Észak-Írországról és lakóiról a mai napig az a kép él Magyarországon, hogy az írek dobálják (jobb esetben csak kővel) a brit-párti unionistákat és fordítva. A nagypénteki megállapodás óta a tartományban jobbára béke honol, a fegyverek hallgatnak és a lakók is próbálnak kitörni az unionista brit és a republikánus ír szembenállásból. A legutóbbi népszámlálás alkalmával alapos meglepetés született, az ír kisebbség csupán a harmadik helyet tudta megszerezni. De vajon kik előzték meg őket? 

Unionista falfestmény Belfastban (forrás)

Sosem találnák ki: az északír.  

Nagy-Britanniában, ezen belül is Észak-Írországban a magyarországi helyzettől jelentősen eltérnek a nemzetiségi viszonyok. Először is a nationality itt állampolgárságot jelent, azaz nem többet mint, hogy ki milyen mások által elismert ország állampolgára (pl. nem katalán). Ez nem keverendő a szűkebb kategória citizenshippel, ami annyiban különbözik az előbbitől, hogy teljes politikai jogokkal jár, azaz például egy "citizen" szavazhat, míg a nationality-nél ez nem értetődik magától. A nationality Észak-Írországban is különbözik az etnikai besorolástól "ethnicity" is. Míg ez a kettő Magyarországon szinonima, addig a vizsgált területen ez alatt a multikulturális hatások szerint megkülönböztetnek, fehéreket, ázsiaiakat, feketéket, ezen belül pedig a származási régió alapján alkotnak alcsoportokat, pl.: karibi fekete, vándorló ír/fehér cigány, vagy éppen kínai/pakisztáni stb. 

A magyarországi beosztással leginkább hasonlatos kategória a "national identity". Ebből a kategóriából választhatnak kedvükre az észak-írországiak. Ami itt tényleg szó szerint értendő, hiszen a brit, az angol, skót, ír és északír identitás közül akár az összeset is be lehetett jelölni. Természetesen ahol ilyenre lehetőség van, ezzel élni is szoktak, így fordulhatott elő, hogy az első táblázat végösszege 111,24%-ra jött ki. Ha az egyéni válaszokat nézzük már kijön a 100% és itt azok, akik az északír identitást választották kizárólag visszacsúsztak a harmadik helyre. 

Ahhoz, hogy válaszolni tudjunk arra a kérdésre kik is azok az északírek meg kell vizsgálnunk a többi identitást és azok térbeli és időbeli változását. Az írekkel kezdenénk, elvégre ők voltak itt előbb. 

Kik azok az írek?

Többszörösen is bonyolult kérdés. Be lehetne őket magyar módra azonosítani, hogy azok az írek, akik írül (gaeilge) beszélnek. Ez kétségkívül így van, de ilyen módszerrel nem túl sok írt találnánk. Anyanyelv szerint az egész világon 140 ezret, ha  a másodlagos nyelvet is beleszámítjuk akkor 1 millió 200 ezret esetleg. Angol elnyomás ide-vagy oda az írek túlnyomó többségének ma az angol az anyanyelve, ezen a nyelven mondják azt, hogy ők bizony írek. Ezt képtelenség átültetni magyar viszonyokra, hiszen ha egy 20 generációs magyar utolsó leszármazottja már csak szlovákul vagy románul szólal meg az el is veszett a nemzet számára (szép számmal találunk erre példát a szórványvidékeken és a csángóknál). Nem úgy az íreknél. Mondhatnánk azt is, hogy az írek katolikusok. De ez sem teljesen fedi a valóságot, hiszen vannak köztük protestánsok és ateisták is. És igen, egy angolul beszélő dublini protestáns is mondhatja magárol, hogy ő ír. 

Az ír identitás egyik neuralgikus pontja, a "Nagy Éhínség" (forrás)

Legtömörebben talán Thomas Davies foglalta össze kik is azok az írek:

It is not blood that makes you Irish but a willingness to be part of the Irish Nation.

Azaz nem a vér teszi az íreket, hanem a szándék, hogy az ír nemzet részese legyenek. Magyarul az az ír, aki annak vallja magát és a fenti kritériumok alapján ezt a témát nem is érdemes tovább feszegetni. 

