Mindenki az Aral-tóról beszél, miközben Afrika negyedik legnagyobb tava is az eltűnés szélére került. 

Itatás a Csád-tó partján. (forrás)

Afrika legnagyobb lefolyástalan területének legmélyebb pontján 1963-ban még 26000 négyzetkilométernyi területet foglalt el a Csád-tó. Azóta az aszályos évek és a tavat tápláló folyók lakossági és mezőgazdasági hasznosítása miatt 95%-kal csökkent a tó vízfelülete. A zsugorodó vízfelület komoly feszültségek forrása. Nem csupán a halászok, az állattenyésztők és a földművelésből élők vízfelhasználási érdekei ütköznek, a partmenti élővilág is egyre szűkebb területen kénytelen összezsúfolódni.  

Doro-Lelewa település egykor egy szigeten állt, ma már semmi szükség a csónakokra fotó; J. Baker Hill/UNEP 2002

Habár a tóval foglalkozó írások 1963-tól datálják a tó kiszáradását, a folyamat jóval hamarább megkezdődött. Már az utolsó eljegesedés idején. 

A Szahara kellős közepén talált pleisztocén végi - kora holocén barlangrajzok alapján a kutatók azt feltételezik, hogy akkoriban a szavanna-öv jóval északabbra helyezkedett el. Jóval több csapadék hullott, amely lehetővé tette egy mainál jóval kiterjedtebb folyóhálózat kialakulását. A Negyedidőszak kezdetétől (2,6 millió év) a jégkorszak végéig a Csád-tó is jóval nagyobb kiterjedésű volt. Ezt a vízfelületet a geológusok és klímakutatók Mega-Csád-tónak nevezik, legnagyobb kiterjedése a Kaszpi-tó jelenlegi méretével vetekedett, mélysége pedig elérte a 180 métert. Nem ez volt az egyetlen megató Észak-Afrikában, de a tunéziai sottok, a Fezzán és az Ahnot-Moyer-tó mellett ez volt a legnagyobb. Előfordult az is, hogy a lefolyástalan tó túlcsordult és vizei a Benué, majd a Niger folyón keresztül eljutottak az Atlanti-óceánba. 

20-40 ezer éve indult meg egy szárazodási periódus, melynek következtében az egységes tómedret északon homokdűnék kedték részekre tagolni. A sivatagban talált tavi színlők, üledékek valamint kagyló és halmaradványok szerint a tó kiterjedése négyszer változott jelentősen, az utolsó maximuma 2300 éve volt. Ekkor még mindig 350 ezer négyzetkilométert borított víz a Csád-medencében, amely szépen lassan a vízutánpótás elapadásával fokozatosan összezsugorodott. 

Jégkori megatavak Észak-Afrikában - összevetve az amerikai nagy tavakkal (forrás)

Nyelvészetileg simán bele lehet kötni a Csád-tó elnevezésbe, hiszen a helyiek nyelvén ez azt jelenti, hogy Nagy kiterjedésű víz-tó, vagy másképpen Tó-tó. 1963-ban még négy ország partjain hullámzott, úgymint Niger, Nigéria, Kamerun és Csád, mostanában csak az utóbbi kettőén. Érdemes tudni, hogy Csád állam kapta a nevét a tóról és nem fordítva. 

A Csád-medence további négy országot foglal magába. Algériát és Líbiát jobbára csak a domborzati viszonyok miatt soroljuk a térséghez, míg Szudánból és a Közép-Afrikai Köztársaságból állandó vízfolyások is táplálják a tavat. Feltételezhetnénk, hogy a Csád-medence legmélyebb pontján helyezkedik el a tó, ez azonban nem igaz. A legmélyebb pont a tótól 550 kilométerre északkeletre elhelyezkedő Djourab-erg (homoksivatag) területén található. Ez régebben része volt a Mega-Csád-tónak, ma azonban egy tőle különálló lefolyástalan területet alkot (lásd alábbi ábra). Körülbelül 130 méterrel van mélyebben, mint a Csád-tó medencéje. 

A lefolyástalan Csád-medence vízhálózata (forrás)

Jelenleg a Csád-tó vízutánpótlásának 90%-át a Chari és a Logone folyók biztosítják. E két folyó vízhozama évszaktól függően erősen ingadozik, tavasszal körülbelül Vág-méretűre zsugorodik (150 m³/sec), míg az őszi esőzések Duna méretűre duzzasztják (2900 m³/sec). Legnagyobb árvizei idején ez felszökhet 5000 m³/sec értékre. A Csád-tó vízszintje hasonlóképpen követi ezt az évszakos ingadozást. A Chari és a Logone összefolyásánál épült Csád állam fővárosa N'Djamena. A folyóparti mezőgazdasági területeken a hetvenes évektől kezdtek öntözőcsatornákat építeni, hogy 700 km²-en biztosítsák az öntözővizet. A megfelelő berendezések nélkül kiépített hálózat révén a Chari vizét nagyrészt elnyelte a sivatag, mindössze 7 km²-en sikerült végül öntözni.

A Csád-tó második legfontosabb folyója a Yobe, melynek vízgyűjtőjén Niger és Nigéria osztozik. Ez egy időszakos vízfolyás, áprilisban és májusban kiszárad, az őszi hónapokban pedig 46 m³/sec maximális átlagos vízhozammal rendelkezik. A Yobe-folyó vize napjainkban már nem jut el a visszahúzódott tóba.

