Mottó: Mert az etióp karácsony „megér egy misét”…
írta: Dr. Szilassi Péter
2011-2012 tele különleges volt a számomra. Duplán ünnepelhettem a karácsonyt: először december 24-én itthon, majd január 7-én az etióp karácsony ünnepén az öt Balatonnyi méretű Tana-tó partján, Földünk egyik legősibb keresztény birodalmában.
Előző írásomban e különleges ország természeti, társadalmi viszonyaiból villantottam fel néhányat. Ezúttal etiópiai utazásunk karácsonyi élményeiből és az ország vallásföldrajzáról adnék ízelítőt az „Ami a bulvárhírekből kimaradt…Etiópia geográfus szemmel” című könyvem szemelvényei segítségével.
2012. január 7. A Kék-Nílus forrásának tekintett Tana-tó partján egy étterem teraszáról figyelem a városi forgatagot. Nagyot kortyolok a jéghideg sörből, jól esik. A hőmérő higanyszála 25C°-ot mutat árnyékban. Az élettel teli Bahir Dar városát szemlélve külsőleg nem sok jel utal rá, hogy ma van karácsony napja. Hiányoznak az óriásplakátok, jelképek, az üzletekben sincs nagyobb forgalom, mint máskor. A karácsony előtti „vásárlási láz” nem fertőz még erre felé. Persze Etiópiában hiába keresnénk plázákat, szupermarketeket. Korunk fogyasztói társadalmának „vívmányai” egyelőre még nem értek el ide. Bevásárlóközpontokat, gyorséttermeket még a fővárosban sem talál az utazó. A globalizáció jeleként néhány hotelben viszont már találkozhatunk a jómódú szállóvendégek számára feldíszített műanyag karácsonyfával...
Frissen nyírt gyep karácsonyfával: tehetős turisták karácsonya Etiópiában. Mi inkább nem itt szálltunk meg. (Fotó: Szilassi P.)
Egyáltalán nincs karácsonyi hangulatom. Sem a dátum, sem a klíma nem stimmel....A január 7-re eső karácsony oka egyszerű. Etiópiában egész más naptárrendszer van érvényben mint nálunk. Itt még a mai napig nem vezették be a XIII. Gergely pápa által 1582-ben elrendelt naptárreformot. Etiópiában a karácsony január 7-ére esik. A szilveszterre pedig még hónapokat kell várni, mivel az etióp kalendárium szerinti új év majd csak szeptember 12-én veszi majd kezdetét.
A karácsonyi meleg is nagyon szokatlan a számomra. A januári 25C° itt nyilván nem meglepő, hiszen a trópuson vagyunk, mindössze 11 szélességi foknyi távolságra, az Egyenlítőtől. „Itt tuti biztos, hogy nem lesz fehér a karácsony” gondolom először, de aztán gyorsan rájövök, hogy nem egészen igaz ez az állítás. A tél itt teljesen ismeretlen fogalom, hisz a hőmérséklet egy éven belül alig változik. Etiópiában egyetlen földrajzi tényező befolyásolja jelentősen a hőmérsékleti viszonyokat: a domborzat. A tengerszint felett 4000 méterrel, Etiópia „tetején” a Simien-hegységben bizony alkalmanként akár fagypont alá is csökkenhet a hőmérséklet. Etiópiában tehát ugyan ritkán, de előfordulhat fehér karácsony.
Ahol lehet fehér a karácsony Afrikában: 4000m-es magasságban a Simien-hegység vonulatai között (Fotó: Szilassi P.)
Szememmel végigpásztázom a nyüzsgő utcát. Csak az éttermek előtt a földre terítve, és a bejárati ajtónál boltívszerűen összeállított pálmaágak utalnak rá, hogy ma ünnepnap van. Azt, hogy milyen ünnep, könnyű kitalálni a piros alapon fehér betűs angol feliratból: „Merry Christmas!” Az étterem bejáratánál Mikulásnak öltözött mosolygós fiú invitál bennünket a belépésre. „A ruházat a cipő kivételével stimmel!” – gondolom magamban, ugyanis a srác szandált visel. Komikus, amint fehér álszakálla alól kivillanó kávébarna arcával ránk mosolyog. „Jé! Itt egy nyári Mikulás!” - mondom útitársaimnak, és már készítem is (természetesen az engedélyével) a portrét róla.
Nyári Mikulás szandálban január7-én, az etióp karácsony napján Bahir Darban. (Fotó: Szilassi P.)
Itt az etiópiai karácsony ünnepén a bahir dari étterem teraszán azon merengek, hogy is alakulhatott ki több mint másfélezer éve egy önálló keresztény császárság a fekete földrész közepén?
Bár feltehetően már a Krisztus születése utáni első századokban is érkezhettek keresztény hittérítők vagy kereskedők Etiópiába, a kereszténység a III. század közepén vált az Etióp császárság államvallásává. Érdekes, hogy ezek szerint Etiópia volt a Föld első keresztény állama, hiszen a Római Birodalomban mindez csak i.sz. 380-tól valósult meg.
A legenda szerint a Vörös-tengeren hajózó egyik szír kereskedőhajó zátonyra futott, majd elsüllyedt. Csak két keresztény fiatalember, Frumentiosz és Édésziosz élte túl a hajótörést, akiket az akkor még pogány etiópok eladtak rabszolgának Ella Amida császár udvarába. A két keresztény rabszolga hamar kitűnt tudásával, műveltségével, így egyikőjük, Frumentiosz az ifjú trónörökös, Ezana hercegnő udvari tanítója lett. Ezanára oly nagy hatást tett keresztény nevelője személye, hogy miután elfoglalta a császári trónt, megkeresztelkedett, és elküldte Frumentioszt Alexandriába, a helyi patriarchához, hogy ő jelölje ki az etióp nép térítését végző püspököt. Az alexandriai főpap döntése nyomán Frumentiosz lett az etióp ortodox egyház első püspöke.
Beszélgető kopt szerzetesek egy lalibelai ház előtt. (Fotó: Szilassi P.)
Számunkra talán furcsa, hogy az ezt követő mintegy 1600 éven át a mindenkori alexandriai patriarcha döntött az etióp kopt egyházfő személyéről, az egyiptomi Szent Márk kolostor szerzetesei közül választva ki a leginkább rátermett személyt. Innentől kezdve az a sajátos helyzet állt elő, ugyanis az évszázadok folyamán nem egyszer olyan vezetője volt az etióp egyháznak, aki nem beszélt amharául, és mivel soha sem járt az országban, nem ismerte annak viszonyait sem. A több mint ezer éves hagyományt csak 1959-ben sikerült megváltoztatni, innentől kezdve saját, etióp származású egyházfő (az úgynevezett abuna) áll az etióp ortodox egyház élén. Az etióp kopt egyház liturgiájában, szent könyveiben, és hittételben is sok tekintetben eltér a katolikustól, számos ókeresztény, és zsidó vonást mutat: Például az etióp házak udvarán nem röfög disznó, ugyanis a disznóhúst vallási okok miatt nem fogyasztják, és körülmetélik a fiúgyermeket.
Freskók egy középkori kopt keresztény templom falán a Tana-tó partján. (Fotó: Szilassi P.)
Az etióp kopt keresztény vallás a nyugati keresztény egyházaktól a leginkább azonban Jézus személyéről szóló tanításban tér el. A 451.-évi khalkedóni zsinat óta ugyanis az etióp, és más úgynevezett monofizita egyházak (így például a szír egyház) tanítása szerint is Jézus Krisztus isteni természetű. Nem csoda hát, hogy a VI. - századtól kezdve egészen a XIII. századig a szír egyházi és világi személyek komoly befolyást gyakoroltak Etiópia vallási és kereskedelmi életére.
Karácsony előestéjén "második" Jeruzsálemben.
Ahhoz, hogy igazán megértsük, és spirituálisan is átéljük az etióp karácsony hangulatát, el kell látogatnunk az etióp kereszténység szakrális központjába, az etióp Jeruzsálemnek is nevezett Lalibelába. Sokan kérdezték tőlem, hogy mi volt etiópiai tanulmányutunk legemlékezetesebb momentuma. Nos, kétségkívül a karácsony előtt néhány nappal tett lalibelai látogatásunk volt rám a legmélyebb hatással… A templomokat a XIII. század elején építtette Lalibela császár. Az építés ez esetben nem jó szó, hiszen ezt a világörökségi listán is szereplő, különleges hangulatú templom-együttest a felszín felől indulva, felülről lefelé haladva vésték a bazalttufába.
A hegyek közötti fennsíkon 2500 méter magasságban fekvő települést csak néhány évtizede lehet makadámúton megközelíteni, de a kényelmesebb turisták ma már akár belföldi repülőjáratokkal is eljuthatnak ide. Mi - akik a lassabb, de több látnivalót kínáló szárazföldi közlekedést választottuk – órákon át zötykölődtünk a poros úton. A szent hely közelségét jelezte, hogy egyre több kolduló szerzetest láttunk az út szélén, amint az eukaliptuszfák árnyékában vagy tarka napernyőik alatt pihenve faperselyekben alamizsnát gyűjtöttek kolostoruk számára. Velünk azonos irányban meglehetősen nagy volt a forgalom, szembe velünk viszont senki sem közlekedett.
Valahol az etióp-magasföld háromezres hegyei között, úton Lalibela felé (Fotő: Szilassi P.)
Gyalog, öszvérháton, vagy zsúfolásig tömött, ütött-kopott buszokon zarándokok ezrei nyelték a port, haladnak a szent hely felé. Lalibela mint második Jeruzsálem létrejöttében közrejátszott a középkori etióp császárok azon törekvése, hogy a zarándokoknak ne kelljen több ezer kilométert gyalog vagy öszvérháton utazniuk az iszlám hódítók által elfoglalt Szentföldre, hanem itt Etiópiában átélhessék mindazt a spirituális élményt, amit Palesztina földje adhat nekik.
Erre utalnak Lalibela környékének földrajzi nevei. Például a sziklatemplomok között folyó időszakos vízfolyás neve Jordán, az egyik hegyet Sion-hegynek nevezik, de megtaláljuk itt Beit lehem (azaz Betlehem) templomát is. Annak ellenére, hogy a Szentföld Lalibela 1200 körüli megalkotása révén ilyen „közel” került az etiópokhoz, a vallási zarándoklat még mindig komoly fizikai próbára teszi az utasokat.
Lalibela sziklatemplomait mintegy 800 éve faragták a bazalttufába (Forrás)
A nagy vallási ünnepek így karácsony alkalmával is több tízezren vágnak neki a hegyeknek, hogy több tucat, vagy akár több száz kilométert tegyenek meg gyalog, szamárháton, lovon, esetleg a tehetősebbek busszal azért, hogy karácsony ünnepét az általuk „szent földnek” tartott Lalibelában töltsék. Lalibela „normál” esetben 8 000 fős lakossága ilyenkor a többszörösére duzzad. Karácsony előtt is ez volt a helyzet, ki tudja hány száz zarándok mellett haladtunk el, míg a településre érünk. Bár Etiópia lakosságának csupán a fele keresztény, számomra azonban akkor úgy tűnt, mintha mind ott haladtak volna az úton Lalibela felé. A zarándokok végeláthatatlan sorát követve végre megérkeztünk az etióp kopt kereszténység spirituális központjának számító 11 sziklába vájt templomhoz.
Szó szerint egy tűt sem lehetett leejteni a heringszerűen egymás mellett álló, sokszor egymást taposó zarándokok között.Végre elértük az északi templomcsoport bejáratát, és a kaput őrző úriember egy laza tépéssel érvényesítette belépőinket. A kapun túl már sokkal kisebb volt a tömeg, ennek ellenére szinte minden sziklán, kőfülkében és kisebb barlangban szerzetesek vagy zarándokok ültek. Az ősi géez nyelven írt bibliát olvassák, a világ zaját teljesen kiiktatva meditálnak.
A bibliát olvasó szerzetesek szent áhitatban Lalibela sziklaüregeiben. (Fotó: Szilassi P.)
Mások a Biet Medhane Alem (Világmegváltó temploma) fala felé fordulva, vagy gyolcs ruhájukat sátorszerűen a fejükre terítve elmélyülten imádkoznak. Ez a templom Földünk legnagyobb egyetlen sziklából kivésett monolit épülete! Engem, - és társaimat is - nehezen megfogalmazható, addig még soha nem tapasztalt – és azóta sem átélt - érzés kerített a hatalmába. Teljesen megigézett a hely szelleme. Szinte kézzelfoghatóan ott volt köztünk a több ezres tömeg vallásos áhítata, hitvilága, és mindehhez a varázslatos, szinte szürreális sziklatemplomok adtak lenyűgöző helyszínt.
Meditáció elvonulva a világ zajától... (Fotó: Szilassi P.)
Az emberek ruházatán semmi sem utalt rá, hogy a XXI. században járunk. Talán csak egy-két műanyag szandál villant ki a gyolcs köpenyek alól. Lalibelában megállt az idő: olyan, mintha 2000 évvel korában élnénk. „Srácok! Ez valami hihetetlen! Itt díszletek és jelmezek nélkül, simán le lehetne forgatni egy Krisztus korabeli filmet!”- mondtam a többieknek. Erre válaszul egyik ateista barátom megjegyezte, hogy ez a hely annyira megérintette, hogy kis híján megtért. Az arcára nézve láttam, hogy nem viccből mondta.
Az etiópia védőszentjéről elnevezett Szent György templom görög kereszt alakú épülete Lalibelában. (Fotó: Szilassi P.)
Az egyik sziklatemplomba betérve láttuk, amint fehér ruhás szerzetesek hatalmas, mívesen díszített réz keresztet a kezükben tartva áldást osztottak. A hívek sorban állva járultak a kereszthez. Átszellemült arccal megcsókolták, majd a szerzetes egy jól irányzott mozdulattal hátba vágta a kereszttel a zarándokot. És ez így ment folyamatosan, ki tudja hány százszor, hány ezerszer? Leírhatatlan, szóban elmesélhetetlen jeleneteknek voltunk tanúi. Vajon hány száz kilométert gyalogoltak a zarándokok ezért a néhány másodperces mozdulatért? Soha nem fogjuk megtudni...
Lelki felkészülés a karácsonyra Lalibelában (Fotó és videó: Szilassi P.)
Óriási szerencsénkre a karácsony közeledte miatt röpke kis betekintést nyerhettünk az etióp liturgiák és egyházi zene világába is. Az egyik templom udvarán a lassú tempójú, hosszú dobokkal kísért, vontatottan előadott dalokra a papok, szerzetesek extatikusan, hullámzásszerű ingázó mozgással táncoltak. Társaimmal meghatva hallgattuk az ősi ritmusokat, és bár a dalok szövegéből egy szót sem értetünk, azok mégis lelkünk mélyéig hatoltak.
Etiópia tarka vallásföldrajzi térképe
Lalibelában az ember ízelítőt kaphat a középkori Etiópia vallási emlékeiből, az ország dicső történelméből. Vajon még manapság is keresztény államnak tekinthetjük Afrika e nagy múltú országát? Etiópia területe a XIX-XX. század folyamán - főként II: Menelik császár uralkodása alatt - a többszörösére nőtt. Ha összehasonlítjuk az ország területének növekedését, és a kopt keresztények arányát bemutató térképeket, szembetűnő, hogy míg középkori etióp állam egészen a XIX. század végéig a zömmel a kopt keresztények lakta magasföldi területekre korlátozódott, addig a XIX századi végén, a XX. század elején meghódított és Etiópiához csatolt új területeken már kisebbségben voltak a kopt keresztények.
Etiópia területének növekedése a XIX - XX. században és a kopt keresztények aránya Etiópia egyes tartományaiban (Forrás)
Etiópia vallásföldrajzi képe tehát a területnövekedés következtében legalább annyira sokszínűvé vált, mint az előző blog bejegyzésemben bemutatott etnikai, társadalmi arculata. Egy országban élnek itt egymás mellett szunnita mohamedánok, kopt keresztények, protestánsok, animista törzsi vallások követői. Az ország 90 milliós lakosságának több mint a fele Mohamed hitét követi, néhány százaléka pedig animista. Ők tehát egyáltalán nem ünneplik a karácsonyt. Ha Etiópia nem is darabolható fel éles határok mentén vallásilag, de nagy vonalakban elmondható, hogy a keleti főként szavanna övezethez tartozó szárazabb területeit főként mohamedánok, míg a termékeny hegyvidéket keresztények lakják.
Akik számára nem ünnep a karácsony. A törzsi (animista) vallásúak, és a szunnita mohamedánok aránya Etiópia egyes tartományaiban. Forrás
Etiópia keresztény lakosai sem csak egy valláshoz tartoznak: főként Etiópia nyugati tartományaiban jelentős protestánsok aránya. Ezeken, a szintén csak a XX. század elején Etiópiához csatolt területeken az Európából érkezett hittérítők révén terjedt el a nyugati kereszténységhez sorolható protestáns vallás.
A protestáns vallásúak aránya Etiópia tartományaiban. (Forrás)
A tarka vallásföldrajzi kép miatt nem kell csodálkoznunk azon, hogy földrajzi tanulmányutunk során gyakorta láttunk egy településen belül keresztény templomot, és dzsámit, minarettel. Volt olyan szállásunk, ahol a müezzin énekére keltünk, máshol a szomszédos kopt templomból kiszűrődő, dobszóval kísért vallási énekeket hallgattuk hajnalig. Három hetes tanulmányutunk egyik legnagyobb élménye volt megtapasztalni e nagy múltú, kulturálisan rendkívül színes ország vallási hagyományait, itt átélni a keresztény etiópok egyik legnagyobb vallási ünnepét a karácsonyt.