Ír magterület - a valamilyen szinten írül beszélők aránya Észak-Írországban (forrás: wikipédia)

Észak-Írországban a követketőképpen alakult az "írek" száma:

• Míg az ír nyelven értők száma fokozatosan nő (2001 8,2%, 2011 9,3%), látni kel azt, hogy ez nem egy tanulási folyamat része, sokkal inkább a felejtésé. Azok száma akik használják is a nyelvet, úgymint az írül beszélők, írni és olvasni tudók aránya folyamatos csökkenést mutat. 2011-ben tökéletesen 65000 ember (3,7%) beszélt írül az 1,8 millió polgár közül, míg tíz éve még 75 ezer. Közülük csupán 4100 embernek volt ír az anyanyelve. Az ír nyelv magterülete meglehetősen fragmentált, Nyugat-Omagh, Magherafelt, Kelet-Dungannon megye mellett még a déli Newry and Mourneban találunk 30% feletti arányt. A beszélt nyelvek sorrendjében például a lengyel is lehagyja a kelták ősi nyelvét. 

A domináns identitások Észak-Írországban, minél zöldebb a színezés annál nagyobb az írek aránya, minél kékebb, annál nagyobb a magukat britnek vallók aránya (forrás: wikipédia)

• A köztudatban úgy él, hogy Észak-Írországban minden ír katolikus, de nem minden katolikus ír. Ez nem teljesen így van, sőt még az égtáj szerint is változhat ez az összefüggés. Miközben az ír nyelvet használók száma csökken a katolikusoké ha lassan is, de nő. Ebben bizonyára szerepet játszik a közép-európai bevándorlás, sok lengyel, litván, magyar és szlovák telepedett le a tartományban a munkaerőpiaci nyitás után. Ha a vallásokat nézzük a katolikus egyház hívei élnek a legnagyobb számban Észak-Írországban. 10 év alatt 60 ezer fővel és 0,6 százalékkal növekedtek, így 2011-ben elérte arányuk a 40,8%-ot. A katolikusok aránya 1981-ben, a polgárháborús helyzet kellős közepén érte el a mélypontját, ekkor kevesebb, mint 30%-ot tettek ki. Azóta fokozatosan nő a számuk és az arányuk is. Ugyanakkor az összes katolikusnak mindössze 61%-a választja az ír identitást. Egy másik érdekes jelenség a katolikusok körében, hogy minél inkább haladunk kelet felé, annál kevesebb katolikus vallja magát írnek. Az alábbi térkép színezésében is jól látszik, hogy a Belfasttól keletre a katolikus vallás és az ír identitás már egyáltalán nem jár kéz a kézben. Ebben a mintázatban törést mutat az a kevésbé ismert tény, hogy Belfast városában is enyhe katolikus túlsúly van, elsősorban a nyugati városrészben alkotnak az írek alaposan szegregált körzeteket. 11 körzetben alkotnak abszolút és további egyben relatív többséget. A katolikusok aránya Newry és Mourne-ban a legnagyobb 76%, utána következik Derry (71%) és Omagh (65%).

Keleten a katolikusok kevésbé írek (forrás: wikipédia)

• Talán a legegyértelműbb szám az identitás kérdésére adott válsz: Észak-Írországban 2011-ben 513390 ember vallotta magát hivatalosan is írnek, azaz a teljes népesség 28,4 %-a. Az írek szinte tökéletes szegregáltságban élnek a protestáns britektől, habár ez az elkülönülés a békésebb években enyhül, de még mindig szembetűnő.
• A nyelven valláson és az identitáson kívül van még egy szempont az írek behatárolására, ez pedig az útlevél. 1999 óta az Észak-Írország területén született embereknek is van lehetőségük ír útlevelet kérelmezni. Ez részben szimbolikus, hiszen (egyelőre) mindkét állam az EU része, de sokat mondó tény, hogy a lakosság 20,8 százaléka az elmúlt 16 évben kiváltotta az ír útlevelét. Van akinek kizárólag ír útlevele van, de vannak olyanok is, akiknek megvan a brit útlevele is, biztos ami biztos. 

