Salgótarjántól nem messze, néhány kilométerre délkeleti irányban, a Medves-fennsík és a Mátra közti dombok rejtekében fekszik Kazár települése. A nógrádi falu könnyedén ismertté válhatott volna, akár a területén feltárt, leletekben igen gazdag bronzkori településről, vagy akár a község elnevezésének eredete kapcsán. Mégis országos hírnevét a határában fellelhető egyedülálló felszíni formakinccsel rendelkező riolittufa mező alapozta meg, amely miatt méltán viseli a nógrádi falucska a "Magyar Kappadókia" elnevezést.
Az erdő rejtekében megbúvó Magyar Kappadókia (forrás)
Az észak-amerikai lakota indiánok a nehezen járható és terméketlen vidékeket indián nyelven makhóšiča-nak nevezték. Az indián szó tükörfordításával került át az angol nyelvbe a bad land (="rossz föld"), majd ez a meghatározás terjedt el a nemzetközi földrajztudományokban is, így a magyar földrajzi szaknyelvben is ugyanez a kifejezés honosodott meg. A badland meghatározást eredetileg száraz és félszáraz területek, növény- és talajtakaró nélküli, agyagban és homokban gazdag vidékek eróziós formáira használták a geográfusok. Ezeken a területeken a ritka csapadék és az erős szél a talajt lepusztítva hozza létre a badland jellegzetes felszíni formakincsét. A külső erők felszínformálása következtében egy eróziós barázdákkal sűrűn felárkolt térszín keletkezik. A talajtakaró tartós hiánya az idő előrehaladtával kisebb-nagyobb kanyonok, eróziós völgyek és földpiramisok kialakulására ad lehetőséget.
A dél-dakotai Badlands Nemzeti Park aranyló prérije fölé magasodó különleges formakincsű képződményei (forrás)
A Föld legjellegzetesebb badland formakincse alapvetően az észak-amerikai kontinens közép-nyugati részén, a préri vidékén található. Az Egyesült Államokbeli Dél-Dakota méltán híres az egyedülálló felszíni eróziós formákat bemutató Badlands Nemzeti Parkról, mely Amerika egyik utolsó érintetlen füves préri vidéke. Az eltökélt utazó számos erősen lepusztított tanúhegyet és barázdált felszínt csodálhat meg a nemzeti park területén. A Badlands Nemzeti Park sárga képződményei 47 millió éve tartó üledékképződés eredménye, mely főként három geológiai időszakban (kréta, késő-eocén és oligocén) történt. A különböző üledékes környezetek más-más színű üledéket eredményeztek, így jöhetettek létre a sárga különböző árnyalataiban pompázó rétegsorok. A káprázatos formakincs több százezer éve megkezdődött és mind a mai napig tartó természetes lepusztulási folyamat eredménye.
A törökországi Kappadókia megkapó vidéke számos kivételes természeti csodának ad otthont (forrás)
Európai viszonylatban kevésbé gyakoriak az összetett, cukorsüveg alakú ormokkal csipkézett badland térszínek. Csupán a szárazabb éghajlatú, főként a kisebb növényborítottsággal rendelkező vidékeken fordul elő ez a különleges felszínalaktani érték. Éppen ezért főként a Mediterráneum biztosít kedvező feltételeket a badland kialakulásra. A badland közép-európai megjelenése viszont rendkívül ritka, egyenesen elképesztő, mivel az összefüggő növényzet korlátozza az eróziós formák kialakulását. Ebből kifolyólag a Kárpát-Pannon-térségben egyedülálló földtani és tájképi érték a Kazári badland. Környezetünkben talán a legismertebb és leghíresebb megjelenése Törökországban, a közép-anatóliai Kappadókiában található, ahol - Kazárhoz hasonlóan - szintén riolittufa felszínen alakult ki az eróziós árkok sűrű hálózata és a cukorsüveg alakú tufapiramisok erdeje.
A kazári tufa mező erősen barázdált felszíne, itt-ott felsejlik egy-egy piramisra emlékeztető forma is (forrás)
Hazánk badland térszíne kapcsán már emlegetett riolittufa egységesen megtalálható az Északi-középhegység területén, mint jellegzetes, vulkáni képződmény. Kialakulása a földtörténeti újidő miocén korában lezajlott robbanásos vulkáni tevékenységekhez köthető. A miocén kori vulkanizmus a Kárpát-Pannon-térség fejlődéstörténetének egyik leglátványosabb esemény sora lehetett, ugyanis ekkortájt a térségünkben számos aktív vulkán létezett egy időben (a Magura-óceán szubdukciójának köszönhetően). A miocénben ismétlődő, több szakaszban zajló vulkanizmus során magas SiO2-tartalmú, savanyú magmák képződtek. Ezek a savanyú összetételű magmák nagy mennyiségű illóanyag- és víztartalmuk miatt jellegzetes robbanásos (explóziós) kitöréseket produkáltak. A vulkanizmus hatalmas mennyiségű szórt vulkáni por és hamu (piroklasztit) anyagot, illetve összesült, és nem-összesült horzsakő-gazdag piroklaszt-ár üledéket, ignimbritet produkált, így egy 40-60 m átlagos vastagságú képződmény jött létre szerte az Északi-középhegység területén. A riolittufát szolgáltató vulkán helye egyelőre ismeretlen, de mátrai, vagy bükkaljai kitörési centrumot feltételeznek.
