Az önkormányzati választás során nagy port vert fel a győri választás eredménye, mellyel kapcsolatban igencsak szélsőséges vélemények, bizonyos tekintetben pedig nagyfokú értetlenség, na és persze rengeteg téves információ, félreértelmezés látott napvilágot. A Borkai Zsolt körüli botrány és annak helyi és országos hatása kiváló példája volt annak, hogy egy esemény helyi hatása nem feltétlenül illeszthető be az országos "narratívába", míg egy helyi botrány is járhat nem várt országos hatással.

Alapvetően földrajzos szemmel és módszerekkel próbálunk rendet tenni az információs káoszban, és kideríteni mi is történt Győrben 2019. október 13-án, és milyen tanulságai vannak ennek a közelgő időközi választásra. Megnézzük, hogy a város tényleg a "nyugat kapuja" vagy az ország "segglyuka", illetve megkíséreljük körbejárni, hogy ki is volt a választás valódi győztese, és megnézzük, vannak-e a voksolásnak elgondolkodtató társadalmi tanulságai.

"Boldog Karácsonyt!"

A hírhedté vált 2019-es önkormányzati választás kapcsán jópár „elmélet” és pletyka kapott szárnyra. Ezeket nagyjából három csoportra oszthatjuk:

1. A helyi szavazók „felelősségét” boncolgató vélemények és pletykák. Ezek egy része szerint a győriek szégyent hoztak a városukra (és az országra), mert a botrány ellenére is megszavazták Borkait. Hogy eldönthessük a „felelősség” valós szintjét, megvizsgáljuk, hogyan oszlottak meg a szavazatok 2014-hez képest, melyik fél tudott több embert mozgósítani, és mekkora volt az átrendeződés más városokhoz képest, illetve megnézzük, hogy voltak-e markáns különbségek az egyes városrészek között. Ez utóbbi ugyanis utalhat Borkai nemi életénél és pénztárcájánál nagyobb fontosságú helyi ügyekre is, melyek az X-ek behúzását jobban befolyásolhatták.
2. A helyi politikusok felelősségét boncolgató vélemények, elsősorban a jobbikos jelöltek „árulására” gondolva. Ezt az országos sajtó szereti a Fidesz akciójának feltüntetni, hangoztatva, hogy ezen ment el a helyi választás. Mindehhez szorosan kapcsolódik a civilek szerepe, akiket egyes orgánumok a kormánypárt szekértolóiként ábrázolnak, mások viszont egy olyan új iránynak tartanak, mely a magyar pártpolitika terméketlenségére adott válaszként értelmezhető, az elsők között épp Győrben. (Azaz az egyik elképzelés ugyanarról a jelenségről elég balkáni képet fest, a másik pedig elég „polgárosultat”.) 
3. Az egyes társadalmi csoportok "etikátlan" befolyásolását hirdető vélemények, illetve leginkább pletykák. Ezt nehéz szépen megfogalmazni: ezek szerint Borkai győzelme a város szociálisan hátrányos helyzetű lakóinak és a tájékozatlanabb nyugdíjasoknak köszönhető, a pletykák között pedig szerepel egy szervezetten leszavaztatott idősek otthona is. Az önmagában nem nagy hír, hogy a mindenkori hatalom épp a legkiszolgáltatottabb szavazók között arat a legnagyobbat, ez nagyjából mindig is így volt, ugyanakkor szavazóköri szintű adatelemzéssel legalább részben górcső alá lehet venni ezt a kérdést. (Igaz ez az idősek otthonára vonatkozó pletykát csak nehezen tudja igazolni vagy cáfolni, azonban egy nagyon kiugró eredmény vagy annak hiánya árulkodó lehet. Az egyes korcsoportokra vonatkozóan pedig a rendelkezésre álló adatokból nagyon sok következtetést nem lehet levonni, legfeljebb a nagyrészt új építésű házakat tartalmazó területeken, pl. a 22. választókörben.)

Kezdésként rögtön cáfoljunk is meg egy népszerű toposzt: vagyis, hogy Győr egy "ősfideszes fellegvár" volna. A várost ugyan az elmúlt 13 évben fideszes polgármester és fideszes többségű közgyűlés irányította, előtte azonban  MSZP-s és SZDSZ-es polgármester regnált, sőt Borkai 2006-os győzelme is némileg meglepetésnek számított (nem függetlenül Gyurcsány Ferenc aktuális ténykedésétől). Győr a 20. század első felében viszonylag nagy létszámú munkássága révén inkább szociáldemokrata beállítottságú város volt (környezete meg inkább jobboldali), és a 60-as évektől a város életében (már csak a nagy számok törvénye szerint is) nagy szerepe volt az SZDP-ből érkező kádereknek (élükön a vagongyári vezérigazgatóval, Horváth Edével), akik valamivel technokratább, "nyugatosabb" vonalat vittek, akárcsak a 80-as évekre pozícióba kerülő pártvezetők (pl. a várost 1989-90 és 1994-2006 között irányító Balogh József). Részben emiatt tehát a városban viszonylag népszerű maradt az MSZP 2002-2006-ig, ezután viszont már egyértelműen fideszes dominanciáról beszélhetünk. Ezt fordulatot az elemzők általában nem igazán tudják hová tenni, nem értik, hogy hogy lett a 90-es évek elején az SZDSZ iránt az átlagos vidéki körzetekhez képest nagyobb nyitottságot mutató Északnyugat-Dunántúl hirtelen kőfideszes.  Ennek nyitja részben az lehet, hogy a környéken viszonylag sok a "nemzeti liberális" beállítottságú szavazó - ebben az esetben a liberálist úgy kell érteni, hogy azt szeretnék, hogy a nemzeti (és helyi) érdekek képviselete mellett az állam lehetőleg ne avatkozzon bele felesleges mértékben az életükbe, a helyi gazdaság alakulásába. Mivel gyakorlatilag ez az ország egyetlen régiója, mely (részben fekvésének, részben a proaktív városfejlesztési példáknak köszönhetően) önerőből is komolyan fejlődni tudott, és szerény polgárosodást is fel tudott mutatni, így a Fidesz 1998-2002-es "polgárosító", valamint a 2010 utáni, multiknak kedvező politikája is kedvezett a területnek. Győrnek különösen, igaz a 2010-es évek "pénzesőjét" főként a korábbi évek előrelátó várospolitikája alapozta meg, de Borkai is alapvetően következetesen vitte tovább ezt a vonalat, sőt sok esetben hajlandó volt szembeszállni a NER bizonyos  "anomáliáival" is (erről majd később), amit helyben nagyon is értékeltek.

Van még néhány olyan aspektusa a győri közéletnek, amit érdemes végigvenni a választási eredmények megértéséhez:

- Mivel a város már a 90-es években "rátalált" a gazdasági felemelkedés útjára, a fejlesztés irányával kapcsolatban viszonylagos konszenzus  uralkodott, ami nem generált komoly szakmai és politikai vitákat, és nem beszélhetünk arról, hogy az újabb vezetés nagyon "kutyázta" volna elődeit és fordítva.

- A fentiek miatt a város politikai élete 2006 és 2010 után is viszonylag nyugodt mederben folyt, az ellenzék sem támadta agresszívan Borkait, és a polgármester - párttársai egy részével ellentétben - alapvetően normális hangot ütött meg ellenzékével szemben. Ez részben magyarázza az ellenzék meglehetősen tétova reakcióját a botrány kirobbanását követően. (Glázer Tímea például azt nyilatkozta, hogy Borkai nem ellenség, csak ellenfél, és másokat is ennek jegyében hallottam megszólalni - ez egyébként összességében elég pozitív a magyar közélet általános színvonalát elnézve.)

- A helyi politikai életet idővel ráadásul egyre nagyobb fokú közöny és enerváltság jellemezte: a bőséges adóbevételek mellett gyakorlatilag majdnem minden értelmes célra jutott előbb-utóbb pénz, amellett, hogy az önkormányzat még viszonylag normálisan is gazdálkodott, így nem nagyon voltak olyan politikai célok, melyekért nagyobb tömegek megmozdulására lett volna szükség. Ez alól némileg a rossz intézményellátottságú külső városrészek képeztek kivételt, melyek jellemzően a független képviselők vadászterületei voltak - köztük az emblematikus 4-es választókerület (Északkelet-Révfalu, Sárás, Kisbácsa, Bácsa), ahol a Fideszre általában mindig nehéz küzdelmek (és sokszor kudarcok) vártak, annak dacára, hogy a polgármester is itt élt.

- Győr ráadásul egy olyan város, ahol az államtól és az önkormányzattól függetlenül is viszonylag nagy számban léteznek jól fizető állások, ezért kevésbé fontos a közpénzek mézesbödöne körüli forgolódás, és ezáltal kevésbé vonzó a politikusi pálya. Mindez némileg magyarázza a helyi ellenzék és a kormánypárt viszonylagos passzivitását.

- A fentebb ismertetett közönyön ugyanakkor megjelentek kisebb repedések: egyrészt a helyi városvezetés (akárcsak a mögöttük álló párt) lassan "öregszik", jellemzően a 40-es, 50-es (esetleg a még idősebb) polgárok igényei szerint irányított, a fiatalabb generációk egy részének pedig jópár jelenség (pl. a várost reggelente bedugító autóáradat, a terjeszkedő betonfelületek) nem nyerte el a tetszését, ezért is feltűnő a civilek mozgolódása és a választáson elért jó eredménye (még ha ebben - mint azt látni fogjuk - volt némi trükközés is). Ezen felül egyre erősebben merül fel a kérdés, hogy mi lesz az Audi után? A választ valószínűleg az egyetem és az esetleg hozzá kapcsolható üzleti szolgáltatások háza táján kellene keresni, ugyanakkor a városvezetésnek az erre vonatkozó elképzelései nem igazán ismertek.

- Van még egy érdekes (külső szemlélőknek gyakran szemet szúró) aspektusa a helyi közéletnek. Egyes hasonló méretű magyar városokhoz (pl. Székesfehérvár) hasonlóan Győrben még mindig működik a társadalmi mobilitás, az ország nagyobb részéhez képest elég intenzíven. A város gazdasága és társadalma évtizedek óta viszonylag nagyobb mennyiségű "bevándorlót" integrál és juttat a korábban megszokottnál magasabb anyagi színvonalra. Ennek egyik eszköze a viszonylag fejlett gazdasági élet, másrészt pedig a város iskolahálózata: a szakközépiskolák TOP10-es listáját győri intézmények dominálják, és bár a helyi vezető gimnáziumok már kicsúsztak a felvételi eredmények alapján számolt legjobb tízből, de a tanulók fejlesztését mérő listán nagyon elől vannak. Magyarul úgy érnek el jó eredményeket, hogy a "bemenetelhez" képest sokat fejlesztenek a diákjaikon - gyakorlatilag évtizedek óta ki nem mondott prioritás a vidéki illetve a gyengébb adottságú gyerekek felzárkóztatása. A két tényező azzal jár, hogy az ország más vidékeihez képest nagyobb mértékben kerülhetnek magasabb státuszba hátrányosabb társadalmi háttérrel rendelkező egyének. A felfelé igyekvő első generáció szokásai, kulturális igényei, politikai prioritásai gyakran mások, mint amit a már feljebb levők elvárnának, ami sok esetben megütközést vagy értetlenséget is kelt a külső szemlélőben. Ugyanakkor a '60-as, '70-es évek nagy népességnövekedésénél nagyrészt a szűkebb régióból érkeztek a "bevándorlók" (miközben persze a képzettebb helyiek egy része elvándorolt), akik valamennyire már korábban is kötődtek a városhoz, ma pedig az ország minden részéből, ami sok szempontból más jellegű érzelmi kötődést, más együttélési problémákat eredményezhet - a város társadalmi összetétele tehát talán minden eddiginél dinamikusabban változott az elmúlt 10 évben.

A 2019-es választás eredményeinek jobb megértéséhez először a 2014-es választások eredményeit érdemes elemeznünk, hogy jobban láthassuk annak a jelentőségét, hogy mi is történt Győrben 2019 októberének második hetében.

A 2014-es választásokhoz Győr (a már ismertetett általános körülményeken felül) egy megbízhatóan fejlődő, a  2008-ban kirobbant gazdasági válság által kevésbé megrázott városként érkezett: lezárult az Audi nagymértékű bővítése, ezenfelül még jópár, nem a német autógyártótól függő üzem is bővített, ráadásul Borkai polgármester kezdett sikereket felmutatni a lokálpatrióták egyik régi vágyát illetően is: megindult Győr idegenforgalmának újrapozicionálása, fejlesztése. Bár a korábban Borkai egyik első cselekedeteként előremutatóan átalakított tömegközlekedést épp 2013-ban sikerült szétbarmolni, ennek hatásai még nem annyira érződtek, ahogy a korábban megkezdett és a helyiek által üdvözölt út és parkolóhelyfejlesztések forgalomgeneráló hatása sem. Igazából nem nagyon lehetett támadni a regnáló vezetést, alternatív program sem mutatkozott, az ellenzék pedig pártonként indult (bár ennek igazából nem volt jelentősége). Az eredmény borítékolható volt: alacsony részvétel mellett elsöprő Borkai győzelem, a 16 választókerületből pedig 15-öt vitt a Fidesz, jellemzően abszolút többséggel.

Részvételi arány 2014-ben (%)

Az egyes szavazókörök részvételi adatait vizsgálva egy érdekes " észak-déli tengely" látszik kibontakozni. Ugyan a részvétel a legtöbb szavazókörben nagyon alacsony (40% körüli) volt, de a város közepén Gyirmóttól Bácsáig húzódó tengelyen volt jellemzően magasabb (vagy átlagközeli) a választói aktivitás, míg a perifériákon (pl. a nehéz helyzetű Gorkijvárosban, néhány lakótelepi szavazókörben, illetve Győrszentivánon) igen alacsony volt a szavazási hajlandóság. A "pirosabb" területek nagyjából Győr "jól szituált" részeit látszanak kirajzolni.

A Borkai Zsoltra (FIDESZ-KDNP) adott szavazatok aránya 2014-ben (%)

A térkép magáért beszél: Borkai Zsolt fölényes győzelmet aratott, a legtöbb szavazókörben abszolút többséget szerezve. Feltűnően nagy aránnyal nyert a kertvárosi területeken,  Újváros egyes "problémásabb" területein, Szabadhegynek az ezredforduló körül beépített területein, Gyirmóton, Bácsán és Kisbácsán. Mondhatnánk, hogy ezek a Fidesz győri bázisterületei, de a következő térképek kicsit árnyalni fogják ezt a képet.

A FIDESZ-KDNP képviselőjelöltjeire adott szavazatok aránya (%) 2014-ben

A kormánypárt képviselőjelöltjeire adott szavazatok arányát tanulmányozva hasonló mintázatot kaptunk, de jellemzően kicsit gyengébb eredményekkel (ami egyrészt a polgármester általános népszerűségét mutatja, másrészt a képviselők viszonylagos súlytalanságát), és három lényeges  kivétellel, amit leginkább a lenti térkép tár fel:

A Borkai Zsoltra és a fideszes képviselőjelöltre adott szavazatarány különbsége 2014-ben (százalékpontban)

A térképen látható, hogy kevesebb szavazatot kaptak a kormánypárti képviselőjelöltek a némileg elhanyagolt Gyárvárosban, Csanakon, illetve Bácsán és Kisbácsán (az északkeleti "nyúlványban").

Az ellenzék (Jobbik nélkül számolt)  képviselőjelöltjeire adott szavazatok aránya (%) 2014-ben

Mondhatnánk, hogy ezek az ellenzék területei, de messze nem erről van szó. Ugyan Gyárvárosban az ellenzék valóban viszonylag erős volt, de tulajdonképpen csak a már említett észak-déli tengelyen tudott jelentősebb számú szavazót mozgósítani, de így is 15-20 százalékponttal a kormánypárt mögött kullogva Emellett a legdélibb és legészakibb szavazókörökben alig sikerült bárkit is megnyernie a hagyományos ellenzéknek.

A független képviselőjelöltekre adott szavazatok aránya (%) 2014-ben

A megoldás a független képviselőjelöltek eredményeiben keresendő: a 4-es választókerületben ugyanis a független Bárány István győzött (minimális szavazatkülönbséggel), és Csanakon is viszonylag jól szerepelt a független jelölt. Mindez az érintett városrészek különleges problémáival magyarázható: mint már említettem a 4-es kerület intézményellátottsága meglehetősen gyér, sőt az Audi-iskola kialakításával még messzebb kerültek az igénybevehető iskolák a helyiektől, a gyerekeknek pedig mindenképpen buszozniuk kell, miközben épp 2013-ban sikerült komolyan ritkítani a területet kiszolgáló buszjáratot - eközben a reggeli csúcsforgalomban kialakuló forgalmi dugók is leginkább ezt a területet érintették hátrányosan (lásd korábbi írásunkat). Csanak hegyi része hasonló problémákkal küzd, ezért van nagyobb szerepe a "helyi kijáróembereknek" a képviselőtestületben. Más alternatíva hiányában viszont polgármesterként a helyiek inkább Borkaira szavaztak.

Összefoglalva: a 2014-es választás Győrben különösebb politikai konfliktusok és reális alternatíva híján nagyon alacsony részvétel mellett elsöprő Fidesz győzelmet hozott, az alapvetően nem pártember (saját jogán is eredményeket felmutatni tudó) polgármester pedig pártjánál is népszerűbbnek bizonyult még a nem fideszes képviselőre szavazó szavazókörök zömében is. A városban kirajzolódott egy "aktívabb" észak-déli tengely, ami a Fidesz (és jóval kisebb mértékben az ellenzék) szavazóinak zömét tartalmazta, a perifériákon, szegényebb városrészekben illetve a speciális gondokkal küzdő területeken  viszont a választópolgárok vagy nem mentek el szavazni, vagy független jelölteket támogattak. Ez a kép számos vidéki városból ismerős lehet mind 2014-ből mind 2019-ből, és nagy valószínűséggel Győrben is megismétlődött volna 2019 októberében, egyesek szerint nagyobb arányú, más vélemények szerint valamivel kisebb arányú fideszes győzelemmel kísérve.

A nagyobb arányú győzelmet várók az alapvetően sikeres városirányításra alapozták véleményüket, a város gazdasága továbbra is jól muzsikált, meglehetősen sok beruházásra került sor városi illetve állami pénzből (és nem csak viacolorról volt szó, mondjuk ez a már a 80-as évektől a sétálóutcákat kövező városban valóban Borkai idején terjedt el szélesebb körben). A városvezetés alapvetően a középosztályra (illetve a középkorúakra) optimalizált fejlesztéspolitikát folytatott, és olyan sikeres projektjei is voltak, mint a 2017-es ifjúsági olimpia (ha eltekintünk a borzalmas kabalafigurájától, és az emelkedő költségektől), ami révén még az újvárosi-szigeti városrehabilitáció és a lakásépítés is extra lendületet kapott, más építési tevékenységekkel együtt komolyan hozzájárulva, ahhoz hogy a lakásárak helyben nem szálltak el annyira, mint azt a város gazdasági fejlettsége és a kereslet élénksége indokolta volna. Szintén jó pont volt a városvezetés részére, hogy egyes NER-es nagyvállalkozókkal szemben inkább a helyi (nagy)vállalkozókat részesítette előnyben a nagyberuházásoknál (bár ez az "adriai út" kapcsán utólag felvet pár kellemetlen kérdést), illetve Borkai ellenállt az erős központi nyomásnak és nem volt hajlandó pénzt tenni a helyi futball feneketlen kútjába a Quaestor csődjét követően (az októberben kiderült ügyek természetesen erősen árnyalják ezt a képet, és a városi imázsépítés is komoly csorbát szenvedett).

Természetesen volt néhány vitatott önkormányzati projekt is, a fő kritikusnak egyébként egy városvédő egyesület és az azzal szoros kapcsolatokat ápoló Jobbik bizonyult, később ebből nőtt ki a 2019-es választáson is induló Civilek Győrért, illetve máshol is tapasztalható volt kisebb mocorgás, mondván az önkormányzat kevéssé kezeli jól az agglomeráció fejlődésével járó problémákat, és a "kertvárosi/társasházi középkorú autóhasználókat" fókuszba állító politikája már kevésbé vonzó az újabb generációk számára. Mindez talán inkább a korábbinál kisebb arányú fideszes győzelemre utalt, mindenesetre 2019 során a Fideszen kívül valamennyi helyi erő az esélytelenek nyugalmával készült a megmérettetésre. A kormánypárt üzenete ebben a helyzetben nem is lehetett más, mint, hogy nagyjából úgy folytatjuk, ahogy eddig (illetve néhány speciális választókörzeti problémára is igyekeztek reagálni), az ellenzék pedig megegyezett abban, hogy közös jelölteket indít (igaz még így sem nagy eséllyel ), valamint túlzottan egyedi üzenettel nem rukkoltak elő.  A tavaszi európai parlamenti választásokon más nagyvárosokhoz hasonlóan Győrben is a DK és a Momentum bizonyult a legerősebb ellenzéki erőnek, ami valószínűleg erős érv lehetett a DK-s Glázer Tímea polgármesterjelöltsége mellett. Ugyan ő nem mondható túl karakteres jelöltnek, ugyanakkor vélhetően senki sem gondolt arra, hogy egy igazán éles kampányban kell majd helytállnia, vélhetően az ellenzéki közgyűlési munkára gondolva lett ő a vezető figura. Szintén fontos változás volt, hogy az ellenzéknek sikerült bevonnia a közös listára Bárány Istvánt, a 4. körzet független képviselőjét, így legalább egy körzetben jó eséllyel indulhattak. Eközben a Civilek Győrért egy meglehetősen színvonalas zöld, alapvetően a fiatalokat célzó városfejlesztési programot rakott össze, az ő céljuk alapvetően az volt, hogy töredékszavazatok révén képviselőt juttassanak a közgyűlésbe, ahogy a valamivel később megjelenő Összefogás Győrért célja is. A délkeleti városrészekből kinövő szervezet  is inkább a nem tárgyalt problémák közgyűlésbe vitelét célozta.

Ebbe a közegbe robbant be október elején Borkai Zsolt szex- (és földvásárlási) botránya, ami nagyjából egy hét alatt mindent a feje tetejére állított és nem túlzás azt mondani, hogy minden szereplő előzetes várakozásait felborította.

Bár a kormánypárt épp hogy csak megnyerte a polgármesterválasztást, és vitt 15 választókörzetet a 16-ból, öröme nem lehetett felhőtlen: csak 6 választókerületben nyert abszolút többséggel, másik 9-ben egy ellenzéki-civil összefogás már verte volna jelöltjeiket. Bár a Fidesz meg tudta tartani nagyjából 20 ezres bázisát, egyelőre láthatóan ez a plafon számára Győrben, ugyanakkor komoly erők képesek megmozdulni és nem a Fideszre szavazni a városban. Nem örülhetett az ellenzék sem: nem elég, hogy a civilekkel való megegyezés hiánya miatt bukták mindkét választást, de négy jobbikos képviselőjelölt visszalépése a civilekhez terelte a szavazóikat, akik így meglepetésre 3 helyet kapva a közgyűlésben a választás igazi nyerteseinek mondhatóak. Hogy kontextusba helyezzük ezt a pár nap alatt bekövetkező földindulást, és végleg pontot tegyünk az "ország segglyuka" kérdésre, vizsgáljuk meg, hogy más magyar nagyvárosokban mekkora politikai átrendeződés zajlott le.

 Polgármesterjelöltekre leadott szavazatok megoszlása  (az ellenzéki helyett a "nem fideszes" valószínűleg jobb kifejezés lenne)

Látható, hogy a vizsgált nagyvárosok közül egyedül Győrben nem tudott mozgósitani a Fidesz, míg a nem a kormánypártra leadott szavazatok száma Hódmezővásárhely kivételével itt nőtt a legnagyobb (Budapestet messze meghaladó) mértékben. Az alföldi város kivételével szintén itt nőtt a legnagyobb mértékben a választói részvétel. Egy fontos részlet: Hódmezővásárhelyen egy alapvetően jobboldali környezetben indított az ellenzék egy jobboldali jelöltet, míg Győrben ugyanilyen közegben erősen baloldali jelölt indult. Tehát különösebb szemrehányás nem tehető a választópolgároknak: egy hét alatt mozgósítva kiemelkedő mértékben szavaztak az erkölcsileg bukottnak ítélt jelölt ellen, így az ellenzéki győzelem inkább a különleges politikai helyzet, és a nem fideszes szereplők megegyezésének hiányában maradt el. Persze a "nyugat kapuja" fogalom pont ekkora félreértés: Győrben ugyanúgy működnek a párttömbök törzsszavazói, mint az országban bárhol máshol.  Úgy látszik, hogy van az a helyzet, ahol az ideológia, a szekértáborlogika vagy esetleg a tájékozatlanság (vagy bármely egyéb, amúgy legitim indok) még ilyen helyzetben is gátolja az "átjárást", igaz az érvénytelen szavazatok kiugróan magas,  közel 5%-os aránya jelzi, hogy sokan azért találtak alternatív megoldást az erkölcsi és taktikai dilemmájukra.

Hogy a többi feltett kérdésünkre is választ kaphassunk, vizsgáljuk meg részletesen, hogy mi is történt az egyes szavazókörökben.

Részvételi arányok (%) 2019-ben

Ha a választópolgárok részvételét vizsgáljuk, a kirajzolódó kép nagyon hasonlít a 2014-eshez, azzal a különbséggel, hogy a számok jóval magasabbak - noha az aktív területek eloszlása nagyon hasonló, ugyanakkor három érdekesség is feltűnhet:

- Valamennyire feléledt a "perifériák" egy része, Győrszentiván, Sziget valamint Újváros egyes területei.

- Feltűnően kicsi maradt a szavazói hajlandóság Újváros Kossuth utcai részén, Gorkíjvárosban, illetve Adyváros szociálisan problémás szavazókörében (ezekben a szavazókörökben a legmagasabb a cigány lakosság aránya), illetve úgy általában a külterületi lakott helyek által dominált szavazókörökben, Utóbbi önmagában nem meglepő, az előbbiek viszont arra utalnak, hogy a botránynak az említett területeken nem volt komolyabb mozgósító hatása, könnyen elképzelhető, hogy ezekre a területekre nem igazán ért el a botrány híre (ezt néhány interjúvideó is megerősíteni látszik).

- Kiemelkedő aktivitás volt tapasztalható a korábban igen nagy arányban Borkaira szavazó területeken (pl. Szabadhegy, Bácsa, Gyirmót, Ménfőcsanak), ami kifejezetten érdekes fejlemény a végeredmény tekintetében.

Részvételi arányok különbsége 2019  és 2014 között (százalékpont)

A fenti megfigyeléseket ugyanakkor kicsit árnyalja az, ha a 2019-es részvételi arányokból kivonjuk a 2014-es arányszámot. Az eredményről nehéz "okosat" mondani, egyrészt itt is tapasztalható a már említett perifériák aktivizálódása, a külső kertvárosok viszonylag erőteljesebb szavazónövekménye, ugyanakkor az is, hogy Újváros külső részeinek sem kell "szégyenkezniük", ott is nőtt az aktivitás, egyedül a Kossuth utca környékét hagyták igazán hidegen az események. (Ennél csak az egyetem körüli - nagy idősek otthonával rendelkező - szavazókörben volt kisebb a növekedés, de ez korábban meglehetősen magas aktivitású volt, így a szavazók aránya továbbra is magas maradt.) De nézzük, mit is jelentett ez a polgármesterválasztás eredményére nézve.

Borkai Zsoltra szavazók aránya (%) 2019-ben

Bevallom nagyon féltem attól, hogy a Borkai Zsoltra szavazók arányát ábrázoló térkép valahogy így fog kinézni, ami részben a skálázás sajátossága is, épp a legérzékenyebb ponton. Ugyanis ha jobban megnézzük, az eredmények szórása nem túl nagy (33,1 és 59,1% közöttiek), ugyanakkor mivel a legtöbb szavazókörben 40% körüliek az értékek, élesen elkülönülnek a legjobb eredmények, melyeket Borkai Újvárosban, Gorkijvárosban illetve a már említett adyvárosi 43. szavazókörben ért el. Én viszont óvatos lennék azzal, hogy épp a szociálisan legérzékenyebb városrészekkel húzta be a polgármester a választást. Egyrészt ez alapján bármelyik átlagközeli szavazókörcsoportból kiemelhetnénk összesen 600 szőke vagy vörös hajú Borkai szavazót, mondván, miattuk nyert a polgármester. Másrészt mint láthattuk, éppen ezekben a körzetekben volt feltűnően alacsony a választói aktivitás - tulajdonképpen csak azt mondhatjuk, hogy ezekben a szavazókörökben nem érvényesült a botrány hatása, és leginkább a 2014-es szavazói preferenciák konzerválódtak, ami azért feltűnő, mert a többi szavazókörben igencsak megváltozott a helyzet. 

A polgármesterválasztást tekintve komolyan megbomlott a 2014-es eredményeknél azonosított észak-déli tengely, ráadásul Borkai legrosszabb eredményeit épp a korábban erős bázisának számító kertvárosi részekben érte el, különösen feltűnő a rossz szereplése a jelentős részben új építésű 22-es szavazókörben (Vízivárosban), de más megfiatalodó városrészekben sem szerepelt túl jól. Rossz hír ez a hasonló ügyekben utazóknak, de valószínűleg jó hír Győrnek és Magyarországnak.

De nem ártana ezt a képet egy kicsit jobban megvizsgálni, azzal, hogy megnézzük, hol vesztett igazán szavazókat a Fidesz és hol nyert az ellenzék és a civilek?

A Fidesz által elvesztett/megnyert szavazók száma 2014-hez képest (fő)

A kissé fura színezésű térképen látható, hogy Borkai leginkább a már ismertetett észak-déli tengelyen vesztett szavazókat (egy szavazókörben jellemzően 2-300 ember szavazott 2014-ben Borkaira, ezek tehát sokhelyütt nagyon érzékeny veszteségek). Feltűnő, hogy a már említett "aktivizálódó" perifériákon a Fidesz képes volt szavazókat nyerni. De hány embert tudott ezzel párhuzamosan a többi erő pluszban mozgósítani?

Az érvénytelenül szavazók aránya a polgármesterválasztáson 2019-ben (%)

Az ellenzék nyereségét rögtön csökkenti az a tény, hogy szokatlanul sokan szavaztak érvénytelenül - feltűnően sokan a már említett észak-déli tengelyen. Ők vélhetően nagyrészt olyan Fidesz szavazók, akik nem akartak az erkölcsileg bukottnak tartott jelöltre szavazni, de másra sem (és ettől függetlenül egyébként gyaníthatóan fideszes képviselőjelöltre szavaztak). Mindez intő jel lehet az ellenzék számára az időközi választáson: ezek a szavazók vélhetően a számukra elfogadható fideszes jelöltre fognak szavazni (ha elmennek).  A kiugró érték a 7. szavazókörben vélhetően annak köszönhető, hogy itt nagyon alacsony volt a más jelöltekre való átszavazási hajlandóság a Fidesz szavazótáborában. De vizsgáljuk meg röviden, mire volt képes a másik három erő:

Az ellenzéki jelöltre adott szavazatok aránya (%) 2019-ben 

A Glázer Tímeára adott szavazatok aránya hasonló képet mutat, mint 2014-ben az ellenzéki jelöltek összteljesítménye, két lényeges különbséggel: az eredmények lényegesen jobbak, illetve  néhány új terület is bekerült az ellenzék "birodalmába": Glázer nagyon jól szerepelt Győrszentivánon, illetve Kelet-Révfaluban, különösen a fiatalos 22-es választókörben. Ugyanakkor az újvárosi, gorkijvárosi és a gyirmóti szavazókhoz még nem igazán sikerült megtalálni az utat

A Civilek Győrért polgármesterjelöltjének eredményei (%) 2019

Nagyon érdekes összehasonlításra adnak lehetőséget Kovács László, a Civilek Győrért polgármesterjelöltjének eredményei. Az alakulat jelöltje inkább a kertvárosokban, külső városrészekben volt sikeres. Eredményeikkel kapcsolatban gyakran elhangzó vélemény, hogy a Jobbik szavazóit vették át, míg az egyesület véleménye az, hogy sikerült nyitniuk mások felé is. Hasonlítsuk össze a fenti térképet az alul látható, a Jobbik 2014-es polgármesterjelöltjének eredményeit mutató térképpel. Láthatóan elég nagy a hasonlóság, de vannak különbségek is: a Jobbik "vadászterületének" számító magasabb arányú cigány lakossággal jellemezhető városrészeket övező szigeti-újvárosi karéjban a cigányokkal külön nem igazán foglalkozó civilek rosszabb eredményt értek el, ugyanakkor láthatóan sikerült nyitniuk a fiatalosabb Kelet- Révfalu és Pinnyéd felé is, tehát mindkét álláspontban van igazság: ex-jobbikos bázison vélhetően más irányultságú szavazókat is szerezhettek.

A Jobbik polgármesterjelöltjének 2014-es eredménye (%)

Az Összefogás Győrért polgármesterjelöltjének eredményei (%) 2019-ben

Szintén érdekes lehet a másik civil szervezet jelöltjének eredménye. Az Összefogás Győrért nagyjából hasonló területeken ért el jobb (igaz pár százalékponttal alacsonyabb) eredményeket mint a másik civil szervezet, ugyanakkor két terület kiemelkedik: egyrészt a szervezet bázisát adó Jancsifalu, másrészt Kelet- és Észak-Révfalu, melyek lakosságú számára nem igazán volt komolyabb mondanivalójuk, lehetséges hogy itt a "se Borkaira, se Glázerre, se a volt jobbikosokra nem akarok szavazni" attitűd dominált.

De hol és hogy tudott végső soron mozgósítani a három nem fideszes erő? Ezt mutatja az alábbi térkép.

 Az ellenzék és a civilek pluszszavazói a polgármester-választáson 2014-hez képest (fő)

Nagyon érdekes kép bontakozik ki ez alapján: az ellenzék és a két civilszervezet képes volt mozgósítani a külvárosokat (ebben persze részben segített az is, hogy a 4. körzet korábban független jelöltje az ellenzék oldalán indult), sőt rengeteg szavazót szerzett néhány komoly fideszes bázison is (pl. Gyirmóton, Csanakon és Szabadhegyen), ugyanakkor Újvárosba nem sikerült betörniük, és lehetnek még nem-fideszes tartalékok a város központi részein is.

Összefoglalva: a polgármesterválasztás során egyrészt megroggyanni látszott a korábbi erősen Borkai-párti, aktívabban szavazó észak-déli "tengely", részben az érvénytelenül szavazók, részben pedig az ellenzék és a két civil szervezet előretörése miatt, emellett aktivizálódtak a perifériák ahonnan ugyan a Fidesz is nyert szavazókat, de inkább a másik három erő jobban profitált ebből (persze ebben szép számmal lehettek a botrány miatti protestszavazatok is.) Az ellenzék képes volt nyitni egyes kertvárosok felé, akárcsak a volt jobbikosok civil szervezete, bár az eredményeik alapján jelentős részben még mindig az egykori jobbikos bázist tudhatják magukénak. 

Azt is kijelenthetjük, hogy a város szociálisan nehéz helyzetű területein viszont konzerválódtak a 2014-es viszonyok, az alacsony választási részvétel és az erős Fidesz fölény - vélhetően ezt a részt nem érték el a botrányról szóló információk (vagy túlságosan egynemű interpretációkon keresztül tálalva szembesültek ezzel a lakosok). Az idősek otthonára vonatkozó pletyka adatainkkal igazolhatatlan, három esetben találkoztam gyanúsan magas értékkel, de rengeteg egyéb módosító tényező miatt ez kevés a kérdés eldöntéséhez. Szintén megállapítható, hogy néhány egyértelműen fiatalos korszerkezetű városrészben rosszabbul (30-35% körüli eredménnyel) szerepelt Borkai Zsolt, ugyanakkor az egyik viszonylag idősebb népességgel rendelkező nyugat-belvárosi szavazókörben volt a legmagasabb az érvénytelen szavazatok aránya, ami szintén erős protestüzenet. Vannak tehát tendenciák amelyeket az egyes politikai szereplőknek a jövőben figyelembe kell venniük, de Borkai győzelmének felelőseként egyetlen jól körülhatárolható társadalmi csoportot sem nevezhetünk meg - valójában csak azért nyerte meg a polgármesterválasztást, mert az ellenzék és a civilek nem egyeztek meg egymással visszalépésekről. Ez leginkább a képviselőválasztásnál mutatkozott meg, melynek eredményét a sajtó és a közvélemény sok esetben félreinterpretálta. Ilyen például, hogy azért győzött Borkai mert a jobbikos jelöltek visszaléptek. Mondjuk ők a képviselőválasztáson indultak, nem pedig a polgármesterin...

A képviselőválasztás eredménye várakozásainknak megfelelően kevésbé mutat drámai képet, de tény, hogy a kormánypárt itt is aggasztó jelekkel szembesülhetett. Ugyanakkor az említett képviselőjelöltek  visszalépése miatt  az ellenzék és a civilek eredményei térképekkel nehezebben interpretálhatóak. 

