Pangea

Minden, ami földtudomány

Bevándorlók Mainhattanben

2015. május 17. 20:58 - lezlidzsi84

A közelmúltban komoly hullámokat kavart (és kavar) a menekültek (és ezen keresztül némi áthallással a bevándorlók) ügye. Hogy pontosan milyen hatással is lehet a helyi társadalomra a bevándorlók nagy aránya, érdemes egy hozzánk az angolszásznál némileg közelebb álló társadalom példáján megvizsgálni. Az Európai Unióban  - sokak számára talán meglepő módon - Németországban a legnagyobb arányú az etnikailag nem német lakosság aránya, ugyanakkor Franciaországhoz vagy Nagy-Britanniához képest viszonylag kevés ezzel kapcsolatos problémáról hallani. Hogy jobban megértsük, miben is áll a német titok nyitja, Frankfurt am Main példáján elemezzük a bevándorlók helyzetét városföldrajzi és városszociológiai szempontból. 

doner-boot2.jpgDöner hajó Frankfurt am Mainban - (forrás)

A II. világháborúban "némileg módosult" utcaszerkezetű középkori belváros helyén és peremén ágaskodó felhőkarcolók miatt Mainhattennek becézett nagyvárosban a szomszédos Offenbachhal holtversenyben él ugyanis lakosságarányosan a legtöbb bevándorló (pontosabban külföldi állampolgár) Németországban. Hogy pontosan hányan is? 2013-ban 185.545 külföldi állampolgársággal rendelkező lakója volt a városnak, ami az összlakosság 26,4%-át tette ki. (A helyben élő külföldi állampolgárok  15%-a Törökországból, 13%-a Ázsia egyéb részéből, 7%-a Afrikából (főként Marokkóból), míg a többiek főleg Európából és Észak-Amerikából érkeztek (8% Olaszországból, 7-7% Horvátországból és Lengyelországból). Vagyis a külföldiek legnagyobb része - Németország más részeihez hasonlóan - Európából érkezett, így a többségi társadalomhoz viszonyított kulturális (és legtöbbször a vallási) különbségek valamivel kisebbek mint például a brit vagy francia nagyvárosokban.

Ahhoz, hogy megértsük, hogyan is alakult ki Frankfurtban a külföldiek nagy aránya és érdekes összetétele, egy kicsit vissza kell utaznunk az időben. 

Frankfurt már a középkorban is jelentős kereskedelmi és kulturális központnak számított, ugyanakkor iparosodása viszonylag későn indult, így az első németországi "vendégmunkásoknak" (a lengyeleknek) sokkal kevésbé vált célpontjává, mint például a Ruhr-vidék. A második világháború után a nagy károkat szenvedett várost az amerikai katonai közigazgatás az amerikai megszállási zóna adminisztratív központjává tette. Ebben a döntésben a város központi helyzete mellett a reptér fejleszthetősége, valamint a közeli wiesbadeni és Taunus-hegységbeli villák nagy száma is szerepet játszott. Így a tengerentúliak gyakorlatilag Frankfurtból vezényelték le nagy társadalmi kísérletüket, ami az amerikai típusú demokrácia egy európai társadalomba való - sikeres - beoltását jelentette. Ennek köszönhetően Frankfurtban jelenleg is hemzsegnek a különböző pénzintézetek (élükön az EU Központi Bankjával), valamint a nemzetközi vállalatok központjai, alközpontjai. Mindez az 50-es évekre igencsak megnövelte a városban és környékén élő (nem a hadsereg tagjaként itt állomásozó) amerikaiak számát, hosszú távon pedig megalapozta, egy alapvetően a fejlett országokból érkező, jól képzett, jól kereső külföldi közösség jelenlétét.

A város erős gazdasága természetesen egyéb külföldieket is vonzott, akik már inkább a klasszikus "vendégmunkás" kategóriába estek: ők azok, akik kezdetben zsúfolt vonatokon, később egymást érő (és egyre drágább) autókból álló konvojokban, újabban pedig low-cost légitársaságok gépein szelik át a fél kontinenst a nagyobb ünnepek idején. Őket az 50-es, 60-as években a német gazdasági csoda vonzotta, ezen belül is főleg az ipar fellendülése, ekkorra ugyanis Nyugat-Németországban komoly munkaerőhiány alakult ki, ugyanis érthető okokból némileg hiányos volt a gazdaság felpörgetéséhez szükséges, képzett 30-45 éves generáció. A hiányt kezdetben fedezték az NDK-ból átmenekülő fiatalok, azonban a határellenőrzés szigorodásával és később a berlini fal felépítésével ez a forrás elapadt.

osszetetel.pngA külföldiek száma és összetétele Frankfurt am Mainban 1950-2000 között -Forrás: Bodo Freund (2002): Hessen 

Az első külföldi vendégmunkások az 50-es évek második felétől a magas munkanélküliséggel küzdő mediterrán országokból (főként Olaszországból és Portugáliából), egy évtizeddel később pedig főleg Jugoszláviából és Törökországból érkeztek. Számukra igen vonzó volt a fejlett Rajna-Majna menti iparvidék. Többségük valóban csak "vendégmunkás" volt: családjukat otthonhagyó férfiak, akik pár év múltán hazatértek. Ezzel együtt 1970-re már  Frankfurt lakosságának 13,3%-a volt külföldi, és az 1973-as olajválságot követő visszaesés után  az arány tovább nőtt, de emögött már egy megváltozott jellegű bevándorlási folyamat állt. A dél-európai országokból származó vendégmunkásokat némileg háttérbe szorították az immár családostul érkező (nemegyszer visszatérő) törökök és később marokkóiak. A családok megjelenésével a helyben élő külföldiek száma nem csak a bevándorlás, hanem a természetes szaporodás révén is növekedett. Ezzel párhuzamosan tovább nőtt Frankfurt nemzetközi gazdasági (pénzügyi) szerepe, így tovább nőtt a magasan kvalifikált, fejlett országokból érkező külföldiek száma is, ami az előbb ismertetett folyamattal együtt eredményezte a külföldi állampolgárok német városok között rekordnagyságú arányszámát. A 80-as évektől megjelenő (a létező és egykori NDK-ból és Romániából származó) "német" bevándorlással, valamint az (elsősorban délszláv) menekültek megjelenésével tetőzött a külföldiek aránya a városban: a csúcsot jelentő 1995-ös  29,8%-os arányuk ezt követően csökkenni kezdett, és csak 2011-et (vagyis a munkaerőpiac új EU tagok felé történő megnyitását) követően indult komolyabb növekedésnek a külföldiek, elsősorban a kelet-közép-európaiak száma.

 

1995

2005

Változás(%)

2013

Változás (%)

Kína

811

1990

145

2919

47

Bulgária

546

1013

86

5918

487

Lengyelország

5082

8001

57

12872

61

Japán

1885

2505

33

2931

17

India

2019

2601

29

3665

41

Románia

1353

1697

25

7295

330

Csehország és Szlovákia

939

1161

24

 

Kolumbia

703

814

16

 

Afganisztán

2615

2622

0

2456

94

Dél-Korea

783

781

0

1519

Skandinávia

1263

1259

0

 

Benelux államok

1595

1542

-3

 

Franciaország

3588

3464

-3

4810

39

Törökország

36716

32319

-12

27508

-15

Ausztria

3020

2637

-13

2661

1

Olaszország

16611

14257

-14

14041

-2

Svájc

704

601

-15

 

Pakisztán

1798

1524

-15

 

Magyarország

918

778

-15

1761

126

Görögország

8781

6904

-21

6407

-7

Ex-Jugoszlávia

40325

31459

-22

27411

-13

USA

4379

3349

-24

3057

-9

Izrael

762

578

-24

 

Spanyolország

6485

4882

-25

6132

26

Marokkó

9157

6663

-27

5732

-14

Egyesült Királyság

4483

3162

-29

2932

-7

Irán

4512

2137

-53

 

Külföldiek összesen

183655

168146

-8

185.545

10

A Frankfurt am Mainban élő külföldiek  számának változása (forrás+forrás)

A visszaesésnek négy oka volt: 

- Visszaesett a bevándorlók száma: A korábbi nagy küldőországok viszonylagos gazdasági fejlődése miatt csökkent a kivándorlási hajlandóság, és Európában csökkent az olyan krízisek száma, ami jelentős számú, (Németországot is elérő) menekülthullámmal járt, ezen felül Németország csak fokozatosan nyitotta meg munkaerőpiacát az új EU tagok előtt. Az innen érkezők pedig ugyan nagy számban, de tipikusan nem családdal jöttek.