A Hét törpe sapkáira emlékeztető különleges formák (forrás)
A Kazár környékén előforduló riolittufa korát az alsó-miocén ottnangi korszakára, mintegy 20-22 millió évvel ezelőttre teszik a kutatók. Ez volt az első jelentősebb tufaszórási időszak, melyet "alsó riolittufa" elnevezéssel illetnek a geológus szakemberek. A magyarországi miocén képződményekben található három jellegzetes tufaszint közül az "alsó riolittufa" foglalja el a legalsó rétegtani szintet, ebből kifolyólag ez a tufaszint képviseli a legidősebb vulkáni ciklust is. Manapság "Gyulakeszi Riolit" néven emlegetett képződményt jellegzetes színe miatt az egykori nógrádi szénbányászok "fejírkő" néven emlegették. A tufában nagy számban fordulnak elő a néhány centiméter átmérőjű likacsos horzsakövek, vagyis habkövek. Ennek a riolittufának köszönhető a híres "ipolytarnóci lábnyomos homokkő", amely korabeli folyóparti környezet volt. Az ide inni járó állatok lábnyomait a vulkáni hamu beterítette és átkovásította, ilyen módon körülbelül kétezer őslény nyoma őrződhetett meg.
Ipolytarnóc mellett feltárt átkovásodott üledékben ősorrszarvú megkövült lábnyomai őrződtek meg (forrás)
Napjainkban már nehezen kideríthető, hogy a kazári tufafelszín természetes módon került-e a felszínre, vagy antropogén hatásra. Egyesek úgy vélik az erdőirtások következtében felerősödő erózió hatására veszíthette el terület a talaj- és növénytakaróját, míg mások természetes folyamatokra gyanakodnak. Mindenesetre a kiváltó okoktól függetlenül ahogy a puha riolittufa felszínre került a lehulló csapadékvizek megkezdték a felszínformáló tevékenységüket. A lefolyó csapadékvizek először keskeny, a lejtés irányában hosszan elnyúló barázdákat vájnak ki, amelyek később több méter mély bonyolult, sokszor ágas-bogasan elágazó eróziós árkokká mélyülnek. Az esésvonal mentén kialakuló fővölgyek kimélyülését követően a lefolyó csapadékvizek azok meredek oldallejtőinek felszabdalását is megkezdik, így a völgyekbe mindkét oldalról, azokra közel merőleges barázdák csatlakoznak. Az eróziós barázdák és völgyek iránya helyenként nem egyenes lefutású, ami azt jelzi, hogy futásirányukat a kőzet anyagi minősége is befolyásolja. Az alapanyagban helyenként előforduló ellenállóbb kőzetrészek a fő eróziós irányokat kissé eltéríthetik. Ha két, a lejtőn hátravágódó völgyecske találkozik, akkor a közöttük lévő térszínt minden oldalról tovább pusztítja az erózió. Ilyen esetekben a víz eróziós munkája által kevésbé érintett térszínek idővel több méter magasra "emelkedhetnek", és cukorsüveg alakú tufakúpokat, tufapiramisokat és magasabb térszíneket képviselő gerinceket alakíthat ki. Ennek az egyszerű, de annál inkább kitartó folyamatnak köszönhető mindaz, amit mi, a geo-szerelmesei káprázatos felszíni formakincsként tartunk számon. A tufában kialakult egyedülálló formák, melyek hol törpök sapkájára emlékeztető, hol piramis alakú formát vesznek fel sohasem válnak véglegessé, évről-évre változnak és formálódnak és ugyancsak évről-évre meglepi a látogatókat az újabbnál újabb, szebb és kecsesebb formák kialakításával.
A növényzet megkezdte szüntelen igyekvését a terület visszahódításáért (forrás)
A regionális jelentőségű geológiai látványosság megtekintése kiváló úti cél lehet a geo-szerelmeseinek. Hiába tetszetősebb a képeslapokon és a brossúrák lapjain a törökországi Kappadókia, nem kell szégyenkeznünk nekünk sem, ugyanis a kazári badland egyedülálló a maga nemében! Azoknak, akik e különleges vidéken szeretnének barangolni mindenképp szánjanak több napot is a környékre, hiszen számos geológiai, kulturális és tájképi értéket rejt. Látványos tanösvényeken gyalogolhatunk végig a Bükki Nemzeti Park igazgatósága alá tartozó Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet területén, mely elvezeti az utazót Somoskő bazaltorgonáihoz, vagy éppen Salgó merész, várral megkoronázott csúcsához. További kikapcsolódási lehetőség a határokat nem ismerő, szervezett Geo-túrán való részvétel egy szakképzett túravezető társaságában, mely a Nógrád-Novohrad Geopark kulturális és geológiai értékeibe nyújt bepillantást.
Jó szerencsét!
