Feltehetően az eredetileg április 10-re tervezett, majd május 8-ra elhalasztott belizei referendum nem kerül be a hazai média vezető hírei közé, azonban a népszavazáson feltett kérdés érdekes történelmi és geopolitikai helyzetre világít rá. Guatemala közel két évszázada képtelen belenyugodni Belize, korábbi nevén Brit Honduras létezésébe, holott már néhány gyenge pillanatában elismerte a brit szuverenitást, ill. az új állam létezését. Napjainkban egy soha meg nem épült útra hivatkozva próbálják a hágai Nemzetközi Bíróság elé vinni a kérdést.
Guatemala (+Belize) kertméretű domborzati makettje (forrás)
Határviták a dzsungelben II. is lehetett volna ennek az írásnak a címe a Venezuela-Guyana határkérdés analógiájára, amelyet lezlidzsi kolléga írt nem is olyan régen. Számos párhuzamot lelhetünk fel a két helyzet között, hiszen Guatemala és Belize is a spanyol-brit birodalomtól "örökölte" jelenkori határvitáját és ugyanúgy egy jobbára lakatlan esőerdőben húzódik a vitás vonal. Miközben Venezuelának kisebb gondja is nagyobb a határviták rendezésénél Belize és Guatemala kézzelfogható közelségbe kerültek ahhoz, hogy vitájukat nemzetközi segítséggel rendezhessék. Amennyiben Belize is rábólint az egyezségre egy folyamatosan halogatott népszavazás keretén belül.
Guatemala és Belize domborzati térképe
Április 8-án a belizei Legfelsőbb Bíróság elnöke végzést nyújtott be a két nappal később esedékes szavazás elhalasztására. Éppen a referendum előtt kaptak észbe, hogy a népszavazást előkészítő 2008-as megállapodás Guatemalával alkotmányellenes, hiszen az ország területi egységét kérdőjelezi meg. A helyi kormánypárt az ellenzék halogató taktikájának tudta be az akciót, melynek következtében 2/3-os alkotmánymódosításra volt szükség. Végül május 8-án szavazhatnak Belize választásra jogosult állampolgárai arról, hogy az ország a hágai Nemzetközi Bíróság elé vigye-e a Guatemalával fennálló határvitájukat. Dean Barrow belizei miniszterelnök 2008 óta próbálja rendezni a kérdést a két ország között; az ő ötlete volt, hogy mindkét ország tartson párhuzamosan népszavazást. Eredetileg 2013. október 6-ra tűzték ki, de folyamatosan halasztódott mindkét országban. Végül feladva a párhuzamosság elvét, Guatemala 2018. április 15-én megrendezte a szavazást. A majdnem érdektelenségbe fulladó voksoláson a helyiek 95,88%-a támogatta, hogy a hágai Nemzetközi Bíróság oldja fel a határvitát. Alig 25%-os részvétel mellett. Bár maga a feltett kérdés sem egyszerű:
Egyetért-e azzal, hogy Guatemala Belize elleni bármilyen jogi követelését annak szárazföldi területeire ill. szigetvilágára és az ehhez tartozó tengeri területre vonatkozóan a végleges rendezés céljából a Nemzetközi Bíróság elé kell terjeszteni, hogy az meghatározza az érintett felek közti végleges határvonalat? Yes or No?
A halasztás hírére Jimmy Morales guatemalai elnök TV kamerák előtt diákoknak magyarázta el, hogyan kell helyesen lerajzolni az országot és annak tartományait. Arról nem szólnak a hírek, hogy a Belizét lefelejtő diák végül megbukott-e… Morales elnöknek a helyi szakértőkkel is vitája támadt; amikor figyelmeztették, hogy Guatemala csak Belize felére tart igényt, kijavította őket is, miszerint a területi igényt egész Belizére kell értelmezni. Nem csak Guatemala sürgeti a belizei referendumot, az Egyesült Államok és az európai országok sem tartották túl jó ötletnek a halasztást. Nem mintha egy lassan négyszáz éve tartó határvita kérdésében ez a négy hét sokat számítana.
