Augusztusi hír, hogy lassan harminc év után talán sikerül végre rendezni a határvitákat Oroszország, Kazahsztán, Türkmenisztán, Irán és Azerbajdzsán között. Az öt ország nem hegyekért, városokért, vagy éppen katonai támaszpontokért verseng, hanem a világ legnagyobb tava feletti fennhatóságért, amely alatt óriási szénhidrogén kincs rejtőzik. A tárgyalások során az is eldőlhet, hogy mégis micsoda a Kaszpi; tenger vagy tó? 

A Kaszpi-tenger műholdképe

Nahát, 2018-ban még államok vitatkoznak azon, hogy egy víztest tó, vagy tenger-e? Hogy lehet ez, nem tudják, hogy a Kaszpi-tenger a neve ellenére földrajzilag tó, hiszen annak ellenére, hogy a vize sós nincs kapcsolata a világtengerekkel, sőt lefolyástalan terület? Persze lehet érvelni a tenger mivolta mellett is, elvégre 5,5 millió éve még a Paratethys-tenger része volt, tőle csak a tengerszint csökkenés és a tektonikai kiemelkedés szakította le; azaz tengermaradvány. A bele érkező folyók, elsősorban a hatalmas Volga fokozatosan kiédesítették a vizét. Mivel a Kaszpi-tenger elnevezés honosodott meg a szakirodalomban mi is ezt fogjuk most használni, mint ahogy a Holt-tenger kifejezéssel sem szokás vitatkozni, még földrajzos berkeken belül sem. Kaszpi-tó amúgy létezik, Vermontban található, az Egyesült Államok területén. 

Visszatérve a tó vs. tenger vitára fogjuk látni, hogy a Kaszpi esetében ennek nagyon is fontos következményei vannak, elsősorban nem a földrajzra, sokkal inkább a térség geopolitikájára. 

Az azeri Neft Daşları, Sztálin úszó olajvárosa a Kaszpi-tengeren

A Kaszpi-tenger a világ legnagyobb tava, területe 371 ezer négyzetkilométer, azaz nagyobb mint Németország, de kisebb mint Japán. Víztérfogata 78200 köbkilométer, ami több mint a Balti- és az Északi-tenger vize együtt. Medencéje aszimmetrikus, északról dél felé mélyül, az Iráni partoknál mélysége az egy kilométert is meghaladja. Szintje 28 méterrel van a világtengereké alatt, azaz mélyföld övezi, de lefolyástalan helyzete miatt az ott élőknek nem kell tartania a globális tengerszint emelkedéstől. Átlagos sótartalma mindössze 12 ezrelék, azaz egy átlagos tengernek csupán harmada.

Van azonban egy része, ahol a sótartalom alaposan megnövekedik. Türkmenisztánban található a 18 ezer négyzetkilométer területű Kara Bogaz-öböl, amely szervesen hozzá tartozik a Kaszpi-tóhoz (már amikor a szovjetek nem szárítják ki) mégis teljesen különbözik tőle. Ez a Kaszpi-tenger párologtatója, ahová évi 25 köbkilométer tengervíz zúdul át egy sziklagerincen. A sekély területen a tengervíz folyamatosan párolog és mivel nem tud visszaáramolni a Kaszpi-tengerbe a sótartalma a 12 ezrelék helyett 350 ezrelék, azaz a Holt-tengerével vetekszik. 1980-ban, a Kaszpi-tenger szintjének drasztikus csökkenése miatt elgátolták, hátha sikerül megakadályozni az elpárolgást. Ennek eredménye az lett, hogy a Kaszpi-tenger szintje pár év múlva magától rendbejött, miközben a kiszáradt Kara Bogaz-öbölből szelek által széthordott só az egész környéken tönkretette a mezőgazdaságot. Így hát nem volt mit tenni, az elzárást 1992-ben teljesen elbontották.

Olaj és földgázlelőhelyek a biztos és bizonytalan határvonalakkal

A Kaszpi-tenger területén a már említett országok osztoznak. Azaz osztoznának, ha meg tudnának egyezni abban, hogy a Kaszpi-tenger tó, avagy tenger-e. 1991-ig a helyzet egyszerű volt, két állam osztozott rajta, Irán és a Szovjetunió. 1921-ben és 1940-ben rendezték a két állam határvonalát, amely a két szárazföldi határpont között meghúzott egyenes vonal volt, de a tengerfenék kérdésére, valamint a nyersanyagokról nem tértek ki. Ez a határ olyannira stabilnak számított, hogy Irán nem is volt jelen haditengerészettel. 1991-ben aztán felbukkant a térképen Azerbajdzsán (augusztus 30.), Türkmenisztán (október 27.), Kazahsztán (december 16.) majd végül Oroszország (december 25.) és kezdetét vette egy véget nem érő vita a tenger jogállásáról. (A tárgyalások során a Kara Bogaz-öblöt nem tekintik a Kaszpi-tenger részének). A vita egy esetben fegyveres konfliktussá fajult, amikor iráni naszádok és vadászgépek elzavarták az azeri koncesszióban kutatásokat végző British Petrol hajóit. A Kaszpi-tenger alatt ugyanis óriási szénhidrogén kincs rejtőzik; 8,3 trillió köbméter földgáz és 48 milliárd hordó olaj. Ennek kitermelését ha nem is akadályozza, de hátráltatja a bizonytalan lehatárolás és a jogi státus rendezetlensége. A jogi státus kérdése életbevágó, hiszen nem mindegy, hogy tó, vagy tenger alól kell kitermelni a szénhidrogént. A partmenti országok közül a szovjet utódállamok a tenger-elméletet vallják, míg Irán azt szerette volna, ha tónak nyilvánítják a víztestet. A két megközelítés kötött alapvető különbség van ugyanis.

Irán álláspontja érthető, a tenger megközelítés alapján a Kaszpi-tenger területének mindössze 11-12%-ra, a tó megközelítés szerint 20%-ra tarthat igényt. Irán helyzete azért is problémás, mert a partvidéke előtt legmélyebb a tenger, ami a kitermelést alapvetően megdrágítja. Annak ellenére, hogy elvileg a határvonal az 1921/1940-es szerződések alapján rendezett kéne, hogy legyen, de Irán véleménye szerint az 1979-es forradalom előtti szerződést nem tekinti magára érvényesnek (érdekesség: Irán az Egyesült Államok által idén kiszabott szankciókat egy 1955-ös kétoldalú szerződés alapján támadta meg a hágai Nemzetközi Bíróságon). 

Ideális határok? A Kaszpi-tenger középvonala

1991 óta ötvennél több alacsonyabb rangú delegáció tárgyalta a kérdést, a 2001-ben megalakult Kaszpi Munkacsoport pedig már külügyminiszter-helyettesi szintre emelte a tárgyalásokat. 2018. augusztus 13-án immár az ötödik ilyen tanácskozás zajlott le a kazahsztáni Aktau-ban államfők részvételével, de a bizakodó nyilatkozatok ellenére még koránt sincs rendezve a kérdés. A közös megegyezés hiánya miatt a partmenti államok 1991 óta kétoldalú megegyezések sorozatával próbálták tisztázni a vitás kérdéseket. Oroszország viszonylag hamar dűlőre jutott két szomszédjával, Kazahsztánnal és Azerbajdzsánnal ugyanis mindhárman a tenger közepén meghúzott határvonalban voltak érdekeltek. 1998-ra sikerült meghúzniuk a tengeri határt és megállapodtak a tenger felszínének közös használatában is. Az egyetlen vitás pont a környezetvédelem maradt, Oroszország erre hivatkozva próbálja megakadályozni az azeri-türkmén gázvezeték megépítését, amely a Nabucco-val kiegészülve Irán és Oroszország megkerülésével juttatna gázt Európába, ami egyik államnak sem érdeke. Valahol a beluga tokhalak által termelt kaviár (bevétel) kérdése is szerepelt az indokok között.

2001-re Azerbajdzsán és Kazahsztán is megegyezett a középvonalban. A szovjet utódállamoknak viszonylag egyszerűbb dolguk volt, hiszen a FÁK szervezetén belül folyamatos volt köztük a kapcsolattartás. 2018-ra két vitás terület maradt, a türkmén-azeri és az iráni kérdés. Azerbajdzsán és Türkmenisztán a tenger-megközelítéssel egyetért, de a határvonal megvonásának gyakorlatával már nem. Mit jelent ez? Türkmenisztán az azeri Abseron-félsziget (itt található a főváros, Baku) miatt bosszankodik, mondván az túlságosan benyúlik a tengerbe, így annak ellenére, hogy Azerbajdzsán rendelkezik a legrövidebb partszakasszal a határvonalat messze tolja Türkmenisztán felé. Szeretnék, ha ezt a területet nem vennék figyelembe és a határ nyugatabbra húzódna. Két, a határon található kőolajmezőről sem tudnak megegyezni; az Azeri és Chirag mezőket Azerbajdzsán egy 1970-es szovjet térkép alapján magának követeli, amit Türkmenisztán nem fogad el. 2001-ben a türkmén fél felszólította az azerieket, hogy vonuljanak le a mezőkről, vagy "viseljék a következményeket".

A partvonaltól egyenlő távolságra eső felosztás (balra) ill. az iráni egyenlő részesedés (20%) szerinti felosztás (jobbra) (forrás) 

Irán sem az elvvel, sem a gyakorlattal nem ért egyet, ők úgy osztanák fel a tengert, hogy minden állam 20%-al, azaz 74,2 ezer négyzetméter területet kaphasson. Továbbá az ún. kondomínium-elv alapján minden kitermelés engedélyezését a partmenti államok közös megegyezéséhez kötnék.  Nem véletlenül, a hosszabb partszakasszal rendelkező államok nem támogatják ezt az ötletet (Azerbajdzsán: 713 km, Irán: 740 km, Oroszország: 850 km, Türkmenisztán: 1768 km, Kazahsztán: 1894 km), sőt Azerbajdzsán és Kazahsztán nyíltan ellenzik. Irán pedig továbbra is hajthatatlan marad a kérdésben. Irán 2001 júliusában fegyveres erővel üldözte el a BP-t a magának követelt területről, ami végső soron azt eredményezte, hogy a Kaszpi-tenger tisztázatlan jogállása miatt a nyugati olajtársaságok elriadtak és nem szívesen fektetnek be a térségben. Mindeközben a tenger északi medencéjében az orosz-kazah konzorciumok teljes egyetértésben termelik ki a kőolaj és földgázmezőket. 

Ha ennyire élesek az ellentétek mégis miben sikerült végül megegyezni 2018 augusztusában?

Elsősorban abban, hogy a Kaszpi-tenger se nem tó se nem tenger, hanem jogállását tekintve különleges területként kezelik. A tenger felszíne közös használatba kerül, a parti államokon kívül mindenkit kizártak a területről, katonai vonatkozásban is. Minden ország megkapta a partvidék 15 mérföldes zónája feletti szuverenitást, kiegészülve a +10 mérföldes halászati övezettel. Csak az öt állam zászlója alatt lehet hajózni, külföldi katonai támaszpontot nem lehet létrehozni. A tengerfenék felosztásról nem született döntés, ezt további bilaterális tárgyalásokon kell majd rendezni. Sikerült rendezni a környezetvédelmi kérdéseket is. A beruházásokat az öt állam által alapított Kaszpi Környezetvédelmi Program bírálhatja el. Környezetvédelmi kérdésekben egybehangzó döntést kell hozni. Ennek nagy jelentősége lehet például a Kaszpi-tengeri Gázvezeték kérdésében, melynek megvalósítását Oroszország tovább blokkolhatja. 

A szovjet-iráni határ (fekete szaggatott vonal), az egyenlő távolság szerinti felosztás (fehér vonal) és az Iráni igények (barna szaggatott vonal) (forrás: wikipédia)

Irán ebben a tekintetben vesztesnek tűnhet, a küldöttséget a hazai média azzal fogadta, hogy az állam eladta a Kaszpi-tengert. Azonban Irán számára a szankciók árnyékában különösen fontos az a kitétel, amely megtiltja a külföldi katonai bázisok létrehozását a térségben, ami gyakorlatilag kiszorítja az Egyesült Államokat a térségből. Így egy felmerülő konfliktus esetén Irán nem kényszerül kétfrontos háborúra. Rouhani elnök szerint a Kaszpi-tengert érintő kérdések 30%-át sikerült tisztázni, így további kétoldalú tárgyalások várhatóak Türkmenisztánnal és Azerbajdzsánnal.

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• List of Regional Treaties on the Caspian Sea
• LiveScience: Caspian Sea: Largest Inland Body of Water
• Sohbet Karbuz: The legal status of the caspian sea: implications on caspian resources development and transport
• Talal Husseini: Treaty on maritime rights to boost Caspian Sea oli and gas extraction
• United Nations Convention on the Law of the Sea of 10 December 1982
• Luke Coffey: Caspian Sea Ownership: Not an Issue the U.S. Should Ignore
• Homayoun Khoshravan, Ramiz Mammadov: The hydromorphology of the Caspian Sea
• BBC: Caspian Sea: Five countries sign deal to end dispute
• Reuters: Russia, Iran, and three others agree Caspian status, but not borders
• The delimitation of sea boundaries
• Caspian Sea Region: Legal Issues
• Berki Tamás: Kaszpi-tengeri bonyodalmak Biztonságpolitika.hu