Alapvetően két kérdést érdemes tisztáznunk még az írás további részében: mennyire követték a Fideszes képviselők Borkai Zsolt lejtmenetét, illetve min múlott a választás eredménye? 

Foglaljuk össze röviden a helyzetet: a 16 választókerületből egyet az ellenzéki jelölt nyert (4.), 15-öt pedig a Fidesz-KDNP, de csak 6-ot (1., 2., 7.,9., 13. és a 16.) abszolút többséggel, néhány kerületben (pl. Glázer Tímea és Pollreisz Balázs körzeteiben) csak néhány szavazaton múlt az ellenzék győzelme. A négy jobbikos jelölt az 1., 2, 13, 14-es választókerületekben lépett vissza, tehát 3 abszolút többséggel fideszes körzet is érintett volt. Az egyik narratíva úgy hangzik, hogy a visszalépések miatt távolmaradó szavazók miatt tudott ennyire nyerni (vagy egyáltalán nyerni) a kormánypárt, és a jelölteket "bizonyára megvették", hogy a Fidesz nehéznek tűnő helyzetében is biztosítsa győzelmét. A dolog ott már sántít egy picit, hogy a négy körzetből 3 hagyományosan nagyon erősen kormánypárti körzet, illetve láthattuk hogy a polgármester-választáson a 2-es kivételével elég jól mozgósítottak a nem fideszes erők, tehát nem igazán beszélhetünk nagyarányú távolmaradásról. Illetve jó kérdés, hogy az esetleges "vesztegetők" miért csak 4 embert "vettek meg"? A "legendaképződésben" vélhetően kalkulációs hiba áll: Győrben hét töredékszavazat alapján kiosztott mandátum van, ha ehhez a 4-esen kívül az ellenzék még elhódított volna 4 újabb kerületet, azzal többsége lett volna a képviselői helyeket tekintve. A hiba ott van, hogy ebben az esetben a töredékszavazatok révén 1-2 mandátum a Fidesz-KDNP-t illette volna... Másrészt felmerülhet a kérdés, hogy  miért ott avatkozott be a kormánypárt, ahol amúgy is erős? Ennek csak katasztrofális Fidesz vereség esetén lett volna értelme, mentendő legalább négy körzetet. De ettől annyira azért nem kellett tartani. 

Vizsgáljuk meg, hogy szerepeltek a Fidesz képviselői polgármesterükhöz képest, illetve, hogy az ellenzéknek és a civileknek hogyan sikerült mozgósítania az említett négy választókerületben.

A FIDESZ-KDNP képviselőjelöltjeire adott szavazatok aránya (%) 2019-ben

Bár a képviselőkre adott szavazatok aránya nagyon hasonló képet mutat, mint a polgármesterre adott szavazatoké (Újváros-Gorkijváros és a Bán Aladár utcát is tartalmazó adyvárosi 43. szavazókör valamint a kertvárosok közül Ménfő és Gyirmót kiugró értékei), azért itt lényegesen magasabb értékekkel találkozhatunk: a Fidesz képviselőjelöltjei a lenti térkép alapján jellemzően 6-10 százalékponttal több szavazatot kaptak, mint polgármesterjelöltjük. Mivel az érvénytelen szavazatok ennél az értéknél gyakorlatilag (a nyugat-belvárosi 7-es szavazókör kivételével) minden körzetben számottevően kisebb arányt értek el, vélhetően volt némi átszavazás a polgármesterjelöltek ellen: azaz a fideszes képviselőjelöltekre szavazók egy része protestszavazatot adott le az ellenzéki vagy civil polgármesterjelöltekre - mindezt érdemes szem előtt tartani a hétvégi időközi választás eredményének becslésénél. Ugyanis ezek a szavazók lehetséges, hogy már az új fideszes polgármesterjelöltet választják.  Ugyanakkor a kormánypárti képviselők eredményessége egyértelműen csökkent, a város jelentős részén egy  - kedvező konstelláció esetén - verhető Fidesz képe bontakozik ki a polgármesterjelöltjük személyétől függetlenül - ami nagyon komoly változás 2014-hez képest. Azaz Borkai botránya komolyan ráégett pártjára is, ami meglehetősen izgalmassá teszi a hétvégi választást. (Hogy pontosan mi történt az egyes körzetekben azt a linkelt cikk elég jól bemutatja. A részletesen elemzett képet még színesítette a Mi Hazánk jelöltjeinek néhány kerületben való indulása, illetve a független jelöltek jó szereplése két déli választókerületben - ennek elemzésétől viszont eltekintenék: válaszainkat az eredményeik részletesebb vizsgálata sem módosítja.)

A Fidesz képviselőjelölti és polgármesterjelölti szavazataránya közötti különbség 2019-ben (százalékpontban)

Az alábbi térkép azt mutatja, hogy 2014-hez képest hány többletszavazót szereztek (vagy vesztettek) a kormánypárt képviselőjelöltjei. Láthatóan a város egy részében még így is sikerült bizonyos mennyiségű többletszavazóra szert tenniük, de feltűnőek a vízivárosi és szabadhegyi veszteségeik is.

A Fidesz képviselőjelöltjeire 2019-ben leadott szavazatok változása 2014-hez képest (szavazat)

Az ellenzék és a civil szervezetek képviselőjelöltjeire 2019-ben leadott szavazatok számának változása (szavazat)

Sokkal beszédesebb ugyanakkor az ellenzék és a civilek ugyanezen mutatószáma: a város legtöbb szavazókörében sokkal több szavazót szereztek, mint a kormánypárt, ezek közül is kiemelkednek egyes (némileg fiatalosabb korösszetételű) külvárosok: Kelet-Révfalu, Csanak, Szabadhegy egy része valamint Győrszentiván, de még a Kossuth utcai szavazókörben (11.) is növelték támogatóik számát. A térkép ugyanakkor egyértelműen cáfolja azt a vélekedést, hogy a négy visszalépő jobbikos képviselőjelöltön múlt volna a választás eredménye.  Ha ez a narratíva igaz lett volna és az ellenzéki pártok szavazói a jelöltek visszalépése miatt csak kisebb arányban mentek volna el szavazni, az érintett területek igencsak világosak lennének a térképünkön. Ezzel szemben a 13. és a 14-es választókerületben komoly szavazatszámnövekedésre tett szert a versenyben maradó két erő az ellenzék 2014-es teljesítményéhez képest, és az 1. választókerületben is viszonylag  komolyabb növekményre tettek szert, az elképzelés csak a 2-es kerületre illik valamennyire, de erről a körzetről megállapíthattuk, hogy itt a polgármesterválasztást sem igazán befolyásolta Borkai Zsolt botránya. Vagyis az ellenzék bázisa simán leszavazott a civil jelöltekre jelentős mennyiségű töredékszavazathoz juttatva szervezeteiket. Ez egyben azt is jelzi, hogy a választópolgárok változást kívánó része a felfokozott légkörben bármilyen nem fideszes jelöltre hajlandó volt szavazni  - kérdés, hogy ez a helyzet meddig áll majd vajon fenn?

De ha nem a jobbikosok miatt úszott el Borkai Zsolt leváltása és a nem fideszes többségű közgyűlés, akkor mi miatt? Röviden megfogalmazva amiatt, hogy az ellenzék egyik civil indulóval sem tudott megegyezni kölcsönösen előnyös visszalépésekről. Csak a kisebb Összefogás Győrérttel való megegyezés a polgármesteri szék megszerzését és plusz 2-3 közgyűlési helyet eredményezett volna, a jobb eredményt elérő civil szervezettel való megegyezés esetén pedig Győrnek ma sem a polgármestere nem lenne kormánypárti, sem a közgyűlése nem lenne fideszes többségű, és nem kerülne sor a vasárnapi voksolásra.

De miért nem sikerült a megegyezés? Az azonnali.hu riportjai és saját kérdezősködésem (Kovács Lászlót és Pollreisz Balázst kerestem meg) alapján nagyjából az a kép bontakozik ki, hogy a rendelkezésre álló nagyon rövid időben az alapvetően más helyzetre készülő tömörülések roppant nehezen tudták felmérni a valós erőviszonyokat, ami kevésbé komolyan vehető ajánlatokhoz, tapogatózásokhoz, igényekhez vezetett (már ha egyáltalán formális egyeztetésekre sor került). A két civil tömörülés egyértelmű és deklarált célja a Közgyűlésbe kerülés volt, amire inkább a Civilek Győrértnek volt reális esélye. Ugyanakkor a két szervezetnek az említett cél elérésén felül valószínűleg kevésbé volt fontos a polgármester megbuktatása (tulajdonképpen a cél a "tényezővé válás" volt, bármi is történjen), ráadásul vezetőik felismerhették hirtelen jött kulcspozíciójukat,  akár komoly árat is kérve az esetleges együttműködésért. A korábbról örökölt célok tehát az adott helyzetben nem segítették az esetleges együttműködést, sőt a jobbikos jelöltek visszalépése a két civil erő malmára hajtotta a vizet: A Civilek Győrért 2, az Összefogás Győrért 1 mandátumhoz jutott, az ellenzék pedig 4 mandátumhoz a töredékszavazatok útján, 1-hez pedig a megnyert 4-es kerület révén. A jobbikosok akciója tehát a civilek részére történő mandátumátcsoportosítás volt, nem pedig az önkormányzat irányítását eldöntő tett.

Ugyanakkor a képviselőválasztás eredménye komoly figyelmeztetés a kormánypárt számára is: a korábban biztos kézben tartott Győrben is komoly erők tudnak megmozdulni nem fideszes szervezetek, pártok mellett, szavazóik között pedig van némi átjárás, főleg kiélezett politikai szituációkban.

Nézzük meg sikerült-e válaszolni az előzetesen feltett kérdésekre:

1. A győri választópolgárokat igenis megmozgatta a Borkai-botrány, országos szinten is csaknem példátlan átrendeződés következett be a helyi politikai palettán, a fideszes szavazók protestszavazataiban sem volt hiány (sőt kis mértékben még nem fideszes jelöltre való átszavazás is történt), ráadásul korábban passzív városrészek szavazói is aktivizálódtak.  Ugyanakkor a kormánypárti szavazótábor magját az országos tendenciáknak megfelelően nem érte különösebb változás, de a Fidesz által bármely helyzetben mozgósítható szavazók száma 20 ezer körül látszik tetőzni. Győr tehát se nem az ország "segglyuka", se nem a "nyugat kapuja" - egy átalakuló társadalmú magyar nagyváros, ahol egy botránynak köszönhetően a lappangó változások az átlagosnál valamivel jobban megmutatkoztak. (Ajánlanám a téma más városokban való feldolgozását földrajzosoknak, egyéb társadalomtudósoknak.)

2 Dacára annak, hogy a nem fideszes jelöltekre több szavazat érkezett, a kormánypárt kettős győzelmet könyvelhetett el, de ez nem a jobbikos jelöltek visszalépése miatt történt meg, hanem  mert a három alternatív erős a különleges politikai helyzetben, korábbról hozott céljaiktól vezérelve nem tudott egymással megegyezni. (Tegyük hozzá: nem lett volna egyszerű feladat abban a minden felborító bő egy hétben.)

3. A Borkai Zsolt győzelmének "társadalmi" okait firtató pletykák, találgatások jórészt alaptalanok, viszont két érdekes megállapítást tehetünk: a magasabb arányú cigány népességgel rendelkező választóköröket gyakorlatilag csak kis mértékben befolyásolták a választást megelőző események: gyakorlatilag konzerválódott a 2014-es nagyon alacsony részvételű, magas kormánypárti szavazatarányú eredmény. De ezen szavazókörök "mozgósításáról" szó sem volt.

Szintén érdekes, az országos trendekbe illeszkedő fejlemény az új építésű városrészekben történt nagyarányú kormánypárti szavazatveszteség, amin a politikai szereplőknek nagyon el kellene gondolkodniuk. Az idősebb generációnak tulajdonított "politikai tájékozatlanságot" ugyanakkor nem érhettük tetten: az érvénytelen szavazatok legnagyobb arányát például egy idősödő, konzervatívnak tartott választókör mutatta fel, ami épp nem politikai tájékozatlanságra utal...

Befejezésként tegyünk egy bátortalan és kockázatos kísérletet a vasárnapi eredmény megtippelésére (vagy inkább csak "szakértésére"). Mivel csak polgármesterválasztásra kerül sor, az indulók közötti egyezségre nincs lehetőség, a kérdés hogy Dézsi Csaba András (FIDESZ-KDNP) vagy Pollreisz Balázs (Ellenzék) fog-e győzni. Utóbbi esetben valószínűsíthető hogy a közgyűlés egy a kormánypártnak inkább kedvezőnek látszó időpontban feloszlatja magát, és teljes erővel újraindul a küzdelem - de vélhetően megváltozott erőviszonyok közepette, aminek jó indikátora lehet a vasárnapi voksolás. 

A FIDESZ-KDNP számára biztató lehet az időközi választások általában alacsonyabb részvétele, illetve jellemzően jól mozgósítható szavazóik. Intő jel lehet ugyanakkor a képviselőjelöltjeik viszonylag rosszabb szereplése, ami a szavazótáboruk korlátosságát jelzi. (Illetve nagy kérdés, hogy nem okoz-e körükben kiábrándultságot a Borkai lemondása körüli trükközés?) Az ellenzéki jelölt számára a döntő kérdés az lesz, hogy sikerül-e ismét mozgósítani a külvárosokat, illetve sikerül-e áttörni az Újváros felé fennálló információs falat (kissé patetikusan megfogalmazva: bevonni a "kisebbséget" a "többség" ügyeibe és fordítva), illetve, hogy az így mozgósított szavazók valóban őt támogatják-e vagy a szavazatok ismét szétforgácsolódnak? Magas részvétel esetén vélhetően ismét szoros eredmény várható, a színvonalassá váló kampány pedig akár komoly mozgósító erővel is bírhat, ami az őszi példa alapján az ellenzéknek kedvez. Az is nagy kérdés lehet, hogy a jelenleg a közgyűlésben lévő erők kivel fognak együttműködni, ugyanis például a civileket nem kötelezi semmi egyik oldal felé sem, tehát bármilyen eredmény is születik vasárnap, alapvetően új erőviszonyok között fog folytatódni a győri politizálás (lásd pl. a Civilek Győrért január 21-i közleményét).

Kiegészítés 2020 február 16-án:

Január végén lezajlott az időközi polgármesterválasztás, meglepően magas részvételi aránnyal és Dézsi Csaba András (Fidesz - KDNP) egyértelmű győzelmével. Az eredeti blogbejegyzés egy-két megállapítása nem állta ki a próbát (pl. a kormánypárt nem nagyon tud 22 ezer szavazónál többre szert tenni - 24 ezer felett álltak meg), ugyanakkor az szépen bejött, hogy a perifériák mozgósítása nélkül nem volt esélye az ellenzéki jelöltnek, már a kora délutáni részvételi adatokból is látszott hogy a kormánypárt (akár) jelentős győzelme várható. Szintén helytállónak bizonyult a bejegyzés eredeti zárszava: alapvetően más erőviszonyok között folytatódik a győri helyi politizálás, amit elég szépen igazolt a választás előtti egy-két nap eseménysora (ami egyben magyarázatot is jelentett arra, miért szavaztak a kormánypárti jelöltre többen, mint vártuk.)

Már az októberi választást követően mindkét nagy blokk felismerte, hogy a győzelemre leginkább egy pártoktól legalább részleges függetlenséget felmutatni tudó, köztiszteletben álló polgár jelöltségével van esélyük az adott helyzetben, aki képes az októberben nem a kormánypártra és  nem a hagyományos ellenzékre leadott nagyszámú szavazatot bevonzani. Ilyen jelöltet végül egyik párt sem talált, de a Fidesz láthatóan jól választott: Dézsi az egykori szocialista polgármester alpolgármestere volt, Borkai alatt a háttérbe szorult, így nem égette meg a botrány. Valójában egy jóval korábbi, jóval kompromisszumképesebb kormánypártot szimbolizált, ráadásul komoly gyakorlattal rendelkezett az októberben kialakult, "hárompólusú" politikai szerkezetben való manőverezésben, ugyanis ilyen utoljára épp alpolgármestersége idején, 2000 körül volt Győrben. Nagyon jól illett a város inkább "nemzeti liberális" karakteréhez, melyről bővebben itt lehet olvasni. Ezen felül természetesen jóval több erőforrás és kommunikációs eszköz állt Dézsi mellett, mint ellenzéki vetélytársa oldalán.

A "győzteshez húzás" jelensége valamint a "harmadik pólus" megnyerési kísérletei már a választás előtt pár nappal éreztették hatásukat. Dézsi már korábban is hangoztatta Borkainál nagyobb kompomisszumkészségét, valamint azt a szándékát, hogy a korábbinál nyitottabbá teszi a "városházát", felkarolva néhány (főként a civilek és függetlenek által szorgalmazott) korábban az ágy alá söpört problémát. Január 21-én az októberben jó eredményt elérő (most nem induló) Civilek Győrért jelentette be Dézsi támogatását azon az alapon, hogy programjukban elég sok a közös pont (ez egyébként igaz volt, de inkább a győzteshez húzásként értelmezhető), pár nap múlva pedig Bárány István, a 4-es választókerület októberben ellenzéki színekben nyertes képviselőjelöltje jelentette be ugyanezt. Ez messzebbről nézve nehezen értelmezhető fejlemény volt, és helyben is indulatokat kavart, ugyanakkor a képviselő egy Magyarországon szokatlan eseményt követően hozta meg a döntését: lakossági fórumot hívott össze és leültette a három legtámogatottabb polgármesterjelöltet, hogy mondják szépen el, mit is szeretnének tenni a korábban igencsak elhanyagolt választókerülettel. A versenyből a kormánypárti jelölt került ki győztesen, és egy nappal a választás előtt, január 25-én reggel 5 órakor a 6-os helyi busz immáron az új Szitásdomb végállomásig közlekedett, megoldva egy  - általunk is ismertetett - régóta húzódó helyi közlekedési problémát. 

Ezt követően a  választás meglepően magas részvétellel és kormánypárti sikerrel zárult: láthatóan sikerült bevonni a Civilek Győrért szavazóinak egy részét, valamint a 4-es választókerület lakosait is és a korábban érvénytelenül szavazók is a fideszes jelölt mellett tették le voksukat, így kaphatott Dézsi több, mint 24 ezer szavazatot. Ez egyben azt is mutatja, hogy - bár a Civilek Győrért  alapvetően ex-jobbikos bázisa vélhetően nehezen (legfeljebb részben) mozdult volna az ellenzéki jelölt irányába 2019-ben - egy a civilekkel való megegyezés nagyon valószínű, hogy ellenzéki győzelmet hozott volna az első választáson.

Részvételi adatok 2020-ban (%)

A részvételi adatok tulajdonképpen a 2014-es részvételhez nagyon hasonló képet mutatnak, csak épp magasabb számokkal: A város nyugati és keleti "szélei" továbbra is passzívak, Győrszentiván és kisebb részben Gyárváros mozgósítása láthatóan nem sikerült az ellenzéknek, holott részben ezáltal tudtak ősszel jó eredményt elérni:

A kormánypárti polgármesterjelöltre adott szavazatok aránya 2020-ban (%)

A Dézsi Csaba András eredményét mutató térkép nagyon hasonlít Borkai Zsolt 2014-es eredményét mutató ábránkhoz, ugyanakkor az egyes városrészek/szavazókörök között már nagyobb különbségek fedezhetők fel, mint 6 éve: az akkor azonosított észak-déli aktívabb, inkább a Fideszre szavazó tengely már kevésbé egyértelmű. A  kormánypárti jelölt gyengébben szerepelt az ellenzéki jelölt hátországában (Gyárvárosban), Balla Jenő hátországában (Jancsifaluban), illetve a fiatalosabb városnegyedekben (pl. Délkelet-Révfaluban). Térképünkből és adatainkból az valószínűsíthető, hogy alapvetően bejött a fideszes jelölt szövetségkötésekre is építő magatartása: feltűnően sok szavazót nyert a 4-es választókerületben, valamint ott, ahol a Civilek Győrért bázisát alkotó Jobbik korábban erős volt. Ugyanakkor például a Civilek Győrért nem jobbikos kötődésű szavazói vélhetően nem követték nagy számban a szervezet manőverét, ősszel ugyanis elég sok követőre tettek szert Révfalu egy részében is, ugyanakkor ott Dézsi nem szerepelt olyan jól.

Összességében Győr az elmúlt fél évben kimozdult a meglehetősen fásult politikai légköréből, és némi elmozdulás volt tapasztalható a "programalapú" politizálás felé, új szereplők megerősödésével, akik végül a kormánypárti jelölt mellé álltak, de egy jóval korábbi, jóval "liberálisabb" kormánypártot idéző jelölt mögé, aki jobban passzol a város  alapvetően ideológiamentes politikai légköréhez.

Országos viszonylatban pedig sikerült modellezni, mi történik, ha egy botrány megrengeti a NER-t egy sziklaszilárdnak hitt helyen, és azt is, hogyan tudja ilyenkor kezelni a helyzetet a kormánypárt. Egyrészt látható, hogy a szavazók ilyen esetben igen nagy számban hajlandóak a kormánypárt (és részben az ellenzék) ellen szavazni, akár kisebb helyi erőket is felemelve, másrészt a kormánypárti szavazók egy részét is eltántoríthatja a botrány. A kormánypárt számára tanulságos lehet, hogy ilyen helyzetben bizony egy "másik Fideszhez" érdemes visszanyúlni, egy kompromisszumkészebb, valódi szövetségeket kötni tudó, nyitottabb párthoz. Az ellenzék számára pedig nagy tanulság, hogy jobboldali közegben (azaz most az ország java részén) bizony botrány kell ahhoz, hogy legyen esélyük nyerni, illetve a saját oldalukra kell állítani az "alternatív" erőket. Ehhez mindkét oldalnak ki kell jönnie kicsit az eddigi "komfortzónájából".

Felhasznált források:

http://m.onkormanyzat.gyor.hu/cikk/szavazokorok_terkepes_megjelenitese.html

https://azonnali.hu/cikk/20190816_10-10-az-eselye-hogy-en-leszek-a-gyori-polgarmester-a-dk-s-glazer-timea-az-azonnalinak

https://azonnali.hu/cikk/20191011_ime-a-civilek-akik-javara-a-gyori-jobbik-visszalepett