A klímaváltozás által veszélyeztetett, meglehetősen szegény Marshall-szigetekről az elmúlt évtizedekben komoly, az Egyesült Államokba irányuló kivándorlási hullám indult meg, melynek legfőbb célpontja meglepő helyen, az óceánoktól a lehető legmesszebb található: az Ozark-hegység délnyugati nyúlványain terpeszkedő északnyugat-arkansasi Springdale városa. Mindez nem független attól a ténytől, hogy a Springdale-atollnak is nevezett középváros az Egyesült Államok egyik leggyorsabban növekvő, gazdasági szempontból nagyon dinamikusan fejlődő agglomerációjának része - az északnyugat-arkansasi gazdasági boom pedig meglehetősen ellentmondásos társadalmi hatásai miatt is roppant tanulságos folyamat.

A rendezett arkansasi középváros egy óceániai nép hatodának adhat otthont - (forrás)

Az erdős-hegyes, a világatlaszban feltűnő méretű településsel nem büszkélkedő területre Magyarországról nézve egyáltalán nem gondolnánk túlzottan dinamikus gazdaságú területként, itthon a tágabb régió az Ozark című sorozatról ismert, ahol a "dinamikát" valami egész más adta. Mindez Amerikában sincs másként, az Ozark-hegység és az ozarki jelző az elzártság és a társadalmi elmaradottság szinonimája. A nagyrészt Missouri állam területére eső erősen tagolt, de nem túl magas hegyvidékből azért jut bőven a déli szomszédállam területére is, azonban itt közvetlenül az északnyugati szegletben egy viszonylag kiterjedtebb fennsík (Springfield Plateau) terül el, ami mind a nagyobb települések, mind a mezőgazdaság számára viszonylag jobb feltételeket kínált. A "viszonylag" aláhúzandó, ez ugyanis itt sem jelentett nagyon mást, mint a rossz minőségű, köves termőtalajon keményen küzdő farmokat, legfeljebb kicsit nagyobb sűrűségben, mint a hegyekben. Ez a 20. század közepére néhány, nagyjából 10 ezer fős kisváros kialakulását eredményezte a fennsíkon - a terület mind gazdaságilag, mind társadalmilag elkülönült a termelékenyebb "ültetvényes" gazdálkodással jellemezhető Közép-Arkansastól: lakossága túlnyomórészt fehér farmerekből állt, az alapvetően "déli" Arkansas egyéb részeitől eltérően sokkal inkább volt "északhoz" sorolható. Az említett kisvárosok közül egyedül a legdélebbi (festői fekvésű) Fayetteville emelkedett ki, ugyanis az 1870-es évek óta itt működik a ma Arkansasi Állami Egyetemnek nevezett felsőoktatási intézmény.

Az agglomeráció legjelentősebb városa, Fayetteville - (forrás) 

A terület mai dinamikus fejlődését alapvetően három gazdasági szektor és az ott tevékenykedő három igen nagyra növő cég alapozta meg. Mivel a fennsík mezőgazdasági adottságai nem igazán kedveztek a szántóföldi növénytermesztésnek, a farmerek egyre inkább a viszonylag jövedelmezőbb szárnyastenyésztésre álltak át, ennek pedig nagy lökést adott a második világháborús áruelosztási rendszer: a csirke és pulykahús ugyanis nem tartozott a háborús élelmiszergazdálkodás alá (a csapatok élelmiszerellátásában ugyanis viszonylag alárendelt szerepük volt), így a termelés robbanásszerűen nőtt, és ez a háború után is folytatódott, ugyanis Springdale-ben egy nagy feldolgozóközpont kezdett kiépülni: a Tyson Foods, mely fokozatosan az Egyesült Államok legnagyobb termelőjévé nőtte ki magát. Ezzel párhuzamosan egy bentonville-i boltos, Sam Walton azon törte a fejét, hogyan tudna egy minél hatékonyabb és jövedelmezőbb diszkontáruházat összehozni, az eredeti boltjában való több éves kísérletezgetést követően 1962-ben a közeli Rogersben megnyitotta az első, Wal-Martnak keresztelt áruházát.

Az első Wal-Mart Bentonville-ben - ma múzeum - (forrás)

Persze a szárnyashúst valamivel el is kell juttatni a boltba, így egy harmadik, később naggyá növő vállalkozás is szárba szökkent: a viszonylag szegényebb, munkaerőfelesleggel rendelkező, de nem reménytelenül félreeső régiók egyik szokásos fejlődési lehetősége a kamionozás - itt sem volt ez másképp: a 60-as évek elején Lowellben alakult meg a J.B. Hunt szállítmányozási cég, mely az intermodális szállítási módokba való jól időzített beszállásának köszönhetően mára Észak-Amerika legnagyobb országúti logisztikai szereplőjévé vált.