A kiolvadó Északi-sarkvidékről szóló híradások mellett egyre gyakrabban hallhattunk az Európa és Ázsia közti utat lerövidítve, Oroszország északi vizein áthaladó kereskedelmi hajókról. Miközben 2018 elején Kína bejelentette, hogy tulajdonképpen ez a terület is jól passzolna az „Egy öv – egy út” (alias Új Selyemút) gyűjtőnevű szállítási és geopolitikai projektjébe, Oroszország is erősítette katonai jelenlétét északi területein.
Az északi felbolydulást környezetvédelmi, politikai, geopolitikai hozzáállásától függően más-más előjelekkel kommentálják az egyes szereplők.
Elsőként tisztázzuk az alapfogalmakat: Északkeleti-átjárón az Atlanti- és a Csendes-óceánt Eurázsiától északra összekötő vízrendszert értjük, illetve a mindennapi használatban ennek partközeli, nyáron többé-kevésbé jégmentes részét. Az Északnyugati-átjáróhoz hasonlóan itt is több potenciális hajózási útvonalról van szó, de az Eurázsiát északról övező, az észak-amerikainál jóval kisebb kiterjedésű szigetvilág miatt több nyílt vízi és jóval kevesebb szorosban haladó szakasszal. Az egyik, gyakran emlegetett víziút az „Északi tengeri út” (Northern Sea Route), mely a partközeli útvonal Novaja Zemljától keletre található szakasza, tulajdonképpen az a rész, amelyen a hajók partközelben, nagyrészt orosz felségvizeken haladnak, és amelyet a szovjetek/oroszok már a XX. század első fele óta igyekszenek nyáron nyitva tartani.
A főbb, útvonalrövidítést kínáló jeges-tengeri útvonalak - (forrás)