Észak-írországi kuriózum, túlsúlyban a brit identitás

• A brit identitással rendelkezők angolul beszélnek, de van egy kisebb etnikai csoport a tartomány északkeleti részén, az ulster scots, akik a maguk Skóciából hozott nyelvét beszélik a mai napig. Ez a déli skót dialektus is kezd már kiveszni az ulsteri scots nyelvet már csak 17 ezren beszélik, de a lakosság 8 % megérti, ami nem csoda, mert egy messziről jött ember akár angolnak is gondolhatná ezt a nyelvet. Főként kelet Antrimben, észak Downban és a Mourne-part halászfalvaiban beszélik. Róluk is elmondható azonban, hogy jellemzően protestánsok és a brit identitást vallják magukénak. Észak-Írországban nyelvi különbségekről nemigen beszélhetünk, a köztársaságpárti szakadár írek és az unionista britek ugyanazon az anyanyelven szidalmazzák egymást. Írül csupán a katolikus iskolákban tanulhatnak a diákok, de ez többnyire olyan, mintha egy idegen nyelv lenne számukra. 
• Észak-Írországban a brit identitást összekötik a protestáns vallással. Ez napjainkra inkább igaz, mint a "The Troubles"-nek nevezett polgárháborús időszak előttre, amikor az írek között is szép számmal találhattunk protestánsokat. 1968-ban a protestánsok 39%-a vallotta magát britnek, 20% írnek és 32% egyszerűen ulsterinek. A protestáns népesség eredete a XVII. századig nyúlik vissza, amikor a nagyobbik szigetről telepesek áradata indult a zöld szigetre, hogy a lakatlanná vált területeket benépesítsék. Az észak-írországi protestánsok javarészt ezeknek a telepeseknek a leszármazottai, küldetéstudatuk kissé hasonlít a lengyel területek porosz telepeseire. 2011-ben a protestánsok 83%-a választotta a brit identitást, ami jóval homogénebb képet fest a katolikusoknál, akik közül csupán 14% vallja magát britnek, miközben a protestánsoknak csak a 4%-a vallotta magát írnek. Az arányok lassan változnak, miközben a protestánsok aránya folyamatosan csökken (2001-2011 között -5%), addig mint fentebb láttuk a katolikusoké nő. A protestáns népesség az elöregedés jeleit mutatja, a 35 éves alattiak körében már abszolút többségbe kerültek a katolikusok. A protestánsok legnagyobb arányban a keleti part mentén élnek, Carrickfergus körzetben arányuk 70%, utána következik Ards és Ballymena 68%. Legkevesebben a déli határ mentén Newry és Mourne (16%), Derry 21% és Omagh 26%. A 26-ból 11 körzetben alkottak abszolút, további háromban relatív többséget.

Vallások megoszlása Észak-Írországban 1861-2011 (kék: protestáns egyházak, zöld katolikus, szürke: nem vallásos, nem válaszolt, sárga: egyéb vallások)

• Míg Nagy-Britannia más részein, úgymint Angliában, Walesben és Skóciában gyakorlatilag eltűnőfélben van a brit identitás (egyik helyen sem éri el a 20%-ot a kizárólag ezt az identitást választók aránya), addig Észak-Írországban még mindig a legnépszerűbb közel 40%-kal. Itt az angol, walesi és skót identitás összesen nem éri el az 1%-ot. Ennek sajátos oka van, a brit identitás itt egyszerre valamivel szemben és valamiért fogalmazódik meg. Jelenti a hűséget Nagy-Britanniához és a merev elzárkózást az Ír-sziget egyesítésétől. A "britség" az utcákon is szembetűnő, felvonulásokban, falfestésekben, zászlóerdőkben alaposan megmutatkozik. 

 Az ír sziget jugoszlávjai; az északír identitás

Titó Jugoszláviájában az etnikai ellentétek áthidalására vezették be a jugoszláv identitást, ahol nem számított, hogy valaki szerb vagy horvát, katolikus vagy ortodox vallású. Az 1981-es népszavazáson már a lakosság 5% vallotta magát jugoszlávnak, de a délszláv állam széthullása után is sokan ragaszkodnak hozzá. Észak-Írországban hasonló indokból vezették be az északír identitást, ami 1989 után sokkal nagyobb karriert futott be , mint Jugoszláviában. 2011-ben a lakosság közel 30%-a választotta ezt az identitást. Ha csak azokat számoljuk, akik kizárólag ezt az egyet választották, még mindig a lakosság ötödét teszik ki. 

