Pangea

Minden, ami földtudomány

Az erdélyi szász etnikai térszerkezet megsemmisülése

2014. december 31. 12:08 - Tranquillius

A frissen megválasztott román elnök, Klaus Iohannis nagyszebeni polgármester kapcsán a legtöbb hírben megemlítették azt, hogy szász felmenőkkel rendelkezik. Kik ezek a szászok? Annak ellenére, hogy az erdélyi szászokkal közel 800 évig éltünk egy hazában valljuk be őszintén: alig tudunk róluk valamit és ez a kevés sem túl hízelgő rájuk nézve - magyar szempontból. Császár (amúgy király)-párti magatartás a függetlenségi harcokban és az 1918-as önkéntes csatlakozás Romániához a legfőbb "vétkeik". Azonban ha a szászok saját szemszögéből vizsgáljuk a történteket minden világossá válik. Évszázadokon keresztül egyetlen céljuk volt: körömszakadtáig védeni Európa egyik legősibb autonómiáját. 

Egy hónapja már volt egy első rész (amit nem árt végigolvasni, hogy képben legyünk), amelyben röviden elemeztük a szászok erdélyi megtelepedését a XIX. századig, most itt vesszük fel a fonalat. 

db_DSC063011.jpg

Az "összmonarchia" elve

A II. József halálakor együtt ünneplő szászok és magyarok hamarosan újból eltávolodtak egymástól. Az egységes nemzetté válás útján meginduló magyarság és a már kialakult közös nemzettudattal rendelkező szászok szinte mindenben az ellenkezőjét vallották a reformkorban. Komoly ellenérzést szült a szászokban a magyar nyelv hivatalossá tétele (1836, majd 1844). Egészen addig a latin (és nem a német) volt Magyarország "lingua francája". Ennek ellenére a Szászföldön a hivatalos ügyintézés nyelve a XVI. század óta a német volt, de az erdélyi országgyűlésen a rendek latinul készítették a hivatalos iratokat. A szászok sérelmezték, hogy az egyik erdélyi nyelv a többiek rovására kiemelt státuszt kap, a mindenki számára semleges latin helyett. A szászoknak nem az új nyelv megtanulásával voltak problémáik, szinte mindegyikük beszélt románul (korabeli források szerint a románok képtelenek voltak megtanulni németül), és legtöbbjük magyarul is, hanem a három nemzet erdélyi uniójának megsértését látták ebben. 

Ugyancsak komoly ellentét alakult ki Erdély uniójával kapcsolatban is. Bár nem voltak teljesen egységesek a magyar törekvések támogatásának kérdésében, a brassóiak "haladóbb" szemlélete közelebb állt a magyar állásponthoz, mint a "konok" szebenieké. Végül azonban ők is megszavazták az uniót 1848-ban (érdekesség: 1867-ben már nem). 

A legnagyobb problémát a szászok már kialakult és alaposan megcsontosodott nemzettudata jelentette. Náluk már megvalósult mindaz, amiért a magyarok ekkor kezdtek el küzdeni. Szászföldön a szászok anyanyelve volt a hivatalos, saját egyházi rendjük volt, náluk nem létezett sem jobbágyság, sem nemesség, saját bíráik ítélkeztek felettük, saját iskolarendszert tartottak fenn és autonómiájuk területi szinten is elkülönült a környező területektől. Nemzeti törekvéseik mindennek megőrzésére irányult, és nem további jogok követelésére. Ezen nincs mit csodálkozni ugyanezt tették a székelyek is. Természetesen a szászok között is voltak olyanok, akik reménykedtek a nagyobb autonómiában, mely közvetlenül Bécs fennhatósága alatt áll, de ezek csupán egy kisebbség vágyálmai voltak. Mivel a reformkori és 1848-as magyar elképzelések fenyegették ezt a több száz éves megszilárdult rendszert a fegyveres harcban ahhoz csatlakoztak, aki hajlandó volt különállásukat megőrizni. Stephan Ludwig Roth lelkész, tanár 1848 októberében így látta a szászok előtt álló lehetőségeket:

"1. A magyarok mellé állunk, így a románok és az összmonarchia ellen leszünk. 2. A románok mellé állunk, így a magyarok ellen leszünk az összmonarchiáért. A magyarok és a románok véletlen dolgok. A fontos az összmonarchia elve, mert ez az eszme Ausztria proklamált alkotmányának biztosítéka." Alkotmányosság, német nemzeti érzés, császárhűség - ezek az irányadó értékszempontok, és Roth választását még arra az esetre is helyesnek tartotta, ha a magyar vezető körök "valamennyi feltételünket elfogadták volna", de mivel "ez nem így van, a döntés még könnyebb."

Ez a szász szempontból nagyon is racionális döntés magyar szempontból egyértelmű árulásnak minősült. Persze ha a szászok előre látták volna mi lesz kitartó hűségük jutalma, feltehetően másképpen döntöttek volna. (Stephan Ludwig Roth lelkészt a magyar hatóságok 1849. május 11-én kivégezték.)

segesvar61330.jpgSegesvár elnéptelenedő utcái (fortepan.hu)

A forradalom bukását követően a szász autonómia másodszorra is elveszett, a Királyföldet betagozták az egységesen Bécsből irányított új közigazgatási rendszerbe. A szász privilágiumok védelmezőjét, a szász grófot leváltották, az igazságszolgáltatás kikerült a szászok ellenőrzése alól, átszervezték a székeket, a helyi elöljárók helyére központilag rendelt hivatalnokokat ültettek. A megcsonkított önkormányzatukat még így is a kisebbik rosszként fogták fel, a nagyobbikkal szemben; ami a magyar győzelem esetén következett volna be. 

Az Andreanum végleg hatályát veszti

Az Októberi Diploma nyomán 1861-ben helyreállt szász autonómia kérészéletűnek bizonyult csupán. A magyar kormány éppúgy, mint a '49 utáni osztrák a centralizációban és az egységes közigazgatás megteremtésében látta az ország jövőjét. 1876-ban a megyerendezés során a két meghiúsult császári kísérlet után a magyar hatóságok végleg felszámolták a szász autonómiát és a székeket közigazgatásilag és igazságügyileg beolvasztották az új rendszerbe. (Érdemes megjegyezni, hogy a Székelyföld autonómiáját ugyanekkor szüntette meg Magyarország).

A Szász Egyetem (Univerzitás) továbbra is fennálhatott alapítványként, de kizárólag a kultúra és oktatás terén fejthetett ki tevékenységet. (Tette ezt pedig nem is akárhogy, a XIX. század derekán a románok 6, a magyarok 29, a szászok 60%-a tudott írni és olvasni - és ebbe a nők is beleértendők.) Az autonómia megszüntetése később végzetesnek bizonyult Erdély hovatartozása szempontjából, ugyanis a szászok 1918-ban azok mellé álltak, akik legalább egy halvány ígéretet tettek az autonómia helyreállítására, ezt a fontos lépést pedig sajnos nem a magyarok, hanem a románok lépték meg Gyulafehérváron. 

sachse.jpgSzász népesség aránya 1890-ben (forrás)

A kilenc szász szék, a hét szabad királyi város és a két kerület ellenére, 1876 előtt a Szászföld közigazgatásilag egységesebb volt, mint az új megyerendszerben. Az új beosztás alaposan szétszórta a szászságot, a közigazgatási határok semmiféle tekintettel nem voltak a szász települések elhelyezkedésére. Így történhetett, hogy pl. a székelyek által 95%-ban lakott Udvarhelyszékhez is csatoltak szász falvakat. 

Az utolsó magyarországi népszámláláson 231000 erdélyi szászt számoltak össze, akik 12 vármegye területén éltek. Ezek között volt Nagy-Küküllő, a másik német többségű vármegye Moson mellett. Mosonnal ellentétben Nagy-Küküllő vármegyében csak relatív többségben voltak a német anyanyelvűek (41,8%), alig pár ezer fővel haladták meg a románok számát. Az összes többi megyében a szászok kisebbségbe kerültek. 1876 után a következőképpen alakult a szászok etnikai térszerkezete az 1910. évi népszámlálási adatok szerint (szásznak a német anyanyelvű, evangélikus vallású lakosok számítottak):

