Amennyiben a jelenlegi ütemben apad a Holt-tenger sós víztükre, 469 év múlva el fog tűnni a Föld színéről. A jelenség már évtizedek óta ismert és a nevével ellentétben nem tenger-, hanem tóparti országok már jó ideje dolgoznak egy olyan terven, amely megakadályozhatná a vízszint további csökkenését. 2013. december 9-én látta el kézjegyével Jordánia, Izrael és a Palesztin hatóság képviselője azt a szerződést, melynek kapcsán világbanki kölcsönből megindulhat a beruházás. A tervekből az derül, ki, hogy jóval többről van szó, mint a Holt-tenger megmentése. Kérdés csupán az, hogy egy ember által okozott természeti kár felszámolható-e egy újabb természeti kár létrehozásával?
A Holt-tenger szintjének csökkenése 1972-2011 között (wikipédia)
-80 cm. Ennyi fogy el a Holt-tengerből évente. Csak az utóbbi 30 évben 20 métert süllyedt a vízszint. 2483-re nem marad a helyén más mint egy mély, sós, sivatagos gödör, melynek mélyén legfeljebb csak a legcsapadékosabb időszakokban fog csillogni némi víz. Akkorra a világ legmélyebb száraz területe -795 méterre süllyed a jelenlegi -420 méteres értékről, ahol ma a Holt-tenger hullámzik. Azazhogy tó. Ugyanis tengernek csupán azokat a vízfelületeket nevezzük, melyek akármilyen szűk szoroson keresztül is, de kapcsolódnak az óceánokhoz. A Holt-tengernek azonban sohasem volt kapcsolata a világtengerekkel a kialakulása óta eltelt 3 millió évben. A Vörös-tenger felnyílását is eredményező tektonikai mozgások által létrehozott Arabah-völgy legmélyebb pontján létrejövő tómedence tehát lefolyástalan terület. Hiperszalin tó, vizének sótartalma 33,7%, mely tízszerese a Földközi-tengerének. A rendkívül magas sótartalom oka, hogy a belehordott oldott sók nem képesek hígulni, sőt a folyamatos párolgás (másodpercenként 60-70 köbméter párolog el a tóból) révén a sókoncentráció tovább emelkedik.
Az azonban nem igaz, hogy a tenger teljesen halott. Időnként megfigyelhető rajta vörös vízvirágzás, amelyet halofil, azaz sókedvelő egysejtűek túlszaporodása okoz. Biológus kutatók búvárexpedíciót szerveztek, hogy megvizsgálják a tó fenekén esetlegesen előforduló élővilágot. Nem egyszerű a merülés a Holt-tengerben, míg normális esetben elég 6 kg súllyal merülni, itt 45 kilogramm kell ehhez, sőt olyan búvárruha kell, amely lehetőleg teljesen zárt. Ha a szájba vagy a szembe kerül a sós víz, azonnali egészségkárosodást okozhat. Érdekes felfedezéssel zárult a kutatás, ugyanis már harminc méterrel a vízfelszín alatt édesvizű forrásokra bukkantak, melyek hasonló képet mutatnak a mélytengeri vulkanizmushoz kapcsolódó fehér ill. fekete füstölőkhöz. Környezetükben különleges ásványkiválásokon zöld bevonatot figyeltek meg. Ez a biofilm képezi a Holt-tenger élővilágát, de az még további kutatást igényel, hogyan képesek elviselni a az édes és sós víz áramlások miatt bekövetkező időszakos váltakozását.
A Jordán folyó torkolata (forrás)
A folyó, melyben Keresztelő Szent János megkeresztelte Jézust, "fénykorában" 1,5 milliárd köbméter/év vizet szállított a Holt-tengerbe. Most 100 milliót. De hová tűnik a Jordán vize? Csatornák, szivattyútelepek, kutak csapolják meg, gátak torlaszolják el. Szétöntözi a mezőgazdaság, megisszák az emberek, ipartelepeket táplál, de a felhasznált víz nem, vagy csak szennyvíz formájában kerül vissza a mederbe. A félsivatagos területen pedig nincs más forrás, ahonnan a folyó pótolhatná a veszteséget. Medre jelentősen szűkült és egyre sekélyebb lett. A vízhiány pedig leginkább a Holt-tenger zsugorodásában mutatkozik meg.
Az egységes tómedence a '80-as évek elején két részmedencére szakadt. Északon a mélyebb medence partvonala kevésbé módosult, a déli részen viszont drasztikus változások mentek végbe. Tudni illik, hogy a Holt-tenger vize igen gazdag különféle elemekben, körülbelül 35 féle ásványt tartalmaz, többek között van benne klór, jód, kálium, magnézium, kalcium, bróm és kén. Ezek kiaknázására Sdom (valószínűleg Szodoma városát rejti e földrajzi név) mellett épült fel még a múlt század harmincas éveiben a The Palestine Potash Company gyártelepe, ahol főként a kálium sóit párolták le. Az üzemet a hatvanas években Izrael államosította, ekkor kapta a Dead Sea Works nevet, mely akár egy metál zenekarnak is a becsületére válna. 1966-ban már 135 négyzetkilométeres területet fedtek le a lepárló medencék, ezek területe fokozatosan növekedett, ma már a Holt-tenger egykori teljes déli medencéjét kitölti. Ez jelenleg a világ legnagyobb sólepárló telepe, 1986-ban lépték át az évi 2 millió tonnás termelést. Fürdősótól kezdve műtrágyán át számos terméket gyártanak a Holt-tenger sójából, amely a közhiedelemmel ellentétben nem sós ízű, inkább keserű a többi oldott ásványi anyag miatt. Környezetvédők a Holt-tenger katasztrófális vízszintcsökkenését nem csak a szétöntözött Jordán rovására írják, hanem az itt folyó sólepárláséra is.
Izraeli sólepárló üzem a Holt-tenger partján (wikipédia)
Párhuzamosan a drasztikus vízszintcsökkenéssel érdekes felszínformák jelentek meg fokozatosan a '80-as évektől kezdve a Holt-tenger partján, azon a térszínen, ahonnan visszahúzódott a víz. Szabályos kör alakban szakadt be a kavicsos-agyagos üledék a partokon. A gödrök csoportokat alkottak, s volt, hogy szabályos vonalak mentén alakultak ki. Angolul sinkhole a felszínforma neve, ez magyarul víznyelőt jelent, azonban a magyar kifejezés tévútra vezethet minket, ugyanis nem a felszínről leszivárgó víz alakítja ki őket. A geológusok értetlenül álltak a jelenségek előtt, és mivel partmenti városokat, így emberéleteket is veszélyeztetett muszáj volt utánanézni mi okozhatja a furcsa jelenséget.
Meteorbecsapódásnak tűnik, de nem az (forrás)
A legnagyobb ismert lyuk átmérője 25 méter, mélysége 10 méter volt. Térinformatikai módszerekkel különböző időben készített légifelvételek alapján feltérképezték a gödrök kialakulását, mozgását és térbeli eloszlásukat. Emellett terepi munkát is végeztek, fúrásokat mélyítettek a tavi üledékekbe. Legnagyobb meglepetésükre a felszín alatt vastag sórétegre bukkantak. Volt ahol a 24 méter mélyen talált sós tavi üledék vastagsága meghaladta a 11 métert. A rejtélyes lyukak kialakulásának valami módon összefüggésben kellett lennie a sóréteg elhelyezkedésével és a tó szintjének csökkenésével.
Holdkráternek tűnik, de nem az. (George Steinmetz)
A Holt-tenger a Jordán folyón kívül időszakos és felszín alatti vizekből is táplálkozik. Vádikban érkezik a csapadékból származó vízmennyiség, de szárazabb idő esetén felszín alatti vizek összegyülekezése révén is kerülhet víz a tóba. Ezek mind édesvizek. Ameddig a tó sós vize elérte a felszín alatti sórétegeket, azok stabilan álltak, ugyanis a tó vize egy bizonyos értéken túl már nem volt képes oldani azt. Amint a vízszint csökkent a sós víz helyére édesvíz került, amely már képes volt oldani ezeket a sós üledékeket. Az oldás révén anyaghiány lépett fel, mely ha elég nagy volt, a felette lévő laza üledékes rétegek súlyuknál fogva egyszerűen beomlottak, és felszakadt a felszín. A gödrök pedig ott keletkeztek, ahol a felszín alatti vizek a tómedencébe igyekeztek, vádik elvégződésénél, hordalékkúpokon. Követik a part előrenyomulását, a legújabbak mindig az idősebbek és a part között keletkeznek.
Talajszelvény a berogyások környezetéből. Sárga: agyag, háromszög: sós üledékek, körök: sóder, kavics
Pontszerű beszakadások mellett megjelentek a vonalas erózió formái is. Erózióbázisnak azt a szintet nevezzük, amely alatt az erózió már nem tudja kifejteni a hatását. Ezt a Holt-tenger medencéjében egyértelműen az éppen aktuális vízállás határozza meg. Amennyiben a vízállás csökken, mint ahogy csökken is, az erózióbázis szintje is alábbszáll. A felszínre bukkanó laza üledékeken átfolyó időszakos vízfolyások bevágódása lépést tart az igen gyors vízszintcsökkenéssel és ez látványos formakincset eredményez. Mintha egy lejtős homokdombra ráengednénk egy tűzóltófecskendőnyi vízsugarat, úgy szabdalja fel a vádikban lefutó esővíz a tóban leülepedett, de szárazra került nem konszolidálódott agyagot, homokot és kavicsot. Az alábbi képen megfigyelhető, hogy a harmincméteres vízszintcsökkenés szinte ugyanolyan mértékű bevágódást idézett elő egy-egy vízfolyás esetében. Ugyancsak szépen kirajzolódnak a tavi üledékek rétegsorai.
Lineáris erózió, azaz vádibevágódás a Holt-tenger üledékein (wikipédia)
Mindezen tények ismeretében döntöttek úgy a tóparti országok, hogy valamit tenniük kell a Holt-tenger megmentéséért. Valahonnan pótolni kellene az elpárolgó vizet. Kézenfekvő megoldásnak látszik, hogy ezt a környező tengerekből lenne a legegyszerűbb. A vörös-tengeri megoldás mellett felmerült egy másik nyomvonal is a nyolcvanas években, ez a Földközi-tenger vizét vezette volna a Holt-tenger árkába, ez lett volna a Mediterranean–Dead Sea Canal (MDSC). William Allen, aki még nem tudta, hogy a Holt-tenger milyen mélyen található 1885-ben ide álmodta meg az új Szuezi-csatornát, mondván a Holt-tengeren keresztül vezet egy új út Indiába. Később a tervet elvetették, mert a nyomvonal két helyen is keresztezte volna a jordán határt (ekkoriban a Jordán folyó nyugati partja is Jordániához tartozott). Az olajkrízis és a Holt-tenger apadása kapcsán még többször felmerült az ötlet, német tudósok egy nyílegyenes csővezetéket létesítettek volna (lásd alábbi ábra), mely Ashdod-tól indult és egy tározóban végződött volna. A tervet végül elvetették hiszen a csővezetékes megoldás esetén 800 méternél magasabb térszínen kellett volna átszivattyúzni a tengervizet, amihez olyan hatalmas energiára lett volna szükség, ami nem állt akkoriban rendelkezésre. Az alagutas megoldáshoz nem kellett volna ennyi energia, itt a fúrás költségessége volt a fő érv a terv elvetése mellett.
Egy elvetélt ötlet: vízutánpótlás a Földközi-tengerből (wikipédia)
Évtizedeken át húzódó tárgyalássorozat végén került aláírás arra a háromoldalú szerződésre, melynek révén immár bizonyos, hogy megépül a Vörös-tengert a Holt-tengerrel összekötő csővezeték-rendszer. Méghozzá teljes egészében Jordánia területén. Igencsak drága beruházás lenne, előzetes becslések szerint 2,5-10 milliárd dollárra lesz szükség, melyet a Világbank folyósítana. A csőrendszer mellett Jordániának új atomerőművi blokkokat is kell építenie, hogy a szivattyútelepek és sótalalnító egységek energiaellátását fedezni tudja. Felmerülhet a kérdés, hogy miért éri meg ez mégis a szerződő feleknek?
