Úgy tűnik, hogy a napokban Oroszország egy újabb kártyáját próbálja kijátszani a kelet-európai orosz-EU ütközőzónában. A nyugat felé közelíteni próbáló Moldovában nemrégiben az orosz miniszterelnök-helyettes tett egy olyan kijelentést, amelyet már nem első ízben hallunk tőlük, hisz hasonló volt a forgatókönyv Kelet-Ukrajnában is. E kijelentés szerint a helyi, transznisztriai oroszok szuverenitását és önrendelkezési jogát mindenféleképpen biztosítani fogja Oroszország. Egyelőre e kijelentésen túl semmilyen konkrét lépés nem fogalmazódott meg az oroszok részéről Moldova ellen, de nem is kell, hisz még mindig ott állomásozik a kvázi független Transznisztriában a szovjet időkből hátrahagyott orosz 14. hadtest. Moldova nyugat felé közeledése tehát meg van kötve, s az orosz befolyás is szilárdnak látszik. De vajon mi is ez a Transznisztria pontosan? Hogyan alakult ki? És mi köze van Oroszországhoz?
A nemzeti identitás egyik alapeleme a szovjet idők óta használatos címer és zászló (forrás)
A helyzet tisztázásához először is át kell tekintenünk a tágabb térség történelmi háttérét. A „transznisztriai út” kialakulásának első fázisa 1792-höz köthető, ugyanis addig a terület török kézen volt. Viszont az ekkor már Európában gyengélkedő Oszmán Birodalom rovására az Orosz Birodalom megszerezte a térség feletti uralmat, vagyis a Dnyeszter keleti-partját. A hatalomváltás a terület etnikai képét is átrendezte, az oroszok elsősorban orosz, ukrán, román és német telepeseket hívtak a térségbe, mellyel lényegében megszilárdították az orosz-ukrán hatalmat. A terület határvidékként jelentős katonai funkciókat látott el. Innen indították el 1812-ben az orosz offenzívát Besszarábia ellen, amelyet sikeresen meghódított a cárság.
Hogy pontosan tudjuk, hol helyezkedik el Besszarábia egy kis földrajzi kitérőt teszünk. Besszarábia a Prut-folyó és a Dnyeszter közötti területet jelöli kelet-nyugati irányban, észak-déli viszonylatban pedig a Duna-deltától a Podóliai-hátságig terjed. Lakosságát tekintve többségében román ajkú. Ma Besszarábia nagyobbik részét Moldova foglalja el, kisebb nyúlványai pedig Ukrajnában és Romániában végződnek (lásd.: a Podóliai-hátság és a Duna-deltától északra fekvő terület). E mai Moldova viszont nem csak Besszarábiát foglalja magába, hanem Transznisztriát is, vagyis a Dnyeszteren túli területeket.
Besszarábia fekvése és Moldova határai (a határon belüli fehér területeken fekszik Transznisztria) (forrás)
A 19. században éledő román nacionalizmus már tiltakozott a románok lakta Besszarábia orosz megszállása ellen. Neves költőjük, Mihai Eminescu is egyik versében így írt, „Románia a Dnyeszter nyugati partjaitól egészen a Tiszáig nyújtózik”. Az első világháborút követő orosz összeomlás és forradalom következtében Oroszország nyugati határain visszavonulni kényszerült. Északon Lengyelország és a Balti-államok javára, délen pedig a románok javára kénytelen volt lemondani bizonyos területekről. E területvesztés érintette Besszarábiát is, amelyet Romániához csatoltak. A Dnyeszteren túli területeket, vagyis Transznisztriát pedig beolvasztották előbb az Ukrán Népköztársaságba, majd az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságba. 1924-ben az utóbbiból kiválva megalakult a Moldáv Autonóm SZSZK (későbbiekben ASZSZK), a román megszállás alatt lévő Kisinyov székhellyel.
Moldáv ASZSZK elhelyezkedése (a térképen a ponttal körbe határolt Moldávia a földrajzi területet jelöli) (forrás)
A második világháborúig fennálló Moldáv ASZSZK valamivel nagyobb területet foglalt magába, mint a mai Transznisztria. Népessége nagyjából fél millió fő volt, vegyes ukrán-moldáv lakossággal (1926: 48,5% és 30,1%), valamint számottevő oroszsággal és zsidósággal. A Szovjetuniót negatívan érintette Besszarábia elvesztése, és ideológusaik megkezdték egy a romántól különböző, moldáv identitás létrehozását. Ennek egy propaganda bázisaként működött a Moldáv ASZSZK, ahol a lakosságot sem románként jegyezték be, hanem moldávként. Nyelvükre erőteljes hatással volt az orosz, ábécéjüket latinról cirillre változtatták.
A szovjet hadsereg felszabadítva a németek által megszállt Moldáv ASZSZK-t és Romániát, a háborút követő békekötések alkalmával nem kis propagandát indított annak érdekében, hogy egy Romániától független Moldáv SZSZK jöjjön létre. Tehát az oroszoknak ha már a térséget nem is sikerült visszahódítaniuk, bekebelezniük, mégis egy olyan államot hoztak létre, amelynek ugyan volt saját alkotmánya, törvényhozása és végrehajtása, viszont szocialista blokk tagjaként, sok kérdésben a moszkvai élcsapat döntött. A román kormánynak pedig érdemi beleszólása nem volt a moldáv politikába. E szocialista Moldvában (nem összetévesztendő a két világháború közötti Moldáv ASZSZK-val!) az oroszok tovább folytatták moldáv nemzetépítő tevékenységüket. A rendszerváltásig egymás mellett látszólagos harmóniában éltek a transznisztriai oroszok, - akiket az iparosítás idején telepítettek be, moldávok és más nemzetiségek, de már jelentősek voltak a belső feszültségek is. A már említett szocialista iparosítás főleg Transznisztriát érintette. Az ország ipara (többek között) az alkoholgyártásban, konkrétan a vodkagyártásban jeleskedett. E ipari tevékenység a transznisztriaiak számára kiemelkedően fontos, jelentőségét mi sem mutatja jobban, mint az hogy a transznisztriai 5-ös rubel hátterén az üzem képe látható. Valószínűsíthető, hogy a vodka, mint nemzeti ital, szintén sokat tett a transznisztriai identitás kialakulásához.
A képen látható vodkagyár hivatott szimbolizálni a Transznisztria függetlenségét és nemzeti identitását :) (forrás)
A rendszerváltást követően új fejezet nyílt a két terület történelmében. Az 1990-ben kikiáltották a Szovjetunión belüli autonóm Dnyeszter Menti Köztársaságot, nagyjából hasonló jogállással, mint a mai Kaukázusi törpeállamokat. Moszkva, viszont nem fogadta el függetlenedésüket, ellenben Moldován belül már megszilárdultak a független Dnyeszter Menti Köztársaság intézményei. Ezután 1992. áprilisában a moldovai hadsereg megtámadta a Köztársaságot. A rövid háborúban moldáv oldalra román önkéntesek érkeztek, míg „transznisztriai” oldalra ukránok, oroszok és gagauzok, valamint az itt állomásozó orosz 14. hadsereg is. A háború kimenetele egyértelmű volt, a Dnyeszter Menti Köztársaság sikeresen megvédte magát, és 1992. júliusában aláíratta a békét Moldovával, amelyben Moldova független államként nem ismeri el, de lemond minden beleszólási jogáról a Dnyeszteren túli területeken.
Az ország területi felosztása (forrás)
Transznisztria területe kb. 3600 km², ami valljuk be nem túl nagy. Ha még esetleg kompakt lenne, akkor egy ideális mini állam, mint pl.: San Marino jöhetne létre. De az ország a Dnyeszter és az ukrán határ között húzódik észak-déli irányban. Legnagyobb kelet-nyugati irányú kiterjedése alig néhány 10 km. Lényegében úgy kell elképzelni az országot, mint a folyó mentén észak-déli irányban felfűzött városok, falvak láncolata. Az országot egyébként 6 tartományra osztották fel, és megkülönböztetett státuszú Tiraszpol, a főváros. Ez utóbbi az ország „gazdasági motorja”, ahol a szocialista időkből megmaradt ipar egy része még működik, saját reptere is van, és várja a nyugatról érkező, szovjet emlékeket kereső turisták áradatát. A város nevezetességei között tartják számon a Parlament épületét, mely előtt Lenin tekint le szigorúan az arra járóra, valamint a katonai emlékműveket is érdemes felkeresni.
Tiraspol monumentális Lenin szobra, háttérben Transnisztria parlamentjével (forrás)
Egy jellegzetes katonai emlékmű (forrás)
Transznisztria függetlenné válása után Igor Szmirnov ragadta magához a hatalmat, aki 2011-ig volt hatalmon. Betiltotta a latin ábécét és továbbra is használták a szovjet jelképeket. Az ország számos határátkelőt tart fenn Ukrajnával, valamint Moldova irányába is, de itt a moldáv határőrök nincsenek jelen, utalva arra, hogy a függetlenség kikiáltása egyoldalú, és Kisinyov nem ismeri el függetlennek.
Egy 2006-ban tartott népszavazás értelmében az „ország” 97%-a döntött úgy, csatlakozni kíván Oroszországhoz. Ezt nagyjából úgy képzelik el, mint Kalinyingrád esetében, ahol egy exklávéként ékelődik Oroszország Lengyelország és Litvánia közé. 2009-ben Oroszország és Ukrajna úgy vélekedett, hogy lemond a független Transznisztria támogatásáról, abban az esetben, ha Moldova nem fog közeledni Romániához, vagyis marad orosz befolyás alatt. Az orosz média már előre jelezte, hogy ha e közeledés mégis megtörténne „Romániának számolnia kell Bulgária Dobrudzsával, Magyarország Erdéllyel kapcsolatos területi vitáival, valamint a gagauz függetlenedéssel”. A 2013-14-es ukrajnai konfliktus kapcsán Transznisztria Moszkvához való közeledése újra fellángolt.
Welcome to Transnistria, határátkelő Moldvából (forrás)
Hogy Transznisztria valóban csatlakozik-e Oroszországhoz a jövőben, nem valószínű. Nincs akkora jelentősége e Csongrád-megyényi földdarabnak Oroszország egészéhez képest, hogy bekebelezze. Ellenben igen jól lehet használni arra a célra, hogy továbbra is egy instabil Kelet-Európát tartson fenn, valamint a moldáv kormányt is sakkban tartsa. Mindenesetre Transznisztria története tanulságos, hisz láthattuk, hogyan alakult egy terület regionális identitása az évszázadok során, melyre alaposan rányomták bélyegüket a nagyhatalmak.