  • Alsó-Fehér vármegye: 7953 német anyanyelvű (3,8%) és 7170 evangélikus vallású lakos, többségük a balázsfalvi és vízaknai járásban.
  • Besztercze-Naszód vm.: 26036 német anyanyelvű (20,6%) és 22874 evangélikus lakos, nagyobb számban Beszterce városán kívül a jádi és a besenyői járásban.
  • Brassó vm.: A 29415 német (29,9%) és 42804 evangélikus Brassó városán kívül az alvidéki és felvidéki járásokban él nagyobb számban. Az evangélikusok számát a magyar anyanyelvű hétfalusi csángók emelik ilyen arányban.
  • Fogaras vm.: 3627 német (3,8%), 2441 evangélikus. A szászok három településen, Kercen, Fogarason és Sárkányban éltek.
  • Hunyad vm.: 8101 német (2,4%) és 4110 evangélikus. A szászok elsősorban Szászvárosban és két közeli faluban éltek.
  • Kis-Küküllő vm.: 20272 német (17,5%), 20159 evangélikus. A radnóti járáson kívül mindenütt jelentős számban éltek, a Küküllő-menti falvakban alkották a legjelentősebb többséget.
  • Kolozs vm.: A 8386 német (2,9%), 8168 evangélikus többsége keleten, a tekei járásban élt.
  • Maros-Torda vm.: 8312 német (3,8%), 6442 evangélikus. Szászrégen város környékén éltek a két régeni járásban megoszolva.
  • Nagy-Küküllő vm.: 62224 német (41,8%), 62370 evangélikus. Nem csak a vármegyében, de két járásban is többséget alkottak a szászok, szintúgy a városokban, Medgyesen és Segesváron.
  • Szeben vm.: 49575 német (28,1%) és 45912 evangélikus. A szelistyei járáson kívül mindenhol éltek szászok, de többséget csak Nagyszeben városában alkottak.
  • Szolnok-Doboka vm.: 6902 német (2,7%) és csupán 2182 evangélikus vallású. Zömük a Beszterce-Naszód vármegyéhez közeli falvakban élt, a betleni járásban.  
  • Udvarhely vm.: A 2202 német (1,8%), 2991 evangélikus négy Nagy-Küküllő vármegyével határos faluban élt. 

Itt van még öt térkép, egyszerű felületi színezéssel, hogy legyen egy kis saját munka is a bejegyzésben. Erdély 1910-es település szintű közigazgatási egységeiben azt vizsgáltam, hogy egy adott településen a szászok hány százalékát képviselték a lakosságnak. A kifejezetten egyszerű ábrákból kirajzolódik a szász etnikai térszerkezet ekkor már előrehaladott állapotban lévő erodálódása. Ebben szerepet játszott a kivándorlás (elsősorban Amerikába, másodsorban Romániába), valamint a földbirtok védelme miatti egykézés, azaz a kevés gyermek vállalása. A szász falvakba beköltöző románok és cigányok lassacskán fölénybe kerültek az "őshonos" szászokkal szemben. Ez a folyamat a XV. század óta tartott, és az alábbi ábrák csak egy pillanatfelvételt jelentenek a szászok eltűnésének folyamatából.

1910-ben már csupán 4 olyan település volt, amelyen szinte kizárólag szászok éltek. Ezek sem alkottak egy egységes centrumot, négy kölönböző vármegyében helyezkedtek el. Név szerint ezek az alábbiak voltak:  

90.jpg

Kétharmadot meghaladó szász lakosságú településből sem volt sok, és még ezek elhelyezkedéséből sem lehet következtetni a szász település teljes kiterjedésére. Mégis egyes gócpontok kezdenek kirajzolódni például Beszterce város szomszédságában (agglomerációjában), Kis-Küküllő vármegyében Segesvártól északnyugatra, valamint a Nagyszeben-környéki friss (XVIII. századi) telepítésű falvakban. Egyetlen rendezett tanácsú, vagy szabad királyi város sem esik ebbe a kategóriába.

66.jpg

Az 50% fölötti kategóriába is csupán egyetlen város, Nagyszeben esik. Medgyes, Segesvár, Beszterce, Szászrégen is szász többségű, de ezekben a városokban csupán relatív többséget alkottak. Brassóban és Szászvárosban egykor abszolút többségben voltak, de a XX. század elejére a harmadik helyre szorultak a magyarok és románok mögé. A városokhoz hasonló volt a helyzet a nagy- és kisközségekben is, a szászok jelentős számú helységben alkottak relatív többséget (40-49,9%), így fordulhatott elő az, hogy az 50%-os abszolút többséget jelentő térképen sok szász többségű település nem szerepel. Lesses (Schönberg) nagyközségben például 49,9-49,6% volt az arány a szászok javára (román kisebbséggel), míg pl Ugrán (Galt) 38% szász alkotott többséget a 9,5% magyar, 27% román és 25% cigány lakossal szemben. 

50.jpg

Ha azokat a településeket nézzük, ahol a lakók legalább harmada szász, már kezd kirajzolódni az egységes településterület, melyben a fehér foltok az egykori a Königsboden területébe ékelődő Felső-Fehér vármegye enklávéjaiként jelennek meg. 

33_1.jpg

Feladvány is lehetne: találja meg a néhány apró eltérést a 33 és a 25%-os ábra között. Nincs sok. Talán a legnagyobb változás, hogy megjelenik végre Brassó és Szászsebes is a térképen. Felkerülnek a térképre a szász szórvány-települések a nyugati végeken, ahol a legnagyobb mértékben pusztult el a középkori településszerkezet. A legynyugatibb pont, Szászváros nem is jelenik meg, ebben a városban már csak 17% szász élt 1910-ben. 

20_3.jpg

"Otthonunkat elvesztettük, de megtaláltuk hazánkat."

Már ejtettünk szót egy kivételes pillanatról, amikor a szászok és a magyarok igazán közel kerültek egymáshoz a II. József rendeletei elleni küzdelemben. Volt még egy ilyen alkalom a történelemben, a közös hazánk utolsó előtti pillanatában, amikor 1916 augusztusában Románia hadat üzent. Erdély védelmét a feltöltetlen 1. hadsereg élén egy szebeni szász, Arthur Arz von Straussenberg irányította a német erősítés beérkezéséig. A román támadás során a szászok és székelyek tartottak attól, hogy megismétlődnek az 1849-es román kegyetlenkedések, ezért tömegesen menekültek nyugat felé. Magyarország hatalmas erőfeszítéseket tett a menekültek tízezreinek elhelyezésére, gyűjtéseket szerveztek, egyházak és családok fogadtak be erdélyi menekülteket. A szászok egyik vezetője, az őszöreg Teutsch Frigyes Budapesten, a Deák téri evangélikus templomban vigasztalta övéit és adott hálát a szíves fogadtatásért. Igehirdetése végén hangzott el a szállóigévé vált mondat: "Otthonunkat elvesztettük, de megtaláltuk hazánkat."

weinhold.jpg A Hazáért! Szász sír Segesváron (Fotó: MJ)

Nagyot fordult eztán a világ. 1919 januárjában már nem létezett az a Magyarország, amellyel a szászok közösséget tudtak volna vállalni. Végleg lehanyatlott az összmonarchia eszméje, nem létezett már sem a császár, sem a király akihez hűségek maradhattak volna. Erdély román katonai megszállás alatt állt, de a gyulafehérvári gyűlésen elhangzottak alapján remélhették, hogy hűségnyilatkozatukért cserébe visszakaphatják az autonómiát, melyre egész nemzetképük alapult, melyért évszázadokon át foggal-körömmel küzdöttek. 1919. január 8-án, amikor Medgyesen a szász küldöttek gyűlése kimondja a csatlakozást Romániához, nem tesznek mást, mint elfogadják a megváltoztathatatlant.

velt48.JPGPusztuló szász emlékek - Wöltz/Völc (forrás)

És újfent keservesen csalódnak.

1923-ra a maradék önkormányzatukat is megszüntetik, a Szász Egyetem hatalmas birtokait - melyhez még a magyar kormány sem nyúlt - a román állam ugyanúgy elveszi, mint a magyar nemesség és egyházak földjeit. Ennek ellenére számarányukhoz mérten a szászok adják továbbra is Erdély legműveltebb emberfőit, gyáraik, vállalataik országos rangra emelkednek, iparosaik messze földön keresettek. 

1940-ben Beszterce és környéke Magyarországhoz kerül, az erdélyi szászok 4 évre külön államba kerülnek. 1941-re az összes dél-erdélyi városban elveszítik számbeli többségüket a román betelepülőkkel szemben. Az elkeseredés sokakat a nagynémet eszmék felé terel, a szászok tömegesen csatlakoznak a fegyveres SS-hez, ami azt eredményezi, hogy az 1944-es kiugrás után nem csupán egykori honfitársaik ellen harcolnak, de a kényszersorozott erdélyi szászok ellen is. A háború végén a német felső vezetés a kelet-porosz területekhez hasonlóan elrendeli a Szászföld kitelepítését is. Hosszú szekérsorok indulnak el vissza nyugat felé, ahonnan őseik éppen 800 évvel azelőtt nagy reményekkel keltek útnak. Az 1941-ben még 248 000 főből 1948-ig 91 000-en kivándoroltak vagy meghaltak. Azonban a többség marad. A borítékolható retorziók, a közelítő szovjet hadsereg, és a szétszakított családok ellenére is. 

Államközi emberkereskedelem a XX. század végén.

A kötelező körök lefutása - jogfosztás, vagyonelkobzás, malenkij robot, koncentrációs tábor a Duna-deltában és egyéb egészségtelen helyen - után az '50-es évek elejére úgy tűnt normalizálódik a helyzet a Szászföldön. Megúszták a legrosszabbat, amit Titó partizánjai műveltek a bácskai, bánsági svábokkal, megúszták a valamivel kevésbé rosszabb kollektív bűnösséget és kitelepítéseket is, amit Edvard Beneš és magyar párja, Nagy Imre belügyminiszter csinált a német nemzetiségűekkel. Románia, hűen a szocialista táboron belüli különutasságához más megoldást választott. Nem Ceaușescu ötlete volt, hogy a német nemzetiségűeket valutáért árulják az NSZK-nak, a kereskedelem már az ötvenes években megkezdődött. Kezdetben illegálisan működött a folyamat, a családegyesítés címén Németországba kivándololni kívánók lefizették a vámalkalmazottakat, és azokat, akik a vízum kiadását intézték. Erre a procedúrára figyelt fel a Securitate és a Külügyi Hírszerző Igazgatóság (DIE). Azonban eszük ágában sem volt ezt a jó pénzt hozó ágazatot felszámolni, inkább a saját kezükbe vették az ügyet. 1962 májusában a DIE egyik ügynöke egy német ügyvéddel megállapodott, hogy engedik a Hann család kivándorlását 30 ezer (nyugat)német márkáért cserébe. Ezzel az aktussal indult meg a Behajtás I. fedőnevű művelet, mely a német nemzetiségűek eladását koordinálta a későbbiekben. Állami szinten négy termékcsaládot különböztettek meg:

  • A kategória: magasan képzettek (pl. mérnök, orvos)
  • B kategória: egyetemi hallgatók
  • C kategória: munkás
  • D kategória: diák

A lelépési díj kategóriánként változott, egy mérnökért 11000 márkát is elkértek, egy hallgató ennek felét érte, egy diákért pedig "csak" 1800 márkát fizetett az NSZK. 1970-től módosultak a szabályok, ekkortól mindenkiért egységesen 8000 márkát kellett fizetni. Ha egy felnőtt embert veszünk figyelembe egy kiló emberhús kb. 100 márkát ért. Hivatalosan ennyibe került a csak oda útra szóló vízum. 1982-től pedig a németeknek ki kellett fizetniük a lelépők képzési költségeit is, ez tovább emelte az árat. A kivándorlóknak pedig alá kellett írniuk egy nyilatkozatot, melyben az államra hagyják a vagyontárgyaikat. A románok nem mindig kértek pénzt, volt, hogy igen kedvezményes hitelt kaptak. Ceaușescu is kivette a részét az üzletből: személyesen vadászfegyvereket kért, hozzávaló távcsővel és töltényekkel. De a németek szállítottak Romániának lehallgató berendezéseket, sőt még egy vándor mozit is, és amikor mondták a németek, hogy csak Volkswagen típus van, a románok közölték, hogy inkább egy Mercedest kérnének és hajlandóak várni. A témáról bővebben itt olvashat.

Konkrét adatok nincsenek arról mennyi embert érintett ez az emberkereskedelem, pontos kimutatások csak a '70-es évektől készültek. A kifizetett németek számát 250-400 ezer fő közé teszik, melybe a bánsági svábok is beletartoztak. A Behajtás I. művelet során az NSZK több mint egy milliárd márkát fizetett ki Romániának. A románok látva a prosperáló üzletet a Behajtás II.-ben zsidókat kezdtek árulni Izraelnek, majd a Behajtás III.-ban már akárkit, aki el akart menni és volt aki fizetett érte. 1989-ben még 95 000 szász élt Erdélyben (az 1910-es népesség 40%-a). 1990 után átszakadt a határ és szinte minden szász, aki eddig Erdélyben maradt szedte a cókmókját és elment nyugatra szellemfalvakat hagyva maguk mögött. 1991-92-ben két év alatt összesen 75 000 személy vándorolt ki.

2011-ben egész Romániában már csupán 36884 német nemzetiségű embert számoltak össze (1941-ben még 540 ezren voltak). 2003-ban a nagyszebeni szász evangélikus püspökség adatai szerint az erdélyi szászok létszáma 14 770 főnyire apadt. Nincs már olyan település Erdélyben, ahol a szászok elérnék a 10%-ot és a maradók átlagos életkora 67 év. Jobbára az idősek, vegyes házasságban élők döntöttek a maradás mellett, akik már nem reménykedtek új életben Németországban. Szászföld kiürülését képileg jól szemlélteti az alábbi két térkép:

1280px-evanghelici_lutherani_romania_1930_.pngAz evangélikus vallásúak Romániában 1930-ban. (Jelmagyarázat: 40-50%: a, kisebbség b, relatív többség - 0-10% a, 0 fő b, 1% alatt c, 1-10% - forrás wikipédia)

file-evanghelici_lutherani_la_nord_de_carpati_si_alte_confesiuni_la_sud_de_carpati_in_romania_2002_.png

Az evangélikus vallásúak Romániában 2002-ben. (Jelmagyarázat: 30-40%: a, kisebbség b, relatív többség - 0-10% a, 0 fő b, 1% alatt c, 1-10% - forrás wikipédia)

Ez az emberkereskedelem így első olvasatra "win-win" szituációnak tűnhet, melyben mindegyik fél jól járt. A német polgárok kiszabadulhattak egy kommunista diktatúrából, az NSZK német munkaerőt szerzett pl. a törökök helyett, a román állam valutához, a cigányok pedig takaros házakhoz jutottak. Az természetesen más kérdés, hogy egyik napról a másikra egy 850 éves, virágzó kultúrnemzet tűnt el Európa térképéről. Nem hallani már német szót az utcán, kiürültek az evangélikus templomok, sok településen megszűnt a 700 éve meglévő iskola, nincs már kulturális élet. Egy átlagos szász úgy érezheti magát a Szászföldön, mint egy római polgár az V. századi Pannóniában. 

Nagyszebenben közkeletű vicc - utalva a város vezetőinek nemzetiségére -, hogy amikor egy turista kérdezi, hogy hová tűntek a szászok, a helybéli megnézi az óráját és azt feleli, hogy mind a városházán üléseznek. Az erdélyi magyarok pedig magukra maradtak és egy potenciális szövetségest vesztettek az autonómiáért folytatott küzdelmükben.

boian02.JPGSzász szellemfalvak - Denndorf/Szászdálya (forrás)

Újra otthon?

A szászok annak idején a Középső-Rajna vidékéről, Flandria keleti részéből és részben Lotaringiából érkeztek Erdélybe. Új otthonra azonban az NSZK déli területein, elsősorban Bajorországban, és Württembergben leltek, érdekes módon éppen azon a területen, ahonnan a katolikus svábok érkeztek Magyarországra. A köztük lévő kötelékek Németországban sem szűntek meg, bár az évekkel egyre jobban halványul az óhaza emléke. Fő szervezetük az Erdélyi Szász Egyesület (Verband der Siebenbürger Sachsen) már 1946-ban megalapult Münchenben, 1985 óta Dinkelsbühlben tartják az éves - népviseletes felvonulással egybekötött gyűlésüket. Jelenlegi elnökük a szentágotai születésű Bernd Fabritius.

verteilung-sachsen-familien-deutschland-480.jpg

 Erdélyi szászok térbeli eloszlása Németországban, irányítószám-körzet szerint. (forrás

Nem csak az újhazában szerveznek találkozókat a szászok. Évről évre egyre nagyobb tömeg keresi fel a berethalmi találkozójukat, ahol összegyűlik a világban szétszóródott lakosság. Népviseletbe öltözött kórusok, néptáncegyesületek elevenítik fel a közelmúltat, a közösségek közös istentiszteletre gyűlnek össze az erődtemplomba, folyik az eszmecsere és a csapolt sör. Aztán miután vége van a rendezvénynek mindenki elindul vissza az új otthonába. Néhányan azonban maradnak.

visszatelepulok.jpgHazatérés - Deutsch-Weisskirch/Szászfehéregyháza (Fotó: MJ)

Egyesek felújították őseik házát, nyaralóvá alakították, és fiatalkoruk színhelyén töltik nyugdíjas éveiket, Gondozzák a temetőt, esetleg forrásokat keresnek a templomuk helyrehozatalára. Jönnek vissza fiatalabbak is, akiket megragadott a táj és a családjuk múltja. Panziót nyitnak és szervezik a nyugati turisták számára kitalált programokat szerte Dél-Erdélyben. Ennek ellenére kétségtelen, hogy a szászok nyolcszázötven éves történelme végleg lezárult Erdélyben.

Sorsuk intő jel lehet az erdélyi és a végeken élő magyarság számára.  

 

Ajánlott és felhasznált irodalom:

 

Adatok forrása: A történelmi Magyarország atlasza és adattára. Talma Kiadó, Pécs 2003.

 

Egy kattintás és nem maradsz le az új posztokról:

 

35 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pangea.blog.hu/api/trackback/id/tr576952991

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Blázsej 2015.01.01. 14:10:33

Nagyon érdekes és tanulságos volt mindkét rész! Szimpatikus az objektív, de mégsem érzelemmentes megközelítés.

transgression 2015.01.02. 11:11:15

gratula a kitűnő poszthoz!

egy dolgot azonban hiányoltam belőle (és az előzőből is):

a erdélyi szász nyelv kérdését

erről jóformán szó sem esett, csak az egyik kommertárs (azt hiszem MJ...) utalt arra, hogy ennek alig volt köze a modern német nyelvhez...

pedig ez egy fontos pont

mivel az erdélyi szász és a modern német nyelv között óriási különbség van

az erdélyi szász lényegében __önálló nyelv__ volt

“Az erdélyi szász nyelvnek igen bonyolult nyelvjárási konglomerátuma van. Ezen a kis területen ___olyan nagyok az eltérések___ a szász dialektusok között mint a nagyobb kiterjedésű német nyelv nyelvjárásai és területi nyelvei között. A szász terület sosem volt egységes a szász székek kusza elhelyezkedéséből adódóan, melyek közé vlach, magyar és székely székek ékelődtek, így előfordult, hogy egy szász tanyán is volt egy sajátos tájszólás. Különösen az elit között a hatékonyabb kommunikáció érdekében mindig valamilyen___ közvetítő nyelvet___ kellett alkalmazni.”

“Az erdélyi szász irodalmi nyelv
Tröster idejében már kialakulóban volt egy irodalmi nyelv, amelyet az evangélikus egyház használt, a német irodalom kirchensächsisch-nak nevezi, azaz egyházi szásznak. A szászok a templomban az irodalmi (felnémet) nyelven énekelték az énekeket és zsoltárokat, de a prédikáció kizárólag szász nyelven folyt, mert a nép az oktatást és a nevelést a lelkipásztortól csakis így érthette, amint azt Tröster is hangsúlyozza, hisz ___az erdélyi szász és a német között óriási különbség van___.”
hu.wikipedia.org/wiki/Erd%C3%A9lyi_sz%C3%A1sz_nyelv#Jellegzetess.C3.A9gei

Albu 2015.01.02. 12:02:09

Kitűnő cikk, jó hozzászólások. Köszönöm, hogy az olvasók közt lehetek.

