A közelmúltbeli (és részben jelenleg is folyó) ukrajnai események során számos kísérlet történt arra, hogy új vagy újra életre keltett földrajzi entitásokkal próbálja meg a nagy keleti szomszéd "fazonírozni" az ország kiterjedését. Ugyanakkor van egy meglehetősen távoli "ukrán" terület Oroszországon belül is, amely már kezd feledésbe merülni, de egy különleges történelmi pillanatban majdnem önálló életre kelt: "Zöld Ukrajna" a Csendes-óceán partjainál terült el, és bár szinte sohasem volt komolyan vehető politikai entitás, de tanulságos emléke az orosz/szovjet Távol-Kelet belső kolonizációjának.

A Szihote-Aliny hegység, "Zöld-Ukrajna" (nyáron) még zöldebb háttere - (forrás) 

Éppen száz éve a mai napon írták alá a saint-germaini békeszerződést, amely a Párizs környéki békék sorába illeszkedve zárta le az első világháborút az antant-hatalmak és Ausztria között. Az első világháború utolsó napjaiban a különböző nemzetiségek egymás után deklarálták elszakadásukat a háborúból vesztesen kikerülő Osztrák-Magyar Monarchiától, ennek nyomán az államalakulat 1918. október végére megszűnt létezni. Ezt követően Ausztria német nyelvű területei kísérletet tettek egy egy önálló, ám mielőbb Németországgal egyesülni óhajtó, etnikai alapon szerveződő államalakulat megszervezésére. Ezen törekvések keretében született az a kevesek által ismert, hatalmas méretű etnikai térkép is, amely az Osztrák-Magyar Monarchia Német-Ausztria nevű utódállamának területi követeléseit volt hivatott alátámasztani az első világháborút követő béketárgyalásokon, különösen (a későbbi) Burgenlanddal kapcsolatban.

Száztizenegy éve egy mindmáig azonosítatlan égi objektum mintegy 8 millió fát döntött ki Szibéria szívében, a Köves-Tunguzka folyótól északra. Csodával határos módon csupán az élővilág sínylette meg az eseményt, belegondolni is rossz, mi lett volna ha lakott terület felett robban fel ez a tűzgömb. A terület elszigeteltsége azonban azt is eredményezte, hogy a helyszín felderítésére szervezett első expedícióra 12 évet kellett várni, de további hét év kellett, hogy a kutatók a robbanás helyszínére is eljuthassanak.  

Jovan  Cvijić (1865-1927) az egyik legismertebb szerb geográfus volt, ő volt az egységes délszláv állam és a szerb területi törekvések egyik legfőbb képviselője. Cvijić számos etnikai térképet szerkesztett, illetve számos etnikai jellegű elemzést, tanulmányt publikált az első világháborút megelőző évektől kezdve, de az ilyen irányú munkássága az első világháborút követő béketárgyalások idején tett szert igazán nagy jelentőségre. A béketárgyalásokon ő volt a "szerb-kérdés" legfontosabb szakértője, munkássága alapvető fontossággal bírt a délszláv állam, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (1929-től Jugoszláv Királyság) megszületésében. Ebben a bejegyzésben az általa készített etnikai térképeket tekintjük át.

Antun Jiroušek: Priručna karta Kraljevine Srba, Hrvata i Slovenaca. 1922. 1:1 000 000.

A szerző saját példánya

Meglehetősen sokhelyütt - blogunkon is - olvashatunk a szovjetek 20. század közepi, folyamokat, folyókat "megfordítani" vagy "elterelni" kívánó tervekről, általában a szovjet/orosz mérnököket tudósok ötletelését, vagy az ember természet átalakításába vetett túlzott bizodalmát elítélő kommentárokkal. Ugyanakkor  a legtöbb ilyen írás hajlamos elhanyagolni azt a tényt, hogy hasonló elképzelések bizony "nyugaton" is léteztek, sőt, közülük többet is viszonylag nagy léptékben sikerült megvalósítani. Ezek közül talán a legkomplexebb, legnagyobb szabású az ausztrál Snowy-terv volt, mely az Ausztrál-Alpok több folyójának a vízválasztó túlsó oldalára terelését tartalmazta.

Az ausztrál "folyómegfordítás" befejező eleme, a Tumut-3 erőmű - (forrás)

Az egykori Zaránd vármegye 1009–1876 között állt fenn és megszűnésekor Magyarország egyik legkisebb és legelmaradottabb vármegyéje volt, ahol a megszűnés előtti utolsó népszámlálás alkalmával a lakosság 97 százaléka se írni se olvasni nem tudott.

Zaránd vármegye: Brád és a Fehér-Kőrös völgye (forrás)

Ed Hawkins a Readingi Egyetem klímakutatója az adatvizualizáció nagymestere is egyben. Pofonegyszerű ábráival olykor sokkal jobban fel tudja hívni a szélesebb nagyközönség figyelmét az éghajlatváltozás trendjeire, mint akármekkora "impact factor"-os cikkekkel. Egy korábbi ábráját már bemutattuk itt a blogon, a mostaniak azonban egyszerűségükben és népszerűségében is túlszárnyalták a globális éghajlatváltozás spirálját. Tudományos kutatómunka tudtunkkal eddig még nem jelent meg koncerten háttérként, Ed Hawkins vörös vonalainak még ez a bravúr is összejött. 

Ed Hawkins vörös vonalai Európában (forrás)

(frissítve 2019. június 12-én)

Nemrégiben jelent meg egy írás a legutóbbi európai parlamenti választás magyarországi eredményei kapcsán a választási térképekről, Bátorfy Attila tollából (aki a napokban egyébként egy nagyon érdekes térképet is készített a trianoni menekültekről, a Trianon 100 MTA Lendület Kutatócsoport honlapján megjelent adatbázis alapján). A szerző a választási térképekkel kapcsolatos írásában áttételes példaként a etnikai térképeket is felhozott. Ez alapján merült fel, hogy érdemes lehet továbbgondolni a kérdéskört, sok szempontból hasznos lehet összevetni a választási térképeket az etnikai térképészet tárgykörébe eső dilemmákkal. Jelen írásban alapvetően a téma történeti előzményeire és általános, kritikai szemléletű körüljárására törekszünk, de igyekszünk az eredeti cikk felvetéseire is reflektálni, továbbá lehetséges megoldásokat is felvázolni, ugyanakkor nem elemezzük a térképkészítés technikai hátterét, az egyes térképszerkesztő programok nyújtotta lehetőségeket.

1. ábra: Az EP-választások eredményei (2019) Budapest nélkül, felületszínezéses módszerű térképen. (forrás)

"Furcsa ember ez a zalaegerszegi plébános!"

(Bárdossy László, miniszterelnök)

Kétségkívül a revízió egyik legfurcsább párbeszéde Pehm József és Bárdossy László között zajlott le 1941. június 17-én, amikor a későbbi esztergomi érsek távoztában nemes egyszerűséggel rávágta a miniszterelnökre az ajtót majd elviharzott, miután az kijelentette, hogy a Muraközben nem élnek magyarok. De hol is van ez a Muraköz, és mit keresett ezzel kapcsolatban a Sándor palotában a felbőszült zalaegerszegi plébános?

Magyarország legnagyobb arányú valós lakosságnövekedését produkáló települése 8 év alatt 1562 főről 3225 főre növelte a lakosságát, mely részben egy a településmagtól 4 kilométerre megépített, szomszéd városhoz csatlakozó lakóparknak köszönhető. A Győr melletti Vámosszabadiról illetve a Pacsirta-(vagy Szitásdomb) lakóparkról van szó, mely egyre inkább az agglomerációs fejlesztések állatorvosi lovának számít a különleges fekvése miatti közlekedési és intézményellátási problémák miatt.

A vámosszabadi Pacsirta-lakópark Sárás felől nézve - a házak előtti zöld "domb" a Győrt védő körtöltés - a lakónegyed ezen kívül fekszik, a játszótér Győr része