bemutatni. Mivel Franciaország Észak-Amerikai gyarmatai legnagyobb kiterjedésükkor Kanadától Louisianáig, a Sziklás-hegységtől az Appalache vonulatáig húzódtak, s időben két évszázadot ölelnek fel, ezért azok történetét több szakaszra osztottam fel, s ezzel a cikkel egy bejegyzés-sorozatot indítok útjára.

E bejegyzést a korai észak-amerikai expedícióiknak szentelem, majd bejegyzésem főhősének, az első francia gyarmatosító, Jacques Cartier legelső expedíciójának részletes bemutatására vállalkozok.

Cartier hajója első expedíciója során (forrás)

Jól ismert az angolok, franciák, hollandok és spanyolok szerepe Észak-Amerika gyarmatosításában. Azonban valamiért egy, a gyarmatosítás kezdetei időszakában még ereje teljében lévő európai országról ritkán esik említés. Talán meglepően hangzik azok számára, akik kevésbé ismerik Észak-Amerika történelmét, de a Svéd Királyság is megmérette magát a jelenlegi Egyesült Államok területéért folyó vetélkedésben. E bejegyzésben egy elfeledett kolónia messzi homályba vesző történetét szeretném felidézni.

Fort Kristina skanzen (forrás)