Az első világháború befejeződésének századik évfordulója és a trianoni békeszerződés közelgő centenáriuma kapcsán elhatároztuk, hogy indítunk egy tematikus sorozatot, amelyben olyan, elsősorban etnikai jellegű térképeket mutatunk be, amelyek így, vagy úgy a Kárpát-medence (némi kitekintéssel a Köztes-európai régió más területeire is) politikai határainak megváltoztatását (vagy éppen megtartását) szorgalmazták tudományos háttéranyagként, vagy éppen a nagyközönség számára készült propagandaanyagként. Az írásokban igyekszünk minél több nem magyar, így a hazai közönség számára talán kevésbé ismert példát is bemutatni. Az időhatárokat tágan kezeljük, előfordulhat első világháború előtti, de a második világháború idején készült térkép is.

Ebben a bejegyzésben egy román kiadású térképet mutatunk be. A Romániában addig készült egyik legnagyobb méretű, ugyanakkor első ránézésre meglehetősen egyszerű etnikai térképet, jellegzetes, vöröses-rózsaszínes színezése után méltán lehetne Románia "vörös térképnek” is hívni. Alaposabban megnézve az idén éppen 80 éves térképet azonban kiderül, hogy mégsem olyan egyszerű, mint amilyennek első ránézésre tűnik, sőt több módszertani trükköt is tartogat a térképolvasó számára.

V. Meruţiu: Carte ethnographique de la Roumanie. 1938. (magángyűjtemény)

Az elmúlt napokban nagy hullámokat kavart Lázár János elhíresült kampányvideója, amelyben lényegében  Bécs bevándorlók miatti élhetetlenné válásáról értekezett, helyenként kifejezetten meredek állításokat megfogalmazva ("a 700.000 ausztriai bevándorló java része ebben a kerületben - Favoritenben - él" illetve "senki sem beszél közülük németül". Szerencsére a szomszéd főváros bevándorlási helyzetéről meglehetősen könnyű számokkal is alátámasztható információkat szerezni, úgyhogy mi most ezt megtesszük a miniszterelnökséget vezető miniszter helyett. Megvizsgáljuk, hány bevándorló is él Bécsben, kik ők, mikor kerültek ide, és mekkora részét is teszik ki az egyes kerületek népességének.

Először is tegyünk rendet az osztrák statisztika különböző bevándorlófogalmai között, ugyanis ezek között igen nagy különbség van, ami komoly félreértésekhez vezethet. Ausztria lakosait állampolgárság, születési hely és migrációs háttér alapján tartják nyilván a statisztikák. Az első kettő tiszta sor: vannak az osztrák állampolgárok és az osztrák állampolgársággal nem rendelkezők, illetve vannak az Ausztriában születettek és a külföldön születettek. Természetesen ezek nem igazán írják le jól, hogy ki rendelkezik osztrák "kulturális háttérrel", hiszen a bevándorlók is kaphatnak idővel állampolgárságot, illetve gyermekeik jellemzően már osztrák állampolgárok, ahogy persze teljesen osztrák kulturális hátterű osztrák állampolgár is születhet külföldön. Ezért vezették be a harmadik kategóriát, amelybe az állampolgársággal nem rendelkező, illetve a külföldön született helyi lakosok automatikusan beletartoznak, a többiek közül pedig azok, akiknek mindkét szülője külföldön született. Bécsben ezt a szabályt kicsit szigorították, a helyi statisztikában elég ehhez a kategóriához, ha csak egyik szülő született külföldön. (Megdöbbentően magas szám is jött ki a migrációs háttérrel rendelkezők arányára.) Természetesen a rokonságra vonatkozó adatok nem mindenkinél állnak rendelkezésre, ezért ez a harmadik kategória inkább csak közelítő értékekkel rendelkezik.

A Favoritenstrasse - a 10. kerület szívében - (forrás)

Mai írásunkban annak fogunk utánajárni, hogy valóban leszakadóban vannak-e a magyar régiók tágabb környezetükhöz képest? Tényleg lehagyta Kelet-Magyarországot Nyugat-Románia (azaz Erdély és a Havasalföld java része)? Ha igen, van-e jele a kedvezőtlen trend megváltozásának? Tágabb értelemben pedig a hazai és az európai regionális politika illetve a területfejlesztés területére fogunk egy kicsit kalandozni, egyelőre inkább csak kérdéseket feltéve: valóban megfelelően mérjük és interpretáljuk az EU-n belüli területi különbségeket? Valóban megfelelőek a felzárkózást elősegítő eszközök, módszerek?

Eredetileg egész másról kezdtem el írni ezt a bejegyzést. A magyar régiók helyzetével foglalkozó, későbbre tervezett írás bevezetőjeként szerettem volna megvizsgálni egy "pozitív" és igen közeli példát a többé-kevésbé sikeres regionális gazdasági felzárkózásra: Burgenlandot. A kutakodás során viszont egyre több érdekességre bukkantam, és rájöttem, hogy előbb illene valamennyire elhelyeznem gazdasági fejlettség szempontjából Burgenlandot a tágabb régióban - legalább egy keretes írásban. A keret azonban egyre bővült, és már kezdte elérni egy önálló blogbejegyzés terjedelmét - úgyhogy a bevezető bevezetőjeként előrevettem mai témánkat: Magyarország uniós szomszádai (valamint Lengyelország) regionális fejlettségét.

Egy főre jutó GDP (piaci áron számolva, euróban) a közép-európai régiókban 2015-ben - markáns különbségek tapasztalhatóak... (Adatforrás: EUROSTAT)

Ne ijedjen meg, ha egy norvég jazzgitárost talál a háza lapostetején, amint a koszban hasal! Tudományos kutatómunkát végez!

Jon Larsen munka közben

Danaosz király 49 férjgyilkos lánya az alvilágban azzal bűnhődik, hogy örökkön-örökké vizet kell hordaniuk egy lyukas hordóba. Azt nem tudni, hogy mi volt Florida állam bűne, de az biztos, hogy az ő szomorú sorsuk az, hogy örökkön-örökké homokot kell hordaniuk az állam erózióval sújtott partvidékére, hogy aztán a hullámzás és a tengeráramlás folyamatosan elmossa azt. 

Danaidák munka közben (1903), John William Waterhouse pre-rafaelita festménye (forrás:wikipédia)

Az afrikai partoktól alig 100 kilométerre fekvő, mégis az Európai Unió (illetve természetesen Spanyolország) részét képző szigetcsoportot, a Kanári-szigeteket tartották már Atlantisz maradványainak, a világ végének (másfelől nézve a kezdetének), illetve időnként találkozhatunk szigetcsoport a csendes-óceáni Hawaii-szigetekhez való hasonlításával is. Erre nemcsak a nemzetközi turizmusban betöltött szerepe miatt szolgál rá, hanem azért is, mert az óceán fenekéről nagy szintkülönbséggel kiemelkedő vulkanikus eredetű és különleges éghajlatú szigetcsoportról van szó - amelynek keletkezésével kapcsolatban eddig majdnemhogy több a kérdés, mint a válasz.

Kezdésként - a Mount Everest keletkezését taglaló írásunkhoz hasonlóan - tegyük helyre a szigetcsoport elnevezésének kérdését: a szigetek nem a kanárimadarakról kapták a nevüket, valójában az itt (is) őshonos madarakat nevezték el a szigetekről, melyek mai neve a késő római kortól használatos "Kutyák szigete" (Canariae insulae) elnevezésből eredeztethető. A "kutyák" eredete vitatott, egyesek szerint valóban a szigeten élő négylábúakról van szó, mások szerint a latinul tengeri kutyának nevezett fókafaj lehet a névadó. A szigetcsoport ugyanakkor már a rómaiakat megelőzően is ismert volt a földközi-tengeri népek előtt: a föníciaiak (karthágóiak) és a görögök is felkeresték a szigeteket, amelyet időszámításunk kezdetén "Szerencsés- vagy Boldog-szigetekként" emlegettek kedvező éghajlatuk miatt. A szigetek ókori kultúrtörténetével kapcsolatban számos érdekességre bukkanhatunk. Egyrészt a korabeli római források nem szólnak semmit a szigetek esetleges lakosságáról, illetve ebből a korból csak a szigetek egy részéről találtak állandó lakosságra utaló régészeti leleteket. Ugyanakkor az ókori források megemlítik, hogy a szigeteken néhol romokra lehet bukkanni, ami természetesen igencsak megmozgatta a kortársak fantáziáját, elsősorban abba az irányba, hogy a szigetek lehetnek Atlantisz maradványai.

A Kanári-szigetek és egyben Spanyolország legmagasabb hegycsúcsa, az épp havas Teide - (forrás)

Mostani bejegyzésünkben Svédország lesz a téma, annak is a legnagyobb területű, legfiatalabb, legészakibb, legzordabb városa, amely mellesleg Svédország legnagyobb tájsebével, legfontosabb űrközpontjával és a világ legnagyobb és legmodernebb mélyművelésű vasércbányájával rendelkezik. Ahhoz képest, hogy alig száz éve egy mindössze egy tajgai favellaként lehetett jellemezni, Kiruna ma a átköltöztetése után az ország legmodernebb települése lehet.  

Kiruna (forrás)

2018. február 9 és 25 között a Dél-Korea északkeleti részén magasodó hegyvidék ad otthont a XXIII. téli olimpiai játékoknak. Több sikertelen pályázat után 2011-ben a dél-afrikai Durban városában megrendezett szavazáson nyerte el Phjongcshang megye a rendezést. Az észak-dél szembenállás árnyékában megrendezett versenyek sporteseményei geopolitikai elemzésekkel versenyeznek a vezető hírekért, így talán nem véletlen, hogy egy harmadik szempont, a természetvédelem és általában az olimpiák fenntarthatóságának kérdése rendre elsikkad. 

Karácsony előtti, a második világháborút követő, Egyesült  Államokat érintő "katonai népvándorlást" feldolgozó írásunkhoz kapcsolódó ötletelés nyomán merült fel, hogy hogy is történt mindez egyéb emblematikus, nagy embertömegeket kontinensek között megmozgató konfliktusok esetén? Mai írásunkban megvizsgáljuk, hogy  milyen békeidőben szokatlan volumenű és irányú népmozgásokra került sor, hogy sikerült megküzdeni az érintetteknek az elébük kerülő földrajzi (és politikai) akadályokkal az első világégést követően.

Hazatérés a frontról 1918-ban - (forrás)

Az oligocén kor kellős közepén, 28 és fél millió évvel ezelőtt egy hatalmas meteor érkezett a Föld légkörébe valahol a mai Líbiai-sivatag fölött. Ismert kráter hiányában azt feltételezik, hogy még a légkörben felrobbanhatott. Anyaga szétszóródott az akkor még valamivel délebb elterülő tájon és elkeveredett a hatalmas hőmérséklet által megolvasztott homokkal. Az olvadt homokból később szerszám és ékszer lett, a meteor darabkáiból pedig tudományos szenzáció. 

Líbiai-sivatagi üveg (forrás)