A földtörténet számos brutálisan régi "leggel" kápráztat el minket: beszélhetünk a legrégibb kőzetről, ásványról, legrégibb életnyomról, vagy legrégebbi kéregdarabról. Kérdés, hogy beszélhetünk-e hasonlóan öreg vízfolyásokról, folyókról, melyek őrzik egy ősi vízhálózat nyomait?

Ősinek tűnő tájba bevágódott folyó - a Colorado a Grand Canyonban - mivel a Colorado-fennsík "csak" 50-30 millió évvel ezelőtt kezdett kiemelkedni, nem tartozik a legöregebb folyók közé - (forrás) 

A válasz elsőre igen lenne, ugyanakkor egyáltalán nem mindegy, hogy is tesszük fel a kérdést, azaz mi alapján is minősítünk valamit "ősi" vízfolyásnak. Azt a folyót amely a leghosszabb ideig folyt ugyanott? Az "ugyanott" a lemeztektonikai mozgások miatt millió éves időtávon gyakorlatilag értelmezhetetlen, hisz a kőzetlemezek elmozdulnak, és ahogy egy korábbi írásunkban már kiveséztük, a mai Észak-Amerika helyén 150-200 millió éve valami egészen más volt. Ez tehát zsákutca, azonban ha már a mozgó kőzetlemezeken belül vizsgálódunk, közelebb kerülünk a megoldáshoz. Mondhatnánk, hogy egy adott terület vizeit hosszútávon, egy völgyben a világtengerekbe vezető folyók közül kell választanunk? De mi van, ha közben megváltozott a világtengerek elhelyezkedése, azaz a folyó 200 millió éve még nem is az akkor még nem létező Atlanti-óceánba folyt? Mi van, ha a kéregmozgások miatt (akár többször is) megváltozott folyásiránya? Tulajdonképpen semmi, a folyóvölgy ettől még folyóvölgy, úgyhogy vizsgálódásunk alapja a következő lesz: melyik folyó mélyíti völgyét leghosszabb ideje egy adott geológiai formációba? Az előbb leírtak egyben meg is adnak pár szempontot ahhoz, hogy merre is érdemes keresgélnünk:

1. A legtöbb folyóvölgy az azt magába foglaló domborzatformánál (praktikusan hegységnél) nem idősebb, kivéve, ha teljesen átvágja azt.

2. Ebből következően nem a fiatal lánchegységekben kell a legrégibb völgyeket keresgélnünk, itt túl sok drasztikus változás történt, a "közelmúltban", azaz nagyjából az utolsó 70 millió évben. 

3 Szintén nem esélyesek az erőteljes eljegesedéssel érintett területek, igaz a jégtakaró egyes helyeken (jellemzően hegyvidéki területeken) hozzájárulhatott korábbi folyóvölgyek "kimélyítéséhez".

4. A rengeteg felszínalaktani változás miatt a legidősebb folyóvölgyek nagy valószínűséggel viszonylag rövidebb folyókhoz tartoznak.

A fentiek alapján tehát viszonylag rövid folyószakaszokat kell keresgélnünk ősmasszívumok vagy röghegységek területén, lehetőleg az 50 szélességi körnél kisebb földrajzi szélességeken. 

Következzenek "nyerteseink", azzal a megkötéssel, hogy egyrészt völgyeik becsült kora eléggé hozzávetőleges (50-60 millió éves pontosságú), másrészt mindegyikre ráütendő a "jelenlegi tudásunk szerint" címke is. (Tehát a pontos megfogalmazás így szólna: a felsoroltak valószínűleg Földünk legidősebb folyói között vannak.) Ez alapján a legöregebb folyó az ausztrál Finke, korát 350-400 milliósra teszik, második helyezettnek a 320-340 millió éves Meuse futott be, míg a 3. helyen - nem véletlenül - hármas holtverseny alakult ki az Appalache hegység három folyója, a New, a Susquehanna és a French Broad révén, mintegy 260-340 millió évvel ezelőtti kialakulással. (Lehetséges, hogy a 4. helyezett Rajna még beelőzi az észak-amerikai aggastyánokat, egyes források szerint idősebb lehet a völgyének nagy részét létrehozó hegységeknél, mivel átvághatta azokat. Más források szerint a Susquehanna egyes szakaszai akár 500 millió évesek is lehetnek, ezzel ő lenne győztesünk - igaz ezt az eredményt egy elég tág határok között mozgó becslés adta..) Azt is hozzá kell tennünk, hogy jellemzően nem az egész folyóvölgy ilyen idős korú, az erózióbázis (azaz a tó vagy tenger amibe a folyó ömlik) szintjének változása miatt csak viszonylag rövidebb szakaszaikról beszélhetünk "vénséges vénként".

Az épp bővízű Finke folyó - (forrás) 

Elnézve a fent említett korokat, feltűnhet, hogy a legidősebb folyóvölgyek gyanúsan 3-400 millió év körüliek, ebből a korból pedig homályosuló emlékű középiskolai földrajzórákról beugorhat az úgynevezett "kaledóniai" és "variszkuszi" hegységképződések. A rossz emlékű biflázások nyomán még az is derenghet, melyik hegységek is voltak ezekben érintettek. Igen, többek között az Appalache, az Ardennek és a Nagy-vízválasztó-hegység. De miért pont ennek a földtörténeti eseménynek a nyomán beszélhetünk ősi-folyóvölgyekről? Máshogy feltéve a kérdést: miért nincs idősebb? 

A Finke folyó hegységet átvágó, meanderező völgye - Forrás: Google Maps

A rövid válasz úgy hangzik, hogy lehet, hogy van, csak nem tudunk róla. A hosszabb meg úgy kezdődik, hogy ennek a következő okokból nagyon kicsi az esélye:

- Egyrészt a kor nem csak emlékeinket ritkítja és szépíti, de a folyóvölgyeket  is eltünteti, elsősorban az azokat tartalmazó hegységek pusztulása révén, így a kor növekedésével arányosan egyre kisebb az esélye, hogy eredeti felszínformával, vagy maradványával találkozzunk. (Az alföldi területeken a feltöltődés miatt pedig hosszútávon nagymértékben megváltozik a folyók futása, így ott nehéz lenne ilyen nyomokat találni.)

- Ezt az arányosságot azonban több tényező is felboríthatja: egyrészt az eljegesedések már említett felszínformáló (legyaluló) hatása. Mivel a mintegy 2,5 millió éve kezdődött és ma is tartó eljegesedést megelőzően  mintegy 360-240 millió éve került sor hasonló (egyébként a mai Dél-Amerikát, Afrikát, Indiát, Ausztráliát és az Antarktiszt) érintő eseményre, Földünk jelentős részén elég jól behatárolt a finomabb felszínformák maximális kora. Szintén hozzájárulhat ehhez a szuperkontinensek megléte is: a szárazföldi kőzetlemezek ütközése, egységes "kontinenssé" forrása majd szétválása olyan kiterjedt és masszív felszínformálással jár, amit kevés folyóvölgy él túl. (Arról nem is beszélve, hogy a szuperkontinensek nagy kiterjedésű szárazföldbelseji területei jellemzően sivatagosak, ami nem igazán kedvez a kiterjedt vízrendszerek létrejöttének, pusztulásának viszont annál inkább.) Az utolsó szuperkontinens, a Pangea mintegy 350-150 millió évvel ezelőtt létezett, létrejöttéhez kötődik az említett variszkuszi és kaledóniai hegységképződés, mai lánchegységeink pedig javarészt a szétválását kísérő lemezmozgások termékei.

- Az előbb említett tény igen fontos: ugyan a kaledóniai és variszkuszi hegységképződés egykor szintén magas hegyvidékei idővel ugyan alacsonnyá koptak, de az újabb — a szuperkontinens szétválásával járó — kéregmozgások ismét kiemelték magjaikat, mindez pedig a folyó mélyre vágódó völgyének és ezáltal hosszú életének kulcsa. Tehát a folyórendszerek kialakulásának legfontosabb tényezője a lemeztektonika.

A New River völgyének hídja (Fayetteville, West Virginia) - (forrás) 

Most már egyértelmű, miért valószínűtlen, hogy sokkal idősebb folyóvölgyre bukkanjunk, ugyanakkor azt még nem tisztáztuk, miről is ismerik meg ezeket a kutatók: leginkább a rendkívül nagy, visszahajló kanyarokat tartalmazó (gyakorlatilag meanderező) szurdokaikról. A folyók ugyanis nem a hegyvidékeken meandereznek, hanem torkolatukhoz viszonylag közel, tipikusan alföldi területen. De képzeljük el, hogy "hirtelen" elkezd emelkedni a térszín, megnövekszik a folyó esése, már nem teríti el szelíden hordalékát, hanem elkezd bevágódni Ekkor ez a bevágódás a korábbi kanyarulatok nyomán fog történni, konzerválva azokat. Képzeljük el, hogy két kontinens ütközésénél mi történik: a bezáruló óceán partközeli területein meanderező folyók egy idő után a hegységképződés kellős közepére kerülnek, de a viszonylag lassú emelkedés miatt van idő a meanderek bevágódására, igaz a folyásirány eközben simán meg is változhat. Szintén a lassú (és az említett röghegységek esetén többszöri) emelkedés miatt  előfordulhat, hogy folyónk átvágja a szóban forgó hegységet. Ha tehát ilyennel találkozunk, és a földtörténeti múlt rekonstrukciójából világos, hogy az elmúlt 300-350 millió évben ott hegység emelkedett, világos, hogy a meanderek ezt megelőzően alakultak ki, tehát itt az ősi vízrendszer egy darabjával van dolgunk. (Persze annak megállapítása, hogy az említett időszakban folyamatosan hegységgel volt dolgunk azért nem annyira egyszerű.)

A Meuse bevágódott kanyarulata - (forrás) 

Jogosan merülhet fel a kérdés: mi van, ha nem meanderezett a folyó? Akkor jóval nehezebb felismerni mivel is van dolgunk. Erre jó példa "rekorderünk" a Finke, mely több szempontból kakukktojás. Egyrészt a lefolyástalan Eyre-tóba ömlik (már amikor van benne elég víz), másrészt ebben az esetben elmaradt a bázishegység nagyobb mérvű ismételt kiemelkedése: Ausztrália belső része viszonylag nyugalomban volt az utolsó 300 millió évben. Itt tulajdonképpen nem is "ütközéses hegységképződésről" volt szó, hanem az ennek nyomán felgyülemlett feszültségek okozták a kontinensbelseji kiemelkedést. Tehát, itt kb. 300-400 millió éve történt meg az a mérsékelt emelkedés, ami az Appalache és az Ardennek esetében az újabb földtörténeti korokban - ezért is ez az egyik legöregebb folyó.

Az Eyre tó vízgyűjtője - a jobb oldalon található Finke középső szakaszát tartják a legősíbb aktív folyóvölgynek, de vélhetően az egész vízrendszer igen idős - (forrás)

A környezet viszonylagos nyugalma miatt erős a gyanú, hogy némelyik környékbeli vízfolyás is igen ősi lehet, de a Finke vágott magának szép meanderező szurdokot, így erről tudjuk biztosan, hogy egy ősi táj lenyomatát őrzi...

Felhasznált források:

• https://web.archive.org/web/20130708193907/http://www.geology.byu.edu/wp-content/uploads/2011/11/Volume-48-2006.pdf
• https://www.nywea.org/clearwaters/09-1-spring/04-Historical.pdf
• https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_rivers_by_age
• https://nt.gov.au/leisure/parks-reserves/find-a-park-to-visit/finke-gorge-national-park
• http://www.theaustralian.com.au/life/weekend-australian-magazine/the-oldest-river/news-story/19dbcf983ea3e1394b8500368489ee57