A 2017. október 3-i döntés értelmében, miszerint Trianon 100. évfordulóján Csanád vármegye (neve) visszakerül a térképre több kérdés merült fel bennünk, mint amit magunk meg tudnánk válaszolni. Ezért egy rövid történeti-földrajzi áttekintés után megosztanánk az átnevezéssel kapcsolatos kételyeinket.
Csanád, Arad és Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék (forrás)
Már megint mire költik el az adófizetők pénzét? Tényleg az a legfontosabb ma Magyarországon, hogy megyenév-táblákat cserélgessünk? Talán ez a két leggyakoribb komment mostanában Csongrád-Csanád megye tervezett neve kapcsán, holott földrajzi szempontból is vitatható lenne a döntés. Történelmi szempontból már nem annyira, hiszen amit Rákosi Mátyás csinált, azt nem szoktuk szeretni. Több más történelmi megyenévvel együtt Csanádot is ő tüntette el a térképeinkről 1950-ben.
A megye átnevezési ötletelésnek sajnos vannak vadhajtásai is, ami mellett geográfusként nem mehetünk el szó nélkül. Ilyen például Nógrád-Hont megye ötlete, amely földrajzilag nagyon sántít, tekintve, hogy Ipolyvece, Drégelypalánk és Hont települések kivételével Hont vármegye Pest megyéhez került Bernecebarátitól Nagymarosig. Tehát itt éppen a Pest-Hont megye lenne indokoltabb. A Nógrád-Hont csak úgy valósulhatna meg, ha a szobi járást Nógrád megye visszakapná, hiszen az 1923-1950 között is oda tartozott.
Csanád vármegye (1030-1950†) egyike volt Magyarország legrégebbi vármegyéinek. Alapítása még Szent István király uralkodása alatt megtörtént, a krónikák szerint 1030 körül az Ajtonytól átpártolt Csanád vezér szervezte meg Ajtony egykori szállásterületén, vagy annak egy részén. Ugyancsak Szent István uralkodása alatt szervezték meg a csanádi püspökséget, amely az egész Bánságon kívül Arad vármegyére is kiterjedt, azaz jóval nagyobb volt Csanád vármegyénél. Első püspöke a Gellérthegy névadójaként ismert velencei származású Szent Gellért volt.
Csanád vármegye székhelyét eleinte Marosvárnak hívták, később a vármegye neve átöröklődött rá és Csanádnak kezdték hívni. Csanád vármegye a középkorban kiterjedt a Maros mindkét partjára (lásd a bal oldali ábrát - forrás: Cartographia Történelmi világatlasz), nyugati határa a Tisza volt, azaz a mai Kelet-Csongrád déli része Lázár János szűkebb pátriájával, Hódmezővásárhellyel együtt is hozzá tartozott. Ugyancsak hozzá tartozott Dél-Békés, Nyugat-Arad, Észak-Torontál és Északnyugat-Temes vármegye is, ha kiterjedését az 1914-es állapot szerint nézzük. A török 1551-ben foglalta el a vármegye székhelyét és csak 1685-ben szabadult fel. Ekkor mindössze 7 lakott település állt az 1914-es vármegye határain belül, úgymint Battonya, Földeák, Makó, Tornya, (Magyar)Csanád, Nagylak és Sajtény. Utóbbi három nem is a vármegye, hanem a marosi katonai határőrvidék igazgatása alatt állt. A települések java részében ekkor már nem magyarok hanem főként szerbek éltek. A megye helyreállítása nagyon elhúzódott és nem is valósulhatott meg régi határai között. Az első megyegyűlésre csak 1731-ben kerülhetett sor Makón, amely átvette a székhely szerepét a Torontálba szakadt Őscsanádtól. Ekkoriban Csanád vármegye sorozatosan perben állt a szomszédos vármegyékkel. Békéstől Tótkomlóst követelték, Torontáltól és Temestől pedig a "Maroson túli" területeket. Mivel a Bánságot ekkoriban közvetlenül Bécsből irányították, a helyreállításról szó sem lehetett. Már annak is örülni lehetett, hogy a határőrvidék 1745. évi feloszlatása után néhány keleti települést sikerült Csanádba visszakebelezni.
Csanád vármegye 1802-ben rajta a vitatott Tótkomlóssal és a később elvesztett Pusztaföldvárral
A vármegye területe a kiegyezés utáni vármegye rendezéskor is változott némiképpen. Pusztaföldvár átkerült Békés vármegyéhez, feltehetően azért, hogy fizikai kapcsolat jöhessen létre a Tótkomlósi exklávéval. Cserébe Arad vármegyétől megkapták a Mezőhegyes és Battonya közé beékelődő Peregi pusztákat, valamint a Battonya és Tornya közötti pusztákat. Így jött létre Magyarország vármegyéi közül a hatodik legkisebb, 1446 négyzetkilométeres területtel, amihez esetleg hozzá lehet még számolni Makó rendezett tanácsú város tekintélyes 269 négyzetkilométeres területét. Lakóinak száma 1910-ben Makóval együtt 144453 fő volt, akik közül 103242 magyar (71,4%), 17247 szlovák (11,9%) és 13982 román (9,7%) nemzetiséget írt be a népszámláláson.
Csanád vármegye térképe (Gönczy Pál, Pallas nagylexikon)
A következő jelentős változás 1920-ban érte Csanád vármegyét, amikor Nagylakot (10% magyar lakos), Sajtényt (3% magyar), Tornyát (59% magyar) és Kisiratos (97% magyar) településeket (összesen 245 km², 23326 lakos) Romániának ítélték. Csanád vármegye elveszítette területének 14,3%-át, lakosságának 16%-át. A vármegyerendezésre a területveszteség még egymagában kevés ok volt, más körülmények azonban ezt szükségessé tették. Arad és Torontál vármegyékből csupán törmelékek maradtak Magyarországnál (270 és 258 km²), ezeket 1923-ban hozzácsatolták Csanádhoz. Az új közigazgatási egység a Csanád, Arad és Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített (k.e.e.) vármegye nevet kapta a keresztségben és ezzel még nem is volt a leghosszabb nevű új magyar megye (térképe a kezdő képünkön).
Az 1923-as vármegyerendezés változtatásai (wikipédia)
A korabeli kormányzat az elnevezéssel jelezni kívánta, hogy itt valami ideiglenes félreértés következtében kell átszabni a vármegyehatárokat, és minden egyes törmelék vármegye nevét meg kívánták tartani. A legszélsőségesebb eset Ugocsa vármegye nevének megtartása volt, amelyből mindössze néhány négyzetméter maradt Magyarországon, de a nevet belefoglalták Szatmár, Ugocsa és Bereg közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyébe. Az 1938-1941 közötti revíziós sikerek nem változtattak Csanád vármegye kiterjedésén. Bár 1941-ben a Vajdasággal együtt Torontál szerb részét is Magyarországnak ítélték, ezt a területet a német hadsereg szállta meg. 1944 szeptemberében a román átállást követően a magyar seregek pár napra helyreállították Csanád vármegye területi integritását, elfoglalták Aradot és egészen a Világosi dombokig nyomultak előre, de ez a 8 nap nem módosította a vármegyék határait.
Az 1950-es megyerendezés változásai (wikipédia)
1945 után a vármegye területe nem változott, megmaradt a vármegye elnevezés is, mindössze az irredentának nyilvánított Arad és Torontál szavakat száműzték belőle. 1949-ben a vár szócska tűnt el a megye elől, majd 1950-ben a Rákosi-féle közigazgatási reform során területét felosztották. Békés kapta a battonyai, eleki (ex-Arad vm.) és mezőkovácsházi járásokat, Csongrád megye kapta Makót, a kiszombori (ex-Torontál vm.) és a központi járást. A Heti Válasz térképrajzolója fektette a legtöbb energiát a változások illusztrálásába, ezúton köszönjük neki az alábbi ábrát, de a bennünk szunnyadó történelem-földrajznáci pontosítaná a Romániának kedvezően megrajzolt magyar-román határt (vö. kezdőtérkép) és azt is hozzátenné, hogy a központi járás kopáncspusztai része Tótkomlóshoz, azaz Békés megyéhez került.
Csanád tehát eltűnt a térképeinkről, ahogy eltűnt sok más vármegye neve is 1950-ben.
Csanád megye felosztása (forrás: Heti Válasz)
A különbség csupán annyi, hogy a Csongrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése megfogadva Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter ajánlását úgy határozott, hogy 70 év után egy döntő többségű szavazás csókjával felébreszti ezt a földrajzi nevet csipkerózsika-álmából. Az indoklás velős: a vármegye neve kulturális örökség és a lakosság érzelmileg is kötődik hozzá:
A földrajzi nevek nyelvünk és történelmünk számos – esetenként sok száz éves – emlékét őrizték meg. A történetileg kialakult, a helyi lakosság által is széles körben ismert és elfogadott neveket nem túlzás kulturális örökségnek tekinteni. Ezen alapvetésből kiindulva merült fel Csongrád megye esetében a megyenév változtatás igénye.
[...]
[...] Csongrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése 2017. június 30. napján tartott rendkívüli, nyilvános ülésén tárgyalta meg a „Vélemény megyenév változtatásról” tárgyú előterjesztést. A Közgyűlés – a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. CLXXXIX. törvény 125. § (4) bekezdése alapján hozott – határozata szerint támogatja, hogy Csongrád megye elnevezése „Csongrád-Csanád” elnevezésre módosuljon.
(forrás: http://www.parlament.hu/irom40/17226/17226.pdf)
A régi (vár)megyenevek felélesztése nem ördögtől való ötlet. 1950-ben nem csak Csanád földrajzi név tűnt el, hanem például Pilis, Solt, Hont, Gömör, Jász-Nagykun, Esztergom, Bereg és Moson is. Utóbbi 4 valahonnan mégis ismerős lehet; a rendszerváltás után e történelmi neveknek szinte azonnal "igazságot" szolgáltattak. Szolnok, Komárom, Szabolcs-Szatmár és Győr-Sopron megye nevei kibővültek és ma már erre nem is nagyon emlékszünk; az új nevek váltak megszokottá. Csanád 1990-ben kimaradt a szórásból, talán éppen azért is, ami ma is a legfőbb gond a vármegye nevének visszahozatalával. Tudniillik Csongrád megyéhez csak a kisebbik része került (igaz a vármegyeszékhellyel Makóval), a nagyobbikat Békés megye kebelezte be. Tehát ha történelmi és kulturális okokból indokolt a Csongrád-Csanád, akkor még indokoltabb lenne a Békés-Csanád elnevezés. Vajon a battonyaiak, csanádapácaiak, bánhegyesiek vagy mezőhegyeseiek identitása miben különbözik a makói, földeáki, apátfalvi vagy pitvarosi emberekétől? A Békés-Csanád elnevezésről jelenleg szó sincsen és két megyenévben szerepeltetni Csanádot nem lenne túl értelmes döntés. Akkor már inkább helyre kellene állítani a teljes Csanád megyét és minden megye hordhatná a saját nevét. Ekkor merülhetne fel a következő kérdés, hogy a helyreállítás az 1923-1950-es Csanád, Arad és Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített megye, vagy az 1914-es vármegye területén történjen meg. További kérdés lenne, hogy lenne-e területi korlátja egy régi megyenév visszahozatalának? Szerepeltessük majd Ugocsát is?
Mindenesetre a makóiak mellett a Komárom-Esztergom megyeiek is örülhetnének a döntésnek, végre lenne náluk is kisebb megye. És Magyarország 20. új megyéje, Makó székhellyel a maga kb. 2000 négyzetkilométerével nem is lenne kirívóan parányi.
Kedves olvasóink, mit gondolnak a kérdésről?
Kifejezetten örülnénk, ha az egykori Csanád vármegye területén élők fejtenék ki kommentben mi a véleményük a döntésről. Van-e különbség a battonyai és a makói csanádi identitás között? Vannak-e olyanok, akik csak most szembesültek azzal, hol is születtek, éltek? Vagy netán a 2020. június 4-től érvényes változtatás teljesen közömbös számukra?