A 20. század utolsó évtizedében a "nagy Oroszország" megdöbbentő és addigi története során példátlan (vagyis természetes okokra visszavezethető) demográfiai válsággal nézett szembe, amely sehogyan sem illeszkedett a világszerte viszonylag jól értelmezhető demográfiai átmenet modelljébe. A születések visszaesése mellett a halálozások drámai mértékű emelkedése volt tapasztalható, amit a vonaldiagramon kirajzolódó formája alapján nagyon érzékletesen "orosz keresztnek" neveztek el a kutatók. A drasztikus népességcsökkenéssel fenyegető trend ugyanakkor változni látszik - kérdés, hogy a pozitívnak tűnő folyamat mit is rejt valójában és mennyire bizonyul tartósnak?
Oroszország (egyben a volt Szovjetunió) népesedéstörténetében az 1914 és az 50-es évek eleje közötti időszakot nyugodtan nevezhetjük katasztrofálisnak: az első világháború közel két millió elesettje csak a kezdet volt: a polgárháború és azzal járó megtorlások, járványok, éhinségek több millió áldozata eltörpült a mintegy 20 milliós emberveszteséggel járó második világháború, valamint a sztálini tisztogatások hasonló mennyiségű emberáldozata mellett. Ennek ellenére az egykori Szovjetunió lakossága az 1914-es 167 millióról az 1950-es évek közepére 200 milliósra növekedett (igaz ezt a számot 1941-ben már majdnem elérte) és az államszövetség 1991-es felbomlásakor már a 293 milliomodik kis elvtársnak gratulálhattak volna a nagy elvtársak, már hogyha ez akkor érdekelt volna bárkit is. (Az összehasonlítás nehézkes, az 1914-es államterület ugyanis tartalmazta fél Lengyelországot és Finnországot is, míg Kelet-Galíciát és Tuvát nem, tehát kb. 159-160 milliós alap lenne a pontos.) A mai Oroszország népessége hasonló görbét írt le, mintegy 90 milliós szintről az ötvenes évek közepére 110 milliósra nőve, hogy 1992-ben 148 millió fővel tetőzzön.
A brutális mértékű népirtás ugyanakkor nem múlt el nyomtalanul, amit leginkább az 1946-os - Oroszországra vonatkozó) korfán követhetünk.
Oroszország korfája 1946-ban (kékkel a férfiak pirossal a nők, barnával az adott korosztály nőtöbblete) - (forrás)
Igen, gyakorlatilag azt mutatja, hogy a hadrafogható generációkon belül csaknem kétszer annyi nő van, mint férfi, pedig a gyengébbik nemet sem igazán kímélték a bombák és a sortüzek. Ez az egyenlőtlenség később komoly következményekkel járt: egyrészt lassította a "reprodukciót", másrészt az extenzíven (nehézipar, bányászat) fejlesztett országban tapasztalható férfi munkaerőhiány extrém terheket tett a háborút túlélők vállára, aminek meg is lettek az egészségügyi hatásai.
"Akár agyon is lövethette volna" - a modern orosz demográfiai válság egyik megalapozója - (forrás)
Ugyanakkor a második világháború utáni orosz és szovjet népesedési folyamatok többé-kevésbé illeszkedtek a demográfia átmenet szakaszaihoz (lásd a keretes írásban), a viszonylag fejlett európai területeken a háborút követő nagy nekilendülést követően a fokozatosan csökkenő születésszám mellett a halálozási ráta esésének köszönhetően még nőtt a lakosságszám, míg a fejletlenebb ázsiai területeken még a demográfiai átmenet második szakasza tartott, azaz a továbbra is magas születésszám mellett csökkenő halálozási ráta miatt népességrobbanás következett be.
A demográfiai átmenet szakaszai
A demográfiában használt - természetesen leegyszerűsített, de normális (tehát nem háborús) körülmények között meglehetősen jól használható modell szerint egy terület/társadalom népességfejlődésében négy markáns szakasz különíthető el.
Az első szakaszban igen magas a születésszám, mivel igen nagy a mortalitási ráta: a közegészségügy fejletlensége, a fejletlen közlekedésnek betudható rossz ellátási helyzet miatt magas a csecsemőhalandóság, gyakoriak a járványok és a betegségek jelentős része végzetes. A magas gyerekszám célja, hogy közülük legalább néhányan megéljék a felnőttkort. A népességnövekedés üteme csekély és erősen hullámzó. Ez a szakasz Európában és Észak-Amerikában a 19. század elejéig, Ázsiában és Dél-Amerikában a 20. század elejéig, Afrikában pedig a század közepéig tartott.
A második szakaszban a közegészségügy, a tudomány és az ellátási helyzet fejlődésével esik a halálozási ráta, csökken a csecsemőhalandóság, ugyanakkor még fennmarad a sokgyerekes családmodell is. Utóbbit segíti, hogy ez a szakasz többé-kevésbé az adott társadalom anyagi gyarapodásával is együtt jár, így a családok kezdetben megengedhetik a több (életben maradt) gyereket, akiket az extenzíven fejlődő gazdaság (legalábbis kezdetben) fel is tud szívni. Persze nem mindig helyben, gondoljunk csak a 19. századi amerikai kivándorlásra, vagy napjaink népvándorlásaira. Ez a szakasz erőteljes népességnövekedéssel jár, Európában nagyjából az első világháborúig tartott, Ázsiában mostanában van lecsengőben (persze nem mindenhol), Afrika java részében pedig még tart.
A harmadik szakaszban a halálozások szintje viszonylag alacsonyan stabilizálódik, míg megindul a születések számának csökkenése a többkeresős családmodell kialakulása, valamint a nagycsalád eltartásának anyagi hátrányai miatt, vagyis a lakosság egyre csökkenő ütemben növekszik.
A negyedik szakaszban a születések száma is stabilizálódik nagyjából a halálozások szintjén, a lakosságszám stagnál, néha nő, néha fogy, de jóval kisebb hullámhegyekkel és -völgyekkel mint az első szakaszban.
Egyesek szerint van egy 5. szakasz is, amikor a születések száma tartósan alatta marad a halálozások számának, ami ma jellemzi Európát.
Látható, hogy ez egy alapvetően Európára kidolgozott modell, ugyanakkor a legtöbb, modern fejlődési pályára állni tudó állam/társadalom ezt a demográfiai pályát látszik bejárni. Persze nagy kérdés, hogy pl. Fekete-Afrika mikor is tud majd átlépni a 3. szakaszba...
Azonban a Szovjetunió szlávlakta részein (különösen Oroszországban) a 70-es évektől különös jelenségre figyeltek fel a demográfusok: a középkorú férfilakosság halandósága a korábbiaktól eltérően növekedésnek indult, és a csecsemőhalandóság csökkenő trendje is megfordult. (Utóbbi országos tendencia volt.) Előbbi nem volt egyedülálló: Magyarországon is hasonló volt a helyzet a túlterhelt és önpusztító életmód következtében, igaz az orosz italozási szokások miatt itt sokkal durvább volt a hatás, mint nálunk. A csecsemőhalandóság növekedése máig rejtélyes: egyesek szerint a Szovjetunió hanyatlásának egyik első jele volt: a megtorpanó óriás egyre kevesebbet (vagy kevésbé hatékonyan) tudott az egészségügyre áldozni. Mások szerint csak annyi történt, hogy ekkorra sikerült bevonni a legelzártabb területeket az egészségügyi ellátórendszerbe, így ekkor jelentek meg először a statisztikában rosszabb adataik. (A változás átmenetisége az utóbbit valószínűsíti.) Mindez a Szovjetunió és később Oroszország felé irányította a kutatók figyelmét, így mindaz ami azóta történt szerencsénkre elég jól dokumentált.
Az "orosz kereszt" - a születési arányszám meredek esése és a halálozás meredek emelkedése (forrás)
Az esemény pedig nem volt más, mint a születési arányszám 1988-tól kezdődő meredek, 6 év alatt a korábbi érték csaknem felére történő süllyedése, párhuzamosan (1991-től) pedig a halálozási ráta igen meredek növekedése. Természetesen viszonylag kézenfekvő magyarázatként adódna a Szovjetunió összeomlása, az életkörülmények nagymértékű romlása, a kilátástalan helyzetű emberek tömeges alkoholhoz fordulása, ugyanakkor a magyarázat ennél kicsit összetettebb.
Az egy főre jutó éves alkoholfogyasztás (literben) a világon - érdekes módon nem Oroszországban a legmagasabb, a valós problémát bizonyos nagy létszámú társadalmi csoportok mértéktelen fogyasztása okozza - (forrás)
A születési arányszám visszaesésének okai között megtalálhatjuk az egészen 1992-ig (!) fizetendő gyermektelenségi adó eltörlését, mely a növekvő gazdasági nehézségekkel együtt erősen a gyermekvállalás ellen hatott, ugyanakkor a negatív változások korábban kezdődtek. A 80-as, 90-es évek fordulóján ugyanis a 60-as években született, viszonylag kisebb létszámú generáció tagjai kerültek családalapítási korba, így alapból kevesebb születés volt várható. (A 2. világháborút követő baby-boom után a legtöbb érintett országban visszaesett a születések száma, amit az adott kormányok általában masszív családtámogatási rendszerekkel próbáltak ellensúlyozni, így a 70-es és a 80-as évek fordulóján megint egy népesebb generáció kezdte meg földi pályafutását.)
Késő fizetés - olcsó pancsolt vodka - nem tesz jót sem az egészségnek, sem a munkamorálnak - (forrás)
A halálozások esetében sem feltétlenül a vodkapiac a gorbacsovi alkoholtilalmat követő hirtelen liberalizációja okozta a hirtelen növekedést, bár a középkorú férfiak halálozásának megugrásában valóban nagy szerepe volt, és ugye ők ekkor az 1945-50 között születettek népes generációjából kerültek ki. A valódi ok a volt Szovjetunió korfájának nagyfokú kiegyensúlyozatlansága volt: a 10-es, 20-as évek óriási népességveszteségei után 1925-40 között nagyon megugrott a születésszám, és az ekkori, igen népes (és a háborút nagyrészt épp megúszó) generáció épp ekkor kezdett elhalálozni. Máshogy megfogalmazva: korábban azért volt viszonylag alacsonyan a halálozási ráta, mert azok jelentős része, akik a veszélyeztetett korba értek volna, már 1941-45 között életüket vesztette. Tehát az 1945-ben még nem sorozható generáció megöregedésével mindenképp brutális változás következett volna be.
Oroszország korfája 2015-ben - a "karácsonyfa" felülről második ágán jól követhetőek a férfitársadalmat 1990 körül érte veszteségek - (forrás)
A fenti generációk közti egyenlőtlenségekből adódó hirtelen (de kiszámítható) hatások miatt sejthető volt, hogy az "orosz kereszt" nem feltétlenül lesz tartós, ugyanakkor nagy kérdés volt, hogy tud-e stabilizálódni az orosz demográfiai helyzet és ha igen, milyen mutatókkal? Mennyire lesz tartós a brutális mértékű népességcsökkenés?
Ha a puszta számokat (avagy az állami propagandát) nézzük, viszonylag gyors stabilizálódásnak lehetünk tanúi: az 1992-es 148,5 milliós szintről 2008-ig 142,8 milliósra csökkent, míg 2014-ben újra elérte a 146 millió főt. Persze ebben benne van a Krím 2,2 millió lakosának bekebelezése, az oroszajkúak ex-szovjet utódállamokból való visszaáramlása, valamint az egyéb be- és kivándorlási folyamatok hatása is, igaz, 2009 óta minimális természetes szaporodás is tapasztalható. Nézzük meg ezeket egyenként:
A Krím bekebelezése egyszeri hatás volt, erre nem is vesztegetnék több szót, ugyanakkor az oroszajkúak be- (és vissza-) vándorlása tartós jelenség. Oroszország az Egyesült Államok után továbbra is a bevándorlók második legnagyobb fogadóországa, 2014-ben 195 ezer embert fogadott a volt szovjet köztársaságokból, míg 11 ezer főt más országokból, ami közel kétszerese a kivándorlók számának.A korábban domináns Közép-Ázsia helyét egyre inkább az Ukrajnából érkezők veszik át, ráadásul a bevándorlók 2014 óta sokkal könnyebben juthatnak állampolgársághoz.
2006 óta nemzeti cél a népességfogyás megállítása, amiben sikerült is némi sikert elérni: némileg nőtt a születési arányszám, a halálozások aránya pedig csökkent, így 2009-tól kis mértékű természetes növekedésről beszélhetünk. De van-e oka örülni az orosz vezetőknek?
Egyáltalán nem biztos: az előbb említett mutatók kedvező alakulása részben a már említett generációk közti létszámkülönbségekből adódik: a 70-es, 80-as évek fordulóján született népesebb generáció most alapított családot, miközben az 1941-45 közötti soha meg nem született generáció elmaradó halálozásai miatt csökkent a halálozások száma. (Persze ebben benne van a lassan javuló közegészségügyi helyzet is.) Mindebből következik hogy hamarosan megint az ellenkező irányba lendülhet az inga: mivel hamarosan a 90-es évek elején született, minden eddiginél kisebb létszámú generációra kerül a sor családalapításban, várható a születésszám visszaesése, párhuzamosan pedig a viszonylag nagyobb létszámú baby-boom generáció halálozásai megemelhetik a mortalitási rátát.
Szintén némi nyugtalansággal töltheti el az orosz vezetőket, ha megnézik az említett adatok területi eloszlását: a legmagasabb termékenységgel a kaukázusi valamint a szibériai nemzetiségek által lakott területeken kell számolni, az orsoz dominanciájú területeken nagyrészt maradt a természetes fogyás. (Természetesen a nemzetiségi köztársaságokban is élnek oroszok, sőt Nyugat- Szibériában többségben is vannak - itt inkább arról van szó, hogy az olajkitermelésben dolgozók nagy aránya miatt elég fiatalos a korszerkezet.)
Természetes szaporodás Oroszországban, 2012-ben, ezrelékben - jól látható az európai oroszlakta területek hátránya - (forrás)
Természetesen a bevándorlásnak is vannak további forrásai: bár a statisztikák némileg bizonytalanok, a volt szovjet utódállamokban még mintegy 17-18 millió orosz élhet - más kérdés, hogy közülük hányan szeretnének Oroszországba vándorolni. Ez alapvetően az orosz gazdaság teljesítőképességétől illetve az adott orosz kisebbség lakóhelyén zajló politikai és katonai konfliktusoktól függ, de rövid- és középtávon még képes lehet ellensúlyozni az esetlegesen ismét negatívvá váló demográfiai folyamatokat.
Az "orosz kereszt" összességében kiváló példája annak, milyen veszélyei vannak a kiegyensúlyozatlan demográfiai szerkezetnek, és mi történik, ha negatív ciklusára egyéb tényezők is ráerősítenek. Az orosz példa azt is jól mutatja, hogy hiába tekinti (szavakban) prioritásnak az orosz kormány a demográfiai krízis kezelését, a gyakorlatban az évtizedekkel korábban meghozott döntések és bekövetkezett események következményei érvényesülnek ma is. Persze amikor ezek miatt épp pozitív folyamatok érvényesülnek, a politikusok nem haboznak learatni az elismeréseket a "gyarapodó" nemzettől, még ha nem is csináltak lényegében semmit. Véleményem szerint ennek Oroszországban pár éven belül komoly böjtje lehet, ha nem történnek komoly családpolitikai intézkedések.
És mi a tanulság számunkra az orosz keresztből? Bár óvnék attól, hogy a magyar társadalmat túl nagy mértékben összehasonlítsuk az orosszal, tagadhatatlan, hogy a demográfiában igen sok a hasonlóság. A "magyar kereszt" ugyan kevésbé volt drasztikus és az egyes generációk létszáma között sincs annyira éles váltás, de a folyamatok iránya igen hasonló: a 80-as évek elejétől induló természetes fogyást csak részben tudja ellensúlyozni a határon túli magyarok bevándorlása, illetve a következő években egy, a korábbiaknál kisebb létszámú generáció családalapításainak kellene ellensúlyozni a Ratkó gyerekek miatt megugró halálozási arányszámot.
Felhasznált források:
https://en.wikipedia.org/wiki/Demographics_of_Russia
https://en.wikipedia.org/wiki/Russian_Cross
http://www.gks.ru/wps/wcm/connect/rosstat_main/rosstat/en/figures/population/