Pangea

Minden, ami földtudomány

Lakedaimónból Misztrába

2016. március 13. 18:32 - Tranquillius

 "This is (also) Sparta!"

Ki ne hallott volna a Leonidasz király híressé vált csatakiáltásáról, ahogy a perzsa követet belerúgja a kútba a 300 c. filmben? Spárta mindvégig központi szerepet játszott a görög történelemben, mígnem a Kr. e. IV. században végleg eltűnt a történelemkönyvek lapjairól. Földrajzi szempontból Spárta már jóval kevésbé játszott központi szerepet, egyetlen rövid időszakot leszámítva. Abszurd módon ezt is csak azután, hogy teljesen elnéptelenedett. 

art8902136681333617615811991193_small.jpg

Tyúk és a tojás esete

Spárta földrajzáról meglehetősen szűkszavúan szólnak a történelemkönyvek, ezért talán nem is lehet őket hibáztatni. Két részes sorozatunkban most ezt a hiányosságot szeretnénk pótolni.

Viszonylag köztudott dolog, hogy az ókori Spárta társadalmának fejlődése alaposan eltért a többi görög városállamétól. Az már kevésbé ismert, hogy Spárta város szerkezete sem követte a klasszikus kor követelményeit. Még a városállam fénykorában sem fedezhetők fel benne a hippodammoszi városépítészet nyomai ezért találóbb lenne rá a "falu-állam" kifejezés: 

...Mert tegyük fel, hogy Lakedaimón városa elpusztul, s nem marad belőle semmi más, csak a szent helyek és az épületek alapja, úgy gondolom, a távoli jövőben a későbbi nemzedékek nagyon kételkedve hallgatnák, hogy milyen hatalmas volt, pedig a Peloponnészosz kétötöd része az ő birtokában van, s uralmát a félsziget egész területére és számos külső szövetségesére is kiterjeszti. Hatalma mindamellett jelentéktelennek látszanék, mivel a város nincs egybeépítve, nem találhatók benne fényes szentélyek és épületek sem, hanem a régi hellének szokása szerint faluszerűen húzódik szét. Ha viszont az Athénieket érné ugyanez a végzet, városuk látható maradványaiból hatalmukat kétszer akkorára lehetne becsülni, mint amekkora a valóságban volt.

Thuküdidész: A peloponnészoszi háború. I. 10.

Thuküdidész jóslatát a régészet igazolta, a modern Szpártiba érkezők nem találnak látványos rommezőket, monumentális épületek maradványait. Nagyon úgy tűnik, hogy Spárta nagysága valóban a lakóinak nagyságával együtt enyészett el. 

Érdemes Léda tojásaitól kezdeni, hiszen már a város neve sem egyértelmű; Spárta vagy Lakedaimón? Spárta híres hoplitái a Λ (lambda) jelet viselték kerek pajzsukon, és nem a szigmát (Σ). Tehát már ebből következtethetünk, hogy a Spárta kifejezést a spártaiak nem használták, ők magukat lakedaimóniaknak (Λακεδαίμων) nevezték. Rajtuk kívül azonban minden más görög spártainak nevezte őket. Éppen ezért mindkét elnevezés használható, egymásnak szinonimái. Sőt mi is használhatjuk a spártai kifejezést, elvégre nem vagyunk spártaiak. 

A tojásoknál maradva a környező földrajzi nevek kapcsán megint csak felvetődik a tyúk és a tojás reláció, miszerint vagy a hegységek, folyók, települések nevei származnak a görög mitológiából, vagy már az ember személyesítette meg a mitológiai alakjait a környező tájnevekről, beemelve őket a saját legendáriumába. Itt van például Lakedaimón, aki a "hegységgé vált" hetedik peliád Tajgetosz (Atlasz titán és Pleioné tengeri nimfa lánya) és Zeusz gyermeke volt. Ő lett Lakónia első királya. Az ő felesége volt a település névadója Spárta, aki mellesleg Eurotasz király leánya volt, nevét Spárta folyója viseli azóta is. Eurotasz hagyományozta a királyságot Lakedaimón királyra, aki később a feleségéről nevezte el saját országát, aki ugyanakkor a saját unokahúga is volt egyben. A mitológia részben kirajzolja a Lakóniai-völgy földrajzát, melynek gerince a "szépen folyó" Eurotasz völgye. Ezt öleli körül a Tajgetosz- (2407 m) és a Parnon-hegyvonulat (1935 m). A völgy egyedül a tenger felé nyitott, de itt nem alakult ki nagyobb kikötőváros. Ennek egyszerű természetföldrajzi magyarázata van: az Eurotasz torkolata az antikvitás óta körülbelül 10 kilométert nyomult előre a tenger rovására, köszönhetően a Peloponnészosz-(fél)szigeten lezajlott erdőirtásnak és talajpusztulásnak. 

sparti_in-river-eurotas-valley_flanked-by-taygetos-mountains.jpgA régi és az új Spárta találkozása

"A birodalom falai a harcosok, a határ a dárdák hegye!

Mint ahogy Thuküdidész írja, az ókori Spárta sokkal inkább hasonlított egy falura, mint a többi görög városállam. Falai nem voltak, ennek ellenére csak viszonylag későn - amikor a spártai életforma kezdett már lehanyatlani  - tudták ellenséges csapatok egyáltalán megközelíteni. Egészen addig falu létére bevehetetlennek bizonyult. Tulajdonképpen nem is volt egységes a település, négy egybeépült (és egy távolabbi), de közigazgatásilag különálló falu (görögül: kómé) alkotta. Pontos elhelyezkedésük meghatározását akadályozza, hogy gyakorlatilag alig maradt utánuk régészeti emlék.

Ez a struktúra jellegzetesen dór, más nem-dór görög vidékről nem ismerni hasonlót, sőt külső szemlélők egyenesen barbár, elmaradott városszerkezetként emlékeznek meg róla. A Spártát alkotó kómék: északon Limni, északnyugaton Kynosura, nyugaton Pitané, délen Mesoa és az 5 km-re fekvő Amyklai kapcsolódott az akropolisz környékén koncentrálódó "belvároshoz". Területük meghaladta a 20 négyzetkilométert, ezért igen költséges lett volna fallal körülkeríteni az összes kómét. Ezt a hiányosságot a spártaiak egészen másként magyarázták: szerintük a helybéli polgárok Lakedaimón falai és a határ a dárdáik hegye. Azt nem tették hozzá, hogy a hegységkeret átjáróit viszonylag könnyen le lehetett zárni akár kisebb csapatokkal is, továbbá a férfiak távolléte esetén a spártai asszonyok nem kevesebb bátorságról és harciasságról tettek tanúbizonyságot. 

Városnak falu, falunak város

Spárta központja a legmagasabb dombon épült fellegvár tövében helyezkedett el. Az athéni párjához hasonlóan itt helyezkedtek el a város legfontosabb épületei; a fémburkolattal díszített - szerény méretű - Athena Khalkioikosz temploma, melybe az áruló Pauszaniászt falazták be élve, az Athene Ergané temploma és múzsák szentélye. A fellegvártól nyugatra, félig a hegyoldalba épülve feküdt a színház. Spárta falai viszonylag későn Kr. e. 192-ben készültek el, Nabis türannosz uralkodása idején, de akkor is csak az első négy kómét kerítették körbe, a távolabbi Amyklai kimaradt. 

sparta_falvak.pngAz ókori Spárta hozzávetőleges közigazgatási határai

Spárta klasszikus kori lakosságszámáról nem rendelkezünk pontos adatokkal. A Kr.e. 465-ban bekövetkezett hatalmas földrengés 20000 spártai áldozatáról szóló feljegyzéseket is illik kritikával kezelni, valószínűleg az egész városban legfeljebb e lélekszám kétszerese élt. A spártai városszerkezet elmaradott, falusias mivoltának alaposan ellentmond a népsűrűségi adat. A 20 négyzetkilométeren élő 40000 ember 2000 fő/négyzetkilométeres értéket ad, ami valljuk meg nagyon nagy és egyáltalán nem falusias.

