Írássorozatunk első részében az Audi győri megtelepedésével, a gyár fejlődésének állomásaival és sajátosságaival, valamint a város gazdaságában betöltött szerepével foglalkoztunk - ma pedig megvizsgáljuk, hogy a "járműipari reneszánsz" milyen társadalmi hatásokkal járt a városra és nem is olyan szűk környezetére.
Győr kapcsán az egyik legfeltűnőbb jelenség meglepően kiterjedt és továbbra is növekvő lakosságú agglomerációja. A sok települést természetesen magyarázza a város környéki részben apró- és kisfalvas településszerkezet (míg például Debrecen és Szeged esetén jóval nagyobb települések tartoznak a közvetlen vonzáskörzetbe), azonban nagyon hasonló adottságokkal rendelkezik Pécs és Miskolc is - ráadásul esetükben domborzati okokból ugyanúgy "féloldalas" településegyüttesről van szó, mint Győr esetében, ahol mindez a határ közelsége miatt alakult így.
A nem is olyan lassan összenövő szigetközi települések - Forrás: Google Maps
Az agglomerációkat és településegyütteseket a KSH a központi várossal való kapcsolatok (azaz jórészt ingázási adatok) alapján alkotta meg, és az egymást követő szuburbanizációs hullámok miatt jóval többet mond el a városok valós "nagyságáról", mint a központi városok lakónépessége. Az alábbi táblázat révén érdekes összehasonlításokra van lehetőségünk: egyrészt a győri agglomeráció népességnövekedése a 2010-es években kiemelkedő volt - a nagyobb városokkal és környezetükkel összehasonlítva láthatjuk, hogy ugyanebben az időszakban csak a budapesti agglomeráció volt képes csekélyebb növekedést felmutatni, a többi településegyüttes inkább stagnált (a miskolci kivételével, amely lakossága erősen csökkent). Nem véletlen, hogy a város 2023-ban elkészült Fenntartható Városfejlesztési Stratégiájában felvetik, hogy érdemes lenne felülvizsgálni a KSH agglomerációs beosztását, ugyanis a korábbi módszertannal számolva jó eséllyel már több település tartozik a győri agglomerációba, főleg ha a KSH végre hajlandó lesz elfeledkezni a megyehatárokról (ez persze más települések esetében is igaz lehet). A tanulmány egyébként az újabb (ingázási) adatok alapján azt állítja, hogy a "funkcionális várostérség" 93 településből áll, és 259 ezer lakost tömörít.
A nagyobb magyar agglomerációk és településegyüttesek lakónépessége, népességváltozása - (adatforrás)
Természetesen a magyar agglomerációk nagysága nem kevés vitára adhat okot: ha jobban megnézzük a győri agglomerációt alkotó 68 települést, főleg a 2014-ben kijelölt (a 2003-as lehatárolás 29 településénél lényegesen nagyobb) terület déli részén igencsak rurális településekkel talékozhatunk, valamint a mutatók kevésbé munkaerőpiaci dominanciájú kiválasztása esetén vélhetően Csorna "keleti előtere" sem feltétlenül számítana a településegyüttes részének. Persze az is igaz, hogy a 2003-as KSH-s beosztás felülvizsgálatát jópár tanulmány "követelte" - Vasárus Gábor László és Makra Zsófia tanulmánya például 40 (és potenciálisan még néhány) településsel számolt ugyanekkor. (Itt a KSH-nál már megismert mutatóhalmazt a gravitációs modell alkalmazásával korrigálták - szerintem lényegesen reálisabb eredményre jutva, mint a 68 településes eredményre jutó 2014-es KSH revízió.) A KSH beosztásának előnye elvileg az azonos módszertan miatti összehasonlíthatóság, azonban mint azt hamarosan látni fogjuk, nem ennyire egyszerű a helyzet Erős a gyanú, hogy a KSH módszertanával elsősorban a 2000-es évek gyorsan növekvő budapesti agglomerációjának "megfogását" tervezték, az erre a célra összeállított mutatóhalmaz pedig az ingázási és népességnövekedési adatokra koncentrál, emellett még bizonyos jóléti mutatókat (pl. 1000 főre jutó személygépkocsik száma) is tartalmaz. Ezt a vizsgálati módszert az ország nagyobb településegyütteseire "ráeresztve" meglehetősen heterogén eredményt kaphattunk: a zömmel saját intézményekkel alig rendelkező kisebb falvakkal jellemezhető dunántúli közegben a településegyüttesek feltűnően kiterjedtek lettek, míg a kisvárosokkal/nagyközségekkel jellemezhető alföldi közegben látványosan kicsik. Erre még rátett egy lapáttal, hogy 2010 körül komoly népességnövekedés leginkább épp a győri agglomerációban volt, ami tovább erősítette azt a képet, hogy itt egy rendkívül kiterjedt aggomerálódó településegyüttesről van szó. Összességében a különböző módszereket, lehatárolásokat áttekintve azt mondhatjuk, hogy a győri agglomeráció mintegy 220-240 ezer lakosú településhalmaz, melynek van egy 145-150 ezres központi városi magja.
A táblázatból az is látszik, hogy a győri agglomeráció immáron a harmadik legnagyobb településegyütessé vált az országban, sőt - legalábbis első ránézésre - kezd felzárkózni a "második fővárossá" kikiáltott, gőzerővel fejlesztett debreceni pólushoz, ami azért felvethet pár érdekes gondolatot... Ugyanakkor Debrecen valamennyire kakukktojás a hazai településegyüttesek között, hiszen a magvárost zömmel nem kisebb falvak, hanem nagyobb méretű városok veszik körül, ami az ingázási adatokon alapuló agglomerációs vizsgálatok eredményeit torzíthatják (és mint látni fogjuk, torzítják is). Szintén feltűnő hogy a magváros lakosságához képest Győr esetében mennyire népesek a környező települések. Győr lakónépessége a 2010-es évek elején 130 ezer körül ingadozott, maximumát az évtized végén érte el 134 ezer fővel, jelenleg pedig ismét 130 ezer körüli (a népszámlálás szerint 127 ezer fő, a TEIR adatai szerint 130 ezer fő) - ehhez jön egy folyamatosan növekvő lakosságú, immáron 110 ezres településgyűrű.
Munkahelyi és ingázási adatok a magyar nagyvárosokban - (adatforrás)
További érdekes összehasonlításra ad lehetőséget, ha megvizsgáljuk a helyben foglalkoztatottak számát és az ingázási adatokat. A helyben foglalkoztatottak száma szintén sokat elárul egy város gazdasági erejéről - itt azt láthatjuk hogy Győr, Debrecentől kismértékben lemaradva, szintén a harmadik helyen áll országosan, ráadásul a magtelepülés lakosságához képest kifejezetten magas a foglalkoztatottak száma (a nagyvárosok közül csak Székesfehérvár rendelkezik jobb mutatóval). Ez például azzal is jár, hogy munkaerőpiaci súlyát tekintve (az abszolút számok tekintetében) Győr és Székesfehérvár sokkal kevésbé van lemaradva a fővárostól, mint azt látszólagos méretük mutatja. Szintén magasan kiemelkedik a két város a hazai mezőnyből az ingázók arányát tekintve, ami nem csak a településszerkezetből, de a korábbi ingázási hagyományokból is következik.
Ingázás 1986-ban - (forrás)
Érdemes összehasonlítani a tárgyalt mutatókat a fenti időszakban Kecskeméttel valamint a következő 10 évben Debrecennel. A Mercedes nagyberuházásának helyet adó Kecskemét esetében az településegyüttes népessége inkább stagnál (ami magyar viszonylatban komoly eredmény) - a lenti táblázatból az is látszik, hogy a lakosság nagyságához képest a helyi munkahelyek száma viszonylag kicsi. Mindez együtt arra utalhat, hogy a város gazdasági fejlődése még nagyrészt "belső forrásokból" (a helyi munkaerőből és az ingázókból) volt képes fedezni az újabb beruházások munkaerőigényét, ami nem járt nagyarányú népességnövekedéssel. (Vagy a bevándorlás csak a természetes fogyás és elvándorlás ellensúlyozására volt elég.) Tekintve, hogy Debreceben is hasonlóan kicsi a helyben foglalkoztatottak száma a város népességéhez képest, nagy kérdés, hogy mennyire tudják majd megnövelni az agglomeráció lakónépességét a tervezett (legalább plusz 15-20 ezer munkahellyel kalkuláló) beruházások. Persze tovább árnyalja a képet, ha a teljes településegyütteseken található munkahelyek számát nézzük - ez egyben még nehezebbé teszi az összehasonlítást.
Munkahelyi adatok a nagyobb magyar településegyüttesekben - (adatforrás)
A táblázatból látható, hogy a településegyüttesi adatokban például Győr és környékének "előnye" gyakorlatilag elenyészik, mivel a magtelepüléseken kívül viszonylag kevés a munkahely. Ennek több oka is van:
- A győri agglomeráció rendelkezik a pécsi után a leginkább elaprózott településstruktúrával: igen nagy a kistelepülések aránya, amelyek nagyon hiányos intézményhálózattal jellemezhetőek: sok esetben nincs iskola, komolyabb bolt, helyi egészségügyi ellátás - azaz a helyi munkahelyek száma csekély, és a települések a városra vannak utalva. Ezen felül a másik jellemző településtípus a "város környéki belső öv" gyorsan növekvő népességű községe - ahol a népességszámhoz viszonyítva ugyanez jellemző: a szolgáltatások bővülése nem tart lépést a népességgyarapodással.
A hazai nagyvárosok településegyütteseinek településnagyság szerinti összetétele - (adatforrás)
- A KSH által lehatárolt győri agglomeráció gyakorlatilag kitölti a rendelkezésére álló városok közötti teret, gyakorlatilag Csornáig és csaknem Komáromig, Mosonmagyaróvárig tart, így olyan települések is ide sorolódnak, amelyek intézményi szempontból nem Győrhöz vonzódnak (azaz az őket kiszolgáló szolgáltatószektorbeli munkahelyek nem feltétlenül az agglomeráció területén találhatóak, hanem a már épp kívül eső városban).
- Feltűnő sajátossága a győri agglomerációnak, hogy a területén található munkahelyek száma és az ott élő munkavállalók száma csaknem azonos. (Azért a KSH lehet mégis tudott valamit...) Más, kisebb településegyüttesek esetén a munkahelyek száma magasabb, azaz a lehatárolt területen kívülről is sokan ingáznak. (Ez persze részben annak is köszönhető, hogy településszerkezeti okokból az alföldi településegyüttesek nagyon kicsik lettek.) Mondhatnánk, hogy ez azt jelenti, hogy a győri agglomeráció valóban teljesen lefedi a város munkaerőpiaci vonzáskörzetét, azonban van egy olyan tényező ami ebbe komoly bizonytalanságot visz: az ausztriai munkavállalás. Könnyen lehet, hogy a területről nagyjából annyian ingáznak a szomszédos országba, mint amennyien az agglomeráción kívülről érkeznek. Az erre vonatkozó adatok sajnos nem túl pontosak, viszont a Magyarország Nemzeti Atlaszában található adatok alapján leginkább magára Győrre jellemző a nemzetközi ingázás (néhány ezer fős mértékben), a falvakra jóval kevésbé.
Az viszont a fentiek alapján kijelenthető, hogy a terület komolyabb munkaerőtartalékokkal már nem rendelkezik - mindezek még érdekesebbé teszik a Debrecennel és környékével való összehasonlítást. Ugyanis ha újraszámolnánk a KSH módszertanával a településegyütteseket, a debreceni jó eséllyel már nagyobb lenne: a helyi munkahelyek száma ugyanis nem túlzottan magas a környező városokban (pl. Balmazújvárosban, Hajdúböszörményben), viszont innen is egyre többen ingáznak Debrecenbe - röviden összefoglalva: Debrecen körül ingázási távolságon belül lehetnek még munkaerőtartalékok, így a tervezett nagyberuházások egyáltalán nem biztos, hogy nagyobb részt külföldi munkaerőre fognap alapozódni. (Persze előbb meg is kell valósulniuk.)
Másrészt az is látszik, hogy a Győri agglomeráció a debreceni településegyütteshez való viszonylagos "közelsége" némileg megtévesztő, Debrecen előnye mind a lakosságszámot, mind potenciális gazdasági súlyát tekintve nagyobb az adatokból első pillantásra kihámozhatónál.
Miért fontos egy városegyüttes mérete? A magyar városhálózattal kapcsolatos leggyakoribb panasz az ország vízfejűsége, máshogy megfogalmazva: Budapesten kívül hiányoznak azok a 300-500 ezer lakosú regionális központok, amelyek szerencsésebb országokban a gazdaság és az innováció motorjai tudnak lenni azáltal, hogy elég nagy számban tömörítik a különféleképpen képzett embereket, és messziről is láthatóak például egy telephelyet kereső cég számára. Ezekhez legközelebb Debrecen, Szeged, Pécs és Miskolc állt hazánkban, főleg egyetemeik miatt. Nem véletlen az, hogy időről-időre feltűnik az elképzelés, hogy vidéki pólust kellene fejleszteni - jelenleg a kormányzati erőfeszítések Debrecenre koncentrálnak, nem éppen megalapozatlanul, ugyanakkor nem ártana azon sem elgondolkodni, hogy a még növekvő győri agglomeráció is kezdi alulról kapargatni azt a nagyságot, ahol hasonló pólusként lehetne rá gondolni. Más kérdés, hogy a funkcionálisan (az agglomerációs települések belső övével együtt értelmezett) mintegy 145-150 ezres Győr körül inkább egy "szakmunkás agglomeráció" kezd körvonalazódni, és a város intézményei sem tudták mindenben követni ezt a lakosságnövekedést, ugyanakkor egyes városvezetői álmokban már megjelenik egy nagyobb város: lásd Borkai Zsolt egykori nyilatkozatait egy 300 ezres Győrről - mindez csak az agglomeráció településeinek szorosabb integrációja révén közelíthető - miközben a mindenkori győri városvezetés nem igazán volt aktív ezen a téren.
Szintén nehezíti a "pólusban" gondolkodást, hogy a "győri pólus" viszonylag hosszabb, sok évtizedes szerves fejlődés révén, nem tervezetten formálódott, ami a még mindig inkább központi tervezésben gondolkodó fejlesztési szakmacsoport számára kevésbé értelmezhető, emészthető... (Bár időnként már azért megjelenik.)
Összességében viszont úgy saccolnám, hogy a Budapesten kívüli településegyütteseink nem, vagy csak éppenhogy fogják elérni az említett kritikus, Európa-szerte látszó méretet - erre a legnagyobb esélye Debrecennek van potenciálisan 300-350 ezer fő közötti agglomerációval, ezután következik Győr (potenciálisan kb. 250 ezer fős agglomerációval) - ez a lehetőség viszont sem a közpolitikában nem igazán szerepel.
De a mi a kapcsolat az előző részben tárgyalt ipari- és gazdaságfejlődési folyamat és a tárgyalt mutatók között? Győrben az 1980-as évek végén a helyben foglalkoztatottak száma mintegy 80-85 ezer fő volt, ebből 40 ezer a helyi iparban dolgozott, nagyjából 30%-uk pedig ingázott, ami országos összehasonlításban már akkor is magas szám volt. 2011-re a helyben foglalkoztatottak száma 98 ezerre nőtt, miközben az ingázók száma 30 ezer fölé nőtt - miközben közel 7 ezer ember más településre járt dolgozni a városból. 2022-re a helyben foglalkoztatottak száma csaknem elérte a 104 ezer főt (miközben az iparban foglalkoztatottak száma kisebb volt a 40 évvel ezelőttinél), miközben mind a városba ingázók száma (47 ezer), mind az onnan elingázók száma (11 ezer) komoly növekedést mutatott. Valószínűleg nagyobb részben az ausztriai munkavállalás áll az elingázók számának mintegy 4000 fős növekedése mögött - ez persze azt is jelenti, hogy a nem igaz az egyre gyakrabban hangoztatott érv, hogy az ausztriai munkavállalás áll a város és környékének viszonylagos jóléte mögött (nyilván hozzájárul, de nem döntően).
Legmagasabb iskolai végzettség a magyar nagyvárosokban - (adatforrás)
A győri agglomeráció lakosságszáma tehát - országos viszonylatban - komoly növekedést tud felmutatni, miközben a központi város lakossága inkább stagnál - mindez országosan is meglehetősen szokatlan kombináció. A növekedés fő hajtóereje a bevándorlás, mivel az agglomeráció egészében természetes fogyás tapasztalható. De kik vándorolnak a városba, az agglomerációba? Ezzel kapcsolatban meglehetősen töredékes információink vannak, de némi támpontot adhat, ha a lakosság végzetségi összetételének változásait vesszük szemügyre - az ország egyéb nagyvárosaival összevetve. Érdekes, hogy Győr 2001-ben a nagyvárosok közti összehasonlításban meglehetősen jól teljesített mindhárom vizsgált kategóriában, azaz meglehetősen nagy volt mind a diplomások, mind az érettségivel, mind az (érettségi nélkül) szakmai oklevéllel rendelkezők aránya. A diplomások aránya egyes jóval nagyobb múltú vidéki egyetemvárosoknál is jobb volt - azonban ez az előny 2011-re és 2022-re elenyészni látszott, és ugyanezt láthatjuk az érettségizettek számát vizsgálva is - ellenben a szakmai oklevéllel rendelkezők aránya kifejezetten nagy a városok közötti összehasonlítást tekintve. Ebből nagyon könnyű lenne levonni a következtetést, hogy a város az Audi és beszállítói növekedése miatt főleg a szakmunkásréteget vonzotta, míg a képzettebb munkaerőre gyakorolt megtartóereje lemaradt más magyar nagyvárosok mögött.
Ingázás 2015-ben - a buszmennyiség nem igazán változott, igaz a buszpályaudvar környéke kicsit rendezettebbé vált
Olvasóink észrevehették, mennyire küzdünk a lakosságszám értelmezéseivel - erről volt is egy korábbi blogbejegyzésünk. Ennek fő oka a "kiváló" magyar lakcímnyilvántartás, és a bérlakáspiac szabályozatlansága, ami lényegében azt eredményezi, hogy az albérlők tekintélyes része nem tudja bejelenteni magát valós lakóhelyére. Ez azt eredményezheti, hogy a legtöbb nagyvárosunk lakosságszáma alulmért, különösen a Népszámlálások alkalmával, amikor az egyéb, nem részletes adatgyűjtésekben azért részben megjelenő bérlők hirtelen köddé válnak. Szintén nem segít, hogy a Népszámlálás definíciója laikus szemmel nézve nagyon homályos arra nézve, kit is kell a háztartásban élőnek tekinteni pl. időszakos külföldön tartózkodás esetén, ami főleg Nyugat-Magyarországon kavarhatta össze a mért lakosságszámot. Győr esetében a legtöbb becslés 135-140 ezer körüli tényleges lakosságszámot becsül, míg az agglomeráció "belső" övében is vélhetően több ezer fővel nagyobb a lakosság, mint a ténylegesen kimutatott - egy részük még győri lakcímmel rendelkezik, hogy tovább bonyolítsuk a dolgot. A "nappali lakosságszám" elérheti a 200 ezer főt.
Ez tulajdonképpen a városra magára nagyjából igaz is, azonban emögött részben egy olyan - Magyarországon nem megszokott - jelenség áll, ami megkérdőjelezi azt, hogy egyáltalán mit is kellene "Győr városaként" nyilvántartanunk. Ugyanis ha megvizsgáljuk ugyanezt a mutatót a környező települések esetében, azt találjuk, hogy a diplomások aránya több, nagy népességű környékbeli településen lényegesen magasabb, mint Győrben: a nyolcezres Győrújbaráton (28%), a háromezres Vámosszabadin (27%), és a 2500 fős Győrújfalun (29%) - a három település összlakossága a város lakosságának 12%-ára rúg - a négy település esetében együtt már 24,4%-os arányról beszélhetünk, ami szintén nem parádés, de valamivel kisebb lemaradást tükröz.
A jelenség természetesen ismert Budapest agglomerációja esetében is, a hasonló helyzetű települések (pl. Nagykovácsi, Budaörs, Szentendre, Telki) lakosságaránya jóval kisebb (5% körüli) a magvároshoz képest, más városok esetében pedig még ritkább mindez. Emellett különösen feltűnő adat, hogy a városban más vidéki nagyvárosokhoz képest magas a vezetői munkakörben dolgozók aránya. Mire következtethetünk mindebből?
- Egyrészt valóban a város/agglomeráció munkaerővonzóképességének féloldalasságáról lehet szó: Győr inkább a közepesen képzett szakmunkásréteget illetve a műszaki menedzsmentréteget volt képes vonzani az elmúlt 20 évben. Ezt a már idézett Fenntartható Városfejlesztési Stratégia is megerősíti: a tanulmány szerzői az agglomeráció külső településein is vizsgálták a fenti mutatókat, és ugyanerre a következtetésre jutottak - emellett kiemelték, hogy ez a vonzóerő jóval kisebb mértékű volt a magasan képzettek esetében. Máshogy megfogalmazva: a város a nem műszaki végzettségű diplomásokat nem képes megfelelő mértékben megtartani vagy vonzani. Ez azért felvet pár kérdést azzal kapcsolatban, hogy valóban minden elemében megfelelő volt-e az elmúlt 15-20 év városfejlesztési iránya, illetve, hogy milyen fejlődési kilátásai vannak a településegyüttesnek a következő 15-20 éves időszakban. (És vajon milyen eredménnyel jár, ha például az ezen a téren jobb mutatókkal rendelkező Debrecenben ugyanezt az irányt erőltetjük?) Ez egyben azt is jelenti, hogy egyébként meglenne a kevésbé iparorientált fejlesztési irány munkaerőszükséglete is - ha nem hagyná el a várost és környékét.
- Győr társadalmi-gazdasági szempontból már bőven túlterjeszkedett közigazgatási határain, funkcionálisan egy 145-150 ezer fős lakónépességű településhalmaz alkotja a "várost", ezt övezi egy nagyjából 100 ezer lakosú agglomerációs öv. A jelenség mögött egyrészt az 1970-ben kissé ötletszerűen véghezvitt községbeolvasztások állnak: délnyugat és kelet felé a város beépített részei 9 kilométerre végződnek a központtól, míg dél, észak és északnyugat felé 9 kilométerre már olyan önálló települések (Győrújbarát, Vámosszabadi és a lassan összeépülő szigetközi településhármas) vannak, amelyek egyre inkább a város életébe integrálódnak, ráadásul még komoly növekedési lehetőségekkel rendelkeznek. A legspeciálisabb helyzetben Vámosszabadi van: a központtól mintegy 5 kilométerre fekvő, a település lakosságának zömét tömörítő Szitásdomb lakópark nem az anyaközséghez, hanem a városhoz kapcsolódik - a különleges helyzetű, az agglomeráció állatorvosi lovának számító településrésznek külön bejegyzést szenteltünk. A város fejlesztési döntései kapcsán mindezt figyelembe kell venni, és legalább a "belső övet" egységesen kell kezelni. Ez nem jelenti azt, hogy az említett településeket Győrhöz kellene csatolni (sőt, Győr "csatolt részeinek" fejlődését elnézve mindez inkább ellenjavallt, hiába törekszik erre Győr vezetése), azonban valamilyen módon meg kell teremteni a településhalmaz szorosabb együttműködésének lehetőségeit.
A Szitásdomb lakópark
- A magvároson kívüli agglomerációs növekedés egyben lakhatási válságra is utalhat. Bár Győrben a 2010-es években az egyéb magyar nagyvárosokkal való összehasonlításban viszonylag sok lakás épült, az igény is nagy volt (hiszen a várostérség lakossága közel 6%-kal nőtt), így vélhetően egyre többen árazódtak ki a városból - erre pedig még rátett egy lapáttal a világjárvány miatt megnövekedett igény a családi házas környezetre. Jó kérdés, hogy mindez milyen módon megy végbe? Az új beköltözők már eleve a környékbeli településekre érkeznek, vagy először Győrbe (tipikusan albérletbe, kisebb lakásba), majd amikor már lehetőségük van rá, akkor keresnek lakást és házat a környéken? Én inkább az utóbbira tippelnék. Figyelemreméltó, hogy az agglomeráció fejlődése egyre inkább egy német középvároséra kezd hasonlítani: csatolt és önálló települések viszonylag laza, de lassan összeízesülő halmaza, egy kapuvárossal, és a jövőben akár kapulakónegyedekkel...
- A fentiek felvetik a társadalmi mobilitás alakulásának kérdését is. A városi lakáspiacról való kiárazódás éppenséggel nem éppen ennek túlzottan nagy mértékéről árulkodik, ezt pedig a Városfejlesztési Stratégia is megerősíti: ahogy az egész országban, itt is az egyenlőtlenségek újratermelődéséről van szó - igaz, a helyi társadalom vagyoni megoszlása valamivel "egészségesebb" a nagyvárosok átlagánál - viszonylag vastagabb a helyi középosztály. Ugyanakkor a győri agglomeráció csak tágabb kitekintésben értelmezhető egyfajta "társadalmi mobilizációs motorként": egyrészt az ország fejletlenebb vidékeiről ideköltözők vonatkozásában, másrészt a középfokú oktatásban betöltött nagy súlya miatt (a középiskolai diákok 50%-a ingázó - ez persze nem kis részben a városból kirajzásnak köszönhető). Mindez összefüggésben van a város "elöregedésével": a fiatalabb korosztályok gyakran már csak a város környéki településeken juthatnak megfizethető áron házakhoz (egyes esetekben lakásokhoz). A Városfejlesztési Stratégia külön kiemeli a város "generációs fragmentációját" is. Ennek fő oka, hogy a folyók és a vasútvonalak által felosztott város egyes részeiben nagyon jól elkülönülnek az egyes lakásépítési hullámok eredményei: a 70-es, 80-as években felhúzott lakótelepeken és a 80-as évek belső szuburbanizációs családiház építési hullámával érintett területeken értelemszerűen az idősebb generációk dominálnak, miközben az újabb építésű fiatalosabb városrészek problémái kevésbé szerepelnek a köztudatban - és a politikusok programjaiban...Mindezek egyben felvetik annak kérdését, hogy a város foglakozik-e eleget az újonnan érkezők és a fiatalabbak problémáival?
Külföldi állampolgárok száma ás aránya a magyar nagyvárosokban - (adatforrás)
Ez annál is fontosabb, mert egyre többen érkeznek egyre messzebbről. Ha a nagyobb magyar városokban élő külföldi állampolgárok számát és arányát vizsgáljuk, több dolog is feltűnhet:
- Magasabb arányuk a fővárosban és az egyéb nagy egyetemvárosokban (Szegeden, Pécsen és Debrecenben) - mindez mind az EU-s országokból származókra, mind az EU-n kívülről érkezőkre igaz.
- A 2011 és 2022 közötti nagy növekedési ütem, ami különösen az EU-n kívül érkezőkre igaz. Persze ne feledjük, hogy a külföldről érkezők igen jelentős része határontúli magyar, az épp ebben az időszakban óriási vándorlási veszteséget elszenvedő kárpátaljai (és vajdasági) magyarság tagjai pedig az EU-n kívülről érkezőnek számítanak.