6:3, avagy a kettéosztott Ulster

Nem minden előzmény nélküli ez a regionális identitás, 1989-et megelőzően, sőt az után is sokan vallották magukat egyszerűen ulsterinek. Ulster Írország 5 történelmi régiója közül a legészakabbi volt, melyet az ír függetlenség kettészakított. Három grófsága került Írországhoz, hat pedig marad brit uralom alatt. Az ulsteri regionális identitás fokozatosan szorul vissza, helyét átvette a northern irish, azaz északír, 2007-ben a Northern Ireland Life and Times felmérés (NILTS)  szerint az észak-írországiak 31% még mindig erősnek érezte az ulsteri identitását.

Ugyanezen felmérés szerint a lakosság fele erősen kötődött az északír identitáshoz, 34% gyengén, miközben csak 15% vallotta, hogy egyáltalán nem érzi magát északírnek. 1989 óta meredeken nőtt az északírek száma, sok helyi szervezet erősen propagálta ezt a kategóriát a meglévők helyett, hogy végre felülemelkedhessenek az ír és brit táborok merev szembenállásán. Erre azért volt szükség, mert a szembenálló felek két olyan egymást nem vagy csak egészen minimálisan metsző kategóriát alkottak, ahol az egyikből szinte lehetetlen volt átjutni a másikba. A vegyesházasságok aránya nem érte el az 5%-ot, a felnövő gyerekek egyházi iskolákban nem is találkozhattak a másik csoportban felnövő gyermekekkel, nullához közelített az áttérések száma. Az északír identitást a társadalommérnökök egy két part között átívelő hídnak tervezték és egyelőre úgy látszik van is létjogosultsága. 

Észak-Írország három leggyakoribb identitása (kék: északír, piros brit, zöld: ír)

Ha az északírek földrajzi elterjedését vizsgáljuk meglepve látjuk, hogy meglehetősen homogén módon oszlanak meg Észak-Írország 26 megyéjében. 25% a legkisebb érték Derryben, de Belfastban is csupán 27%, ami az utolsó előtti helyre elég. A legnagyobb arányban a keleti részeken élnek északírek, úgymint: Down, North Down, Omagh, Cookstown és Ards, ahol egyharmad körüli a részesedésük. Többséget viszonylag kevés helyen alkotnak, ott is csupán relatív ez a többség. Az alábbi térkép kékkel színezett területei többnyire határterületek, ahol az ír és a brit identitás találkozik. Mintha valami átmenetet képezne a kettő között. E területek fragmentáltak, nem különülnek el jelentősen az amúgy is erősen kevert brit-ír többségű területektől.

Az "északírek" megoszlása vallás szerint 1989-2012 (forrás)

A 2012-es NILTS felmérés szerint megtörni látszik az északír tábor bővülése. 2008-ban érte el a csúcspontját, azóta mind a protestánsok, mind pedig a katolikusok egyre kevésbé vallják magukénak ezt az identitást. Életkor szempontjából kettősség figyelhető meg, míg a katolikus fiatalok egyre kevésbé tekintik magukat északírnek, az idősek körében még meglehetősen népszerű ez az opció. A protestánsoknál mindez fordítva van, sőt az unionistákra most már sokkal jellemzőbb ez az identitás, melyet nagyon gyakran a brit identitásuk mellett is vállalnak. A fiatal, középosztálybeli, képzett protestánsok jóval inkább választják ezt az identitást, mint mások, mindeközben persze fenntartják az unionista álláspontjukat Nagy-Britanniával. Így a közeljövőben nem valószínű, hogy a sziget Írországhoz fog csatlakozni. A brit uralom hívei - még ha ilyen adminisztratív okok miatt is - még mindig (relatív) többségben vannak. 

Népszámlálási adatok:

• http://www.nisra.gov.uk/census/key_report_2011.pdf
• http://www.nisra.gov.uk/census/previous-census-statistics/1981.html

Interaktív térkép:

• John Burn-Murdoch: National identity mapped for Northern Ireland: how many consider themselves British, Irish and Northern Irish?

Cikkek, honlapok:

• Mark Devenport: Census figures: NI Protestant population continuing to decline
• Duncan Morrow: Northern Ireland remains sharply divided over national identity but with no strong desire for Irish unity
• Liam Clarke: One in five see themselves as Northern Irish: change in who we think we are
• Peter Bull: Shifting patterns of social identity in Northern Ireland
• Kevin McNicholl: Why Northern Ireland is becoming less ‘Northern Irish’, and more divided.
• http://en.wikipedia.org/wiki/Demography_of_Northern_Ireland