A st. louis-i NorthSide az Egyesült Államok egyik legelkeserítőbb lakónegyede. Elkeserítő, mert az egykor szebb napokat is látott munkásnegyed építészeti örökségéből szinte alig maradt valami. Az utcaképet nem egy-egy foghíj telek bontja meg, hanem az egykori egybefüggő lakótömbökből megmaradt néhány elhagyatott épület. A látvány a vadnyugat pusztaságát elevenítheti fel bennünk. Mégis mindössze néhány percnyi autóútra járunk a st. lous-i Gateway Arch-tól, melynek köszönhetően e közép-nyugati város „felkerült” a világtérképre. A belváros tündöklése minden bizonnyal évtizedeken át elvakította a város építészeit, urbanistáit, hisz másként szinte elképzelhetetlen, hogy nem vettek tudomást a hosszú évtizedeken át tartó romlásról.

A mélyszegénység leginkább a feketéket sújtja (forrás)

A térinformatikai adatfelvétel sohasem tartozott a legtöbb észt igénylő munkák közé. Naponta milliónyi kattintás, pontok, vonalak és poligonok százezrei után a legnagyobb tűrőképességgel megáldott emberek is elgondolkodnak az élet értelmén. Szerencsére az ember a legunalmasabb munkában is meg tudja találni a szépséget, különösen ha a sors éppen Anglia fölé repítette.

Ahol minden szelvényen rejtőzik néhány vidéki kastély csodaszép kert közepén, máig látogatható római rom, prehistorikus halomsírok, csatahelyszínek, a felszín érdekes formakincsei, az egykori ipar halovány maradványai és megannyi földrajzi érdekesség. Ezek közül gyűjtöttünk most néhányat egy csokorba. Gépen szállunk fölébe és egy pillanatra legyen térkép számunkra az angol táj!

Angol kastélyok angol parkban

Broughton Castle valódi középkori lovagvárnak tűnik

308,745,538 millió pont. Magyarországon valószínűleg hatalmas botrány kerekedne, ha esetleg Pásztor Albert rajzolgatna hasonló térképeket Miskolc városáról. Az Egyesült Államokban azonban nem csinálnak túl nagy problémát a szergregáció-kutatásból és a lakosság bőrszín szerinti nyilvántartásából, helyette viszont meglehetősen látványos térképeket készítenek, amelyre mind a 308,745,538 állampolgárt rárajzolják.

New York

Egy családi albumban talált német irredenta bélyegsorozat apropóján bejegyzés-sorozat indult a Pangea blogon. Azt ugyanis minden kisdiák fejből fújja mit vesztett Magyarország a Párizs környéki békében, ez azonban korántsem befolyásolta olyan mértékben és irányban a világtörténelmet, mint a német területveszteségek. Pedig Németország első világháború utáni területi veszteségei korántsem voltak akkorák mint Magyarországé, vagy Törökországé. Gyarmataitól ugyan megfosztották - ez összesen több mint 4 millió négyzetkilométert jelentett - de az anyaország csak 13%-ot vesztett az összes területéből. Ezek a területvesztések azonban kevés kivételtől eltekintve igen megalázó módon zajlottak.

Volt már szó a háborúban semleges Dánia által megszerzett Schleswigről után következett az apró, még járásnak sem nevezhető Hultschini földek sorsa Felső-Sziléziából, majd az egész Felső-Szilézia, népszavazásokkal, felkelésekkel. Egy rövid, témánkat csak részben érintő eszperantó kitérő után részletesen tárgyaltuk az Memel-vidék sorsát a litván határon és most visszatérünk a belga határra. 

Történetünk főszereplője, a Vennbahn  (forrás)

Amennyiben hinni lehet a friss híreknek és valóban elkezdődnek a hármas metró felújítási munkálatai hamarosan eltűnhetnek a metróból a legutolsó "A metró kövei" ismertetők. Már a kettes metró felújítása (2004-2007) is komoly pusztítást végzett a földalatti geológiai ismeretterjesztő tablók között, az Örs vezér tér és a Déli pályaudvar között egyetlen darab sem került vissza a felújított állomások falára. Szerény lehetőségeimhez mérten megpróbáltam utánajárni, mi történt velük és van-e mód arra, hogy visszakerülve tovább gyarapíthassák geológiai ismereteinket.

Azt hiszem épp itt az ideje annak, hogy kicsit többet foglalkozzunk a V4-ekkel, és gazdaságukkal, mivel kicsit alulértékeltnek érzem a témát. Nem látjuk az együttműködés valódi jelentőségét, vagy előnyeit a szláv szomszédainkkal való összefogásnak. Emellett a cikkben igyekszem minél alaposabban bemutatni a V4-ek gazdaságának egyik alapvető elemét, az autóipart, melynek megjelenése a régióban a globalizáció egyik jele.

A Visegrádi négyek - nevezzük őket nevükön, Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország - Európa egy igen különös szeletét foglalják el, ami Közép-Európának a része. E Közép-Európa alapvetően a német geográfusok felfogásán alapszik (Mittel Europe), amely lényegében a történelmi Németországot (Elzászt és Lotaringiát is), Osztrák-Magyar Monarchiát (Dél-Tirolt és pl. Erdélyt is), a történelmi Lengyelországot (Lvov térsége is) és a Baltikumot foglalja magába. A Visegrádi négyek éppen ennek a Közép-Európának a keleti részén helyezkednek el, vagyis a terület pontos megnevezéseként a Kelet-Közép-Európa használatos. E geográfus megközelítés mellett még gyakran használatos a Köztes-Európa elnevezés is, amelyet a történész kollégák aggattak rá a térségre, utalva két oldalon elhelyezkedő egykori nagyhatalmakra.

Közép-Európa (forrás)

Ez már az ötödik forduló a Pangea blog zászlós játékból, de szerencsére még mindig találni kitalálható és kellőképpen nehéz feladványokat. Régen eltűnt államok, név és zászlócserén keresztülment országok zászlói és ma is használatban lévő érdekes lobogókból válogattunk össze újabb tizenkettőt. Emlékszik még valaki ezekre a zászlókra?

1, Szőnyeg ez? - kérdezhetnénk a világ legtarkább zászlóját birtokló országtól, de már régen észbekaptak így a hippi színek és motívumok közül alig maradt valami.

Az Oroszország ellen kilátásba helyezett szankciók újabb köre kapcsán felforrósodott a helyzet az orosz olaj- és a gázimport körül. Azt hogy vajon e szankciók tényleg életbe lépnek-e, nem tudhatjuk előre, ellenben e cikk kiváló ürügyévé vált. Mi magyarok különösen az orosz gáztól függünk, de jelentős mennyiségű olajat is importálunk tőlük. Mégsem tudjuk, hogy hol termelik ki ezt a sok olajat és gázt. Valahol Szibériában, nem? Egész pontosan Nyenyecföldön, Jamali Nyenyecföldön és Hanti- és Manysiföldön! Mindenki tudta, nem igaz? 

Olajtározók a sarkkörön túl (forrás)

Dunához szokott szemmel nézve a Visztula egészen különös folyónak tűnhet. A Lengyelországot keresztülszelő folyó közepén kisvíz idején hajók helyett hatalmas homokzátonyokat találunk, melyek a legkülönfélébb vándormadaraknak adnak otthont. Eredetük legkevésbé sem természetes, keletkezésük abba a korba nyúlik vissza, amikor még három más állam osztozott a Visztulán. Alacsony vízállás idején pedig olyan emlékekre bukkanhatunk a mederben, amelyeket még a sienkiewicz-i Özönvíz rakott le.

Zátonyok a Visztulán Varsóban, 1939. szeptember 25.

Mi az, kínaiak építenék, kétszer annyiba kerülne mint a Három Szurdok duzzasztómű, hasonló ökológiai károkat okozna és drasztikus hatással lenne a világkereskedelemre? A megfejtésért érdekes módon nem Kínába, hanem Közép-Amerika egyik legszegényebb országába kell ellátogatnunk.

Abráziós formák vulkanikus kőzeten Brito mellett