Kutatók szerint előrejelezhető lett volna a 2014. május 2-án, pénteken bekövetkezett 2700 emberéletet követelő afganisztáni lejtőcsuszamlás. Csupán utólagos okoskodás ez a részükről, avagy valóban van a kezünkben módszer a katasztrofális csuszamlások előrejelzésére?  

A kiéleződő orosz-ukrán helyzet árnyékában talán egyelőre eltörpül a balti államokban élő oroszság témaköre, ellenben érdemes és fontos szót ejteni róluk és sajátos helyzetükről. Természetesen nem szándékozom víziók felvázolásába bocsátkozni, de az Észtországban élő orosz kisebbség ugyanúgy konfliktusforrás lehet a jövőben, mint ahogy az volt a Krími Autonóm Köztársaság, vagy a Kelet-Ukrajnában „kvázi” független népi köztársaságot kikiáltó Donyeck-medence orosz lakosságának esetében is.

A történelmi kötelék. Az orosz kisebbség aránya a korábbi szovjet tagköztársaságokban (forrás)

Földrajzi értelemben a Dzserid sott Tunézia és egyúttal a Szahara legnagyobb sós vizű időszakos tava. Lefolyástalan medréből nyaranta az 50 Celisus-fok közeli hőmérséklet miatt elpárolog a víz és csupán egy asztalsimaságú sós-agyagos sivatag marad hátra. Kulturális értelemben igazi idegenforgalmi látványossága lehetne az arab tavaszból lassan magához térő országnak. A görög mitológia e tó partján feltételezi Pallasz Athéné szülőhelyét, de futott itt zátonyra Iaszón az aranygyapjút szállító Argóval és ezen a tájon találkozott Odüsszeusz a lótuszevőkkel. Néhány száz éve mérnökök ide tervezték a Szaharai-tengert, amivel Európa éghajlatát akarták megváltoztatni. Bár senki sem tud róla, mindenki látta már ezt a helyet a Csillagok háborúja, Az angol beteg vagy Az elveszett frigyláda fosztogatói c. filmekben.

Kék ég, rózsaszín víz, fehér part: Dzserid sott, Tunézia (forrás)

Már a harmadik forduló indul a zászlós játékból, de szerencsére még mindig találni kitalálható és kellőképpen nehéz feladványokat. Régen eltűnt államok, név és zászlócserén keresztülment országok zászlói és ma is használatban lévő lobogókból válogattunk össze újabb tizenkettőt. Emlékszik még valaki ezekre a zászlókra?

1. Újraértelmezett kettőskereszt egy kommunista királyságban? Bemelegítésképpen egy már jó ideje nemlétező állam zászlaja az első feladvány!

Beringia. Egy ismerősen csengő név, mégis valahogy egy kicsit misztikusan hangozhat sokunk számára. Beringia nem más volt valaha, mint egy kiterjed szárazföld Szibéria és Alaszka között. E földhíd volt a kapcsos a két kontinens között, mely kulcsszerepet játszott az amerikai kontinens valódi meghódításában. Amerika első telepesei minden bizonnyal Északkelet-Ázsiából vándoroltak át Észak-Amerikába az utolsó jégkorszak idején, amikor még a mai Berinig-szoros helyén bokros tundra növényzettel tarkított földhíd kötötte össze Ázsiát és Amerikát köszönhetően a közel 400 méterrel alacsonyabb átlagos tengerszintnek. Legújabb kutatások szerint az indiánok ősei több ezer éven át elszigetelten éltek a Bering-földhídon, mielőtt meghódították volna az Új Világot.

A Bering-földnyelv és környéke az utolsó nagy eljegesedés idején. A szaggatott vonal a mai ázsiai és alaszkai partvonalat jelöli. (Utolsó kainozoikumi eljegesedés neve É-Amerika térségében Wisconsin, nálunk ez nagyjából megfeleltethető a Würm-glaciálissal) (forrás)

Hogyan kerültek kapcsolatba az ausztrál bennszülöttek az atomkorral? Nem túl kíméletesen, ennyit elárulhatunk.