A határvita kapcsán úgy tűnhet egyedül Belizének van komoly vesztenivalója; ha a Nemzetközi Bíróság Guatemala igényét jogosnak ítéli meg az ország déli részét elveszítik a Belize folyótól délre. Belize területe jelenleg 22966 négyzetkilométer. Hogy jobban el tudjuk helyezni; nagyobb mint Szlovénia, de kisebb mint (Észak-)Macedónia. Területéből mintegy 12 ezer négyzetkilométerre (~53%) tart igényt a szomszédos Guatemala, de ebbe például beletartozik a főváros, Belmopan is! Belize népessége mindössze 400 ezer fő, de ez a szám igen gyorsan gyarapszik. 1993-ban még csupán feleennyi belizei polgárt számoltak össze, még korábban, 1960-ban 90 ezer főt (1790-ben padig alig négy ezren éltek Belizében; többségében rabszolgák). Jelenleg a polgárok 43%-át fenyegeti az a veszély, hogy hamarosan guatemalai állampolgárokká válhatnak.
Belize és ami maradna belőle (forrás: wikipédia)
A Yucatán-félsziget keleti részén található Belize őslakói a maják voltak, akik a spanyolok megjelenése után váltakozó szerencsével háborúztak a hódítókkal. A trópusi őserdővel borított terület egyfelől rejtekhelyet nyújtott nekik, másrészt megakadályozta az állandó spanyol telepek létrejöttét. Ebbe a kvázi geopolitikai vákuumba érkeztek meg 1638-ban az angol és skót kalózok, akik felismerték, hogy a terület értékes fában (kékfa, mahagóni) gazdag. Belizeváros helyén alapították meg első telepüket, a legenda szerint egy Wallace nevű skót nevének torzulásából alakult ki az ország neve is. A brit-szigetekről érkező hajósok magukat "baymen"-nek nevezték a Hondurasi-öbölről. A fakitermelést rabszolgákkal végezték, ennek érdekében gyakran végigrabolták a közép-amerikai partvidéket, de előfordult, hogy maguk a maják látták el őket rabszolgákkal. A maja rabszolgákból jutott az észak-amerikai gyarmatokra is.
Ahogy a parti erdők kimerültek úgy terjeszkedtek az angolok egyre beljebb a dzsungelbe, ami folyamatos konfliktust okozott az őslakók mellett a spanyolokkal is, akik idegen testként tekintettek az angolokra. Spanyolország közel 200 éven keresztül sikertelenül próbálta elűzni Belizéből és a mai Nicaragua keleti partján fekvő Moszkító-partról a kalózok leszármazottait, de a diplomáciai és katonai törekvéseik mind kudarcba fulladtak. Belize baymen lakossága 1738-ban már helyi önkormányzattal rendelkezett, amit az tett lehetővé, hogy Anglia nem vállalta fel nyíltan a terület birtokbavételét. 1783-ban Versailles-ben Anglia megegyezett Spanyolországgal, hogy elismerik a telepesek jogát az értékes faanyag kitermelésére. Három évvel később Londonban ezt a megegyezést kibővítették; Nagy-Britannia elismeri a spanyol fennhatóságot, lebontják az erődítményeket, a lakosság pedig nem foglalkozhat földműveléssel, csak fakitermeléssel. Az egyezmény papíron jól mutatott, de a az önkormányzatukra büszke belizei "baymen"-ek nem tartották magukra érvényeknek a fejük felett meghozott döntést.
Belize az 1786-os szerződés után (forrás https://www.wdl.org/en/item/15663/view/1/1/)
Miközben Angliának nem engedelmeskedtek, a spanyolokat tengeri csatában páholták el 1798-ban, ami egyszer s mindenkorra elhárította a spanyol veszedelmet. Mivel az anyaország Napóleon miatt komoly gondba került az Óvilágban az amerikai gyarmatokon végigsöpört a függetlenség szele. 1810-ben Mexikó kinyilvánította függetlenségét, ezzel megkezdődött a spanyol gyarmatbirodalom szétesése Közép-Amerikában. Guatemala eredetileg az Új-Spanyolország alkirálysághoz tartozott, mint főkapitányság (Capitanía General de Guatemala). Területe magában foglalta szinte egész Közép-Amerikát, a mexikói Chiapas tartománytól egészen a mai Panama nyugati határáig. Spanyolország 1821-ben ismerte el a függetlenedő új államokat, de Guatemala és más közép-amerikai államok még hosszú háborúkat vívtak önmagukkal és egymással, így Belize hovatartozásának kérdése egyelőre nem került napirendre. A belizeiek éltek a hatalmi vákuum nyújtotta lehetőséggel és 1821-1830 között kiterjesztették uralmukat az északi Hondo folyótól a déli Sarstoon folyóig.
Belize a 18. század végén (forrás)
Az utódállamok, úgymint Mexikó és Guatemala fenntartották az igényüket Belizére a spanyol örökségre alapozva. Mexikó a Belize folyóig terjedő területi követelését 1893-ban ejtette és a jövőben csak abban az esetben újítaná ezt fel, ha Guatemalának sikerülne érvényesíteni a maga igényét. Guatemala és Nagy-Britannia 1859-ben megkötötte a Wyke-Aycinena egyezményt, amely a két ország viszonyában sok mindent rendezett, pl. megállapította a két terület határvonalát, később mégis minden probléma forrásává vált. Ekkoriban Nagy-Britannia számos engedményt tett a közép-amerikai államoknak, kivonultak a Nicaraguai Moszkító-partról, szigeteket adtak vissza Hondurasnak és igyekeztek Guatemalával is megegyezni.
A Nagy Kék Lyuk, Belize leghíresebb természeti képződménye (forrás)
Az 1859-es egyezményben Guatemala konzervatív kormánya elismerte Nagy-Britannia fennhatóságát Belizében, hat cikkelyben sikerült meghatározni a két állam határvonalát. Azonban az egyezmény tartalmazott egy hetedik cikkelyt is, amelyben mindkét állam ígéretet tett arra, hogy Guatemalavárost egy kocsiút megépítésével kössék össze a belizei Punta Gorda kikötőjével. Erre már csak azért is szükség volt, mert időközben Kolumbia vasutat épített Panamában a két óceán között elvonzva a térség kereskedelmének jó részét. Az építendő út révén Guatemala kijáratot szerzett volna a Karib-tengerre, míg a belizei kereskedők eljuttathatták volna áruikat a Csendes-óceánhoz. Az út soha nem épült meg, a guatemalai konzervatív kormány bukása után a hatalomra kerülő liberálisok pedig a meg nem épült útra hivatkozva érvénytelennek nyilvánították az egyezményt.
Mivel a két fél alapvetően eltérően ítéli meg az 1859-es egyezményt érdemes jobban megismerkedni a két állásponttal:
- Guatemala az 1859-es szerződést úgy értelmezi, hogy ők csak bizonyos feltétellel ismerték el a brit szuverenitást Belizében, ami nem teljesült. Ezért a szerződés is érvénytelen. Szoktak még hivatkozni a XVIII. századi spanyol-brit egyezményekre is, köztük az Anglia által soha el nem ismert tordesillasi szerződésre is.
- Belize szempontjából a szerződés egy határszerződés volt, mely mellesleg tartalmazott egyéb cikkelyeket, amelyek a britekre vonatkoztak, nem rájuk, hiszen az ország csak 1981-ben vált függetlené. Guatemala egy olyan területre tart igényt, amelyet de facto sohasem birtokolt és egyetlen nemzetközi szerződés sem állít mást.
A szerződés megkötése után 1862-ben Nagy-Britannia formálisan is kiterjesztette uralmát Belizére, a terület Brit Honduras néven brit koronagyarmattá szerveződött. A független Belize államfője a mai napig a brit uralkodó. 1931-ben Guatemala és Brit Honduras közös határmegállapító bizottsága határkövekkel rögzítette a határ vonalát, ennek ellenére a vita rendre fellángolt, leginkább olyankor, amikor Guatemala a belpolitikai nehézségeiről próbálta elterelni a figyelmet. Nagy-Britannia először 1937-ben vetette fel, hogy nemzetközi (népszövetségi) bíróság elé kellene vinni az ügyet és megnyugtatóan végképp lezárni a vitát, de Guatemala ezt mindvégig ellenezte. 1958-ra a helyzet közel került a fegyveres összecsapáshoz; szabadcsapatok kitűzték Belizében a guatemalai zászlót, de a brit csapatok elűzték a behatolókat.
1961-ban példátlan "támadás" érte Belizét, ezúttal nem nyugat, hanem a Karib-tenger felől. A "Hattie" nevű hurrikán porig rombolta a tengerparton fekvő gyarmati fővárost, Belizét. Ekkor úgy döntöttek, hogy az összes fő igazgatási funkciót biztonságosabb helyre menekítik a szárazföld belsejébe.
Belize romokban, a Hattie hurrikán után (forrás)
1965-ben elkezdődött a dzsungel kiirtása a Belize folyó déli partján, közel az ország földrajzi középpontjához. Hivatalosan 1970-ben vette a fővárosi funkciót át a két folyóról (Belize+Mopan) elnevezett Belmopan település. Mintegy ötven évvel később a fővárosnak még mindig alig van 17 ezer lakosa, amivel az amerikai kontinens legkisebb fővárosának számít (nem számítva a szigeteket). Mivel Belmopan a Belize folyótól délre helyezkedik el, beletartozik a Guatemala által igényelt területbe.
1964-ben Brit-Honduras önkormányzatot kapott, de a terület jövőjéről folytatott tárgyalások sem szakadtak meg. Egy amerikai mediátor terve (Webster-javaslat) alapján Brit-Honduras Guatemalán belül kapott volna önkormányzatot, de sokkal kevesebbet, mint Nagy-Britanniától, így a helyiek gondolkodás nélkül elvetették az ötletet. A '70-es években odáig fajult a helyzet, hogy brit repülőgép hordozó hajót irányítottak az 1973-ben át-(vagy inkább vissza-) nevezett Belizébe, fedélzetén 8 ezer katonával, hogy elrettentsék a határról a türelmetlen szomszéd katonaságát.
Amíg Brit-Honduras gyarmati sorban "tengődött" Guatemalának nagyobb esélye volt megszerezni a területet, meglovagolva a dekolonizációt támogató közvéleményt. Ezt felismerve a belizeiek 1975-ben nekiláttak, hogy előkészítsék az utat a függetlenséghez. A Brit Nemzetközösségen kívül tárgyalásokat folytattak az el nem kötelezett államok vezetőivel és az ENSZ-t is győzködték. A latin-amerikai országok, akik egészen eddig teljes mellszélességgel támogatták Guatemalát a függetlenség hírére kezdték megváltoztatni a véleményüket. Elsőként Kuba ismerte el Brit-Honduras jogát a függetlenségre, néhány évvel később Panama és Nicaragua is csatlakozott, majd Guatemala teljesen elszigetelődött. 1981. szeptember 21-én Belize úgy vált függetlenné, hogy a határkérdést még mindig nem oldották meg.
A függetlenség elismerése után sem szűntek meg a határvillongások, ezért a brit hadsereg nem vonult ki Belizéből egészen 1994-ig (brit "tanácsadók" egészen 2011-ig maradtak). Guatemala egy gyenge pillanatában, 1991-ben elismerte Belizét, sőt diplomáciai kapcsolat is létesült a két ország között. Az idillinek mondható állapot 8 éven keresztül maradt fenn; 1999-ben Guatemala ismét bejelentette igényét nyugati szomszédja déli felére. Ez az igény néhány forrás szerint a Sibun folyó déli partjáig terjed ki, ami félreértésre adhat okot, hiszen a Sibun a Belize déli részén fekvő középhegységben ered, nem érinti a guatemalai határt, ráadásul észak felé folyik, mielőtt nyugatnak fordulna a Karib-tenger felé. Ez a terület nem is tenné ki Belize felét, Az összes többi térkép a Belize és a Mopan folyót jelöli meg határként, utóbbi Guatemalából folyik át Belizébe, nyugatról kelet felé.
Erdőrezervátum Belizében (forrás)
2008-ra Belize megelégelte a sorozatos guatemalai határsértéseket és elővették a korábbi brit ötletet, hogy bízzák a kérdést a hágai Nemzetközi Bíróságra. A népszavazás azóta húzódik, de ha minden jól megy a belizeiek is rábólintanak május 8-án. De mégis miért bólintanának rá arra, hogy egy külföldi szervezet kezébe adják a saját országuk sorsát? A fő indok az, hogy a belizeiek egyszerűen nem hiszik el, hogy a bíróság megcsonkíthat egy független államot. Annak ellenére, hogy látszólag csak nekik van vesztenivalójuk. Másrészt szeretnének véget vetni egy bizonytalan helyzetnek, és a sorozatos fegyveres és fegyvertelen határsértéseknek. Ezt a bizonytalan helyzetet csak az "igenek" győzelme szüntetheti meg; ha a "nemek" kerülnek többségbe, a guatemalai válasz kiszámíthatatlan lesz.
Erdőirtások Guatemala-Belize határvidékén, 1975-2007 között (forrás)
Belizei szempontból van még egy sürgető tényező, ami a határkérdés mielőbbi rendezését igényli. Az utóbbi évtizedekben guatemalai oldalon gyakorlatilag teljesen kiirtották a Yucatán-félsziget esőerdeit. A megkopasztott táj első ránézésre véget ér a határnál és a belizei oldalon üde zöld növénytakarót és erdőrezervátumokat látunk a műholdképeken. Ha ráközelítünk a határvidékre, látni, hogy ez nem így van. Nyugatról beszivárgó "ellenséges" fatolvajok, állattartók, illegális földművelők folyamatosan pusztítják a belizei erdőket; "munkásságukat" pedig gerjeszti az állami propaganda, miszerint az úgyis guatemalai terület, menjenek oda nyugodtan ga(rá)zdálkodni. Erdőirtás jelentkezik ugyan belizei részről is, de nyilván teljesen más megítélés alá kerül az az ország, amely a saját erdeit termeli ki…
Ez a kérdés, válasszatok! (forrás)
Már volt szó róla, hogy a Nemzetközi Bíróság elé került határkérdésben csak Belizének van vesztenivalója. Ez nem teljesen igaz; Guatemala is megérezné, ha esetleg elutasítanák a keresetét. Kialakulhat egy belpolitikai válság, sőt előfordulhat az is, hogy Guatemala nem fogadja el a bíróság döntését és fegyveres megoldást választ. De egyelőre az a legvalószínűtlenebb szcenárió, hogy Belize felét egyszerűen odaadják egy olyan országnak, amely a területet de facto sohasem birtokolta.
Ajánlott és felhasznált irodalom:
- https://www.breakingbelizenews.com/2018/04/17/the-guatemalan-claim-and-the-icj/
- https://en.wikipedia.org/wiki/Belizean%E2%80%93Guatemalan_territorial_dispute
- https://www.globalsecurity.org/military/world/war/belize-guatemala.htm
- http://belizereferendum.gov.bz/
- https://amandala.com.bz/news/this-government-determined-referendum-pm-barrow/
- https://journals.sagepub.com/doi/full/10.1177/194008290900200104
- https://ambergriscaye.com/forum/ubbthreads.php/topics/444318/Study_shows_steady_deforestati.html