Fürdőzés a Chari-folyóban (forrás)

N'guigmi település a Csád-tó nigeri partján feküdt, a Dilia Bosso időszakos folyó torkolatánál. Egykor a kanuri törzs virágzó halászfaluja volt, mely a Száhel-övezetet sújtó aszály miatt 85 kilométerre került a legközelebbi nyílt vízfelszíntől. A tó legnagyobb összefüggő tömegét adó víztest napjainkban 175 kilométeres távolságra került így a halászfalu a sivatag kellős közepén találta magát. 

A nyílt vízfelszín kiterjedését egyszerre fenyegeti a kiszáradás és a növényzet térhódítása. A sekély vízben megtelepedő lágyszárú növényzet akadályozza a halászatot. A Velencei-tó nádrengetegeihez hasonlító, invazív fajokból álló bozótosban a csónakok nem is tudnának mozogni bozótvágó kések nélkül. A tó sekélysége miatt is nagyon ki van téve a csapadék és párolgás változásainak. Legmélyebb pontja is csupán 11 méter mély, így akár egy méteres vízszint csökkenés több száz négyzetkilométeres tómedencét száríthat ki. A vízszint csökkenésével iszapzátonyok bukkantak elő, amelyek tovább tagolják a tómedencét nehezítve a hajózást. A tó vízszintingadozása 150 ezer tóparti halászt fenyeget. A tóban élő halfajok közül már több eltűnt és megjelentek újabbak, melyek jobban alkalmazkodnak a mocsári élethez. A kifogott halak exportját Csád nemrégiben megtiltotta, így próbálva elejét venni a túlhalászásnak. Ennek következtében a parti halászfalvak lassan kezdenek elnéptelenedni. 

Így húzódott vissza a Csád tó az elmúlt fél évszázadban - kék: nyílt vízfelület, kék vonal: egykori part, zöld: növényzet (forrás)

Főként az ember felelős a sivatag terjeszkedéséért. A túllegeltetés, az erdők kiirtása a tüzifáért megváltoztatta a terület mikroklímáját. A Szahara déli határa egyre jobban terjeszkedik a szavanna rovására és éppen a Csád-tó térségében a leglátványosabb a változás. Ökológiai katasztrófa fenyeget, a hozzáférhető víz csökkenésével csökken az állatállomány, csökken a kifogható hal mennyisége és az öntözhető terület nagysága. Az erőforrások csökkenése ellenére az itt lakó népesség tovább növekszik és közben egyre inkább szegényedik. A tó nigériai partján egyes településeket, szántóföldeket már homokdűnék borítanak. 

Az emberi beavatkozáson kívűl részben a globális éghajlatváltozás is felelőssé tehető a Száhel-övezetben lejátszódó folyamatokért, de kár azon vitatkozni, melyik esik nagyobb súllyal latba. A Száhel és a Szahara határvonalának vándorlása a jégkorszak glaciális és interglaciális periódusaiban is kimutatható, majd az utolsó jégkorszak végével periódusosan terjeszkedett egyre jobban dél felé (a Földközi-tenger térségében pedig észak felé). A Csád-tó és környezete éppen egy ilyen "front-területen" helyezkedik el. 

Vízszint-ingadozás a Csád-tavon az elmúlt 150 évben (forrás)

Nedves (+) és száraz (-) periódusok a Száhel-övezetben Készítette: Benedikt.Seidl

A fenyegetettséget érzékelve a négy tóparti ország, valamint a tó vízutánpótlásához nagyban hozzájáruló Közép-Afrikai Köztársaság megalapította a Csád-tó Medence Bizottságát (LCBC). Feladatuk sürgető, 22 millió tóparti és vízgyűjtő területen élő lakos problémáját kell kezelniük. Lévén ezek a világ legszegényebb országai, a feladatuk nem egyszerű. Ha lenne elegendő pénzük talán össze tudnák kötni a Kongó vízgyűjtőt a Csád-tóval, így szerezve elegendő friss vizet. Erre már megvannak a tervek, de a kivitelezésre nincsen túl sok esély. Klímakonferenciákon is próbálják felhívni a figyelmet a térség gondjaira. Eredményeik között lehet megemlíteni, hogy a kameruni vizes élőhelyeket Ramsari-területté nyilvánították, melynek védelmére fokozottabb gondot kell majd fordítani. Folyamatos egyeztetések zajlanak a négy ország között, hogy az egész tómedencére terjesszék ki ezt a védelmet, bár ez előreláthatólag gazdasági érdekeket is sérthet. 

A Csád-tó legnagyobb kiterjedése - 1963

Végül egy fontos kérdést nem árt tisztázni. Felmerülhet a kérdés: na és mi van akkor, ha kiszárad ez az ismert világ határain túli tó? Miben lesz más az életünk? Tavaly Európa határait kétszázhét ezer ember ostromolta, akik kénytelenek voltak a szülőföldjüket ilyen-olyan okból elhagyni. Ha a Csád-tó medencéjéből csak minden századik ember fog elmenekülni, máris megvan ez a szám. Jobb tehát ezt a problémát a helyszínen megoldani. 

A tó kiterjedése az esős évszak idején (forrás)

A tó zsugorodása nem egyenletes, néha előfordulnak jobb évek is, mint például 2001, amikor rövid időre ismét elérte a vízfelszín a 19000 négyzetkilométeres kiterjedést és 2007, amikor a tómedence nyugati, nigériai felében újra megjelent egy nagyobb összefüggő vízfelület. A tudosók azonban nem túl optimisták, véleményük szerint ha nem változik meg drasztikusan a térség fenntarthatatlan vízfelhasználása a tó még a XXI. században eltűnhet. 

Egy kattintás és nem maradsz le az új posztokról: