Annak ellenére, hogy két végtelenhez közelítő elemszámú halmazról beszélünk, közös metszetük egy meglehetősen üres halmaz. Több külföldi cikk, fórumbejegyzés is foglakozott már a geológia és a zene kapcsolatával (1, 2, 3). Ezek mindegyike több műfajt átölelő kitekintés, bár néha érezhető, hogy az írónak nem mindig volt érzelmi kapcsolata az adott számmal, albummal. Ilyen témájú magyar cikkel még nem találkoztunk, de nem lehetetlen, hogy létezik. 

Hogy a cikknek mégsem a „Földmoraj – Geológia a metálban” lett a címe annak a reménynek köszönhető, hogy a geológia és zene kapcsolatát olvasóink esetleg saját kedvenceikkel is kiegészítik majd. Az első nyolc kiválogatott zene mindegyike ennek a durva műfajnak valamelyik ágához tartozik. Egy vulkánkitörés, kéreglemezek szubdukciója, kilométeres jégtömegekek felszínalakító hatása nem is könnyen fér be könnyebb műfajba. Szövegeiket és számcímeiket tekintve azonban az „intellektuális” műfajhoz tartoznak és végső soron a tudományok irányába kalauzolják a hallgatót. 

Facebook oldalunkon sok ötletet kaptunk, mely számokat, előadókat lehetne belefoglalni a listába, de végül arra jutottunk, hogy talán jobb ha mindenki maga mutatja be kedvenc számait. Az alábbi tehát egy nyílt lista, szigorúan ABC sorrendben.

A Blood Rainbow egy viszonylag ismeretlen angol nyelvű magyar zenekar, mely elsősorban az őslénytanosok körében lehetne népszerű. Már a legelső demójuk (In the Depths of Pangea's Ancient Caves) is főként geológiai és őslénytanos témákkal foglalkozott. Az első albumon találkozhatunk olyan számokkal, mint a Fossil, a Reptilian Age (a Jura időszak), vagy a számunkra kedves Pangea. 

Mark Knopfler (ex-Dire Straits) többségében emberekről, érzésekről ír frappáns dalszövegeket, de néha helyek is a témák közé kerültek. Sailing to Philadelphia c. dala pedig két földrajztudósról, Charles Masonről és Jeremiah Dixonról szól, akiknek leghíresebb eredményei a Vénusz nap előtti átvonulásának kétszeri megfigyelése, egyszer Dél-Afrikából, egyszer Norvégiából, valamint az Egyesült Államokban a Maryland-Pennsylvania határát alkotó nyílegyenes Mason-Dixon-vonal kijelölése. Knopfler dalában - melyet az albumon duettként énekel James Taylor country-énekessel - éppen Amerika felé hajózva elmélkednek az életükön.

Érdekes kísérlet a finn Nightwish legújabb felállásától a 2015-ös „Endless Forms Most Beatiful”, mely egyben az akkor megjelent albumuk nevét is adta. A mű tulajdonképpen a bibliai teremtéstörténetbe ágyazott földtörténet. A „csillagportól” indítanak, mert muszáj valami darkosat beletenni valamennyi számukba, ezt követően viszont párhuzamokban láthatjuk Évát és a régmúlt eonokat, Noé bárkáját és a Panthalasszát, a Pangeát körbevevő összóceánt, valamint az eukarióták kialakulását.

A post-rock Long Distance Calling zenekar arról híres, hogy nincsen énekesük és németek. Ennek ellenére minden számuk angolnyelvű. Legfrissebb albumuk kezdő nótája, az "Out there" forgatási helyszíne akár egy rejtvény is lehetne; melyik lélegzetelállító hegyre próbálnak feljutni? Annyi biztos, hogy sokunk magára ismer túrázás közben, ahogy a hosszú út jutalmaként az egész világ feltárul előttünk. Ugyan az Out there cím is találó, sokunk mégis talán a dolomit(ok) nevet adta volna ennek a videóklipnek. ;)

A francia Gojira zenekar számai közül sok foglalkozik a környezetvédelemmel, környezeti problémákkal. A From Mars to Sirius albumuk teljes egészében ezt a tmát járja körül, olyan számcímekkel mint pl. a Global Warming. A Toxic Garbage Island (Mérgező Szemét-sziget) szám ugyan a The way of all flesh albumról származik, viszont szorosan kapcsolódik a Pangea blogon többször tárgyalt antropocén földtörténeti kor egyik súlyos, világméretű környezetszennyezéséhez (Szemét-tengerek, Egy új kor hajnala: Antropocén, Vajon már most is az antropocénben élnénk?). 

Az ameikai Mastodon zenekar tematikus albumai közül a Blood Mountain és a Leviathan jár a legközelebb a geológiához, bár sok számnál éppen a határon egyensúlyoznak, közülük kevés köthető egyértelműen a földtudományhoz. Korai albumaikra jobban jellemző ez a hatás, ellenben az újabb kiadványaik könnyebben emészthetők. A Blood Mountain (2006) album a földet, mint elemet járja körül egy hegymászás keretében, ahol a főszereplő fiktív hegymászóval válogatott dolgok fordulnak elő. A Mastodon már önmagában is egy őslény neve és van egyfajta pikantériája a dolognak, amikor  a pleisztocén végén kihalt Mastodon egy miocén kori Megalodon nevű őscápának szentel dalt. (Amúgy szenteltek dalt a késő devonban kihalt háromkaréjos ősráknak is.) 

A The Ocean nevű svájci-német zenekar, kihagyhatatlan a felsorolásból, ugyanis alapítója, Robin Staps gitáros geológiát hallgatott az egyetemen. Precambrian c. albumuk (2007) minden geológia és zene kapcsolatát tárgyaló cikkben megtalálható, innen sem maradhat ki. Egy húsz perces kislemez fedi le a földtörténet legkorábbi Hadaikum/Archaikum (önmagában a teljes földtörténet több mint felét kitevő) eonjait. A második, teljes hosszúságú lemez számcímei a Proterozoikum időszakainak felosztását követik. Egyetlen hiányérzet marad csupán, a Proterozoikum utolsó időszaka, az Ediakara lemaradt az albumról, talán azért, mert ekkor jelentek a bentikus élőlények addig soha nem látott változatossága, az Ediakara-fauna. A  számok címei csupán keretbe foglalják a számokat, a dalszövegek nem kapcsolódnak a geológiához, de ezzel együtt az egyik legszebb kivitelű zenei CD, melyet nagyon nehezen hagyna ott geológus a lemezboltban. 

Egészen elképesztő utazásra visz magával a The Ocean zenekar Pelagial c. albuma (2013). Hidrológusok már a számcímek alapján kosárba teszik a CD-t és kíváncsian olvasnák a dalszövegeket. Feltéve, ha a megfelelő albumot vették meg, ugyanis a Pelagial eredetileg instrumentális albumként jelent meg. Az énekkel felvett második verzió azonban nagyon sokat tud hozzátenni az alapból (szó szerint) elképesztő mélységű zenéhez. Ha valaki esetleg az album hallgatása során tudat alatt leveszi a Némó kapitányt a polcról ne csodálkozzon, már mással is előfordult. Az óceán pelágikus zónái adják a számok címeit. Az első számban még a napsugár csillog a tenger felszínén fodrozódó hullámokon, majd fokozatosan eltűnik a fény, nő a nyomás és a legutolsó számban pedig már üledékként hullunk lassan a tenger fenékre ezer atmoszféra nyomás alatt, erősen klausztrofóbiás hangulatban. A dalszövegek követik ezt az utat, bár csak metaforaként használva a keretet. Ez egy utazás a tudat és a lélek legmélyebb bugyraiban.

Az Edinburghban élő Kátai Tamás egyszemélyes zenekara a Thy Catafalque minden ízében élő lényként tekint a Földre. Az egyedi hangzású, magyar nyelvű sokszor avantgárdba hajló zenében megfestett hangulatok szervesen kapcsolódnak a természethez, az esőhöz, az őszi föld illatához, az égen szaladó kék felhőkhöz. Talán ez az a zenekar, amely szövegeivel a legtöbb élményt nyújtja a földtudomány szerelmeseinek. A Rengeteg című album (2011) leginkább "geológus" száma a Vashegyek. Soha senki nem énekelt még a magmadifferenciációról olyan szépen, mint Bakos Attila és Tóth Ági. A szerző Kátai Tamás dalszövegei pedig versnek sem utolsók:

A kemence melegedne,
olvad, egyre izzik a szíve.
Ki a mélyből, a sötétből,
vörösen tör fel, fel az égre.

Ez a kamra hamut őröl,
anyagot gyárt, gyúr üres űrből.
Ásvány ásít fel a mélyből,
le a kék hold hűlt üvegéről.

A Thy Catafalque sorban következő nagylemeze, a Sgúrr (2015) magán viseli Skócia minden ridegségét. Az 1500 számozott példányban kiadott lemezt Kátai Tamás saját fotóiból összeállított 40 oldalas booklet teszi minden idők egyik legigényesebb kiadású magyar lemezévé. A földtudományos vonal itt is megvan olyan számcímekkel mint a Jura, vagy a víz ásvány-tulajdonságairól szóló "Oldódó formák a halál titokzatos birodalmában" című 15 perces szám. Minden geológus szívét megdobogtatja, ha ilyen dalszöveget olvashat (még ha a wikipédiáról másolták is): 

Geológiai értelemben a víz egyszerre két csoportba tartozik:
ásvány, kőzet. Ásványként az oxidok és hidroxidok ásványosztályba,
és annak első alosztályába, az egyszerű oxidok közé tartozik,
és tetraéderes elemi cellái hatszöges kristályrendszerű, hexagonális
kristálykifejlődést eredményeznek. Általános megjelenési formája
a hatszöges oszlop lenne, ennek azonban leggyakoribb és legismertebb
a kezdeti fázisa, a hópihe, a hatszöges oszlop metszete.
Kőzetként monomineralikus, a hidrogén-oxid ásványból álló üledékes kőzet.
Ezt nem befolyásolja a folyékony halmazállapot, ahogy a higany is lehet
ásványos terméselem, sőt, a földgáz is kőzetfajta.

Az album legzordabb száma kétségtelenűl a Sgúrr Eilde Mòr, a maga 16 percével. A névadó kopár hegy Skóciában található, maga a sgúrr kifejezés gael nyelven kopár hegycsúcsot jelent, melyet a glaciális erők taroltak le. Ilyen értelemben nem is csodálkozhatunk a szám hangulatán. 

Az eddig legutolsó Thy Catafalque album a Meta (2016) sem nélkülözi a geológiai hatást. A Mezolit című szám a régészek számára a középső kőkorszakot idézi meg, a mineralógusoknál pedig egy zeolit-csoportba  tartozó ásványt (Na₂Ca₂(Al₂Si₃O₁₀)₃·8H₂O). 

Földben alvó madarak,
néma barlang az idő,
csend ül roppant hegyeken,
hallgasd.

Kő hull, robogó vizeken
süllyed zengő szerelem,
csend jár ezeken a hegyeken,
hallgasd.

Ha esetleg valaki saját kedvenc földtanos számait is bemutatná a nagyközönségnek írjon nekünk levelet, vagy kommentet, esetleg üzenje meg a facebook csoportunkban. Ízlésen nem fogunk vitatkozni, legfeljebb a geológiához való viszonyon. :)  

Egy kattintás és nem maradsz le az új posztokról: