A napokban több cikk jelent meg az erdélyi magyar sajtóban egy, a Nagyvárad főterén elhelyezett centenáriumi kiállításon látható román térkép kapcsán. A témával később a 888.hu is foglakozott. Ez utóbbi írás szerzője gondolatainak alátámasztására az én egyik írásomat idézte:
„A Pangea egy 2018-as bejegyzésében részletesen elemzi a most kiállított térképet, többek között megállapítják, hogy "nem megmagyarázott torzítást tartalmaz mind a népességszám, mind pedig az etnikai arányok tekintetében."
Erre ezúton reagálnék.
A vonatkozó blogbejegyzésemre való hivatkozás két hibát tartalmaz. 1; Összekever két azonos évben keletkezett, de különböző kiadású román térképet. 2; Olyan tulajdonságokkal is felruházza a Nagyváradon kiállított térképet, amelyekkel az nem bírt.
1; Ha alaposabban elolvassuk a blogbejegyzésem vonatkozó részeit, és összevetjük az ábrákat, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy én nem a Nagyváradon kiállított, hanem egy másik korabeli román térképet mutattam be, és elemeztem a hivatkozott blogbejegyzésben.
A nagyváradi kiállításon szereplő román térkép. (A szerző saját felvétele)
Az általam elemzett román térkép címlapja
Lelőhely: Arhivele Nationale Timiș, Fond 104, inventar 210, Collectia harti și planuri, 8/1919 (Temesvár)
Az általam elemzett térkép Nagyvárad-szelvénye
Lelőhely: Arhivele Nationale Timiș, Fond 104, inventar 210, Collectia harti și planuri, 8/1919 (Temesvár)
A fellelhető különbségek listája a következő:
a; A térképek szerzője és címe:
A Nagyváradon kiállított térkép: Atanasiu, A. D: La Roumanie et les Provinces Roumaines, les principales frontières historiques, des provinces Roumaines et l'administration politique, chemins de fer, navigation, en 1919. Par le Prof. A.D. Atanasiu. 1919.
Az általam elemzett térkép: Meruţiu, Vasile: România Dintre Tisa şi Carpați Transilvania, Maramurăsul, Țara Crisului şi Bănatul. Hartă etnografică. 1919.
b; A térképek feliratainak nyelve:
A Nagyváradon kiállított térkép: francia
Az általam elemzett térkép: román
c; Méret és formátum (eredetileg):
A Nagyváradon kiállított térkép: 1 darab, 95 × 69 cm-es méretű szelvény, 1:1 000 000-s méretarány
Az általam elemzett térkép: 27 darab (+ címlap), egyenként 57 × 38 cm-es méretű szelvény, 1:200 000-es méretarány
d; A térkép jellege:
A Nagyváradon kiállított térkép: alapvetően egy általános térkép, amelyet kiegészítettek a román fél különböző, köztük a maximális területi követeléseinek határvonalaival.
Az általam elemzett térkép: alapvetően etnikai (néprajzi) térkép.
e; Az ábrázolt területek:
A Nagyváradon kiállított térkép a román fél területi követeléseit, illetve Románia (román nézőpontú) történeti régióit ábrázolta. Ezek alapvetően a Tisza, Duna és a Dnyeszter folyók által közrefogott területet érintették (a maximális követeléseket, Dacia egykori határát jelző határvonal helyenként, a Bodrogközben, Dobrudzsában és Odessza környékén át is lépte ezeket a folyókat).
Az általam elemzett térkép viszont csak a magyar vonatkozású román területi követelések hatálya alá eső területeket, tehát Erdélyt és a Tiszától keletre eső területeket ábrázolta.
2; Mivel a Nagyváradon kiállított térkép valójában nem tartalmaz etnikai adatokat, a Meruţiu-térkép kapcsán tett megállapítások arra a térképre nézve irrelevánsak.
+1; Áttételesen problémás továbbá, hogy a cikk szerzője a blogbejegyzésem vonatkozó bekezdésének csak egy részét idézte, így nem adja vissza a rendkívül összetett és érzékeny problémakört taglaló szövegrész pontos szakmai mondanivalóját:
„Összességében a rendkívül nagyméretű térkép részletessége ellenére több, bővebben nem megmagyarázott torzítást tartalmaz mind a népességszám, mind pedig az etnikai arányok tekintetében. A térkép hitelessége Emmanuel de Martonne-t sem győzte meg. Noha teljesen objektív és pontos etnikai térkép nem létezik (és ez alól a magyar térképek sem kivételek), a jelen térkép egy kirívó példája a vizsgált jelenségnek. Ugyanakkor a Trianon-kérdéskör jobb megértéséhez – az ilyen jellegű térképek fölött mondott politikai értékítéletek helyett – érdemes a térképek tudományos és társadalmi kontextusát vizsgálni, valamint a különböző nemzetközi párhuzamok összehasonlítását elvégezni.”
Ettől függetlenül a Nagyváradon kiállított román térkép eredetije is egy vitatható színvonalú propagandatérkép volt, amely nem csak képi megjelenítésében, de szövegét tekintve is politikailag motivált volt, és egy valójában sosem létezett, ellenben különböző politikai aktorok által vágyott állapotot igyekezett támogatni. A térképek ezen típusa különösen elterjedt volt Kelet-Közép-Európában az első világháborút követő béketárgyalások idején, valamennyi szereplő készített hasonlókat területi követelései alátámasztására. Ezek összehasonlító kritikai elemzésével az utóbbi években egyre több szakmai fórum, kutatás és konferencia foglalkozik.
A tablókat megszemlélve egyértelműnek tűnik, hogy a térképnek alapvetően nincs köze a vonatkozó tabló szövegéhez, azt elsősorban dekoratív céllal, illusztrációként helyezték el. A regionális vonatkozású kiállítás egészéről nem tudok szakmai véleményt mondani (bár laikusként úgy látom, hogy jobb lett volna - kivált egy multietnikus városban, 2018-ban - több nyelven, és több önreflexióval megtervezni a tablókat), de azt gondolom, hogy egy ilyen jellegű térkép, bármit ábrázoljon is, alapvetően kordokumentumnak tekinthető, így nem alkalmas kiindulópont a román-magyar együttélés jelen idejű nehézségeinek megvitatására, sem pedig nemzetközi botrány okozására. Ha azonban mégis a mai politikai diskurzus részévé válnak ezek az anyagok, akkor mindenképpen szükséges volna a források tényszerű interpretálása.
Budapest, 2018. szeptember 28.
Segyevy Dániel
