Évente 2,5 centiméteres ütemben távolodik egymástól az amerikai és az európai illetve az afrikai kontinens. Aki ezt a saját szemével is szeretné látni, nem kell mást tennie, mint ellátogatni Izlandra, ahol a Közép-Atlanti hátság kibukkan az óceán alól. 2014. augusztus 16-tól sorozatos földrengések jelezték a Vatnajökull jégmező alatt található Bárðarbunga kaldera környékén, hogy valami készül a mélységben. 

Lávaszökőkút és lávafolyás 2014. szeptember 1. (Arctic-Images/Corbis) 

Mivel az első földrengések a jégmező alatt elterülő Bárðarbunga rétegvulkánjánál jelentkeztek, félő volt, hogy egy esetleges kitörésnek komoly következményei lehetnek. A jég alatt kitörő vulkán ugyanis első lépésként a felette elterülő jégsapkát olvasztaná meg, ami szép magyar szóval jökullhlaupot eredményezhet. Ennek során több millió köbméter olvadékvíz jelenhet meg hirtelen a környező völgyekben, amely semmiképpen nem lenne tekintettel az ember által létrehozott dolgokra. (A pusztítás mellett olvadékvíz-síkságnak nevezett gyönyörű felszínformákat szokott létrehozni)

Légifelvétel a Holuhraun hasadékvulkánról 2014. szeptember 2-án. (Arctic-Images/Corbis)

Az első földrengések után az idő múltával a kedélyek megnyugodtak kissé, a földrengések epicentruma lassan északkelet felé tolódott el és kijutott a jégmező alól. Az első héten összesen 9000 földrengést mértek, ezek egy része olyan gyorsan követte egymást, hogy nem is nagyon lehetett elkülöníteni az egyiket a másiktól. Augusztus 23-án a földrengések zöme már a Bárðarbungától északkeletre elterülő jégmentes Holuhraun (=lávalyuk) lávamezőn jelentkezett, ahol a legutoljára feljegyzett 1797-es kitörés bazaltja fedi a felszínt. 

Az alábbi ábra első ránézésre nagyon bonyolultnak tűnhet, de nagyszerűen megvilágítja a térségben zajló folyamatokat. A színes pöttyözés a földrengések epicentrumát jelöli az augusztus 16-a óta eltelt idő függvényében (vörös: legújabb, kék: legrégebbi). Az eltérő színezés révén kirajzolódik a szeizmkus aktivitás térben és időben lezajlott vándorlása. 

Ugyanakkor az ábra azt is feltünteti, hogy a térségben felszerelt GPS mérőpontok milyen mértékben és irányban távolodtak el egymástól a mérések kezdete óta. A nyilak hossza az elmozdulás nagyságát, a nyilak hegyénél található ovális pedig a mérés hibahatárát jelöli. A legnagyobb elmozdulást a Holuhraun térségben mérték, itt a két átellenes kőzetlemezen elhelyezett GPS berendezés egy hónap alatt több mint fél méterrel került egymástól távolabb. Ennek a távolodásnak fő oka az augusztus 29-én hajnalban meginduló hasadékvulkanizmus volt. 

Preliminary analysed data by the GPS monitoring group of the Icelandic Meteorological Office, the Institute of Earth Sciences University of Iceland and GNS Science. 2014/9/17 (forrás)

Ezen a napon 1 kilométeres hosszúságban nyílt meg a föld. Eleinte kevés, majd egyre több láva ömlött a felszínre látványos, 50-60 méter magas lávaszökőkutak formájában. 31-én a hasadékvölgy 1500 méter hosszú volt már. A felszínre jutó anyagot rekord gyorsasággal, egy napon belül kielemezték az izlandi szakemberek. A megvizsgált bazalt hólyagüreges, ami azt jelenti, hogy gázbuborékokban gazdag magma került a felszínre (ez a későbbiekben még fontos lesz!). Ez egy salakos, viszonylag nehezen folyó láva, melyet a Hawaii bennszülöttek aa lávának neveznek, jelezvén, milyen hangokat hallat az ember, amikor mezítláb járkál a kihűlt láva felszínén. 

Gázbuborékban gazdag magmából keletkező hólyagüreges bazalt. (Eggert Johannesson/Associated Press)

Tűz és víz találkozása. Folyóvízbe ömlő lávaár a Holuhraun hasadékvulkán mellett. (Arctic-Images/Corbis)

Szeptember 1-én a lávamező kiterjedése már meghaladta a 20 négyzetkilométert és volt olyan lávanyelv, amely 17 kilométerre jutott a hasadéktól. A Vatnajökull olvadékvizeit levezető Jökulsá á Fjöllum folyóval is találkozott egy lávanyelv, itt a Hawaii-szigeten megfigyelhető jelenség játszódott le; a láva részben elfüstöli a folyót. 

Hasadékvulkánból származó gáz és a folyóból származó vízgőz tör az ég felé. (Arctic-Images/Corbis)

Bazaltláva ömlik Izland második legnagyobb folyójába, a Jökulsá á Fjöllumba. Kép: Bernard Meric (forrás)

A Holohraun hasadékvulkán működésében nem a lávaömlés jelenti a legnagyobb problémát, hiszen minden lakott területtől távol zajlik. A működést kísérő széndioxid és kéndioxid gázkiáramlás sokkal veszélyesebb. Izlandon a légszennyezettség mérésének kezdete óta nem mértek olyan magas (2600 µg/m) kéndioxid koncentrációt, mint ez év szeptemberében. A vulkanológus kutatók csak gázmaszkban merészkednek a környékre. A szélirányban fekvő tájat kékes köd üli meg, az izlandiakat a meteorológiai szolgálat felszólította, hogy ha lehet zárkózzanak be, vagy költözzenek tisztább levegőjű területre. A savas esőket okozható kéndioxid mellett jelen van a kénhidrogén is, melynek orrfacsaró, záptojás szaga is mérgezi a levegőt. A vészharangokat már a kontinensen is kongatják, Dublinban a szokott kéndioxid koncentráció kétszázszorosát mérték és egy csóva eljutott Norvégiába is. Sokan emlegetik ennek kapcsán a Laki híres 1783-as kitörését, amikor a légkörbe kerülő gázok komolyan megváltoztatták Európa időjárását. 

Gázördögök tánca a hasadékvulkán fölött (forrás) (videó)

A gázkiáramlás érdekes jelenségeket okozott. Az amerikai erdőtüzeknél is megfigyelt tűzviharhoz hasonló tölcsérek alakultak ki a felmelegedő levegő hatására. 

Közel 2 kilométer hosszan nyílt meg a föld (forrás)

Csak egy átlagos nap Izlandon Kép: Craig Landrith

A hasadékvulkán környékén repedéshálózat jelent meg a felszínen. 2014. augusztus 29. (kép: Reuters)

Hasadékvulkáni működés teljes kapacitáson, 50-60 méter magas lávaszökőkúttal 

A Holohraun hasadékvulkánja kevésbé robbanásos, mint 2010-ben az Eyjafjallajökull alatti kitörés volt, amikor 100000 repülőjáratot kellett módosítani a légkörbe került hamu miatt. Bár előfordult, hogy egy Reykjavíkba tartó repülő kényszerleszállást hajtott végre a kitörés miatt, most legfeljebb amiatt aggódhatnak a légitársaságok, hogy évről évre - ha csak centiméterekkel is, de hosszabb utat kell megtenniük az Atlanti-óceán fölött.  

A kitörés előzményeit és a hasadékvulkanizmust a kezdetektől figyelemmel kíséri Magyarország egyik legjobb tematikus földrajzos blogja, a Tűzhányó. Érdemes ellátogatni hozzájuk további részletes információért!

Egy kattintás és nem maradsz le az új posztokról: