2013. december 7-én, napra pontosan 5 éve egy geomorfológiai cikkel indult útjára a Pangea blog. Az induláskor nem lebegett semmiféle különösebb cél a blog előtt, és ha valaki feltette volna a kérdést, hogy hol képzeled el a blogot 5 év múlva valószínűleg nem a mostani helyzet jutott volna először eszembe. Ugyanis a Pangea bloggal az elmúlt öt évben sikerült valamit letenni a hazai földtudományos-ismeretterjesztés asztalára. 

Így nézett ki a blog 2 éve

(Az angol nyelvű változat itt, a román nyelvű változat pedig itt olvasható.) 

Száz évvel ezelőtt a mai napon került sor a Gyulafehérvári Román Nagygyűlésre. Itt mondták ki a Gyulafehérvári határozatban Románia, valamint "Erdély, a Bánság és Magyarország összes románjainak" egyesülését. A román területi érvelés - hasonlóan a régió többi szereplőjéhez - jelentős mértékben támaszkodott etnikai térképekre. A centenárium okán Romániában is megélénkült a téma iránti érdeklődés, így Bukarestben az október végi „România Mare reflectată în reprezentări cartografice” [Nagy-Románia a térképi ábrázolások tükrében] című etnikai és más térképekre fókuszáló kiállítás (Biblioteca Academiei Române/Román Akadémia könyvtára) után éppen a napokban nyílt egy újabb, kifejezetten a korabeli etnikai térképekkel foglalkozó kiállítás, "Războiul hărților"  [Térképek háborúja] címmel (Muzeul Naţional al Hărţilor şi Cărţii Vechi/Nemzeti Térkép- és Régi Könyv Múzeum, ők szervezik egyébként a Nemzetközi Térképtörténeti Konferencia 2021-es, bukaresti ülését). Budapesten éppen az Országos Széchényi Könyvtár Térképtárában láthatunk egy több régióra fókuszáló, etnikai térképeket bemutató tárlatot (Az I. világháború térképeken: Határviták). Ebben az írásban a korabeli román etnikai térképeket próbáltuk meg összeszedni. Jelen bejegyzés alapvetően egy képekkel ellátott bibliográfiai jellegű lista, így az egyes térképekről sem szakmai, sem pedig politikai jellegű elemzést nem tartalmaz.

Az egyesülés a gyakorlatban - a román terminológia szerint - az alábbi régiókat jelentette: Erdély (Ardeal/Transilvania), a Körösvidék (Crișana),  a Bánság (Banat), illetve Máramaros  (Maramureș/Marmaţia). A végleges államhatárok azonban nem estek egybe az itt leírt határokkal, azok csak az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés nyomán alakultak ki. A korabeli magyarországi területekre vonatkozó magyar regionális felosztás sem elnevezésében, sem az egyes régiók kiterjedését tekintve nem teljesen azonos a román felosztással, illetve bizonyos terminusok jelentése az idők folyamán változott is - mind a magyar, mind a román nyelvben.

Román történeti régiók a korabeli román felfogás szerint

forrás

A sarkvidéki utazók egyik legnagyobb kihívása a pontos navigáció a gyakran jellegtelen tájon, rossz látási viszonyok között. Mondhatnánk persze, hogy erre való az iránytű, de van egy kis bökkenő: a tájékozódáshoz nélkülözhetetlen eszköz valójában nem a földrajzi északi pólus felé mutat, hanem a mágneses északi pólus felé, amely nem elég, hogy nem egyezik az előbbivel, de helye évről évre változik. Ezért a GPS-alapú navigáció elterjedése előtt a sarkközeli tájékozódásban fontos szerepe volt a mágneses pólusok pontos helymeghatározásának. A fő navigációs berendezések meghibásodása esetén ma sem mellékes ez, főleg, hogy az északi sarkvidéki vízi utakkal kapcsolatban egyre jelentősebbek a tengeri szállítmányozók várakozásai.  

Az emberiséget már régóta érdekli, miért mutat észak (a kínai verzióban dél) felé az iránytű hegye. A késő középkorban azt hitték, hogy az Északi-sarkon található, mintegy 53 kilométer átmérőjű nagy, fekete magnetitsziget, a „Rupes Nigra” vagy a Sarkcsillag mágneses vonzása okozza a jelenséget. Ugyanakkor a XVI. században már mind a hajósoknak, mind a – szigorúan észak–déli irányra tájolandó – napórákat készítő iparosoknak feltűnt, hogy az iránytű hegye nem pontosan észak felé mutat, ez az eltérés pedig a földrajzi helyzettől függően változik, sőt időben sem állandó.

A „Rupes Nigra” valamint az Északi Sarkvidék elképzelt ábrázolása egy 1620-as térképen – (forrás) 

A kézenfekvő válasz, hogy a trianoni és a párizsi békeszerződések miatt, de mi most inkább földtörténeti és nem történelmi szempontból vizsgálódnánk. Azaz jelenlegi határaink között miért a Kékes a legmagasabb "hegycsúcs"? A válasz nem is olyan egyszerű, hiszen a kutatók a Mátrát az Északi-középhegység "legrejtélyesebb" tagjának tartják, kialakulásával kapcsolatban még sok a nyitott, vitatott kérdés.

Aki a Mátrában kirándult, túrázott, nyaralt, telelt, annak feltűnhettek bizonyos helyi sajátosságok, amik némileg megkülönböztetik a Mátrát legtöbb hegységünktől. A túrázók emlékezetébe vésődhetnek a hosszú, helyenként igen meredek emelkedők, ez jórészt persze a hegység viszonylag nagyobb magasságából adódik, illetve mindenkinek feltűnhet a hegység "középső" vonulatának, a 700-1000 méter körüli magasságot elérő Mátrabérc-Galya-tető - Kékesnek észak felé való meredek letörése. Ez persze nem egyedülálló Magyarországon, a Bükk-fensík déli pereme is hasonló esést produkál, a Magas-Mátra ugyanakkor legkevésbé sem fennsík jellegű: A Kékes és a Galya-tető csoport hegytömbjei és a köztes gerinc(ek) dominálják.

A Kékes északnyugatról - feltűnő északi oldalának meredeksége

2018. november 4-én függetlenségi népszavazást tartottak a Franciaországtól 16,700 kilométerre található Új-Kaledónia szigetén, melyet elsősorban az őslakos kanak kisebbség támogatott, miközben a francia fegyencek leszármazottai inkább lojálisak maradtak az anyaországhoz. Bejegyzésünkben áttekintjük a világ egyik utolsó gyarmatán a szavazáshoz vezető hosszú és néhol erőszakkal terhes utat.

Népszavazási plakátok a fővárosban, Noumeában. Kép: Theo Rouby/AFP/Getty Images

Nehéz eldönteni, hogy a sztereotípia, ill. előítéletes "térképek" elsősorban térképek, vagy sokkal inkább mémek-e. Nehézsúlyú térképészek valószínűleg mémeknek, míg az átlagemberek inkább térképnek ítélnék meg. Közös bennük, hogy nem a valóságot ábrázolják méretarányosan kicsinyítve, hanem olyan dolgokat, amelyek csak az emberek fejében léteznek és nem is biztos, hogy van egzakt földrajzi kiterjedésük.  

Európa 20 lehetséges felosztása (szerző: Yanko Tsvetsov)

Talán nem árulunk el túl nagy műhelytitkokat, hogy ez a kissé rendhagyó bejegyzés eredetileg angol nyelven készült volna el, elsősorban a lustaság miatt. Hiszen kinek lenne kedve feliratozni ezt a megszámlálhatatlan sok angol magyarázószöveggel ellátott térképet (na jó ábrát). Nem is fogom. Mindenesetre nem lehetetlen, hogy a jövőben elkészül majd az (első) angol fordítás is!

A legenda szerint az erső sztereotípia térkép 2009-ben készült el a kozmopolita bolgár Yanko Tsvetskov  [Alphadesigner] jóvoltából, aki éppen egy kemény télen előállt ukrán-orosz geopolitikai gáz-vita idején határozta el, hogy  elkészíti az első sztereotípia térképet, ahol az országok felületén egy egy rájuk jellemző előítéletes — politikailag abszolút inkorrekt —  jelző található. Például Oroszország egy paranoid olaj birodalom, Törökország pedig "NoYouTubeLand". Nos, ebben a bejegyzésben nem ezekről a térképekről lesz szó, hanem egy az előítélet-térképek egy második generációjáról, amelyeket az [x=szám] mód, hogy felosszuk [y=országot] képlettel lehet felírni. Nem mintha baj lenne a sztereotípia térképekkel, de utóbbiakban mintha több belefektetett energia lenne, több földrajzi információval szolgálnak egy adott területről és többnyire mélyebb humor húzódik meg mögöttük — amennyiben valóban értelmezhető dologról van szó. Ugyanis ezek között is előfordulnak igen silány munkák, közülük néhányat (Osztrák-Magyar monarchia) itt is bemutatunk elrettentő példaként. 

Az első ún. digitális sztereotípia térkép (Yanko Tsvetskov)

A hasonló térképek nem csupán az adott földrészről, országról szolgálnak információval, hanem reflektálják a készítőjének intelligenciáját ill. műveltségét is. További jellemzőjük, hogy vírusként terjednek a neten. Elsődleges céljuk nem az természettudományos ismeretterjesztés, hanem pusztán a szórakoztatás, ezért is lehetne őket inkább a mémek kategóriájába sorolni. Szerencsére vannak köztük igencsak intelligens munkák is. El lehet vitatkozni a hasznosságukon, értelmükön, de nehéz nem meglátni, hogy bizony minden egyes ábra szolgál valami újdonsággal még a sokat látott geográfusok, kartográfusok számára is. 

Földrészek, országok és országrészek egyaránt terítékre kerülnek, sőt olyan már letűnt birodalmakkal is találkozhatunk, mint Róma, vagy az Anjou Anglia. 

Böngészésük talán nem csupán a sztereotípiák megcsontosodásában, hanem megszüntetésükben is segíthet. 

Hajtás után megtekinthető a majdnem teljes, 84 példányos kollekció:

Magyarországról nézve nehéz elképzelni milyen óriási forgalom és gazdasági erő összpontosul Európa (és a világ) legnagyobb kikötőiben, elég csak annyit mondanunk, hogy az első három európai kikötő éves összesített teherforgalma bő két és félszerese a teljes magyarországi teherforgalomnak. Kézenfekvő gazdaságpolitikai elképzelés, hogy ebből az óriási mennyiségű áruáramlásból (azt némileg eltérítve) valahogyan nekünk is részesülni kellene, de ehhez azért nem ártana helyesen értelmezni a valóban nagy kikötők gazdasági erejét, hátországukkal való gazdasági kapcsolatait. Erre teszünk ma kísérletet Rotterdam, Antwerpen és Hamburg esetében.

A Berge Stahl óriás vasércszállító Rotterdamban, terheletlenül. Teljes terheléssel a világosabb része víz alá kerül - (forrás)

Kismarton jelenleg az Ausztriához tartozó Burgenland tartomány székhelye. Soprontól északra található, legnagyobb nevezetessége a város közepén álló Esterházy kastély és annak parkja. Kismarton azonban nem mindig volt 14200 lakosával Burgenland messze legnépesebb települése, az egységes város csak 1920 után alakult ki hat település összeolvasztásából, ugyanis Magyarország leggazdagabb földesurai nem csupán anyagilag gyarapították a Kismartont, hanem a Kismarton nevű települések számát is négyszeresére emelték.

Sohasem felejtem el, amikor néhány éve a könyvtárban észrevettem, hogy selejtezni kívánnak egy hatalmas aranybetűs zöld könyvet. Amikor szóltam, hogy rögtön elvinném mondták, hogy kell még várni pár napot vagy hetet míg átfut a rendszeren. Mondtam, hogy kikölcsönzöm addig szívesen. Nem, azt nem lehet, nézzek már rá ez már csak a mérete miatt sem kölcsönözhető. Szó, ami szó aznap este már otthon lapozgattam az 1989-es Magyarország Nemzeti Atlaszát.

A napokban több cikk jelent meg az erdélyi magyar sajtóban egy, a Nagyvárad főterén elhelyezett centenáriumi kiállításon látható román térkép kapcsán. A témával később a 888.hu is foglakozott. Ez utóbbi írás szerzője gondolatainak alátámasztására az én egyik írásomat idézte:

Erre ezúton reagálnék.

A vonatkozó blogbejegyzésemre való hivatkozás két hibát tartalmaz. 1; Összekever két azonos évben keletkezett, de különböző kiadású román térképet. 2; Olyan tulajdonságokkal is felruházza a Nagyváradon kiállított térképet, amelyekkel az nem bírt.