Pangea

Minden, ami földtudomány

Jókai Mór és a komáromi földrengés

2019. március 31. 17:30 - Hágen András

1763. június 28-án  erős földrengés rázta meg Komárom városát. A rengést érzékelték Drezdában és Lipcsében, Győrben a város szinte valamennyi épülete megsérült. A Mária Terézia királynő parancsára összeírt károk alapján a Richter-skálán kb. 6,3-as magnitúdójú rengést lehet rekonstruálni. Több korabeli leírás készült a földrengésről, az egyik leghíresebb beszámoló azonban közel 100 évvel utána keletkezett, a város szülötte, Jókai Mór tollából. 

komarom1763.jpgKarl Frieder festménye a komáromi földrengésről.

 

Jókai a természettudományok bűvöletében

 

Jókai Mór természettudományos végzettség nélkül, amatőr szinten a természeti megfigyelései és leírásai akárhányszor oly közelről súrolják a tudományt, hogy meg vagyunk győződve, nem költő, hanem tudós beszél velünk. Hősei gyakran szokatlan módon a műszaki értelmiség köreiből kerültek ki, geológusok, hidrológusok, feltalálók, de ha nem, akkor is talált módot arra, hogy a korabeli tudományos fejlődést beleszője regényeibe. Utazásai során értékes kagyló, csiga és ásványgyűjteményre tett szert. Pihenés közben szeretettel foglalkozott az ásvány- és fosszília gyűjteményével. Jókai a természeti tárgyak nagyszerű, varázslatos rejtelmével soha nem telt be. Munkáiban lépten-nyomon visszatért hozzájuk. 

E mondatokban benne van a válasz arra, hogy Jókainak mit is jelentenek a természettudományok. Mit is jelentett neki a színes, csillogó kristály, a ritka ásvány vagy az óriási tengeri kagyló? Munkatársai voltak a geológiai-, és paleontológiai emlékek. Tanácsoltak, ötleteket adtak és segítették. Valamennyi kapocs volt a mű és az alkotója között. A valóságosak voltak, amire a fantázia épített. És eme fantazmagória ihlette meg a nagyszerű magyar írót, aki egyik regényében, „Az elátkozott család”-ban megemlékezik a komáromi földrengésről.

Az ezerarcú Kárpát-medence

A törésvonalak mentén nem új keletű egy-egy közepes-, ill. nagyobb erősségű rengés, de az öreg kontinensen, Európában különösen a Kárpát-medencében már nem jellemzőek a közepes és a nagy volumenű földmozgások, ugyanis a földtörténete folyamán az egykori éles szutúrák behegedtek. Magyarországon a legerősebb földrengés a Richter-skála szerinti 6,3-es erősségű volt 1763. június 28-án.  

A Kárpát-medence a földtörténeti múltban, a paleozoikumban-, és a mezozoikumban közel sem nézett így ki, mint napjainkban, sőt szerkezetileg még két külön álló részből is állt. Az Afrikai kontinenshez tartozó ALCAPA tömb, vagy terrénum és az Európai kontinenshez tartozó Tiszai tömbből (terrénum). Az ALCAPA tömbbe (Alpok–Kárpátok–Pannon) tartozott az Alpokalja, a Kisalföld, a Dunántúli-középhegység és az Északi-középhegység (a Tokaj-Zempléni-hegység kivételével). A Tiszai egységhez tartozott az Alföld és a Tokaj-Zempléni-hegység. Lemezek rotáló mozgásának köszönhetően a miocén időszakban, mintegy 20 millió éve egymás mellé sodródott a két lemez. Azt a vonalat, amelyen összekapcsolódtak a Zágráb-Kulcs-Hernád-, avagy Közép-Magyarországi törésvonalnak, ún. lineamensnek nevezik. Igen ám, de az Európai kontinenshez csapódott a folyamatos rotáló mozgást végző és így szeizmikus feszültséget gerjesztő Adriai fragmentum, vagy tüske. A tüske viselkedésére hasonlatosságnak lehetne felhozni a Himaláját is, csak nagyban. A Himalája ÉNy-i irányban belefordult az Eurázsiai kontinensbe, az Adriai tüske is ÉNy-i irányba nyomul be a kontinensbe. A tüske folyamatos mozgásával a Közép-Magyarországi lineamens mentén összeillesztett Kárpát-medencében az ALCAPA tömb ÉK-i irányba mozdul el, valamint a tömböt felépítő többi szerkezeti egység is mozgásra van kényszerítve. Így például a Vepor egységet (ÉNy-i Kárpátok) a Dunántúli-középhegységtől elválasztó Rába-Ógyalla-Diósjenői-vonal is (1. ábra). Komárom városa is e vonal közelében található, így itt érezhető, ha a szerkezeti egység mozgása révén felgyülemlett erő kipattan.

alcapa_1.jpg

 1. ábra: A kárpát-pannon térség fő szerkezeti elemei Csontos László és Vörös Attila szerint. Halványlilával a külső flis- és molassztakarókat, sötétkékkel az Alcapa-lemeztömb flistakaróit, pirossal annak ausztroalpi, barnával dinári részét jelöltük, míg a világoskék szín a Tisza-Dácia lemeztömbnek felel meg 

Amit a földrengésekről tudni kell

 

A földrengések ismeretéhez nem elég a földtani szerkezet ismerete, elengedhetetlen hozzá, hogy megemlítsük azok nevét, akik kutatásaikkal felismerték, a földmozgások működési elvét. A horvát szeizmológus Mohorovičić elkülönítette a föld belsejéből érkező P, S hullámokat (földrengésekkor jellemző a P és S hullámok. A P hullám közvetlenül a rengés fölött, az epicentrumban érzékelhetők, míg az S hullámok, az epicentrumtól távolodó rengéseket értjük). A hullámok természetesen nem csak egy irányba indulnak el, hanem ellentétes irányba is, keresztül a Föld köpenyén és magján. Mohorovičić megfigyelte, hogy bizonyos mélységekben lassul a hullámok terjedési sebessége, majd ismét felgyorsulnak. Ez csak akkor lehetséges, hogyha eltérő egy-egy réteg sűrűsége. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a Föld külső magja képlékeny.

Ezen ismeretek birtokában, 1914-ben Gutenberg kiszámolja, hogy a Föld külső magja 2900 km-es mélységtől (Guttenberg-Wiechert-felület) egészen 5000 km-ig (Lehmann-felület) terjed. 1935-ben C. Richter amerikai szeizmológus bevezeti a földrengések összehasonlításában nélkülözhetetlen magnitúdó fogalmát. Ez egy logaritmikus tábla, amely 1-10-ig terjed (2. ábra). Ez fejezi ki a földregések erejét. Rá egy évre Lehmann felfedezi a Föld szilárd, belső vas-nikkel magját.

richter.jpg 2. ábra: A Richter-skála

 

A hatványtörvény és a földrengések

 

A földrengések előrejelzése lehetetlen feladat. Számos kutató próbálkozott meg e feladattal, de minden esetben zátonyra futottak, amikor is az 1950-es években Beno Gutenberg és Charles Richter statisztikai adatokra támaszkodva bebizonyította, hogy mekkora erősségű földrengés is a leggyakoribb. A katalógusokat olvasgatva, kiderült, hogy a kisebb energiával felszabaduló rengések jóval gyakoribbak, mint a nagy energiával bírok, vagyis ha az A típusú földrengésekben kétszer annyi energia szabadul fel, mint a B típusúakban, akkor az A típusú négyszerte ritkább, mint a B típusú. E felismerés nagy hatást gyakorolt az utókorra, és a két tudós tiszteletére Gutenberg-Richter-féle törvénynek nevezték el ezt az összefüggést. A két kutató a földrengések erejét egy diagramon ábrázolta, amely harang alakú görbére hasonlítanak, ismertebb néven, Gauss-féle görbére (3.ábra).

gauss.jpg3. ábra: A Gauss-féle haranggörbe. A görbe megmutatja, hogy a kisebb magnitúdójú rengések a leggyakoribbak, és a nagyobbak ritkák, azaz normál eloszlást mutatnak.

A Gutenberg-Richter-féle törvényt a fizikusok hatványtörvénynek mondják, vagyis ha egy esemény változásának valamely jellemzőjének hatványával arányos, akkor az a hatványtörvény szerint viselkedik.

Yakov Kagan kutatásai során kiderítette, hogy törésvonal-rendszerek fraktálszerkezetet (4. ábra) követnek, valamint azt, hogy a törésvonalak hossza szintén hatványtörvény szerinti szabályosságot követ. Ha megfelezünk egy törésvonalhosszat, akkor a feleakkorából nagyjából hétszerte többet számolhatunk majd össze, vagyis a rövidebb törésvonalakból több van, mint a hosszabbakból, és a számuk nagyon szabályosan kapcsolódik egymáshoz, és nincsen jellegzetes törésvonalhossz. E fraktálszerkezet nyomon követhető a Kárpát-medencét felszabdaló törésvonalak esetében is.

toresvonalak.jpg4. ábra: Törésvonalak a Kárpát-medencében

A földrengésekhez rendszerint elő- és utórengések is társulnak. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a nagy földrengések hajlamosak időben összetorlódni, s minél több idő telik el úgy, hogy egy földrengést sem tapasztalunk, alighanem annál többet kell még várnunk, hogy egy kipattanjon. Ezt az időbeli eloszlást várakozási időnek nevezzük, és rendhagyó módon ez az eloszlás is a hatványtörvénynek tesz eleget. A főrengések közötti várakozási időt az utórengésre Ómori Fuszakicsi publikálta 1894-ben. Észrevétele szerint az utórengések gyakorisága a főrengés óta eltelt idővel megközelítőleg fordítottan arányos. Ezt a felismerést a 19. századi Japán kutató iránti tiszteletből Ómori-törvénynek nevezték el. Megközelítőleg ennek az értéke 2,6.

A földrengések előrejelzése lehetetlen feladat, de az utóbbi évek, évtizedek kutatásaiból kiderült, hogy a törésrendszerekre és földrengésekre a fraktálok és a hatványtörvények játszanak szerepet, szinte biztosan azért, mert a földrengések dinamikája a kritikus állapotra épül.

Mint a cikk elején már említettem a Kárpát-medencében nem gyakoriak a nagy-, ill. közepes erősségű rengések (1. táblázat, 5. ábra). Természetesen nem kizártak, csak ritkák, mégpedig oly annyira ritkák a nagyobb rengések, hogy még Jókai Mórt is megihlette e mozgás és írt egy könyvet ennek a megörökítéséről.

A Magyarországon kipattant legnagyobb és források által alátámasztott rengések

Időpont

Hely

Magnitudó

I0 *

1763. április. 28.

Komárom

6,3

IX

1783. április. 22.

Komárom

5,2

VII-VIII

1806. szeptember. 22.

Komárom

4,6

VI-VII

1810. január. 14.

Mór

5,4

VIII

1810. május. 27.

Mór

4,9

VII

1829. július. 1.

Érmellék

4,9

VII

1834. október. 15.

Érmellék

6,3

IX

1851. július. 1.

Komárom

4,9

VII

1868. június. 21.

Jászberény

4,9

VII

1908. május. 28.

Kecskemét

4,4

VI-VII

1911. július. 8.

Kecskemét

5,6

VIII

1925. január. 31.

Eger

5

VII-VIII

1956. január. 12.

Dunaharaszti

5,6

VIII

1985. augusztus. 15.

Berhida

4,9

VII

2011. január. 29.

Oroszlány

4,7

V-VI

* Az epicentrum környékén mérhető epicentrális intenzitás jele Io.

 1. táblázat: Magyarországon mért legnagyobb földmozgások

Ha megvizsgáljuk az 1. táblázatot, akkor láthatjuk, hogy igen csekély mennyiségben jelentkezik nagy erejű rengés a Kárpát-medencében. A híradásokból viszont tudjuk, hogy kisebb morajlások érzékelhetők a medencében. Ezen adatoknak a tudatában már kijelenthetjük, hogy érvényesül a hatványtörvény hazánkban is.

renges.jpg5. ábra Magyarország földrengései 456-tól, 2001-ig. (szerk. Tóth L. és Mónus P.)

Az elátkozott család

 

Jókai Mór közel száz évvel a komáromi földrengés után, 1858-ban írja meg az „Elátkozott család”-ot. A komáromi földmozgás azért volt fontos Jókainak, mert e városban született 1825. február 18.-án. A regény fő mondanivalója tulajdonképpen az öngyilkosságra való hajlam, egy pszichikai-biológiai determinizmus ábrázolása, egy szerencsétlen család jelképében, amelynek minden tagja saját keze által hal meg. 

jokai.jpg6. ábra „Az elátkozott család” borítója

A cikk szempontjából nem is a könyv belső mondandója a fontos, hanem a szerző nagyszerű leírása, tudósítása e kataklizmáról a regény első fejezetében a „Haragvó Istenben”. Leíró részben megemlíti, hogy az emberek utcára rohantak, miután meghallották a földrengés előszelét. Így írja meg Jókai: 

„Igen-igen nagy távolból hallani valami végtelenül szomorú, aggasztó hangot, amiről gyermekkoromban mindig azt hittem, hogy valami közelgő rosszat jelenthet, mert sohasem láttam színről színre, mi adja azt a hangot; valami útra kelt gabonáshajó tárogató tülke az, mely két-három mérföldnyi távolból hangzik ide; ha a város alatt fúnák meg, minden ember kiugranák ágyából, kifutna az utcára, és azt kérdezné, hogy mi történt.”

Az előszél után lecsapott a földrengés, a harangok megállás nélkül zúgtak (szélcsendes időben csengettek, mert a rengéshullámok keltette rezonancia mozgatta őket), az öltözéküket hátrahagyva emberek rohantak ki házaikból, és azt kérdezték egymástól, hogy „mi történt!”. A neves író így válaszol e kérdésre:

„A föld folyvást reszketett, mintha valami borzongató láz gyötörné belől, egyes apró lökéseket érzett minden ember maga alatt, mintha nagy gonosz óriások akarnának fejükkel keresztültörni a földön, hogy a Duna folyamban ezer meg ezer szökőkút gyanánt lövellt fel egyenesre a víz s a megbomlott toronyórák újra meg újra ütötték az egyet.”

A rengés mellett a lakosoknak megütötte fülüket a moraj is, amely jelzi a kőzetlemezek mozgását.

„Aközben ama bántó süketes szélmoraj, az az ismeretlen hang, mely mintha mérföldekről jőne, s mégis egészen közel volna, - körül és alant és mindenütt! - folyvást tompa búgással tölté be a levegőt, anélkül, hogy valaki tudná, merre lehet előle menekülni.”

Eme részben Jókai leírja, hogy az ember legyőzte a tüzet, a vizet, az összes elemet, még saját magával is harcba áll, de a földmozgás ellen nem tud tenni semmit. A vibrációk között volt egy néhány erősebb rengés is, amely a toronyban lévő harangokat mozgásra kényszerítette, amelyet a lakók úgy fogtak fel, hogy Isten a templomba hívogatja az embereket. A rengések elcsendesültek az emberek megmenekültek, a plébános kimondja a boldogító áment és abban a pillanatban a föld ismét rezegni kezdett és a templom kártyavárként omlott össze, maga alá temetve ötszáz hívő keresztényt.

Az életben maradó lakosság végső elkeseredésében a nagy Duna folyam egy ottani mellékágához az Öreg-Dunához fut, hátha ott menedéket talál. Jókai Mór e képen írja le, az emberek megrökönyödését:

„A menekülést kereső nép megrettenve látá, hogy a Dunának e keskeny ága nincs többé: a háborgó föld úgy felemelte annak medrét, hogy a víz a szigeten keresztül a szélesebb ágba futott át, s a város előtt nem volt más, mint egy nagy zátonyos mocsár.”

Az újabb erősebb mozgás a Duna főágát emeli meg, így ismét megtelik vízzel a kisebb ág. Egy perc alatt visszatért az elhagyott mederbe. Az emberek ezt látva visszatértek a városba és az utcák közepén és a piactéren állva várták, hogy mikor hagy alább e kataklizmatikus folyamat. És folyvást csak azt emlegették, hogy „Óh, én Uram és Istenem! De erős a te ostorod, midőn haragodnak dicsőségét megmutatod a te földi férgeidnek!...”

 

A pusztítás összegzése 

 

Jókai Mór nagyszerűen leírta, hogy mit éltek át Komárom lakosai 1763. április. 28.-án, ám az anyagi kárról nem esett szó. Nézzük milyen pusztítást hajtott végre a földrengés. A mozgás elsősorban a Duna és a Vág által határolt területen pusztított. A rengések epicentruma a Kisalföld peremén keletkeztek. A fiatalabb üledék (neogén üledék) alatt, ahol a mozgás kipattant Komárom alatt 1–1,5 km-es mélységben van és nyugat felé lejt Győrnél eléri az 5 km-t, ahol ugyancsak komoly károk keletkeztek. A feljegyzések szerint valamennyi ház megrongálódott és több ház összedőlt és 63 ember meghalt Komáromban. Az anyagi kár is jelentős volt: 7 templom, 279 ház teljesen tönkrement, s további 785 megsérült. A károkról azért tudunk ennyit, mert Mária Terézia utasítására összeírták a károkat. Erőssége a Richter-skála szerinti 6,3 méretű volt. Ebből következően levonhatjuk azt a konzekvenciát, hogy az 1763-as komáromi földrengés volt a legnagyobb ismert erősségű rengés Magyarországon.

hazak.jpg7. ábra Kép a komáromi katasztrófáról (forrás)

A baj nem járt egyedül, Komárom esetében sem. A szeizmikus aktivitással sújtott város alig épült fel a romjaiból, amikor alig 10 évvel később, 1783 áprilisában újból megmozdult a föld és összedőlt 500 ház, valamint a komáromi vár megannyi épülete. 1810-ben Komáromtól 40 kilométerre délre, Mórnál rpattant ki egy 5,3 magnitúdós földrengés, amelyről Kitaibel Pál készített tudományos leírást. Dissertatio de Terrae Motu Mórensi című munkában található térképmelléklet tudománytörténeti szempontból mérföldkő, mivel elsőként mutat be a világon egy földrengés okozta károkat. Szerencsére 1850 után a földmozgások alábbhagytak Komárom tágabb környezetében, de ki tudja mit rejt a jövő a térség számára? 

  

Irodalom

  • Buchanan, M. 2004: Itt és mindenütt. – Akkord Kiadó.
  • Csontos L. 1998: Lemeztektonika másként. – Természet Világa, II. különszám, 1017 o.
  • Jókai M. 1963: Az elátkozott család. – Akadémiai Kiadó.
  • http://mnl.gov.hu/mnl/ol/hirek/anno_1763_foldindulast_tapasztaltak
  • https://www.gyoriszalon.hu/news/11469/61/
  • http://www.eletestudomany.hu/foldrengessorozotak__amelyek_megraztak_hazankat
  • https://mult-kor.hu/tbb-helyen-megnyilt-a-fld-a-pusztito-1763-as-komaromi-fldrenges-soran-20170628?fbrkMR=desktop
  • https://doksi.hu/news.php?order=ShowArticle&id=287
  • https://mult-kor.hu/tbb-helyen-megnyilt-a-fld-a-pusztito-1763-as-komaromi-fldrenges-soran-20170628?fbrkMR=desktop
  • http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/megcsapottak/jokai.html
  • http://www.afoldgomb.hu/index.php/egyszervolt-mainmenu-152/36-egyszervolt/247-a-vilelsldreng
2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pangea.blog.hu/api/trackback/id/tr8614689778

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2019.04.06. 20:44:09

Egy kérdés: az olyan üledékes kőzetek ez érintő kiterjedt földrengês, ahol a föld alatt főleg földgáz van, mennyire szokta úgy megrázni, hogy a gáz kiszökik?
Van ilyenre ismert eset?

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2019.12.26. 12:56:25

Kedves András!

Karácsonyi ebédhez készülve tényleg csak kutyafuttában a 3.ábrádhoz. Több mint száz éve igaz lehetett (a sokkal gyakoribb, műszerrel is nehezen érzékelhető mikrorengések kimutatására nem voltak alkalmasak az akkori műszerek - illetve nem volt elég sűrű a mikrorengéseket érzékelő szeizmométer hálózat). Ezért kicsi a relatív gyakorisága a kis energiájú földrengéseknek (nem azért mert nincsenek számolatlan sokaságban, hanem mert nem voltunk képesek észlelni azokat).

A hatványtörvény valamilyen logaritmikus skálán (a "valamilyen" a jelenség szorzója) egyenes, nem pedig haranggörbe alakú. Lineáris skálán pedig olyan, mint wiki első ábrája jobboldalt felül.

hu.wikipedia.org/wiki/Hatv%C3%A1nyt%C3%B6rv%C3%A9ny

Off
Ui.: A forgószárnyas áramlásmérőd ezúton is köszönöm, utódom vélelmezem azóta is használja Pápán. :-)