- Nagyvárosaink alapvetően két csoportba oszthatóak ebből a szempontból: a már említett egyetemvárosi-fővárosi csoport, valamint az egyéb, jóval alacsonyabb arányban külföldieket tömörítő városcsoportra (Miskolc, Kecskemét, Székesfehérvár, Nyíregyháza).
Külföldi állampolgárok számának változása - 2001=100% - (adatforrás)
Győr viszont kakukktojás: 2001-ben még a második városcsoportba tartozott, azóta viszont gőzerővel zárkózik fel az elsőhöz, bár a külföldiek aránya még nem érte el az ottani szintet. A vizsgált, 21 éves időszakban Győrben növekedett leginkább a külföldiek aránya, különösen pedig az EU-n kívülről érkező külföldiek aránya. A jelenségnek több oka is lehet:
- Győr a Kárpátaljáról érkező munkavállalási célú bevándorlás második számú célpontja az országban (ez nem csak magyar nemzetiségűeket érint), ez pedig valószínűleg a 2022-es menekülthullám kiemelt hazai célpontjává tette a várost. (A Népszámlálásra a háború kirobbanása után került sor.) Természetesen nem csak a kárpátaljaiak alkotják a nem EU országokból érkezők csoportját (sokan ráadásul magyar állampolgársággal is rendelkeznek közülük), egyre több az ázsiai bevándorló is. Ezen felül az egyetem is komoly vonzótényező ezen a téren.
- Ahogy már volt róla szó, az Audi nem pusztán összeszerelőüzem és motorgyár, de fejlesztő és szolgáltatóközponttal, valamint oktatási intézményekkel is rendelkezik, amely viszonylag sok expat jelenlétét is feltételezi (illetve megkönnyíti mindennapi életüket).
- Az a tény, hogy lakhatási szempontból Győr nem a legdrágább vidéki város (persze az élmezőnyben szerepel), de az elérhető fizetések ebben a viszonylatban elég magasak, miközben gyakorlatilag az óvodától az egyetemig fejlett idegennyelvű oktatási intézményrendszer áll az ideköltözők rendelkezésére, vonzóvá teheti a várost a magyarul nem beszélő bevándorlók előtt.
Az EU-n kívüli külföldi állampolgárok számának változása - 2001=100% - (adatforrás)
A város és környékének elmúlt évtizedekbeli erőteljes, bár strukturális és munkaerőpiaci szempontból némileg féloldalas fejlődése, a lakosságszám országosan egyedülállóan nagy gyarapodása természetesen jópár problémával járt és jár.
- A város intézményrendszere és infrastruktúrája nem erre a méretre lett tervezve, az agglomeráció infrastruktúrájáról nem is beszélve - itt más vidéki magyar városokkal ellentétben nem nagyjából a város eredeti lakói rajzottak ki a környező településekre, hanem közel 30 ezer új lakos is érkezett. Rendszerszerű megoldások helyett egyelőre inkább csak toldozás-foldozásról van szó. Persze már ezzel is sikerült pár közlekedési problémát megoldani például a város északi (szigetközi) előterében, azonban a lakosság száma továbbra is nő ezen a területen, ami azt valószínűsíti, hogy hamarosan hasonló forgalmi problémákkal fognak szembesülni a tervezők.
Amennyiben a város problémáinak gyökere jelentős részben az agglomerációs belső és külső övének növekedésében keresendő, mennyire keresik a város vezetői és szakemberei a megoldásokat ezekre a problémákra? Mennyire gondolkodnak várostérségben? A válasz sajnos az, hogy alig, bár azért halvány jelei vannak a tágabb látőkörű gondolkodásnak - ugyanakkor kifejezetten elrettentő példa is akad ezen a téren. A Stratégiai Fejlesztési Terv például egyes jelenségek, problémák esetén kitér a város környékére, más esetében nem (itt persze az adatgyűjtés nehézségei is szerepet játszhatnak). Emellett 2023-24-ben megkezdődött az agglomerációs közlekedési koncepció kialakítása is, szóval az első fecskék már megjelentek. Az agglomerációban gondolkodást számos tényező nehezíti:
- Jogszabályi nehézségek - például a tömegközlekedés finanszírozása terén, vagy úgy általában a települések együttműködésére vonatkozóan.
- A települések különösen nagy száma, és nagyon eltérő súlya és jellege.
- A településegyüttesről viszonylag kevés szó esik - még helyben is ("Nobody expects the Agglomeration of Győr")
Ezek a problémák részben arra is rávilágítanak, miért nem volt annyira sikeres Győr a "modern városok" programban. A városnak valójában nem annyira az ott favorizált, masszív infrastruktúrafejlesztési csomagokra lenne szüksége, hanem olyan fejlesztési "aprómunkára" aminek nagyrészt hiányoznak a jogszabályi keretei, és amiben sem a fejlesztési intézményrendszernek, sem a város és környéke önkormányzatainak nincs még gyakorlatuk. (Persze ez még nem menti a Modern Városok keretében megvalósult, igencsak ellentmondásos fürdőberuházást...)
