Dunához szokott szemmel nézve a Visztula egészen különös folyónak tűnhet. A Lengyelországot keresztülszelő folyó közepén kisvíz idején hajók helyett hatalmas homokzátonyokat találunk, melyek a legkülönfélébb vándormadaraknak adnak otthont. Eredetük legkevésbé sem természetes, keletkezésük abba a korba nyúlik vissza, amikor még három más állam osztozott a Visztulán. Alacsony vízállás idején pedig olyan emlékekre bukkanhatunk a mederben, amelyeket még a sienkiewicz-i Özönvíz rakott le.
Zátonyok a Visztulán Varsóban, 1939. szeptember 25.
A Visztula Lengyelországban ered, a Sziléziai-Beszkidekben 1220 méterrel a tengerszint felett. Két forrásága a Tiszához hasonlóan a Fekete- és Fehér- jelzőt kapta. Vízgyűjtője meglepően aszimmetrikus, alig akad balparti mellékfolyója. Annak idején Magyarország is részét képezte a vízgyűjtőnek a Poprád és Dunajec folyókkal, de a Trianonban meghúzott határvonalak révén ennek a területnek kisebb része átkerült Szlovákiától Lengyelországhoz.
Fonatos mintázat a Visztulán, kisvíz idején (forrás)
A Visztula természetközeli állapotát és megannyi zátonyát történelmi és földrajzi okoknak köszönheti. Az első világháború előtt a Visztula folyón három állam osztozott. Felső szakasza a jobb parton a San-folyó torkolatáig az Osztrák-Magyar Monarchia birtokában volt, mely csupán Krakkó városa környékén terjedt ki a bal partra. A bal parton Krakkóig Németországgal, a várostól keletre Oroszországgal alkotott határfolyót. Sandomierztől kizárólag orosz területen haladt, majd Thorn (Toruń) városától a torkolatig újra német folyóvá vált. A különböző gazdái különböző módon viselték gondját. Galíciában és Krakkó környékén lezajlott a szabályozás, az ártér mentén töltések épültek az árvizek ellen, de ezek Oroszországban nem, vagy csak hiányosan folytatódtak. Mivel a németek is kivették részüket a szabályozásból, az alsó szakasz is hajózhatóvá vált. Mint az várható volt a folyó eltérő medermorfológiája miatt elfajult. Az erdőirtások, intenzív mezőgazdálkodás és bányászat miatt megnőtt az erózió, de az így megnövekedett hordalékmennyiséget a szabályozott szakasz még el tudta szállítani. Egészen az orosz határig, ahol a Visztula munkavégzőképessége hirtelen lecsökkent és a hordalék lerakódott.
A későbbiekben sem sikerült maradék nélkül megvalósítani a szabályozást, sőt a Lengyelországhoz került német szakaszon is megindult a zátonyképződés. 1945 után, amikor lett volna erős központi szándék a folyó rendbetételére a szovjet blokkon belüli sajátos birtokszerkezet akadályozta a szabályozást. Lengyelországban ugyanis nem járt sikerrel a kollektivizálás, így az államnak minden egyes Visztula-parti birtokossal egyenként kellett volna zöldágra vergődnie a kisajátításokkal és töltésépítéssel. 1990 után pedig a folyó természetközeli állapotát szem előtt tartva húzódik a szabályozás. Jelenleg a Visztula Közép-Európa legnagyobb szabályozatlan folyója.
Homokzátony gyöngyök a Visztula nyaklácon Grudziądz városánál (folyásirány → )
Zátonynak az olyan mederformákat nevezzük, amely nem emelkedik állandó jelleggel a középvíz szintje fölé, nem köti meg növényzet, így a folyó dinamikája folyamatosan formálja. Kialakulásuk több tényező függvénye.
Zátony olyan helyeken képződik, ahol a vízfolyás valamilyen oknál fogva elveszíti a hordalékszállítási energiáját és kénytelen lerakni a magával szállított hordalékot. Zátonyok alakulnak ki ott is, ahol a part alámosódik és a beomló anyagmennyiséget kénytelen kikerülni a folyó. Amikor a meder közepén kettéágazik a sodorvonal (leggyorsabban mozgó vízrészecskéket összekötő vonal), ott középzátony keletezik. Amennyiben egy kidőlt fa akadályozza a vízáramlást ott is keletkezhet hordalékfelhalmozódás. És zátony keletkezhet akkor is, amikor a vízhozam (és ezáltal a folyó energiája) lecsökken. Amikor persze újabb áradás következik és nő a vízhozam a zátony újra mozgásba lendül.
Röntgenfelvétel-szerű műholdkép medermintázatokról Wałowice mellett 1. (folyásirány ← )
A Visztula folyó bőviben van hordaléknak, azonban a mederben rejtőző zátonyok megjelenéséhez kifejezetten alacsony vízállásra van szükség. Középvíznél vagy annál magasabb vízállásnál a hajók el tudnak haladni felettük. A folyó átlagos vízhozama 1054 köbméter a torkolatnál, ami kevesebb, mint a fele a Duna budapesti vízhozamának.
Röntgenfelvétel-szerű műholdkép medermintázatokról Wałowice mellett 2. (folyásirány ← )
A kisvíz idején felszínre kerülő zátonyok igen nagy változatosságot mutatnak. Egyaránt előfordulnak közép- és oldalzátonyok, éppen a szukcesszió kezdeti fázisában lévő szigetek, érett szigetek és elöregedő szigetek, amelyeket a szabályozás, esetleg a mellékágak felöltődése már részben vagy teljesen a parthoz kapcsolt. Egyszóval igazi hidrológus paradicsom ez a folyó, a zátony és szigetképződés teljes formakincse tanulmányozható itt a kialakulás kezdeti fázisától kezdve a szigetek eltűnéséig.
Állandó mozgásban lévő homokzátony (folyásirány ← )
Miért rossz, hogy ennyi zátony van a Visztulán? Elsősorban a hajózás szempontjából rossz a jelenlegi helyzet. Kisvíz idején nem tudnak közlekedni a nagyobb hajók. A zátonyok évről-évre változtatják helyüket, alakjukat, méretüket, ezért szükséges lenne, hogy minden évben felmérjék a meder állapotát a hajózási útvonalak meghatározása céljából. A zátonyok, szigetek kialakulása, a domború és homorú partoldalak vándorlása hatással van az ivóvízellátásra is. Olyan partszakaszon, ahol hordaléklerakódás, szigetképződés és mellékág-feltöltődés jelentkezik nem szabad parti szűrésű kutakat telepíteni, ha pedig már vannak, be kell zárni őket. Ilyen elhagyott ivóvízkutakat lehet találni a magyar Duna-szakaszon is.
A zátony halála egy sziget születése Płock mellett (folyásirány ← )
És miért jó, hogy ennyi zátony van a Visztulán? Elsősorban a vándormadarak örülnek neki, hiszen a folyó közepén őszi kisvíznél a vándormadarak nyugodtabban tudnak pihenni, nem kell félniük, hiszen hamar észreveszik a feléjük közeledő ragadozókat. Jó a halaknak is, hiszen változatos élő- és szaporódóhelyek állnak rendelkezésükre. Vannak gyorsabb és vannak lassabb szakaszok, meredek partfalak és lapos zátonyok. Továbbá jó a vízitúrázóknak és a hidrológus hallgatóknak. :) Néha pedig a történészeknek is jó, például, amikor a 2012-es rekordalacsony vízállásnál olyan dolgok bukkantak elő, melyre senki sem számított.
A lengyel királyi palota és egyéb kastélyok maradványai a mederben, Varsó alatt. (forrás)
Özönvíznek (lengyelül: potop) nevezik a lengyelek azt az eseményt, amikor 1655-ben a svédek jogos vagy vélt trónigényük alapján lerohanták Lengyelországot. Henryk Sienkiewicz által remekül feldolgozott lengyelországi látogatásuk alkalmával a svédek elkezdték lerakni a jóléti államuk alapjait azaz festmények, szobrok, ékszerek és egyéb dísztárgyak zsákmányolása mellett a legszebb épületdíszeket is leszerelték.
"- Hatalmas épület! - jegyezte meg Roch Kowalski. - S elgondolni, hogy mindez amaz ebhitűek kezén van!
- S irgalmatlanul fosztogatnak! - tette hozzá Zagloba. - Hallom: még a márványból vagy egyéb drágakőből való oszlopokat is kiszaggatják a falakból, s viszik Svéciába. Meg sem ismerném a kedves zugokat, pedig hát a különböző scriptores méltán nevezik a várat a világ nyolcadik csodájának, mert a francia királynak is vagyon méltó váracskája, de hát ehhez képest csak afféle kaliba..." (Sienkiewicz: Özönvíz. Mészáros István fordítása)
Amikor a svédek által megszállt Varsó körül szorulni kezdett a lengyel hurok a vikingek hagyományait követve minden mozdítható dolgot hajókra pakoltak és elindultak Danzig (Gdańsk) irányába többnyire alaposan túlterhelt hajókon. Közülük nem mind érte el a tengert, egy Danzigban keltezett svéd levélből tudjuk, hogy több hajó elsüllyedt útközben, talán éppen az alacsony vízállás miatt előbukkanó zátonyokon.
2012 őszén, amikor a valaha mért legkisebb vízállást mérték a Visztulán a zátonyokkal együtt bukkantak elő a varsói királyi palota és más kastélyok kőfaragásai, ablakpárkányai, boltívei és egyéb épületdíszei. Feltételezhető, hogy korábbi kisvizek alkalmával is fordult elő ilyesmi, ekkor a helyiek hordhatták haza a mederben talált dolgokat. Szerencsére ezúttal a régészek érkeztek először.
Nem zátony, de a hajózásnak ez sem tesz jót - jégzajlás a Visztulán (Forrás)
Ahogy a zátonyok születnek, úgy be is végezhetik életciklusukat. Összeolvadhatnak, elmosódhatnak és át is alakulhatnak szigetté. De ez már egy másik történet.
Egy kattintás és nem maradsz le az új posztokról:
