Melyik városban található a világ legnagyobb befogadóképességű színháztermétől pár kilométerre a világ egyik legnagyobb rézbányája? Mely várost ostromolta meg az Egyesült Államok hadserege annak érdekében, hogy megszüntesse a többnejűséget? Melyik város az, ahonnan nyáron csodálatos nemzeti parkokba, télen pedig a sípályákra kirándulhatunk? A válasz: Utah fővárosa, Salt Lake City.

Salt Lake City központja, háttérben a Wasatch hegységgel (forrás)

Ha valaki röviden akar olvasni a városról, általában a következő címszavakkal találkozik: a mormonok valamint az USA ipari bankjainak központja, a "vadnyugat" egyik fő forgalmi csomópontja, az USA egyik legnyugodtabb életvitelt lehetővé tevő, munkalehetőségekkel egyik legjobban ellátott városa, a 2002-es téli olimpia székhelye. A Sziklás-hegység vonulatai és a Nagy-Sóstó között fekvő város lakosságszáma nem túl nagy, jelenleg 191 ezer fő él a közigazgatási határain belül, azonban Salt Lake City egy jóval nagyobb településhalmaz centruma. A Brigham Citytől Provóig közel 100 km hosszan, de csak néhány kilométer szélességben elterülő városias térségben él Utah lakosságának közel 80%-a, mintegy 2,3 millió ember.  Mivel magyarázható, hogy a 220 ezer négyzetkilométeres állam lakossága ennyire összetömörül? Mivel magyarázható a város prosperitása? A választ a természetföldrajz és a történelem adja meg.

Utah legnagyobb része kietlen sivatag vagy félsivatag, jobb esetben erdős magashegyvidék. Területének zöme lefolyástalan, a kis számú vízfolyás nem éri el az óceánt, hanem a Nagy-Sós tavat táplálja vízével. Utóbbi az erős párolgás miatt a világ második legsósabb állóvíze, északi medencéjének sótartalma 7-8 szorosan, déli medencéjéé 4-szeresen haladja meg a tengerek átlagos sótartalmát. (A különbség azóta számottevő, mióta két, összesen nagyjából 45 km hosszú kilométeres vasúti töltést vezettek át a tavon.)

A Nagy-Sóstó a világűrből 2003-ban A tó hosszúsága kb 100 km, szélessége 45-50 km, legnagyobb mélysége 10 m, de ezek a számok a vízszint erőteljes ingadozása miatt nem állandóak. A különböző színű vízfelületeket elválasztó egyenes vonal a vasúti töltés. A tó északkeleti ága a szárazság miatt éppen kiszáradt.(forrás)

A Salt Lake City környéki települések kis túlzással egy mesterséges oázissorként terülnek el a hegyek lábánál, ahonnan a legtöbb folyó éri el a tavat. A meglehetősen elzárt és száraz környezetben igen nagy szervezettségre és erőfeszítésre volt szükség a várossor létrehozásához. Mindezt a mormon szekta a területen való 19. század közepi megjelenése biztosította. Érdemes egy kicsit bővebben megismerkedni a közel 15 millió hívet tömörítő egyházzal.

A mormon szekta (hivatalos nevén Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza) története 1820 körül kezdődött, amikor Joseph Smithnek egy szép napon látomása támadt: egy angyal jelent meg neki, aki magajándékozta egy elveszett nép történetét tartalmazó, aranyból készült könyvvel.  Smith lefordította az általa ismeretlen nyelven íródott könyvet, majd ezt követően visszaadta azt az angyalnak...(Ez természetesen nem éppen a sztori hitelességét erősíti.) A fordítás "Mormon könyveként" jelent meg és leegyszerűsítve a következő alaptörténetet tartalmazta: Amikor az i.e. 6. században az újbabiloniak elfoglalták Jeruzsálemet, a zsidók egy része délre menekült, majd onnan Amerikába hajózott, ahol egy viszonylag fejlett civilizációt alakított ki. Feltámadása után még Jézus is megjelent nekik, azonban az i. sz. 4. században ellenfeleik egy véres háborúban kiírtották őket, történetüket egyik utolsó vezérük, Mormon foglalta az arany könyvbe. Hogy az ellenfelek pontosan kik is voltak, arról a mormonok véleménye megoszlik: egyesek szerint az "istentelen" indiánok, mások szerint egy "eretnek" rivális szekta. (A 19. században ezen nem nagyon gondolkoztak, egyszerűen az indiánokat azonosították a tettesekként.)

Mormon próféta munkában - Mormon Múzeum

Hogy ki miben hisz, azzal kapcsolatban nem foglalnék állást, ugyanakkor két gondolatot  felvetnék ehhez kapcsolódóan: Nem a mormon vallás az egyetlen, melynek bizonyos lényeges tételei nem bizonyíthatóak történelmi tényekkel. (A "hitelességgel" kapcsolatos problémakört a South Park egy epizódja foglalja össze legjobban.) Ugyanakkor minél kevésbé bizonyítható egy történet, amihez az ember ragaszkodik, általában hosszútávon annál nagyobb lehet az elköteleződése az ezt hirdető közösség felé.

Erre az azonulásra, összetartásra igen gyorsan szüksége is lett a társaságnak. A gyorsan növekvő szekta tagjai az Illinois állambeli Nauvoo-ban hozták létre önálló városukat, azonban a magát kereszténynek valló közösség némileg aggresszív, és önmagát mások fölébe helyező viselkedése, valamint a férfi tagok többnejűségének propagálása 1844-ben oda vezetett, hogy az akkor már prófétának tartott Joseph Smith-t és testvérét a környékbeliek meglincselték, és a szekta tagjainak a vezetésért vívott hatalmi harc közepette távozniuk kellett. Az új vezető Brigham Young lett, aki előőrseivel 1847 nyarán érte el az akkor még hivatalosan Mexikóhoz tartozó Nagy-Sóstó mellékét. Itt "isteni sugallatra" várost alapított, bár a döntésben szerepet játszhatott az is, hogy már jócskán átlépték az USA akkori határait, és a következő pár száz kilométeren nem lett volna elég víz a népes csapatnak. A város neve kezdetben Deseret lett (a sivatag és Názáret szavak összevonásából), de alapítói "új Zionként" is emlegették. A hegyek lábánál több kisebb települést is létrehoztak a várostól északra és délre.

Az eke, amit a város első parcellájának megművelésére használtak - Mormon Múzeum

A mormonoknak ugyanakkor nem volt szerencséjük: a következő évben a terület az USA része lett, és ugyan a nyugatra áramló egyháztagoknak nagyjából tizede életét vesztette az úton, de az Egyesült Államok kormánya egyáltalán nem nézte jó szemmel a területén folyamatosan gyarapodó, gyakorlatilag független, poligámista közösséget. Mivel Brigham Young nem igazán működött egyet a kormánnyal, sőt az áthaladni kívánó telepesekkel sem bánt mindig barátságosan, 1857-ben katonai expedíció indult a mormonok "pacifikálására", mely hamarosan el is foglalta a kiürített Salt Lake Cityt. A rövid háború végül megegyezéssel ért véget: Utah terület kormányzóját az Egyesült államok adta, de a mormonok sokat megőrizhettek függetlenségükből, Brigham Young pedig megtarthatta több, mint 50 feleségét.

Ezt követően a mormon közösség gyors gyarapodának indult, nem utolsósorban az 1869-ben átadott transzkontinentális vasútnak köszönhetően, melynek Utah-i szakaszát helyi munkások építették - mindez komolyan hozzájárult a közösség anyagi helyzetének stabilizálásához. A javuló életkörülmények és a növekvő számú bevándorló azzal járt, hogy a mormon szekta egyre kevésbé lett elutasító a más vallásúakkal szemben, sőt, bizonyos tekintetben egy viszonylag elfogadó vallási közösséggé vált. A 19. század végén még a többnejűséget is feladták, ugyanis az Egyesült államok kormánya ezt írta elő Utah tagállammá válásának feltételeként. (Emiatt Utah meglepően későn, csak 1896-ban vált az USA tagállamává.) Utólag azzal magyarázzák a poligámiát, hogy a szaktatagok üldöztetésének és vándorlásának idején a férfiak halandósága jóval magasabb volt a nőkénél, de a 19. század végén ez már nem volt igaz, így már nem volt szükség erre - az egyébként is csak kevesek által gyakorolt - szokásra. Ugyanakkor maradt még néhány különleges vonása az egyháznak: tagjai számára megtiltja az alkohol, a kávé és a legtöbb teafajta fogyasztását, és általában mértékletességet ír elő az evésben-ivásban az egészség megőrzése érdekében. Mindennek látványos hatása van a nem éppen az egészséges és mértékletes táplálkozásáról híres Egyesült Államokban: a mormonok várható átlagéletkora magasabb, és némileg egészségesebbek is, mint az amerikai átlag. (Bár a mormonok által erről közölt számokat fentartásokkal kezelném.)

A salt lake city-i mormon templom (forrás)

A 20. században az egyház gazdasági hatalma is nagymértékben megnőtt: a hívek jövedelmük 10%-át az egyház javára befizetik, és sokan még önkéntes munkát is végeznek az egyház számára. Az egyház (a fundamentalisták által szerényen csak prófétának nevezett) vezetői részben sikeres üzletemberek voltak (egyikük a Union Pacific vasúttársaság igazgatója is volt egyben), módszereiket az egyház működtetésébe is átültették, így ma már számos szociális és gazdasági tevékenységet végző fiókszervezettel is rendelkezik az egyház, melyet egy hívőre vetített vagyona alapján a leggazdagabbak között tartanak számon.(Salt Lake Cityben rákkutató központot és kórházat is működtetnek...)

A konferenciaközpont színházterme (forrás)

Mindezt figyelembe véve már nem is olyan meglepő Salt Lake City és a terebélyes agglomeráció viszonylagos jóléte. A belváros az Amerikában megszokott módon magasházakból álló üzleti központ, ugyanakkor itt a terület jelentős része más szerepet tölt be: a Temple Square 4 hektáros területe egy meglehetősen sajátosan kinéző egyházi központ. Nem meglepő módon a városalapító Brigham Young telkén helyezték el az általa megálmodott, kizárólag a mormonok által látogatható templomot, a látogatóközpontot, a kiváló akusztikával rendelkező hangversenyterem, a tabernákulum, valamint egy múzeum, két látogatóközpont és két irodaház, valamint a konferenciaözpont, melynek 21.000 fős színháztermét kis túlzással azért hozták létre, hogy megtarthassák az egyház karácsonyi műsorát. Az óriási épület felhúzásának valójában azért volt némi köze ahhoz, hogy Salt Lake City megvette... illetve elnyerte a 2002-es téli olimpia rendezési jogát, bár az építést jelentősen késleltette a Temple Square-en 1999 nyarán áthaladó tornádó. (Remélhetőleg utóbbit a helyiek nem égi büntetésként fogták fel a NOB zsebének kitöméséért.)

Tornádó Salt Lake City belvárosában 1999. augusztus 11-én (forrás)

Ugyanakkor a város gazdasági erejét korántsem csak a mormon közösség adja, sőt lakosságának kevesebb, mint a fele híve a szektának, szemben Utah állam 62%-os arányával. Korábban a városban elsősorban a környékbeli bányatársaságok központjai működtek - a bányászat egyébként korántsem maradt abba: a város határától pár kilométerre, a központból jól látható a világ egyik legnagyobb külszíni rézércbányája, az ércfeldolgozó kéménye és meddőhányói pedig a várostól nyugatra, az egyik hagyományos tavi fürdőhely fölött magasodnak. Emiatt, ha nyugatról erős vihar éri a várost, igen jó napjuk van a helyi autómosóknak.

Bingham Canyon rézbánya - a város külterületén (forrás)

Ugyanakkor mára már a szolgáltatószekor dominál a városban, jó forgalmi helyzete és a Delta légutársaság egyik központjaként szolgáló reptere miatt egyre több cég települ ide. Ezen kívül a utah-i és részben a wyomingi és idahoi nemzeti parkok (a Yellowstone-t is ideértve) kapujaként is szolgál - a turisták jelentős része repterére érkezik.

A városban a környékén folyó bányászat nélkül is komoly probléma a légszennyezés:  a hegység lábánál fekvő városban könnyen "megszorul" a levegő, így nem meglepő, hogy a városvezetés (kihasználva a 2002-es téli olimpia nyújtotta lehetőségeket) viszonylag nagy összegeket áldozott az autómentes közlekedés feltételeinek kialakítására: a város és környéke mára meglehetősen terjedelmes (72 km-es) villamoshálózattal rendelkezik, viszonylag jók a biciklis közlekedés feltételei, és a külvárosi utcák is rendelkeznek járdával, ami Amerikában korántsem általános. A város központja meglepően élhető és zöld, így nem csoda hogy a lélekszáma újabban erőteljesen növekszik.

Salt Lake City és környéke tehát a városfejlődés egy különleges esete: magas hegyláncok és egy ihatatlan vízű sós tó között virágzó oázis, mely egyáltalán nem hétköznapi módon jött létre és virágzott fel. 

Egy kattintás és nem maradsz le az új posztokról: