Állította az előző századforduló környékén egy, már az élete derekán járó skót professzor. E skót professzor 1904-ben „A földrajz a történelem kulcsa” címmel publikálta nagyhatású művét, melyben lefektette a klasszikus geopolitika alapjait, s nevét örökre bevéste a történelembe. Könyve valóban korszakalkotó volt, de korszakot is teremtett. Korszakot teremtett, hisz e könyve és később publikált geopolitikai tézisei a 20. század elejének legjelentősebb politikai-katonai doktrínájává váltak, s enyhe túlzással, de kijelenthetjük, hogy a 20. század fő geopolitikai eseményeit determinálta. Téziseinek hatását érezhetjük az I. világháborút lezáró békekötésekben, a II. világháború katonai eseményeiben és a hidegháborúban is. Írásom középpontjában Sir Halford John Mackinder áll, kinek neve a biztonság politikai szakértők, történelem szakosok és földrajzosok számára valószínűleg ismerősen cseng.
Halford Makicder (forrás)
Mackinder rendkívül mozgalmas életet élt, kortársaik gyakran felemlegették neki, hogy „pályafutása öt embernek is elegendő elfoglaltságot kínálna”, hiszen Mackinder nem csak geográfus, de aktív politikus és választott képviselő, felfedező, középiskolai és egyetemi tanár és diplomata volt. Tevékeny életének meg volt az eredménye. A számos különböző területről szerzett tudásával és éleslátásával megértette, hogy az 1900. év fordulópontot jelentett a viktoriánus Nagy-Britannia életében.
A Brit Birodalom "életciklusa", tündöklés és bukás (forrás)
A viktoriánus Brit Birodalom a Föld lakosságának egy-negyedét foglalta magába (400 millió főt) illetve közel 32 millió négyzetkilométernyi területet uralt. De a birodalom kezdte elveszíteni vezető pozícióját a világpolitikában és gazdaságban. Mackinder tudta, hogy a Nagy-Britanniát 1871 és 1911 között elhagyó közel 10 millió fő a hatalmi egyensúly átrendeződésével járhat. A dél-afrikai búrháborúkban a gyengülés további tüneteit vélte felfedezni. Kezdetben ugyanis sikeresen védekeztek Transvaal és Orange lakosai a britekkel szemben. A második ipari forradalom technológiai fejlődése megreformálta a közlekedést is. Felértékelődött a vasúti közlekedés, a tengeri hajózással szemben. Ez súlyos csapás egy olyan országra nézve, amely elsősorban tengeri hatalom volt, s akaratának a haditengerészeti előnyén keresztül szerzett érvényt. Az 1905-ben megnyitott Transzszibériai vasútvonal feltette az i-re a pontot. Mackinder belátta, hogy a tengeri hatalmak ideje lejárt.
A világhírű vasút, amely legyőzte a tengeri közlekedést (forrás)
Mackinder életét a Brit Birodalomnak szentelte. Patriótaként azon munkálkodott, hogy felhívja a közvélemény és a döntéshozók figyelmét a Birodalmat érintő hatalmi átrendeződésre. Négy évvel a századforduló után előadást tartott „A földrajz a történelem kulcsa” címmel, majd néhány hónapra rá könyvben publikálta, amelyben a máig jelentős Pivot-elméletét kifejtette.
A Pivot-elméletének az alapja a hatalom földrajzi megközelítése. A kontinensek, és a kontinenseken elterülő országok elhelyezkedése alapvetően meghatározza azt, de legalábbis befolyásolja azt, hogy melyik országból lehet világhatalom. Elméletének alapjai tehát a környezeti determinizmusban gyökereznek, de szemlélete mégis eltér kortársaiétól. A svéd Rudolf Kjellén (szintén geopolitikus) például azzal hencegett, hogy „mond meg egy adott ország melyik szélességi és hosszúsági körön fekszik, én megmondom milyen szintű civilizáció található ott!”. Mackinder ennél kifinomultabb módon és természetesen a Brit Birodalom szemszögéből közelített a problémához.
Mackinder világfelosztása, középen a Pivottal (forrás)
Mackinder megjelölt egy központi térséget, Eurázsia északi részeit és Belső-Ázsiát. Ezt a terület nevezte el Pivotnak, amely köré rendeződik a világ többi része. E központi terület nagy részét Oroszország birtokolja, amely átvette a térség vezető szerepét a korábbi Mongol Birodalomtól. Úgy gondolja, hogy földrajzi elszigeteltsége nehézzé, talán el sem foglalhatóvá teszi a Pivotot. Ha mégis sikerülne, azt akkor sem lehetne hosszan megtartani, a vidék zordsága miatt.
A Pivot körül félkörívben helyezkedik el a Belső-öv vagy Marginális Peremív, amely magába foglalja a kontinentális Európát, az akkori Törökországot (tehát Észak-Afrikát is), Iránt, Indiát és Kínát. Mackinder hangsúlyozta, hogy önmagában a Pivotot birtokló államalakulat, nem lehet világhatalom, csak akkor válhat azzá, ha szövetségre lép egy a Belső övben elhelyezkedő - Angliánál nagyobb hatalommal, és együttesen legyőzik azt. Tehát a kontinentális Európában megerősödő és gyorsan fejlődő Németország szövetség kötését kell megakadályozni Oroszországgal.
A harmadik, egyben utolsó megkülönböztetett státuszú terület a világszigetek, amely az Amerikai kontinenst, Szahara alatti Afrikát, Ausztráliát, Japánt és természetesen Angliát foglalta magába. Érdekes, hogy az Egyesült Államokat, a 20. század eleji geopolitikai játszmákban még a peremre sorolta, s egyáltalán nem tartotta fenyegetésnek.
A Hearland elmélet vizualizálása, amelyben kiemeli Közép-Európa jelentőségét (forrás)
Az I. világháború tovább gyengítette a Birodalmat, s elméletének módosított verzióját éppen 1919-ben, az első világháborút lezáró békekötések előestéjén publikálta. Ezt nevezte el Heartland-elméletnek (Heartland megegyezik a korábbi Pivot területtel). Ebben Közép-Európa geopolitikai fontosságát hangsúlyozta és egy olyan Közép-Európát álmodott meg, amelyben számos kisállam helyezkedik el Németország és Oroszország között, melyek többsége brit vagy antant szövetséges, s a Brit Birodalom legfontosabb feladata a német-orosz szövetség megakadályozása. A szövetségkötést megakadályozni nem tudták, 1939-ben aláírták a Molotov-Ribbentrop paktumot.
Doktrínáját ekkor már nem egyszerű egyetemi tanárként publikálta, hanem Dél-Oroszország brit főképviselőjeként, s jó kapcsolatot ápolt Lord Curzonnal, aki Lengyelország keleti határainak meghúzására tett javaslatot. Majd 1920-tól a Brit Birodalmi Hajózási Bizottság elnöke volt, annak a bizottságnak az első embere, amely igazgatta a teljes Brit Birodalom hajózási ügyeit, s amire az egész birodalom alapozta világhatalmi pozícióját. A korabeli Anglia egyik legbefolyásosabb emberként, elmélete a legmagasabb szintekre is eljutott, tézise tehát döntő fontosságú lehetett a közép-európai határmegvonásoknál, így például a trianoni békeszerződés részleteinek meghatározásában is.
Mackinder legfőbb tézise (forrás)
Heartland-elméletét néhány mondatban össze is lehet foglalni, amik mára egyébként szállóigékké is váltak. Az első tétel az, hogy „Aki uralja Közép- és Kelet-Európát az parancsol a Heartlandnek”. A második: „Aki uralja a Heartlandot, az parancsol a Világszigeteknek”, a harmadik pedig: „Aki parancsol a Világszigetek, az uralja a Világot”. Ergo, ha a Brit Birodalom kezében tartja Közép-Európa döntő részét, akkor nem jelent fenyegetést számára Oroszország, sem Németország, s világhatalmi pozíciója biztosított.
Lenaland. Az észak-atlanti erőtér víziója (forrás)
Utolsó geopolitikai elmélete a Lenaland volt, amelyet néhány évvel halála előtt 1943-ban publikált. Nagy hatást gyakorolt rá a két világháború közötti időszak, amikor már látta egy újabb hatalmi erőtér felemelkedését, nevezetesen az Egyesült Államok felemelkedését. Ebben az elméletében vizionálta egy észak-atlanti hatalmi erőtér létrejöttét, vagyis a NATO katonai-politikai együttműködés megszületését is. Lenaland tézise a korábbi elméletein alapult, s azok kiegészítése azzal, hogy az Egyesült Államok, mint geopolitikai játékos meghatározó szereplővé vált. Továbbá a Léna-vidéket (vagyis nagyjából a Nyugat-szibériai alföldet) leválasztja az orosz magterületről és a Pivotról.
Felmerül a kérdés, de miként hatott Mackinder a hidegháborúra, hisz elméletei a Nagy-Britannia, Németország, Oroszország háromszögben mozogtak, s az amerikai-orosz/szovjet szembenállásról szó sem esett téziseiben? A válasz az, hogy a II. világháború lezárása után az amerikaiak a világhatalmi vezető szerepet, s egyúttal Mackinder nézeteit is átvették az angoloktól, s adaptálták azt a saját helyzetükhöz. Ellenben a kulcskérdés már nem Közép-Európa helyzete volt, hisz a Szovjetunió eddigre már bekebelezte, hanem a Belső-öv és a Világszigetek. Az Egyesült Államok elsődleges feladatává a Szovjetunió a Belső-övben vagy a Világszigeteken való további terjeszkedésének megállítását tette. S itt köszönnek vissza a jól ismert hidegháborús konfliktusok, Korea, Szuez, Görögország, Guatemala, Vietnám és Afganisztán.
Hidegháborús propaganda, melyen jól látszik, hogy mik a főbb tengelyek melyek mentén a szovjetek terjeszkedni igyekeztek, hogy kiléphessenek elszigetelt helyzetükből és befolyásuk alá hajtsák a Belső-övet (forrás)
Mackinder egy olyan kevésbé ismert személyisége volt a történelemnek, aki a háttérben dolgozott és alkotott nagyot, s neve csak ritkán köszön vissza a történelemkönyvekben. Nagyságát elhomályosítják a kor államférfiainak nevei, pedig ő azon kevesek egyike volt, aki valóban átlátta a világpolitikai irányokat. Felismerte, de mégsem tudta megmenteni a Brit Birodalmat bukásától, amely az egykori gyarmatok függetlenedési sorozatában csúcsosodott ki.
Egy kattintás és nem maradsz le az új posztokról: