Pangea

Minden, ami földtudomány

5 perc geológia – Eocén transzgresszió nyomai Nyergesújfalun

2019. december 18. 14:18 - Tranquillius

Mostani bejegyzésünk rendhagyó, de nem példa nélküli módon kapcsolódik a Dunai Szigetek blogon megjelent íráshoz, melyet a 2018. évi rendkívüli kisvíz idején a nyergesújfalui mederben feltűnő eocén rétegek ihlettek. Miközben az a cikk főleg a Dunára és a hidrológiai viszonyokra fókuszál a Pangea blog az eocén „bordák” alapján próbál utánajárni milyen ősföldrajzi környezetben képződhettek ezek a tengeri üledékek.

nyergesborda.jpgA Duna eocén bordái Nyergesújfalunál 2018. október 22-én. (White Raven aerial photography

Amikor a sánc-hegyi márga agyagos-szemcseméret tartománya lassan szállingózott az itt hullámzó eocén korú tenger mélyére, már kb. 10 millió éve zajlott az a transzgresszió, amely újra elborította a kréta, paleocén során még szárazföldi környezetben kialakult bauxit-lencséket. Ez a tenger az eocén során fokozatosan nyomult előre a mai Szlovénia irányából, először a Zalai-medencét árasztotta el, majd a Dél-Bakonyt, majd átkelt a hipotetikus Duna-vonalon és átnyúlt a később kiemelkedett Északi-középhegység területére. Hozzá kell tenni, hogy akkoriban a tengerszint jóval magasabb volt, köszönhetően annak a ténynek, hogy az eocén kor során nem léteztek jégsapkák sem az Északi-, sem pedig a Déli-sarkon. 

dsc08398_2.jpgA Sánc-hegy rétegfeltárása

Szokás emlegetni a klímaváltozás kapcsán, hogy a Földtörténeti korokban volt a mainál már jóval melegebb éghajlat is. A legutóbbi maximum éppen az eocén kor elejére esett, amely egyben a Kainozoikum legmelegebb periódusa volt. Röviden összefoglalva, 50 millió éve krokodilok éltek az északi sarkkörön túl, Alaszkában a fagyra rendkívül érzékeny pálmafák nőttek, miközben a légköri széndioxid koncentráció a jelenleginek legalább a duplája, de inkább a négyszerese volt (1625 ± 760 ppm). Ezen a rendkívül meleg koron belül is kiemelkedett a Paleocén-Eocén Hőmérsékleti Maximum (PETM), amikor a korhatáron viszonylag rövid időn, 20-50 ezer éven kereszül hirtelen 5-9 ºC-al emelkdett az átlaghőmérséklet. Az egész eocénre jellemző rendkívül meleg eocén klímával kapcsolatban ennek ellenére még sok tisztázandó kérdés van, például az, hogy hogyan melegedhetett fel úgy a sarkör vidéke, miközben a trópusokon nem tapasztaltak ilyen mértékű hőmérséklet-emelkedést. 50 millió éve kezdődően fokozatosan hűlt az eocén klíma; az oligocén elején jelent meg az antarktiszi jégsapka.

eocen_transzgresszio.jpgA magyarországi eocén ősföldrajzi képe: 1 - eocén képződmények lutéciai transzgresszióval, 2 – eocén képződmények bartoni-alsó-priabonai transzgresszióval, 3 – eocén képződmények felső-priabonai transzgresszióval, 4 – felső-eocén szárazföldi képződmények, 5 – eocén képződmények a Szolnoki flis üledékgyűjtőjében (forrás)

Az előrenyomuló eocén tenger lassan, millió éves léptékben töltötte ki a Budai Paleogén medencét. Ez a süllyedék neve ellenére nem csupán a mai főváros agglomerációjára terjedt ki, hanem a Rába folyó vonalától a Sajóig, délen a Balaton vonaláig, északon pedig átért a mai Szlovákia területére is (természetesen ezek a földrajzi fogalmak akkoriban egyáltalán nem léteztek). Sőt, a tektonikai mozgások irányából adódóan 40-50 millió éve a Budai Paleogén-medence is jóval délebbre helyezkedett el.  

paleogen_medence.jpgA magyarországi paleogén medence litosztratigráfiája (KERCSMÁR et al. 2015 alapján)

Az eocén transzgresszió fokozatosan ment végbe, először sekélytengeri mész- és homokkövek jelezték, hogy a szárazulat megszűnt, majd ahogy a tenger medencéje mélyült, úgy jelentek meg a finomabb szemcsés, agyagos márgák. Mindeközben a sekélyebb parti lagúnákba bemosott szervesanyag széntelepeket és biogén mészköveket hozott létre. Így alakult ki például a Dorogi szénmedence is. A területet az Eocén-program kapcsán alaposan megkutatták, de Nyergesújfalunál nem találtak kiaknázható mennyiségű szenet. 

dsc08486_2.jpgLaminált eocén márga a nyergesújfalui Kis Sánc-hegy alatt

Nyergesújfalut az eocén transzgresszió már a lutéciai korszak végén elérte (~45 millió éve), a kimélyülés azonban priabonai korszakra (37,8 – 33,9 millió éve) esett. A nyílt tengeri üledékgyűjtőben képződött kőzet-formációkat könnyű megjegyezni, ugyanis alliterálnak a priabonai korszakkal. A Bakony területén batiális mélységben (200-1000 méter) képződött márgás formáció Padragról, míg a Gerecse területén képződött Piszkéről kapta nevét. Korábban ezek külön formációt alkottak rétegtani szempontból, azonban 2019-ben a Magyar Rétegtani Bizottság a Piszkei Márgát rétegtaggá "fokozta le" a Padragi Márga Formáción belül.

retegsor_eocen.JPG

A sánc-hegyi üledékek elvi rétegsora (forrás)

Ez utóbbi márga alkotja a Sánc-hegy fő tömegét. A cikk itt akár véget is érhetne, ha a felső-eocén rétegsorba nem települt volna egy mintegy 30 méter vastag durvaszemcsés-törmelékes összlet. E durvaszemcsés közbetelepülés alatt és felett rétegzett aleurolitos, finomhomokos márga figyelhető meg. E rétegek nem későbbi korok vetődései révén kerültek helyükre, hanem még akkor és ott, az eocén tenger mélyén. Erre utal a már említett kétféle ősmaradvány-csoport is. A batiális eredetű márgában autochton, azaz helyi faunaelemek találhatók, míg a durvaszemcsés törmelék maradványai alloctonok, azaz áthalmozottak. Hogyan fordulhatott elő, hogy ez a két azonos korú csoport egy összletben található?

dsc08505_2.jpgŐsmaradvány-szórvány a nyergesújfalui Sánc-hegy tövében

Kérdésünkre a választ az eltérő ősföldrjazi környezetek adják meg. Míg az autochton csoport (foraminiferák, csőlakó életnyomok, mélytengeri rákok stb.) batiális mélységben, addig az áthalmozott nummulites, vörösalga maradványok, stb.) ennél sekélyebb, karbonátos környezetben ülepedtek le. Ez a két eltérő mélységű tengeri medence valahol itt, a Sánc-hegynél találkozott egy selfperemi lejtő formájában. Nem csak a Duna oldalazó eróziója okozhat földcsuszamlást és partomlást, ilyesmi előfordulhat tenger alatti lejtőkön is. Ebben a konkrét esetben a karbonátos tenger aljzata törmelékfolyás, vagy zagyár formájában lezúdult egy mélyebb medencébe. Az így létrejövő kőzeteket turbiditnek nevezzük és ezek az ősi turbiditek őriztek meg számunkra egy kb. 36-37 millió éve lezaljott tengeralatti lejtős tömegmozgást. A lejtős tömegmozgás konkrét iránya bizonytalan, de a geológusok azt valószínűsítik, hogy a zagyár anyagát adó sekélyebb medence keleti, északkeleti irányban helyezkedhetett el. 

cementgyar_nyerges.jpgA nyergesújfalui cementgyár a Sánc-hegy tövében, 1887-ben (mapire.eu)

Nyergesújfalu nyugati határában a Sánc-hegyen kívül még a régi cementgyár is őrzi az eocén márgák emlékét. Ugyanis a 30-95% karbonáttartalmú közet kiválóan alkalmas volt az ún. románcement előállítására. A környéken bányászott márgát összetörték, kiégették, ledarálták, majd szitálás után csomagolták. A nyergesi Sátori-féle cementgyár 1920-ban bezárt, mert nem bírt lépést tartani a  konkurenciával, a szomszédos lábatlani cementgyárral. 2012-ben aztán a lábatlani Holcim gyár is bezárt, miközben a Nyergesújfalura tervezett új cementgyár ötletét népszavazáson utasították el a környékbeli települések. 

 

Ajánlott és felhasznált irodalom: 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pangea.blog.hu/api/trackback/id/tr9515356918

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2019.12.19. 12:49:08

Érdekes volt, köszönöm!
Ami igazán izgalmas lett volna, hogy a kőzet mennyire bírja, állja a Duna terhelését.

Tranquillius 2019.12.19. 14:25:35

@gigabursch: Nem biztos, hogy jól értem a kérdést, de ahol állandóan (Duna) víz éri a márgát ott az átnedvesedés-kiszáradás-szétfagyás ciklikussága (erózió) nem érvényesül annyira, mint mondjuk a parton. Legfeljebb a görgetett hordalék koptatja nap-mint-nap.

gigabursch 2019.12.20. 08:40:42

@Tranquillius:
Jól értetted és köszönöm a választ.