Mostani bejegyzésünkben Svédország lesz a téma, annak is a legnagyobb területű, legfiatalabb, legészakibb, legzordabb városa, amely mellesleg Svédország legnagyobb tájsebével, legfontosabb űrközpontjával és a világ legnagyobb és legmodernebb mélyművelésű vasércbányájával rendelkezik. Ahhoz képest, hogy alig száz éve egy mindössze egy tajgai favellaként lehetett jellemezni, Kiruna ma a átköltöztetése után az ország legmodernebb települése lehet.  

Kiruna (forrás)

Kiruna egyszerre két közigazgatási egységet fed le Svédországon belül. Városként adminisztratív központja az ugyancsak Kiruna nevű svéd községnek. Kiruna kommun területe 20500 négyzetkilométer, Svédország területének 4,6%-át foglalja el. Magyar viszonylatban ez 2,5 Bács-Kiskun megyével egyenértékű. Ezen a hatalmas területen Kiruna városon kívül további hat település található, közöttük Jukkasjärvi és Svappavaara, melyekről később is lesz szó. Ezek kis falvak, lakosságszámuk 780 és 220 fő között váltakozik. Kiruna városban jelenleg 17 ezren élnek, ez 8 ezer fővel marad el az 1970-es évek közepén mért rekord népességszámtól. Még ez a 17 ezer fő is nagyon sok ha csupán a város földrajzi elhelyezkedéséből és éghajlatából indulunk ki.

A bánya ablakába télen soha nem süt be a nap...

Kiruna városa Budapestről nézve éppen félúton van az északi sark felé. Egészen pontosan 144 kilométerrel van az északi sarkkörön túl. Télen mértek már itt -43 fokot, nyáron pedig plusz 32 Celsius fokot. A hómentes időszak május közepétől szeptemberig tart, de a helybéliek az év bármely napján számíthatnak havazásra. Akit az éghajlat nem tántorít el a kirunai élettől a napfénytartam földrajzi szélességből adódó szélsőségei újabb megfontolásra késztethetik. A város domborzatától függően a nap december 11 és 31-e között egyáltalán nem kel fel, május 28 és július 16 között viszont egyáltalán nem nyugszik le. A hajnali és alkonyi órákban a Nap beesési szöge miatt rendkívül hosszú ideig gyönyörködhetünk. Azok, akik decemberben is vágynak némi fényre két lehetőségük van; vagy felkapcsolják a villanyt, vagy nézhetik a sarki fény táncát a fekete égbolton. 

Kiruna tágabb környezete lélegzetelállítóan szép, nem véletlen, hogy az idegenforgalomból származik a település második legnagyobb bevétele (a vasércbánya után természetesen). Itt található Svédország legnagyobb hegycsúcs-párja, a Skandináv-hegységben található Kebnekaise. 2104 méteres magasságával egyelőre a déli csúcs a magasabb, de ha az olvadás ilyen ütemben folytatódik, akkor belátható időn belül a helyét át fogja venni az északi csúcs, amely mindössze 2097 méter magas. Ugyancsak itt található a Lapporten (=lapp kapu) nevezetű hegypáros, a két csúcs közötti markáns és szabályos "U" alakú völgye akár a glaciális erózió tankönyvi ábrája is lehetne. Nagyrészt ma is érintetlen ez az emberi hatásoktól mentes terület, egyes részei országos védettség alatt állnak. A Norvégiával határos Abisko Nemzeti Park már akkor (1909) megalakult, amikor számi pásztorokon kívül még nem nagyon járkált más ezen a tájon. Ugyancsak glaciális örökség Kiruna hatezer tava, közülük legnagyobb a fél-Balaton méretű Torneträsk, de a legkülönlegesebb a Rissjaure, amely Svédország legtisztább tava; 35 méter mélységig látni le benne. 

Sarki fény Kiruna mellett (forrás)

Vashegyek

Annak ellenére, hogy legalább 6000 éve él ember ezen a barátságtalan éghajlatú, de gyönyörű tájon, viszonylag kevés nyomot hagyott rajta. Egészen a XIX. század végéig. Már a lappok is tudták, hogy Giron (=Kiruna eredeti lapp nyelven) környékén a Kiunavaara és a Luossavaara hegyek vasércet rejtenek. És nem is a hegyek gyomrában, hanem a felszínen. A Svéd Királyság is ismerte a lelőhelyet; már a XVII. század végén fel is térképezték, de a kiaknázását a zord éghajlaton kívül egy másik tényező is akadályozta.

Geológiai értelemben komoly üledékhiányról beszélhetünk ezen a tájon, hiszen a mezoproterozoikum üledékein egyből pleisztocén és holocén moréna-üledékeket találni. Körülbelül 1600 millió éve zajlott le az a vulkáni működés, melynek következtében létrejött a kirunai vasérctelér. Másfél milliárd év alatt az egykor vízszintes magnetit-vasérctartalmú kőzetrétegek 60º-ban megdőltek, igencsak megbonyolítva a jelenkori kitermelést. A bányászatot ezen kívül az érc jelentős foszfortartalma (0,9%) is nehezítette; az apatitot csak az 1878-ban felfedezett Gilchrist-Thomas eljárás felfedezése után lehetett ipari kereteken belül felhasználni. A kirunai vasérc különlegesen jó minőségű mindemellett, magas, 60%-os vastartalommal rendelkezik. 

A kirunai vasérc-telér keresztmetszete (forrás: wikipédia)

Szervezetlen keretek között ekkor már a XIX. században is zajlott némi kitermelés a két vashegyen, de az ugrásszerű fejlődést Kiruna két tényezőnek köszönhette. Az egyik a már említett Gilchrist-Thomas eljárás volt. A másik pedig az angol tőkével 1884-től épülő, a Botteni-öblöt az Atlanti-óceánnal összekötő Luleå-Narvik vasútvonal volt. Az építkezés délről haladt észak felé áthatolhatatlan tajgán keresztül, ahol még ember sem járt, útba ejtve a nagyobb vasérctelepeket. A célja az volt, hogy a télen befagyó luleå-i kikötőt ki ki lehessen váltani egy olyannal, amely az egész évben képes áruforgalmat lebonyolítani. 1888-ban a munkálatok csőd következtében félbeszakadtak Malmberget (=érchegy) vasbányatelepe mellett. Ezt a települést a hazai földrajzoktatásban Kiruna "testvérvárosaként" Gällivare-ként ismerjük. 

Végül 1899-ben futott be az első vasúti szerelvény Kirunába. Érdekesség, hogy kiépített út ekkor még mindig nem kötötte össze a bányásztelepet a külvilággal. Így egy komolyabb hófúvás télen hetekre elzárhatta a bányát a külvilágtól. 1903-ban aztán már Narvikba is el lehetett jutni vonattal, az első szerelvényen maga a svéd király is tiszteletét tette. 

Épül a Lulea - Narvik vasútvonal 

Favella a tajgán

1890-ben jött létre a kirunai vasérckitermelésért felelős, pillanatnyilag Svédország legnagyobb (állami) bányavállalata a LKAB. Kontinens viszonylatban is jelentős cégről van szó, ők adják az EU vasérctermelésének 78%-át. Nevét a két helybéli vashegyről kapta; Luossavaara-Kirunavaara AB. Kiruna az 1800-as évek legutolsó évtizedében még nem úgy festett mint egy manapság megszokott, rendezett svéd kisváros. Sokkal inkább hasonlított egy dél-amerikai favella és egy vadnyugati település keverékére. A nyomorúságos telepre nem vezetett sem út, sem vasút, csak némi számi állatcsapás és az időszakosan hajózható folyók. A környék lakossága túlnyomórészt számi lapp volt, némi finn kisebbséggel. Svédek csak munka ill. kalandvágy céljából merészkedtek a zord tajgára. 1900-ban mindössze 222 fő lakta a várost. A legközelebbi lakott település Jukkasjärvi volt. Közigazgatásilag egyben egyházügyileg Kiruna sokáig ennek volt az egyik telepe. Miután a bányászat ipari méreteket öltött egyfajta "vasláz" lett úrrá a svédeken, 1910-ben már 7500 fő, 1930-ban pedig már majdnem 13 ezren éltek Kirunában. Az első központilag szervezett urbanisztikai beruházás a XX. század hajnalán zajlott, amikor a bányavállalat ledózerolta a favellát és tisztességes faházakat épített az alkalmazottaknak, a szükséges templommal és közintézményekkel együtt. Helyi megfigyelések szerint az éghajlat valamelyest enyhébb volt a magasabb térszíneken, ezért Kiruna várost nem a völgyben, hanem a Luossavaara déli lejtőin építették fel. Kijelenthetjük tehát, hogy Kirunát az LKAB bányavállalat alapította, táplálta és tartotta el és teszi ezt mind a mai napig.  

Kiruna városa a Luossavaara és a Kirunavaara között (forrás: LKAB)

Svédország legnagyobb tájsebe

Az első bányászok még külszíni fejtéssel kezdhették meg munkájukat 1900-ban, de hamarosan a hegy mélyére kellett hatolniuk. Eleinte ezt úgy oldották meg, hogy a város felé eső kvarcporfír fedőkőzetet elhordták, később már kénytelenek voltak áttérni a mélyművelésre. Az érctelér 4 kilométer hosszúságban húzódik a felszínen, nagyobb hányada a Kirunavaara, kisebb része a már kimerült Luossavaara alatt helyezkedett el. Az érctömeg szélessége 80-120 méter és legalább 2 kilométeres mélységig ér le — jócskán a tenger szintje alá. 

A mélyművelés során a LKAB bonyolult tárna és aknarendszert épített ki a hozzá tartozó logisztikai, levegőztető, kommunikációs és automatizált termelő rendszerekkel. Ez a világ legmodernebb mélyművelésű vasércbányája. Az érctömeget robbantással termelik ki, melynek során a fedőkőzet és ezzel együtt a felszín folyamatosan süllyed. Napi 75 ezer, évi 27 millió tonna ércet hoznak a felszínre és dúsítanak a bánya közvetlen környezetében található ércműben. Kirunán kívül folyik még termelés Malmberget városban (évi 17,4 millió tonna) és a kettő között elterülő Svappavaara bányászfaluban (évi 4,7 m tonna) külszíni fejtéssel, ahol ugyancsak dúsítanak ércet. Svappavaara ugyancsak híres a Ralph Erskine által tervezett szélfogó lakótelepről. Az Ormen Långe viking hajóról elnevezett házsor építészeti megoldásait a világ más, szeles részein is lemásolták.

Az LKAB ércfeldolgozója a Kirunavaara tövében (kép: Rainer Raffalski)

Kiruna természeti környezetét egy 4-5 kilométeres körön belül teljesen átalakította a bányászkodás. Hatalmas tájsebek, meddőhányók, zagytározók varázsolják posztapokaliptikus holdbéli tájjá a tajgát. 

A feltárt tartalékok és az évente kibányászott ércmennyiség alapján a bányászat ötven évig még biztosíthatja a helybéliek megélhetését. Addig azonban a bányavállalatnak még le kell győznie egy saját maga által támasztott akadályt; odébb kell tolnia magát a várost, nehogy elnyelje azt az egyre terebélyesedő tájseb. Bár az állami bányavállalat rekultivációs költségei valószínűleg jóval nagyobb összegbe fognak kerülni, mint amibe végül a város odébbköltöztetése kerül.

Kiruna költözik

Svédország legészakibb városának elköltöztetése kapcsán minden földtudomány iránt érdeklődő más kérdést tenne fel. A terület és településfejlesztők a "hogyan"-ra keresik a választ, a történeti földrajzosok a "mikor"-ra kíváncsiak, a geológusok és iparföldrajz iránt érdeklődők pedig a "miért"-re. A gazdaságföldrajz iránt érdeklődők kérdésére legnehezebb választ adni: mennyibe kerül ez a művelet, amelyet a várost létrehozó LKAB bányavállalat kénytelen finanszírozni? Megéri-e egyáltalán, amikor láttuk, hogy a vasérc-készletek bizony végesek.

Kiruna költöztetése számokban (forrás)

Már 2004-ben jelezte a LKAB a helyi önkormányzatnak, hogy a városnak valószínűleg mennie kell. A költségeket a vállalat állja. A helyi lakosoktól 1,25-ös szorzóval vásárolják fel a lakásokat az ingatlanpiaci árhoz képest. A történelmi értéket képviselő védett épületeket egy az egyben átköltöztetik, de pl. Svédország legnagyobb fatemplomát is kénytelenek elszállítani, igaz azt muszáj lesz lécekre szétszedni. Teljesen új vasútvonalat kell építeni, amely immár dél felől kerüli meg a bányavidéket. 2010-ben született döntés arról, hogy a várost keletre költöztetik az eredetileg tervezett északnyugati helyszín helyett. 2014 óta zajlik a költözés, melynek során egy teljesen új városközpont jön létre jóval szűkebb utcákkal, ahol a hangsúly a gyalogos és tömegközlekedésen lesz. A szűk utcák révén csökkenhet a szélnek való kitettség és valószínűleg a havat is egyszerűbb lesz ellapátolni. A teljes költség 1,3 milliárd euró, de még így is megéri a vállalatnak. Ezt az összeget nem egyben kell szerencséjükre kifizetni, hanem három évtized alatt, 2035-ig, amikor vélhetően az egész költözés befejeződik. 

Költözik a város

Élet a bányászat után 

Kirunában is tisztában vannak azzal, hogy a vasércbányászatot nem lehet a végtelenségig folytatni, előbb utóbb elérkezik az a mélység, amikor a kitermelés már drágább lesz, mint maga az érc. Már most is jóval a tenger szintje alatt zajlik a bányászat, de a LKAB még egyelőre halad lefelé a föld kérgében. Ha a város szeretné túlélni a költözést és a bányászat végét kénytelen lesz új lábakra állni. Valahogy úgy, ahogy Szaúd-Arábia készül az olaj utáni időszakra. Kirunában két kitörési pont látszik már most is, az egyik a kutatás-fejlesztés, a másik pedig a már említett turizmus. Az persze nem egészen biztos, hogy ez a két szektor el tud majd tartani annyi embert, mint a vasércbánya.

Kiruna már régóta élen jár a kutatás-fejlesztésben. Ennek egy része természetesen a bányához kapcsolódik, de kevesen tudják, hogy itt található Svédország űrközpontja is, az Esrange telep. A várostól negyven kilométerre található telepen 50-1500 kilométeres intervallumban bocsátanak fel ballonokat, kutatórakétákat, de itt kutatják a sarki fény jelenségeit is. Komoly űrtudományos képzés biztosítja a helyi tudományos utánpótlást; Kirunában található a Svéd Űrfizikai Intézet központja, valamint a Luleå-i Műszaki Egyetem Űrtudományi tanszéke. 

Kiruna-Újváros (forrás)

Sőt még az sem biztos, hogy Kirunának le kell mondania a bányászatról. Ausztrál befektetők nemcsak Verespatakon, de Észak-Svédországban is kutatnak újabb réz és arany lelőhelyek után. És ugyanúgy mint Romániában, itt is számíthatnak a helyi, jelen esetben számi közösségek ellenállására, akik vitatják a "terra nullius" elvre alapozott bányászati engedélyeket. 

Kiruna lakói mindeközben legfeljebb a lábukkal tudnak szavazni a már zajló költözés ellen. Ha már menni kell, sokan választják inkább a melegebb éghajlatot valahol Malmö, vagy Stockholm környékén. De sokkal többen vannak azok, akik maradnak.

Talán megszokásból, talán a varázslatos táj miatt. 

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• https://www.nature.com/articles/srep01644
• https://www.lkab.com/en/about-lkab/from-mine-to-port/mining/
• https://www.architectsjournal.co.uk/home/moving-kiruna/8668891.article
• https://www.mining-technology.com/projects/kiruna/
• http://uk.businessinsider.com/kiruna-sweden-is-moving-its-city-center-2016-6
• https://www.citylab.com/life/2016/05/swedens-radical-plan-to-move-an-entire-city/483345/
• https://www.smithsonianmag.com/travel/instead-being-swallowed-mine-swedish-arctic-town-moving-180955314/
• https://www.thestar.com/news/insight/2016/02/05/how-to-move-an-entire-sweden-town.html
• http://www.sirihermansen.com/project_terranullius.html
• https://www.researchgate.net/publication/309668248_Genesis_of_the_Per_Geijer_apatite_iron_ores_Kiruna_area_northern_Sweden
• http://www.origo.hu/utazas/europa/20160705-kirunat-keletre-koltoztetik.html
• https://www.nytimes.com/2016/05/21/world/europe/kiruna-sweden-move-arctic-circle.html
• https://arkinetblog.wordpress.com/2010/03/01/kiruna-the-town-that-looks-for-a-new-home/
• https://www.ghilardihellsten.com/kiruna4ever