Spárta kb. 8000 négyzetkilométeres területével a legnagyobb görög polisz volt. A népsűrűség 33-43 fő lehetett négyzetkilométerenként, ami a föld eltartóképességének határán mozgott. Ebből kiszámolható, hogy az összlakosság körülbelül 250000-300000 fő volt, akik közül legfeljebb 10% lehetett a teljes jogú spártai polgár (homoios) beleértve a családtagokat is. Számuk nem volt állandó, az évszázados háborúkban egyre jobban csökkent. Spárta település még fénykorában sem tartozott a legnagyobb görög települések közé, a Peloponnészosz-félszigeten sem. Korinthosz megelőzte őt lélekszámban és gazdagságban is. 

ancientsparta.jpgA Gümnopaidion ( Γυμνοπαιδίαι), avagy a fiatal spártaiak beavatási szertartása egészen a római korig fennmaradt (forrás)

Spárta fénykorában nemhogy Görögországot, de még a Peloponnészosz-félszigetet sem uralta teljes egészében. A polisz területe a félsziget területének kevesebb mint 40%-ra terjedt ki, úgy, hogy ebbe beletartozott a meghódított Messzénia is. Argosz és az északi akháj területek pedig még a hatalmas Peloponnészoszi-szövetséggel is dacoltak. 

Spárta a római uralom alatt teljesen elvesztette politikai jelentőségét, cserébe kapott pár évszázadnyi békés fejlődést. A spártai hagyományok turista látványossággá váltak, a fiúk férfivá avatási szertartásait ezentúl a színházban tartották. A tehetősebb rómaiak előszeretettel keresték fel a hellén kultúra bölcsőit, de Spártából egy álmos kisváros lett. A város falain belüli kómék széttagoltsága megszűnt, a város egységét elősegítette a kiépített víz és csatornahálózat. Tehetősebb polgárai elhagyták, Róma, vagy Konstantinápoly felé vették az irányt, ahol jobban lehetett boldogulni. A Peloponnészosz-félsziget igencsak távol esett a birodalom határvidékeitől, ezért a barbár betörések és a császárok-ellencsászárok harcai elkerülték. Közel öt évszázadnyi békés időszak szakadt meg 395-ben, amikor Alarik vizigótjai rászabadultak a védtelen vidékre és Spártát története során először kifosztották és felgyújtották. 

spartamap.jpg

A megpróbáltatások nem értek ezzel véget, a VII. századtól - avar ösztönzésre - a Balkánt és Hellászt elárasztották a szláv törzsek. A népvándorlás olyan mérvű volt, hogy még a Peloponnészosz-félszigeten is teljes városok népessége cserélődött le, köztük Spártáé is. A központi hatalom megszűnt, a félsziget belső területein fosztogató bandák uralkodtak, csak a kikötővárosokban sikerült a flotta segítségével némiképpen fenntartani a rendet. A helyzet csak a IX. századra kezdett normalizálódni, amikor a Konstantinápolyból uralkodó római császároknak sikerült a hegyekbe űzni a pogány szlávokat és újranépesíteni a városokat kis-ázsiai görögökkel és távolabbról érkező örményekkel. Végül a kereszténység felvétele pacifikálta a vad szláv törzseket, akik lassan, évszázadok alatt beleolvadtak a görögségbe. 

Lakedaimónból La Crémonie-be

Spárta - vagy ahogy akkoriban már inkább nevezték Lakedaimón - életében a legnagyobb változást a frankok érkezése jelentette 1204 tavaszán. A Geoffroi de Villehardouinok tevékeny részt vettek ki az egykori római birodalom szétverésében. Azért beszélünk róluk többes számban, mert a Champagne grófságbeli nagybácsi és unokaöccse egyaránt ezt a nevet viselték. Mialatt a nagybácsi kihasította magának a zsírosabb részt Konstantinápoly elfoglalásával és beírta magát az irodalomtörténetbe is a hódításról szóló művével (De la Conquête de Constantinople - magyarul is olvasható félrefordított címmel: Bizánc megvétele), addig az unokaöcs kissé megkésve és rossz helyen partra vetődve barátjával, Guillaume de Champlitte-tel és mintegy ötszáz lovassal megkezdte a Peloponnészosz-félsziget meghódítását. Akkoriban a félsziget közkeletű neve Morea volt, a X. századi első említéstől egészen a török kor végéig. A földrajzi név eredete visszavezethető a selyemhernyó-tenyésztés céljából ültetett eperfákra, a félsziget alakja hasonlít egy eperfalevélhez. 

Morea északi részén jött létre az első keresztes állam, az Akháj Fejedelemség, amely még a dórók előtt itt élt népesség nevét őrizte meg latin közvetítéssel. Történetileg Akhaia a Peloponnészosz-félsziget északi részét fedi, Patrasz központtal, míg a Morea elnevezés a nyugati partvidékről terjedt ki az egész félszigetre. 

peloponnese_middle_ages_map-en.jpgMorea, a frank Peloponnészosz

Akhaia első frank fejedelme a dijoni származású Guillaume de Champlitte lett, székhelye pedig Andreville-nek átnevezett Andravida lett. A Villehardouinok pedig az általuk 1210 tavaszán meghódított Lakedaimón városában telepedtek le. A La Crémonie-nek átnevezett város szélén, az Eurotasz folyó partján épült fel palotájuk. Ekkor a város lakossága nagyrészt görög volt, de a frank hódítás következtében nagyszámú frank telepes érkezett a Peloponnészosz félszigetre. Szükség is volt rájuk, ugyanis a hódítók bár kisszámú, de ütőképes hadsereggel rendelkeztek, számukban elenyésző kisebbségben voltak a görög tengerben. A katonák és a telepesek is elsősorban férfiak voltak, akik nem engedhették meg maguknak, hogy otthonról szerezzenek maguknak asszonyt, ezért a lakosság keveredése szinte azonnal megindult. Később ennek nagy jelentősége lesz a frank uralom meglazulásában és megszűnésében. 

921492.jpgKözépfölde hangulat - A Villehardouinok sajthegyi vára

1208-ban Champlitte hazatért Burgundiába bátyja halála miatt, helyettesének Geoffroi-t tette meg. Azonban úton hazafelé, Apuliában meghalt, így a helybéli frank hűbéresek a helyettest tették meg az új fejedelmüknek. Ettől kezdve a fejedelmi cím a Villehardouin családon belül öröklődött.

A Peloponnészosz meghódítása lassan ment, az utolsó görög erőd, a félsziget Gibraltárja, a malvázia bor névadója, Monemvaszia csak 1248-ban esett el. A belső területeken, főleg a Tajgetosz- és a Parnon-hegységek megközelíthetetlen részein leigázhatatlan (fokozatosan görögösödő) szláv törzsek éltek, akik például pokollá tették a nyakukba ültetett latin püspök életét, aki pár év múlva visszamenekült Itáliába. Mivel ezek a törzsek túl közel éltek La Crémonie-hez II. Vilmos herceg erődépítésekbe kezdett, hogy féken tarthassa őket. Akkor még nem tudta, hogy a kedvenc palotájától 5 mérföldnyire, egy helybéli sajt formájáról Müzithrasznak nevezett hegycsúcson felépülő új, Misztrasz, avagy röviden Misztra nevű vára végső soron Spárta végzetét fogja okozni.

Hogy miként néptelenedett el Spárta II. Villehardouin Vilmos várépítésének következtében és hogyan született újjá a következő részből derül ki:  

2. rész Misztrából Szpártiba

Ajánlott és felhasznált irodalom: 

14 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pangea.blog.hu/api/trackback/id/tr18068722

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pitcairn2 2016.03.18. 10:21:04

azokat a fránya barbárokat sok esetben inkább felszabadítóként fogadták:)

Inflation and the Fall of the Roman Empire
mises.org/library/inflation-and-fall-roman-empire

a késő római társadalom összeomlása sokkal inkább elhibázott szakpolitikákhoz kötődött, mint a barbár betörésekhez

a demográfiai összeomlás is jóval korábban megindult...

volt hová betelepülni...

a hiperinflációba torkolló politikai-gazdasági káosz a III. században indult

Crisis of the Third Century
en.wikipedia.org/wiki/Crisis_of_the_Third_Century

a Diocletianus féle "konszolidáció" pedig állóképpé merevítette a birodalom társadalmát és ezzel lényegében a "sötét középkor" nyitánya lett

Tranquillius 2016.03.18. 11:07:06

@pitcairn2: Sajnos ezek a cikkek abból a hamis nézőpontból indulnak ki, hogy a Római Birodalom 476-ban megszűnt létezni.
Itt a Pangeán már körüljártuk ezt a témát: pangea.blog.hu/2015/09/27/szalmenikon_kordule

pitcairn2 2016.03.18. 14:07:34

@Tranquillius:

a "cikk" a római monetáris politikát (hiperinflációba torkolló pénzrontás), annak következményeit (gazdasági összeomlás, politikai káosz) és az arra adott "szakpolitikai" választ ("kézi vezérléses" irányítás, pl. részletes ár- és termékszabályozás, túladóztatás) járja körbe a következményekkel együtt (elmélyülő autarkia, kereskedelmi kapcsolatok összeomlása, jelentős népességcsökkenés, majd politikai összeomlás)

és ez minden további nélkül releváns a Kelet-Római Birodalom kapcsán is

az arabokat ottan is jóformán "felszabadítóként" fogadták...

a birodalom keleti fele némi túlzással kártyavárként omlott össze a sivatagból érkezű gyülevész hadak láttán...

és Bizánc fénye igencsak megkopott a VII. század végére...

Tranquillius 2016.03.18. 14:23:05

@pitcairn2: Egész jól megépített kártyavár az, amelyik több mint 800 év konstans háború után dől csak össze.
Bizánc fénye pedig 330-kor kihunyt, amikor átnevezték Konstantinápolynak.

pitcairn2 2016.03.18. 14:59:46

@Tranquillius:

a VII. század folyamán mintha egy kis "fogyókúrán" ment volna át az a birodalom:)
upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/f/f4/ByzantineEmpire717%2Bextrainfo%2Bthemes.PNG

+ idővel már egy "kissé" eltért a szerény kezdetektől:)

pitcairn2 2016.03.20. 11:44:03

@Tranquillius:

inkább az __ágyú__ feltalálása volt a döntő momentum:)

addig csak a tenger felől tudták bevenni Bizáncot (1204-ban , 4. kereszteshadjárat ha jól emlékszem)

és ez a hihetetlen "ellenálló képesség" leginkább fantasztikus erődítményeknek volt köszönhető

Walls of Constantinople
en.wikipedia.org/wiki/Walls_of_Constantinople

ebbe tört bele az arabok bicskája 678-ban ,egyébként valószínűleg "lendületből" elsöpörték volna a birodalmat (a döntő többségét azonban lenyelték a VII. században)

Siege of Constantinople (674–678)
en.wikipedia.org/wiki/Siege_of_Constantinople_(674%E2%80%93678)

ami pedig a "Bizánc vagy Konstantinápoly" polémiát illeti a magam részéről az alábbi könyvre hárítom a felelősséget

Clive Foss · Paul Magdalino
Róma és Bizánc
moly.hu/konyvek/clive-foss-paul-magdalino-roma-es-bizanc

ebben van az, hogy VII. századtól kedve ez már inkább Bizánc... gondolom a késő-római kortól akarták elkülöníteni ezt a periódust vagy vmi efféle

mindenesetre - gyerekkori olvasmányként - ez égett belém

pitcairn2 2016.03.20. 11:50:48

@Tranquillius:

bár ha nagyon kukacoskodni akarunk akkor csak a birodalmat hívták "bizáncinak"

Byzantine Empire
en.wikipedia.org/wiki/Byzantine_Empire

a város inkább a Konstantinoúpolis névre hallgatott
en.wikipedia.org/wiki/Constantinople

pitcairn2 2016.03.20. 11:57:28

@Tranquillius:

de természetesen neked is igazad van (igaz nekem is:) )

"Much later, the name __Byzantium__ became common in the West to refer to the Eastern Roman Empire, the "Byzantine" Empire, whose capital Constantinople stood on the site of ancient Byzantium. ___This usage was introduced only in 1555___ by the German historian Hieronymus Wolf, a century after the empire had ceased to exist. ___During the time of the empire__, the term __Byzantium was restricted to just the city__, rather than the empire that it ruled."

en.wikipedia.org/wiki/Constantinople

mivel a fenti link szerint 1555 előtt csak a __városra__ használták a Bizánc nevet a Konstantinápoly név mellett, míg a birodalomra nem

pitcairn2 2016.03.20. 12:02:02

@pitcairn2:
persze a fenti idézet valójában erről a linkről jött
en.wikipedia.org/wiki/Byzantium#Name

Tranquillius 2016.03.20. 14:46:10

@pitcairn2: 330-ig volt a Bizánc név használatban. Amúgy teljesen értelemszerű, hogy egy német kezdte el használni a Bizánc nevet, hiszen ők saját magukat tekintették a római birodalom örökösének. De ettől még simán utólagos történelemhamisításnak minősül, hogy a Római Birodalmat átkeresztelték Bizáncnak.

pitcairn2 2016.03.20. 18:25:45

@Tranquillius:

annyi logika azért van benne, hogy a VII. század utáni birodalom már radikálisan különbözött az ókori elődjétől (és persze a Byzantium név sem tűnt el teljesen 330 után, bár abban igazad van, hogy a költészeten és az irodalmon kívül nem nagyon használták)

Tranquillius 2016.03.20. 19:12:25

@pitcairn2: Az 1914-es és az 1950-es Magyarország között sokkal drasztikusabb különbség volt, mégsem nevezte át senki az országot. Sőt az 1844-es hivatalos nyelv csere sem okozott változást az ország elnevezésében.

pitcairn2 2016.03.20. 19:52:03

@Tranquillius:

jogos, de azért a szakértő uraknak annyiban igazuk van, hogy a VII. században fundamentális változások mentek végbe az összeomlás szélére került birodalomban

pl. az újabb inflációs robbanás után (a leggyakoribb bronzérme súlya 25 grammról 3 grammra süllyedt néhány évtized alatt), háttérbe szorult a pénzügyi kompenzáció és a letelepített katonák - és a leszármazottaik (!!!) - földet kaptak a szolgálataik fejében használtra az uralkodótól, lényegében ennek köszönhették azt, hogy Anatólia egy része végül megmenekült (egy időre) a muzulmán hódítóktól

en.wikipedia.org/wiki/Nummus#History
en.wikipedia.org/wiki/Theme_(Byzantine_district)#Organization

persze ez egyenes úton vezetett egy jó kis "feudális anarchia" felé:)

en.wikipedia.org/wiki/Twenty_Years%27_Anarchy

a fenti link különben a "röghöz kötéses" katonai reform sikerével magyarázza a birodalom túlélését

"It is surprising that the Byzantine Empire was able to survive, given its internal problems, ....... However the strength of the military organization within the empire, and factional struggles within the Arab world enabled it to do so"

Tranquillius 2016.03.20. 20:19:07

@pitcairn2: 1204 még durvább cezúra volt, de azt is túlélték.
süti beállítások módosítása