- A délszláv menekültek nagy része hazatért.

- A tehetősebb, és hosszabb ideje itt tartózkodó külföldiek a német állampolgárságú lakosokhoz hasonlóan növekvő számban költöztek a városhatáron kívül található kertvárosokba.

- De a csökkenés legfőbb oka, hogy a második nagy bevándorlási hullámban érkezők növekvő számban kapták meg a német állampolgárságot, így eltűntek a vizsgált statisztikánkból. Ezt csak erősíti, hogy 1999 óta a helyben élő külföldi szülők gyermeke igény esetén német állampolgárságot kaphat. A demográfiai mutatók körében mindez furcsa jelenséget produkált: a város lakosságszáma 1992 és 2008 között gyakorlatilag stagnált, de több külföldi érkezett, mint amennyi elhagyta a várost, a külföldiek aránya 2011-ig mégis csökkent...

A városban élő külföldiek egyéb demográfiai adatain is jól látszik a 90-es évek végi "átstrukturálódás". A korábban erősen felülreprezentált fiatalok aránya erősen visszaesett, ami egyrészt a számukra könnyebben elérhető állampolgársággal magyarázható (vagyis a török család gyermeke innentől többnyire németként van számontartva), illetve a család nélkül érkező "expatok" és kelet-közép-európaiak növekvő arányával.

Az ezredforduló környékén a külföldiek nemzetiség szerinti összetételében is komoly elmozdulások voltak tapasztalhatóak. Jelentősen nőtt a  helyben élő ázsiaiak és kelet-közép-európaiak száma, míg erősen csökkent a "domináns" csoportok (török, marokkói, olasz, iráni, ex-jugoszlávok) aránya döntően az állampolgárság tömeges megszerzése révén.

Ennek ellenére a legnagyobb idegen állampolgárságú csoportot továbbra is a törökök alkotják, közel felük már legalább 15 éve a városban él, és az állampolgársági törvény változásai ellenére is igen magas köztük a gyerekek aránya, és összességében is egy fiatal "csoportot" alkotnak.

A törököknél jóval "idősebbek" a továbbra is a második legnagyobb csoportot alkotó délszlávok, a menekültek hazatérését követően 62%-uk már több, mint 15 éve élt a városban, ami a bevándorlási források elapadását mutatja.

A harmadik legnépesebb (bizonyos szempontokból) homogén csoportot a fejlettebb OECD országokból érkező külföldiek alkotják Frankfurtban: az ezredforduló környékén a német városok közül csak Münchenben élt több, az említett országokból származó külföldi. Jellemzően magas jövedelmű, többnyire családjuk nélkül érkező középkorú emberekről beszélhetünk. A családdal együtt költözés többnyire a távolabbról érkezőkre jellemző. (A fejlettebb OECD tagország meghatározás persze kicsit erőltetett, lényegében a klasszikus - török, délszláv - vendégmunkások, kiszűrését szolgálná, ugyanakkor Frankfurtba alacsonyan kvalifikált munkások Olaszországból és Portugáliából is érkeztek...)

eloszlas.pngA külföldiek részaránya a frankfurti városnegyedekben 1966-ban és 2000-ben - megfigyelhető az észak-déli tengely erősödése - Forrás: Bodo Freund (2002): Hessen 

A külföldiek térbeli elhelyezkedése a városban és környékén szintén érdekes mintázatot mutat, amiben alapvetően nem a nemzetiség, hanem a külföldiek anyagi helyzete, családi viszonyai, szociális státusza, a helyben tartózkodás időtartama, valamint az általuk vállalt munkahelyek elhelyezkedése játssza a döntő szerepet. Az újonnan érkező, szerényebb anyagi lehetőségekkel rendelkező bevándorlók érthető módon olcsó bérlakásokat keresnek, olyan helyen, ahonnan viszonylag könnyen megközelíthető munkahelyük. Inkább a város belső részeire (illetve az adott nemzetiség által lakott belső területekre) koncentrálnak, melyekről általában jóval több információ áll rendelkezésükre, mint a kertvárosokról és egyéb külső városrészekről. A már gyökeret verő, konszolidált anyagi helyzettel rendelkező (vagy eleve jó anyagi helyzetű) jövevényekre jellemző, hogy nagyobb számban élnek a szuburbán térben.

Az 50-es, 60-as évek vendégmunkásai elsősorban a belvárosba és a város nyugati iparterületeihez közeli negyedekben tömörültek, majd megnőtt számuk a Majna menti iparterületehez kapcsolódó munkásnegyedekben is, melyek a jó megközeíthetőségük mellett nagyszámú olcsó bérlakást is kínáltak. A 2000-es évekre a Főpályaudvar körüli, valamint  Gutleit- és a Gallus negyedben nőtt legnagyobbra az arányuk (mintegy 60-70%-ra), de nincs olyan városrész, ahol 9%-osnál kisebb lenne részarányuk. Az említett három negyed tipikus "átmenő-negyed", a városban megkapaszkodni szándékozó jövevények átmeneti tartózkodási helye, ahonnan anyagi helyzetük megszilárdulásával egyéb negyedekbe költöznek. Ezzel összefüggésben ezekben a negyedekben a legnagyobb a munkanélküliség a városban.

145438316_fca3228ef9_o_fileminimizer.jpgEzért Mainhattan Frankfurt. A képen jól látszanak a külföldiek által leginkább kedvelt városrészek: a Gutleut-negyed (balra középen a Pályaudvar és a folyó közötti rész), a Pályaudvari-negyed (a pályaudvar, a folyó és a felhőkarcolók között), A Gallus-negyed (a Pályaudvar és a sárgás színű terület között) és a Westend (a felhőkarcolók felett) - (forrás)

Bár a különböző nemzetek Frankfurtban nem alkotnak különálló tömböket, városon belüli "városokat", elhelyezkedésük mutat bizonyos szabályszerűségeket. A "mediterrán" bevándorlók egy Majna menti kelet-nyugati tengely mentén sűrűsödnek (a volt munkásnegyedekben), míg a képzettebb és tipikusan a fejlettebb országokból érkező külföldiek inkább egy (a fontosabb kertvárosokat magában foglaló) észak-déli tengely mentén tömörülnek, arányuk a Westend déli részén a legnagyobb (2000-ben 11%-os), ahol a legtöbb bank és kereskedelmi kirendeltség, valamint konzulátus található. A külföldiek ezen csoportja speciális igényei miatt jóval koncentráltabb, mint a "vendégmunkások" csoportja, például a japánok és a franciák, valamint az angol anyanyelvűek jelentős része az adott idegennyelű iskolák viszonylagos közelségében koncentrálódnak. (Persze ezek az iskolák is többnyire exkluzív lakókörnyezetben létesültek - ilyen például az oberurseli angol nyelvű intézmény.)

A két - nem túl karakteres - tengely megléte ellenére Frankfurt esetében nem beszélhetünk az egyes lakónegyedek nemzeti alapú gettósodásáról, amit a külföldiekre számolt szegregációs index folyamatos csökkenése is jelez.A közvéleménykutatások alapján a németek és a városban élő külföldiek viszonya kifejezetten jónak mondható, ami a város erős gazdasága és kedvező munkaerőpiaci helyzete (vagyis a munkahelyek bősége) mellett annak is köszönhető, hogy a város lakosságának nagyrésze így vagy úgy jövevény: 1992 a frankfurtiak mindössze 36%-a mondhatta, hogy helyben született. ezen felül a gettósodás elmaradása miatt a helyi németek fenyegetettségérzése is kisebb: ők a beilleszkedés példáival szembesülnek, nem pedig az elkülönüléssel.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a bevándorló külföldiek speciális helyzete ne okozna bizonyos szociális problémákat: az egyes városrészekben tapasztalható munkanélküliségi ráta és a szociális kiadások szintje, valamint a bevándorlók aránya között erős pozitív korreláció mutatható ki, ami egyrészt bizonyos beilleszkedési nehézségeknek köszönhető, másrészt annak, hogy az általában alacsonyabb végzettségű külföldiek a hagyományos ipar leépülésével nagyobb számban veszítették el a munkájukat, mint a német állampolgársággal rendelkezők.

Hogy milyen következtetéseket tudunk Frankfurt am Main példájából levonni? Egyrészt a külföldiek "bevándorlása" nem kizárólag "szegény" embereket vonz, a jól pörgő gazdaság révén kifejezetten képzett, magas státuszú jövevényekre is szert tehet egy város, vagy ország. Szintén jól enyhíthető velük az egyes szakmákban jelentkező munkaerőhiány. Ugyanakkor ha sok külföldi (vagy ide irányított menekült) érkezik fejletlenebb országokból, csak a megfelelő munkaerőpiaci és szociális integráció révén érhető el hosszútávú beilleszkedésük. Frankfurtban ehhez kellően erős és diverzifikált helyi gazdaság állt rendelkezésre, így a városba érkező külföldiek többsége elindult a szociális felemelkedés útján, ami végül a német többségi társadalomhoz hasonló térbeli elhelyezkedéshez és szociális jellemzőkhöz vezetett, amivel sikerült megelőzni az egyes nemzetiségek tartós lecsúszását eredményező gettósodás ördögi körének kialakulását.

Ennek mintájára itthon sem úgy kellene feltenni a kérdést, hogy beengedjük-e bizonyos kvóták alapján menekülteket és a bevándorolni kívánókat, hanem, hogy a magyar (és ezen belül főként a budapesti) gazdaság közülük hánynak tud lehetőséget adni az eredményes integrációra, anélkül, hogy annak minden érintettre negatív következményei lennének.

 

Felhasznált irodalom:

Bodo Freund (1998): Segregation von Nationalitäten in Einem Metropolitanraum: Frankfurt und sein Umland: In: Kemper, F.J. – P. Gans (Hg): Etnische Minoritäten in Europa und Amerika, Berliner Geographische Arbeiten, H. 86 S. 33-53

Bodo Freund (2001): Hochqualifizierte Migranten im Rhein-Main-Gebiet, Frankfurter Statistische Berichte, 2001/3 S. 207-223

Bodo Freund (2002): Hessen, Klett – Perthes, Gotha und Stuttgart

Frankfurter Statistik Aktuell

 (http://www.frankfurt.de/sixcms/detail.php?id=3876&_ffmpar[_id_eltern]=2811

Frankfurter Sozialbericht, Teil V.Segregation und Wohngebiete mit Verdichteten sozialen Problemlagen (2002) Der Dezerent für Soziales und Jugend – Stadt Frankfurt am Main Franz-Joseph Kemper (1997): Ausländer in Deutschland Geographische Rundschau (49, H.7-8. S. 392-398.

 

 

12 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pangea.blog.hu/api/trackback/id/tr277425010

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nzoltan 2015.05.18. 08:33:43

Kár, hogy a diagramnak vége van 2000-ben. A sok EU-csatlakozás után még érdekesebb lehet.

Teker 2015.05.18. 08:50:52

long stroy short: ha van pénz, nem gond a bevándorlás

protézisesh 2015.05.18. 09:11:30

Részletes írás, látszik, hogy van benne munka. DE...

"Ennek mintájára itthon sem úgy kellene feltenni a kérdést, hogy beengedjük-e bizonyos kvóták alapján menekülteket és a bevándorolni kívánókat, hanem, hogy a magyar (és ezen belül főként a budapesti) gazdaság közülük hánynak tud lehetőséget adni az eredményes integrációra, anélkül, hogy annak minden érintettre negatív következményei lennének."

A vége mégis ugyanaz: a hozzánk áradó koszovói cigányokat és szomáli kalózokat nagyon nem tudjuk befogadni, mert a magyar gazdaság (az 50% alatti foglalkoztatottsági rátájával) baromira nem tudja felszívni ezeket az embereket...

Érdekes lenne egyébként egy ugyanilyen tanulmányt írni mondjuk Berlinről is, ahol sokkal több a (főleg muszlim és/vagy afrikai) bevándorló, viszont töredéke pénz nincs, mint Frankfurtban.

protézisesh 2015.05.18. 09:12:22

@Teker: hát, a csóró svájciak még az EU-tagállamok állampolgárainak - munkavállalási céllal történő - bevándorlását is leszavazták...

lezlidzsi84 2015.05.18. 18:29:11

@Nzoltan: A táblázatban, ha nehezen is, de követhető mi történt. Nagyon megnőtt a lengyelek, bolgárok, románok száma. A magyaroké is, de továbbra sincsenek sokan a többiekhez képest.

lezlidzsi84 2015.05.18. 18:30:14

@protézisesh: Pontosabban jobban feltételhez kötik, mint korábban a németek. Ha igen fasza szaktudásod van, a svájciak bizony fogadnak.

lezlidzsi84 2015.05.18. 18:35:09

@protézisesh: Igen, Berlinben kicsit más a helyzet, de ott elég különleges oka volt a magas bevándorló részarány kialakulásának: igen alacsonyak voltak a lakhatási költségek, különösen a fal melletti városrészekben. Emellett Nyugat-Berlin agyon is volt támogatva, így az életkörülmények nem voltak rosszabbak, mint nyugaton.

lezlidzsi84 2015.05.18. 18:53:31

@protézisesh: Egyébként jó ötlet, lehet írok Berlinről is :)

Garren 2015.05.19. 09:53:47

@protézisesh: Teljes mértékben egyetértek azzal megfejelve, hogy nem volna szabad egy ilyen kérdést kizárólag gazdasági oldaláról szemlélni (bár az EU szeret erre leszűkíteni lehetőleg mindent), hanem talán nem ártana megkérdezni a lakosságot is arról, hogy szeretne-e egy felhíguló kultúrájú / nemzeti összetételű társadalomban élni, avagy a már legálisan az országban tartózkodó idegenek száma is bőven elég neki. Végülis ne felejtkezzünk el Trianonról, amely előzménye az volt, hogy már Árpád-házi királyaink elkezdték ilyen-olyan okok miatt hozzánk menekülő idegenek tömeges befogadását, amit a Habsburgok a "rebellis magyarok" ellensúlyozására folytattak (pl. Bácska, Bánát betelepítése).

lezlidzsi84 2015.05.19. 21:45:18

@Garren: Szerintem van különbség egy terület szomszéd népekkel való (nagy területre kiterjedő) újratelepítése, és egy alapvetően többségét megőrző társadalomba való diaszpóraszerű betelepítés között. Azzal viszont egyetértek, hogy az óvatosság indokolt, és pont itt látok némi különbségét a brit és a francia, valamint a német "modell" között. Előbbieknél a gyarmatos múlt miatt is más a hozzáállás, meg talán kissé túlhajtották a kisebbség feltétel nélküli tiszteletét. A németeknél meg nagyjából leszarták a körítést, Ahmed úgyis dolgozni jött, és amúgy is inkább lesz német, mint más. Nem részesítik túlzottan pozitív elbírálásban, de elfogadják, hogy ott van. És ilyen szempontból elég bravúros megoldás, hogy a helyben születő gyerek sokkal könnyebben lehet német állampolgár, mint a szülő...

lezlidzsi84 2015.05.19. 22:14:06

Csak még egy érdekesség: a források között hivatkozott Bodo Freund professzor megemlítette, hogy igen sok magyar ismerőse volt, illetve ifjúkorában (a 60-as, 70-es évekről van szó) érdekes témaként tartotta számon a magyar vendégmunkások kérdését. Visszakérdeztem, hogy az 56-ban elmenekültekről van-e szó? Azt válaszolta, hogy a kollégái (tehát a kutatók) között többen is voltak 56-osok, de a vendégmunkások főként a 60-as évek végétől jelentek meg nagy számban: a 70-es években több ezer magyarországi idénymunkást alkalmaztak a délnémet mezőgazdaságban, akik legálisan tartózkodtak nyugaton,és többnyire haza is tértek ősszel. Persze a család többi része otthon maradt... Többségük egyébként magyarországi német volt vagy németül egyébként jól beszélő. Engem teljes meglepetésként ért, hogy ilyen is volt ennyire "korán"...