Az Ausztrál Államszövetségből újra és újra kiválni szándékozó Dél-Ausztrália térképét tanulmányozva a sivatag kellős közepén néhány furcsa területegységgel találkozhatunk. A belső vidékek jelentős részét egy lakott helyeket feltűnően nélkülöző, több magyarországnyi egység foglalja el, amelyben egy kicsiny, közel négyzet alakú területegység tűnik fel. Elnevezésük, Woomera és Maralinga bennszülött eredetet sejtetnek, ugyanakkor a két terület kialakulása mögött nem egy rezervátum létrehozása vagy aboriginal szent hely védelme állt, hanem az ausztrál történelem egy olyan fejezete, melyet történetünk szereplői szívesen elfelejtenének.

A Woomera tiltott terület az állam középső részének jelentős részét elfoglalja - pedig ez már csak a mai, mindössze 127 ezer négyzetkilometeres állapota. Maralingát a terület délnyugati sarkában lévő világos négyszög jelöli. (forrás)

Melyik az Amerikai Egyesült Államok három legnépesebb városa? Legtöbbünk rögtön rávágná, hogy New York, Los Angeles és Chicago. És száz vagy kétszáz évvel ezelőtt melyek voltak a „nagyok”? Fogós kérdés. Tudom, ha folyton ilyen kérdésekkel zaklatnám az olvasót, gyorsan tovább is lépne, de nincs ok az aggodalomra! Viszont mégis csak elárulom, ha New Yorkra gondolt, akkor helyes a válasza! A következőkben a múltba repítem az olvasót, hogy közösen áttekintsük az Egyesült Államok mindenkori „top 20” városát. Az utazást a 17. századdal kezdjük, majd fokozatosan haladunk tovább a jelen állás felé!

A Nagy Alma látképe 1873-ban  (forrás)

Sohasem látott vihar és 10 csapás Egyiptomban, három nap az égen és júliusi fagyok Kínában, hamu Grönland jégében, cunami elől menekülő szikanosz törzsek Kelet-Szicíliában. 3600 évvel ezelőtti különös eseményekről tudósítanak világszerte a fennmaradt írások, melynek egyike az ún. egyiptomi Vihar-sztélé. A világméretű jelenség hátterében gyaníthatóan a történeti korok egyik legnagyobb vulkánkitörése állhat, melyet a legendás Atlantisz pusztulásával is összekapcsolnak. 

Idill egy puskaporos hordón: Oia település Szantorini kaldérájának peremén (forrás: wikipédia)

A lakótelepek magyarországi elterjedése a II. világháború után indult meg. Ebben nagy szerepe volt a szocialista államnak, amely a háború utáni Európára általánosan jellemző lakáshiányt igyekezett enyhíteni a lakótelepek építésével. Magyarországon 1949-ben közel 265 ezer lakás hiányát regisztrálták, a városok iparosodása pedig további lakáshiányt idézett elő, 1960-ban már 350 ezer lakásra lett volna igény, melyből több mint 120 ezret Budapesten kellett megépíteni. A hiány mellett a lakótelepek létrejöttében egy fontos ideológiai tényező is szerepet játszott. A szocialista állam mindenképpen utol akarta érni, majd megelőzni a kapitalista államokat a gazdasági fejlettség terén, hiszen úgy tekintett önmagára, mint a kapitalizmus utáni gazdasági-társadalmi rendszerre. A háború utáni szocialista blokk gazdasági fejlődésének üteme azonos, vagy gyorsabb volt, mint a kapitalista államok gazdaságának fejlődési üteme, egészen a '70-es évekig. Ekkor az olajár robbanás negatív hatásai kezdtek begyűrűzni a tömbbe, amely rendkívül eladósította a szocialista államokat. De az eddig tartó gyors fejlődés mégis lehetővé tette a lakótelepek tömeges építését.

Szolnok, a Ságvári Endre körút a Várkonyi István tér felől, 1960 (forrás)

Amennyiben a jelenlegi ütemben apad a Holt-tenger sós víztükre, 469 év múlva el fog tűnni a Föld színéről. A jelenség már évtizedek óta ismert és a nevével ellentétben nem tenger-, hanem tóparti országok már jó ideje dolgoznak egy olyan terven, amely megakadályozhatná a vízszint további csökkenését. 2013. december 9-én látta el kézjegyével Jordánia, Izrael és a Palesztin hatóság képviselője azt a szerződést, melynek kapcsán világbanki kölcsönből megindulhat a beruházás. A tervekből az derül, ki, hogy jóval többről van szó, mint a Holt-tenger megmentése. Kérdés csupán az, hogy egy ember által okozott természeti kár felszámolható-e egy újabb természeti kár létrehozásával? 

A Holt-tenger szintjének csökkenése 1972-2011 között (wikipédia)