Jordánia a világ vízben legszegényebb országai közé tartozik. Ráadásul az ország demográfiai viszonyai katasztrófálisak. Nem elírás, az ország közel 8 millió lakosából 2 millió a palesztin menekült, vagy azok leszármazottja. Közülük 338000 ember még mindig menekülttáborokban él, ahol a víz nagyon is drága kincs. A lakosság vízigénye sokszorosa annak, ami az országban rendelkezésre áll, többek között emiatt csökkent a Jordán folyó vízhozama is 90%-al. Jordániának tehát elemi érdeke, hogy vízhez jusson. Bármi áron.
A Világbank a jordán projekttel kapcsolatban megvizsgálta, hogyan lehetne a Holt-tenger vízellátását alternatív módon megvalósítani. A tanulmány szerint a legjobb megoldás az lenne, ha sikerülne a Jordán folyó eredeti vízhozamát visszaállítani. Ez azonban azzal járna, hogy néhány millió ember szomjanhalna és ellehetetlenülne a völgyében folyó mezőgazdaság. Tehát nincs más megoldás, meg kell építeni a Vörös-tenger - Holt-tenger csőrendszert (Red Sea–Dead Sea Conduit).
A Vörös-tenger - Holt-tenger csővezeték nyomvonala (forrás)
A csőrendszer Aqabától délre, a Vörös-tenger partjáról indulna ki, haladna az Arabah-völgyben egészen a Holt-tenger- Vörös-tenger 230 méter magas vízválasztójáig. Az itt létesítendő tározóig szivattyúzással juttatnák föl a tengervizet, majd gravitációs úton le a túlsó oldalon. A lezúduló víz egy vízerőművet hajtana meg, majd az innen kikerülő víz egy részét sótalanítanák. A tengervíz közvetlenül a Holt-tenger előtt újabb erőművet hajtana meg, majd nyílt csatornán jutna bele a tengervíz a kiszáradó tómederbe. A csőrendszerbe éves szinten 400 millió köbméter vizet szivattyúznának a Vörös-tengerből, ennek több mint a felét, 210 millió köbmétert sótalanítanak, a maradék 190 millió köbméter sós vizet pedig a Holt-tengerbe szánják. A csővezeték-rendszer több párhuzamos csőből áll majd, melyeket igény szerint majd továbbiakkal lehet bővíteni. Összes hossza 225 kilométer, ehhez jön még egy 178 kilométeres édesvíz vezeték a jordán fővárosba, Ammanba. Előzetes tervek szerint a projekt utolsó fázisában 850 millió köbméter édesvizet lesz képes előállítani.
Az Arabah-völgy hosszmetszete a csatorna nyomvonalával (forrás)
Környezetvédők szerint a beruházás hatalmas kockázatokat rejt magában.
- Megváltozik a Holt-tenger élővilága, sóösszetétele.
- Megváltoznak az éghajlati és párolgási viszonyok, átalakul a mikroklíma.
- Emiatt elmaradhatnak a turisták.
- Szeizmikusan aktív zónában épülne fel, törésvonal mentén
- Esetleges csőtörés tönkretenné a Negev és az Arabah-völgy felszín alatti édesvízkészletét.
- A 190 millió köbméter éves vízutánpótlás csak részben oldja meg a Holt-tenger szintentartásához szükséges 700 millió köbméteres vízigényt.
- A projekt nem a Holt-tenger megmentéséről szól, ez csak egy jól hangzó szlogen.
Érdekes módon mind a környezetvédők, mind pedig a beruházók a Holt-tenger megmentésével kampányolnak. Afelől semmi kétségünk nincsen, hogy a beruházás meg fog valósulni. A vízre égető szükség van Jordánaiában a lakosság vízigénye miatt, Izrael újabb területeket vonna mezőgazdasági művelés alá a Negevben. Ugyanekkor nagyszerű alkalom lenne számukra kolonizálni ezt a ritkán lakokott térséget. Palesztina ugyancsak ivóvízproblémákkal küszködik, de a gazdasági önállósulásuknak is elengedhetetlen feltétele az ivóvíz és öntözővíz biztosítása.
A társadalmi problémák megoldásával párhuzamosan, mintegy mellékesen talán a Holt-tengert is feltámasztják.
Egy kattintás és nem maradsz le az új posztokról:
