Most olvasom a hírt a Magyar Földrajzi Társaság honlapján, hogy a szakiskolák döntő többségében idén szeptembertől megszűnhet a földrajz oktatás. Mivel a Pangea blog alapvetően földrajzos, és remélhetőleg némi hatással van a hazai földrajzos ismeretterjesztésre, nem mehetünk el szó nélkül a Közoktatási Kerekasztal döntése mellett. Ráadásul éppen a Föld Napján.
A Magyar Földrajzi Társaság közleménye és az általuk kezdeményezett petíció alapvetően összefoglalja a pillanatnyi helyzetet:
Megkérdőjelezhetetlen tény, hogy az általános műveltség fogalmába a földrajzi alapműveltség is beletartozik. Napjainkban a földrajz már nem pusztán a földrajzi névanyag és a legalapvetőbb természeti, gazdasági és társadalmi ok-okozati összefüggések közvetítője, hanem a globális és lokális környezeti problémák és azok lehetséges megoldásait bemutató közismereti tantárgy. Ahhoz, hogy a jövő nemzedéke megérthesse a körülötte zajló természeti, társadalmi folyamatokat, ismerje a környezeti problémák okait és következményeit, ahhoz hogy az utánunk jövő generációk számára ne csak üres frázis legyen a fenntartható fejlődés fogalma, földrajzi ismeretekre és gondolkodásra van szükség. Ezeket az ismereteket kizárólag a földrajz tantárgy képes komplex módon közvetíteni a középiskolás korosztály számára.
Az utóbbi évtizedekben drámaian romlott a földrajz tantárgy helyzete a közoktatásban. Ma már földrajzból nem lehet előre hozott érettségi vizsgát tenni. Komoly presztízsveszteség a tantárgy számára az is hogy a földrajz érettségi eredménye nem számítható be a gazdaságtudományi karok felvételijénél, holott alapvető társadalmi, gazdasági, és pénzügyi ismereteket tanulnak a középiskolások a 10. osztályban!
A legutóbbi tervek szerint a földrajzot gyakorlatilag megszüntetnék a szakgimnáziumokká váló szakközépiskolákban. A Közoktatási Kerekasztal 2016. március 22-i ülésén elhangzottak szerint (az 51/2012. (XII. 21.) EMMI rendelet módosítása során) a földrajz tantárgy szinte teljesen eltűnne a szakközépiskolai (szakgimnáziumi) kerettantervből, a földrajz (más természettudományos tárgyakkal együtt) kikerül a szakközépiskolákban (szakgimnáziumokban) kötelezően oktatott tantárgyak köréből! Az összes természettudományos tantárgyat hátrányosan érintő tervezet szerint csak bizonyos szakgimnáziumokban kell majd földrajzot, kémiát, fizikát, biológiát tanulniuk a középiskolásoknak. A természettudományok közül azonban a földrajz veszíti a legtöbbet, hiszen a tervek szerint csupán a turisztikai, földmérési, és bányászati orientációjú szakközépiskolákban csengetnek be majd földrajz órára ez év szeptember 1-jén.
Ha ez a terv megvalósul, akkor szó szerint eltűnik a földrajz a mintegy 900 szakközépiskola kb. 95%-ából. Ez beláthatatlan következményekkel jár a középiskolás tanulóifjúság számára. A Földünk és Környezetünk műveltségi területhez tartozó természeti, társadalmi és gazdasági ismeretek hiányábana jövő generációit megfosztjuk a szakmai alapokon nyugvó környezettudatos gondolkodás képességétől, a legalapvetőbb társadalmi, gazdasági folyamatok ismeretétől, a minket körülvevő világ értő és kritikus szemlélésének lehetőségétől.
A tervezett változások a természettudományos, azon belül földrajzi, földtudományi felsőoktatást is érzékenyen érintik. Ezáltal szinte teljesen megszűnne az esélye annak, hogy a szakközépiskolás tanulók földrajzi, földtudományi alapszakokon tanulhassanak tovább, vagy környezetvédelmi, terület és településfejlesztési, természetvédelmi pályákon (geográfus, geológus, környezetmérnök, tájépítészmérnök, területfejlesztő szakember, természetvédelmi mérnök, földrajztanár stb.) képzelhessék el a jövőjüket.
E terv megvalósulása tragikus, akár sorsukat, életpályájukat derékba törő következményekkel járna a jelenlegi szakközépiskolákban földrajztanár kollégák számára is. Az eddig valamennyi szakközépiskolában kötelező földrajz óraszámok (heti 2 földrajz óra 9. osztályban, illetve heti 1 földrajz óra 10. osztályban) híján földrajz szakos tanárok százai kerülhetnek az utcára.
Ahhoz, hogy mindez ne történhessen meg, ahhoz, hogy a földrajz tantárgyat továbbra is lehessen tanítani az összes szakközépiskolákban, a földrajzos társadalom, és az ügyünkkel szimpatizáló közvélemény összefogására van szükség.
Ehhez nem is tudnék mást hozzátenni, minthogy tessék aláírni a petíciót.
Jómagam viszont nem azért töltöttem el 12 évet a felsőoktatásban földrajz tanár, geográfus, eleinte félig geológus, majd hidrológus hallgatóként, mert olyan remek volt az általános iskolai, majd pedig a mindössze 2 év középiskolai oktatás, hanem annak ellenére. Ha ezen múlt volna, valószínűleg biológus lennék és Magyarország szegényebb lenne két földrajzos bloggal. :)
Vitaposzt nem is lehetne provokatív kérdésfelvetés nélkül.
Van-e egyáltalán szükség földrajzoktatásra?
Mi értelme van érettségin arról faggatni a diákot, hogy mit termesztenek Amerikában a prérin. Hol fogja ezt használni? Mi szüksége van például egy ácsnak arra, hogy tudja mi Burkina Faso fővárosa? (Amúgy: Ouagadougou) Kézenfekvő a válasz: neki arra van szüksége, hogy be tudja pötyögni a GPS-be Béla bácsi címét, akinél majd tetőt épít. Ezt mondjuk egy idősebb kollégától is megtanulja negyed óra alatt. De mi a helyzet mondjuk egy keramikus, kőfaragó vagy kőműves szakmával. Neki már lehet, hogy nem ártana ismerni az anyagot, annak tulajdonságait, szerkezetét, kialakulási körülményeit, ami a keze közé kerül.
A földrajz (legalábbis a természetföldrajz) tipikusan arisztotelészi tudomány. Olyan értelemben, hogy nem való tanterembe, sokkal inkább ki a természetbe, ahogy Arisztotelész is sétálgatott a makedón ligetekben az ifjú Nagy Sándorral. Főleg úgy, hogy okostelefonon viszik magukkal a világ összes lexikális tudását, fogalmakat, térképet, szakirodalmat, feladatot.
Nagyon nem mindegy, hogy a diák a tanterem szertárában, vagy 300 méterrel a föld alatt egy szűk, sötét, hideg járatban karbidlámpa fényénél találkozik először a cseppkővel. Hogy egy ócska dobozból szedi ki a kőzetet, vagy a saját kalapácsával mondjuk a nagyvisnyói vasúti feltárásból, amelyben esetleg jó eséllyel talál még egy 300+ millió éves őskövületet is. Hogy a teljes vertikumról nem otthon gondolkodik, hogy mi a fene lehet, hanem bejárja az egészet Dunaújvárosban, szürreális sci-fi szkafanderbe öltözve bámulva ahogy dől a folyékony fém a nagyolvasztóból. Nem bemagolja, hogy a Mátra hány méter magas, hanem felmegy a tetejére télen és már azt is tudja, hogy mit jelent az amikor az inverzió miatt süt a felhők felett a nap. Vagy végignézi Paksnál az elmúlt 45000 év földtörténetét egyetlen löszfalban, paleotalajokkal, eltemetett csigákkal együtt. Bár akkor sincs gond, ha a diák olyan földrajz tankönyvekből tanulhat, mint páldául a világ legszebb földrajzkönyve.
Érdekes és egyre inkább sürgető kérdés, hogy ma, amikor a lexikális tudás elvben már csaknem mindenki számára rendelkezésre áll az Internet révén, nem lenne-e jobb az általános- és középiskolai földrajzoktatást egy interaktívabb, a gyereket inkább a gép előtt vagy a terepen kutattató, inkább szemléletformaló, az információk között szelektálni megtanító irányba? Különösen, hogy a kamu híreket megosztó, az alapvető tudásanyagot meghamisító, eltorzító portálok fénykorát éljük és egyáltalán nem mindegy, mit is fogadunk el hiteles forrásnak... Mindez ráadásul a mai, gyors változásokkal jellemezhető, egyben gyors alkalmazkodást követelő világunkra való felkészülést is jobban szolgálná.
Nagyon meg lehet utálni a földrajzot akár egy hitvány tanár miatt is, nem véletlenül érettségiztek nálunk középiskolában összesen hárman a három évfolyamból. De nem lehet mindent az iskolára fogni. Ha az iskolában a nagymellű kosárlabdás lányok kapnak csak földrajzból ötöst, a családi kirándulások, vagy az otthon felhalmozott szakirodalom és atlaszok menedéket jelenthetnek mindez elől, ahol valahogy ki lehet bírni az egyetemig. Szívesen vesszük, ha olvasóink megosztják velünk ki milyen okból szereti, vagy éppen utálja a földrajzot, ilyen fórum még úgysem volt a blogon.
Az Amerikai Álom a földrajzoktatásban
Sajnos a közoktatási kerekasztalnál ülők nem veszik figyelembe, hogy a földrajz pillanatnyilag általános műveltségi tárgy. Vagy esetleg azt veszik figyelembe, hogy régebben a földrajz igencsak elitista tudomány volt? Elég elolvasnunk a Pangea blog mottóját (jobbra fenn). Hiszen nem lehet mindenki egy Humboldt, vagy gróf Teleki Sámuel. De tanulhat róla, hátha esetleg mégiscsak úgy dönt, hogy az lesz.
Nem mehetünk el szó nélkül a mellett sem, hogy az egyetemről bármilyen földrajzos diplomával kikerülők milyen arányban tudnak elhelyezkedni tudásukkal szakmájukban tanárként, térinformatikusként, földmérőként, geológusként, térképészként, település- és területfejlesztésben, vagy éppen kutatásban? Saját tapasztalatból mondom, hogy nem sokan. Van értelme ennyi rengeteg földrajzost képezni, amikor a munkaerőpiacnak láthatólag nincsen rá szüksége? Főként most, amikor ennyi iskola kapuja zárulhat be a földrajztanárok előtt. Azok az olvasók, akik földrajzosként végeztek, hol dolgoznak éppen? Akik még nem végeztek hol szeretnének elhelyezkedni? Én el sem merem mondani éppen hol dolgozok. :)
Máshonnan közelítve ugyanezt a kérdést: ha a piacnak nincs szüksége ennyi földrajzosra, milyen módon lehet piacképesebbé tenni az adott diplomákat? Miben áll például egy közgazdász versenyelőnye egy geográfussal szemben egy területfejlesztői, de akár egy társadalomtudományi kutatói állás megpályázásakor?
Egyértelmű, hogy a földrajzoktatás ilyen méretű tervezett visszavágása átgondolatlan és igen negatív hatású, ugyanakkor a földrajzoktatás átalakítására önmagában nem ördögtől való, de csak hosszas szakmai vita és a lehetséges következmények mérlegelésének eredménye lehet.
Emiatt mi itt a Pangea blogon támogatjuk a Magyar Földrajzi Társaság kezdeményezését, hogy megmaradhasson a földrajz tanítás és maradhassanak a földrajz tanárok a szakközépiskolákban, egyben szeretnénk vitát is kezdeményezni a földrajzoktatás jövőjével kapcsolatban.