A városhoz lazán kapcsolódó kertvárosias települések (Ménfőcsanak és Győrújbarát) és a 83-as főút menti "városkapu" - Forrás :Google Maps
- Viszonylag kevéssé vagyunk tisztában azzal, hogy kik költöztek a városba, és hogy például miben mások az igényeik, gondjaik a már régebb óta ott lakók igényeihez és problémáihoz képest? Hogy állnak ehhez a folyamathoz a helyiek? Vannak-e ezzel kapcsolatban problémáik, sérelmeik? Maga a bevándorlási és szuburbanizációs folyamat is sok, korábban ismeretlen feszültségforrással jár - ezek, valamint a kapcsolódó esetleges indulatok valószínűleg nem igazán különböznek a hasonló méretű nyugat-európai városokban tapasztalhatóktól.
Ezzel kapcsolatban a legfontosabb kérdés, hogy mekkorára is fog nőni a győri agglomeráció? Mindez nehezen megjósolható - egyelőre ugyanis nem látszik olyan nagy volumenű munkahelyteremtő beruházás, mint az Audi 2010-es évekbeli bővítése volt, ugyanakkor ennek hiányában is lehet még két olyan (viszonylag kisebb) "erő", ami a további bevándorlást ösztönözheti: egyrészt ahogy láthattuk, a város gazdasága azért lényegesen nagyobb az Audinál és beszállítóinál, és maga a tény, hogy a megnövekedett lélekszámú agglomeráció sok tekintetben még szolgáltatásokkal viszonylag hiányosan ellátott, további munkahelyeket teremthet. Másrészt az osztrák határ közelsége (viszonylag megfizethető lakhatási költségekkel kombinálva) további népességvonzó hatással járhat. (Mindez pedig magasabb helyi béreket eredményezhet...) Persze ezt például egy a jelenleginél erőteljesebb városi bérlakásprogram is segíthetné.
Ez a két erő vélhetően az eddiginél kisebb mértékben lenne képes növelni a településegyüttes létszámát, így nagy kérdés, hogy például a győri városvezetés milyen irányban kívánja továbbfejleszteni a város gazdaságát?
1. További iparfejlesztés, új fejlesztési területek megnyitásával. Erre vonatkozóan vannak tervek - az Ipari Park területe közel kétszeresére bővülhetne Győrszentivántól délre, délnyugatra. Pontosan ez az a terv, ami a helyi lakosság éles tiltakozását váltotta ki, ugyanis a terület besorolása akár magas kockázatú ipari tevékenység folytatását (pl. akkumulátorgyártást) is lehetővé tenne. Ez az irány akár további jelentős munkahelyszámbővülést eredményezhetne - ugyanakkor nem változtatna a város féloldalas megtartóerején.
További iparfejlesztési elképzelések (pirossal) - az ebben a formában már a napirendről lekerült GIPZ ipari övezet miatt indult tiltakozás Győrszentivánon - (forrás)
2. A fejlesztési fókusz megváltoztatása, a modern, nemzetközileg is versenyképes szolgáltatásoknak kedvező üzleti környezet kialakításával - ennek lehetséges eszköze lehet a Stratégiai Tervben is megjelenő, komolyabb "Technológiai Park" kialakítása, és az inkubációs jellegű támogatások felpörgetése. (A tervezett projektről bővebben itt lehet információkat találni.) Ezzel kapcsolatos nehézség lehet Bécs és Budapest elszívó hatása, előny viszont a város viszonylag erős gazdasága, valamint a két idegen nyelvet beszélők viszonylag magas száma. Ugyanakkor az említett szektor korábban dinamikusan növekvő szegmense épp megtorpanóban van Magyarországon - itt valószínűleg további "támogató" várospolitikával lehetne sikert elérni.
3. A legvalószínűbb, hogy ezek valamiféle kombinációja fog megvalósulni - hogy melyik ág lesz a domináns, az valószínűleg nagy hatással lesz a város további fejlődési irányára, az agglomeráció további növekedésére/stagnálására.
Természetesen a "konszolidáció" is egy lehetséges továbblépési irány, ami magában foglalná a helyi gazdaság óvatos diverzifikációját valamint fennálló infrastrukturális és intézményellátási problémák megoldását - már önmagában ez is némi gazdasági növekedést tud indukálni.
Mik lehetnek tehát a kétrészes blogbejegyzés főbb megállapításai és tanulságai? (Kis-Tóth Krisztiánnak ajánlva :))
- A mai Audihoz hasonló gyáróriás egyáltalán nem előzmény nélküli Győr ipartörténetében: a Rába és a textilgyárak a 60-as évektől 1990-ig legalább ennyire nagy jelentőséggel bírtak a város életében, és nagyon hasonló ingázási mintákhoz vezettek, ami hozzájárult ahhoz, hogy már ekkor beinduljanak agglomerációs jellegű fejlődési folyamatok.
- Az Audi több szempontból is kakukktojás a rendszerváltozás utáni hazai ipari nagyberuházások között: több lépcsőben fejlődött a mai nagyüzemmé, tulajdonképpen olyan, mintha a "Suzukira gyárra" ráraktak volna egy "Mercedest", és még hozzáadtak volna egy fejlesztőközpontot és kiegészítő intézményeket. Fokozatos - más helyi nagyüzemek leépülésével nagy vonalakban párhuzamos - fejlődése komoly stabilizáló tényezővel bírt a város gazdaságának stabilizálódásában, és egy fejlettebb szolgáltató szektor kialakulásában is.
- Nagyon érdekes, hogy az üzem fejlődésének első szakaszában feltűnően nagy volt a város szerepe az "állam" mellett, ami hatással volt a helyi identitásra is, ami külső szemlélők számára időnként nehezen értelmezhető. Ráadásul az Audi csak fokozatosan vált a város meghatározó szereplőjévé, az 1990-es és a 2000-es évek jóval összetettebb ipari struktúrája pedig azzal járt, hogy helyben nem minden esetben nyilvánvaló, mennyire nagy súlyúvá is vált az üzem - miközben azért még mindig viszonylag sokszínű a helyi gazdaság. Magyarul helyben alábecsülik az ezzel járó kockázatokat, a külső kommentárok pedig hajlamosak felülbecsülni ugyanezt. Győr esetében még az is feltűnő, hogy az elmúlt 30 évre visszatekintve idővel egyre kevésbé estek egybe a városi és az állami fejlesztési célok - ahogy az is, hogy nem túlzottan hangsúlyos a fejlesztéspolitikai köztudatban, hogy itt tulajdonképpen kialakult egy magyar viszonylatban erős agglomeráció, egy "fejlődési pólus", amivel akár lehetne is valamit "kezdeni" az ország további fejlődése érdekében. (Már persze a város forrásainak rendszeres és nagyarányú megcsapolásán kívül.) Ezt jól tükrözi Lázár János egyik legújabb nyilatkozata, amiben azt mondja, hogy Debrecent és környékét hasonlóan fejletté kell tenni, mint Győrt nyugaton. Ez nagyon jó, de mi lesz azután? Mi az elképzelés például a "fejlett" Győrrel?
- Mindezek miatt érdekes összehasonlításra lesz lehetőség a legújabb (elsősorban kelet-magyarországi) iparfejlesztési hullámmal kapcsolatban - ezek jóval kevesebb "előzménnyel" rendelkező, nagyrészt államilag koordinált fejlesztések - ahol nagyon sok múlik az iparági trendeken és a céges döntéseken. (Lásd pl. Győr esetét a Philips-szel.) Jópár jel utal arra, hogy épp a győri (vagy a székesfehérvári) modell másolásáról lehet szó - miközben itt már épp távolodni lenne szükséges ettől a modelltől...
- A 70-es 80-as években megindult agglomerálódási folyamat új lendületet kapott a 2000-es évektől, ami egy meglepően népes (bár a magyar köztudatban nem annyira előtérben szereplő) agglomerációs térséget hozott létre, amely szintén több szempontból is "kakukktojás" Magyarországon. Egyrészt ez az egyetlen településegyüttes, ami a 2010-es évek negatív demográfiai folyamatai közepette is komolyan növekedni tudott, másrészt Budapesthez hasonlóan Győr körül is kezd kialakulni egy olyan településöv (Győrújbarát, Vámosszabadi, Győrújfalu, Győrzámoly, Győrladamér) mely funkcionálisan egyre inkább a város részének tekinthető - lényegében így egy 145-150 ezer lakosú városról lenne szó, amely intézményi és kulturális szempontból nagyjából 100 ezer fősre lett "tervezve" - azaz mind a magváros, mind pedig az agglomeráció egyéb övei is "szolgáltatáshiányosak". Szintén problémát jelent, hogy ez a fejlődési folyamat hasonló problémákhoz vezet, mint amelyek a főváros környékén is jelentkeztek valamivel korábban - és amelyekre máig nem igazán született megoldás...
- Szintén érdekes sajátossága a Győri agglomerációnak a magasan képzettek viszonylag kisebb aránya - ez arra utal, hogy hogy a város és környéke csak erősen féloldalasan képes megtartani és vonzani a képzett munkaerőt. (Ebben és még számos más mutatóban a város és környéke leginkább Székesfehérvárra és vonzáskörzetére hasonlít, miközben Fehérvár már számos mutatóban "előz".)
- A város és környéke sokáig kevésbé volt a nemzetközi vándorlás célpontja, azonban ez az elmúlt években gyökeresen megváltozott, a nagyvárosok közül itt nőtt leggyorsabban a külföldiek aránya, ami a város jó munkalehetőségeinek, viszonylag fejlett nemzetközi intézményrendszerének és a nyugati határhoz közeli fekvésének köszönhető. (A kárpátaljaiak esetében pedig kiemelhető a korábbi bevándorlók kapcsolati hálója is.) Esetleges integrációs nehézségeikkel mindenképpen foglalkozni kell.
- A győri agglomeráció több szempontból is "várospolitikai" válaszúthoz érkezett: egyrészt érdemes lenne diverzifikálni a magváros gazdaságát (miközben ennek feltételei nem feltétlenül optimálisak), valamint az agglomerációs övek szolgáltatási szektorát. Utóbbi (azaz az elért eredmények konszolidálása) ugyanakkor számos lehetőséget is rejt magában: ha a településegyüttes elér egy bizonyos méretet (és több jel is arra mutat, hogy ez megtörtént), a lakosság ellátása további gazdasági fejlődést eredményezhet - tekintve a vonzott települések intézményi/kereskedelmi ellátásának hiányosságait, könnyen lehet, hogy ez lesz a további fejlődés egyik motorja.
- Az írássorozat - számomra legalábbis - rávilágított arra, hogy mennyire különböző jellegűek a magyar településeggyüttesek, agglomerációk, valamint, hogy mennyire megnehezíti összehasonlításukat, ha alapvetően "Budapest centrikus" gondolkodásmóddal állunk a problémához. Ugyanakkor erről nem mondhatunk le, ha reális képet akarunk kapni a magyar gazdaság "motorjairól" és a fővároson kívüli fejlődési folyamatokról - a jövőben nagyon is érdemes lesz összehasonlítani például Győr és Debrecen (és esetleg Szeged) és vonzáskörzetük fejlődését. Mi mindenesetre meg fogunk próbálkozni vele a jövőben is.
JAKAB LÁSZLÓ
A források jegyzéke az első részben található.