Rossz belegondolni abba, hogy az etnikai tisztogatási folyamatban, persze a románok utolérhetetlenek ebben, de a magyar állam is részt vett.

És igen, a tanulság: a magyar az egyetlen etnikum a Romániának nevezett területeken, mely még láthtó a térképeken. Igen, térképekkel (is) vívják ezt a háborút. Vívják, a magyar állam nem vívja.

j.norbert 2015.01.02. 13:51:02

Idén nyáron jártam Szenterzsébeten (ma Nagyszeben része). Vannak még kb 40-en a szászok. A templomgondnok egy hihetetlen nagy munkát végez: templom felújítva, az orgonát idén adták át újra, a templom körül ökogazdaság, a parókia vendégház, az iskolából pedig nyári ökoiskolát csináltak.
Rengeteget segítenek a kivándoroltak, s sok önkéntes jön gondozni a templomot, ápolni a hagyományokat. Mesélte, hogy idén a paplakban találtak 18. századi falfestést, most azt akarja restaurálni, ill. nyertek EU-s pénzeket is.
Itt van a honlapjuk: hermannstadt.evang.ro/gruene-kirchenburg-hammersdorf/
Jó volt látni, hogy nem megy veszendőbe az örökség.

j.norbert 2015.01.02. 13:51:35

@j.norbert: Pontosabban nemcsak mesélte, hanem mutatta is a paplakban a festményeket.

j.norbert 2015.01.02. 14:05:43

Hasonló írás a felvidéki etnikai térszerkezet történetéről olvasható valahol?

Tranquillius 2015.01.02. 15:23:03

@j.norbert: Most épp ez jut az eszembe, de majd otthon még utánanézek:
Kocsis Károly – Bottlik Zsolt – Tátrai Patrik (2006) Etnikai térfolyamatok a Kárpát-medence határainkon túli régióiban (1989-2002) – CD melléklettel MTA Földrajztudományi Kutatóintézet Budapest

Mj · http://www.archiregnum.blog.hu 2015.01.03. 14:40:41

@transgression:

Igen, annyiban utaltam arra, hogy a Németországban letelepedő szászok ugyan német irodalmi nyelvi közegben élhetnek - míg a román tengerben feloldódó szórvány magyarok rosszabb helyzetben vannak -, de azért ez nem ugyanaz. (Pilisvörösvár utcanévtábláin is rajta van az ottani sváb meg az irodalmi német név, és alig hasonlít a kettő.)

(Nálunk apai nagyapám testvérei közül volt, aki helybeli, azaz bánáti svábhoz ment hozzá, '44-ben egészen Binzwangenig menekültek, azóta is ott élnek a rokonok. Egy másik testvér nem volt ilyen "szerencsés", őt lelőtték Tito partizánjai, mert magyar volt.)

Mj · http://www.archiregnum.blog.hu 2015.01.03. 14:42:45

@j.norbert:

Egyébként Berethalom erődtemplomát is most újítják fel - talán az egyik bástya freskóit is konzerválják -, de sajnos ez a kivétel.:(

j.norbert 2015.01.03. 14:59:34

@Tranquillius: Köszönöm! Igazából a történelmi térszerkezet kialakulása, ill. annak változása az elmúlt néhány száz évben érdekel a legjobban. Az őseim egy része elszlovákosodott németekből lettek magyarok, még egy kis ruszin vér is befigyel.

j.norbert 2015.01.03. 15:05:06

@Mj: Berethalom gyönyörű (lesz, ha kész lesz, igazából most is az). A medgyesi templom is csodás (813 fős gyülekezet, asszem még iskola is van). Elég éles kontrasztokat lehet látni. Szászújfalun az utolsó szász bácsi (aki egyébként visszatelepült) panaszkodott pálinkázgatás közben, hogy mindent széthordanak a cigányok. Minden templomra sajnos nincsen pénz, ráadásul, ha nincsen gyülekezet, úgy nehéz fenntartani.

Mj · http://www.archiregnum.blog.hu 2015.01.03. 15:54:49

@j.norbert:

5 és fél éve láttam először, most nyáron utoljára, úgyhogy nekem mindenhogy tetszik.:)
Medgyesen már/még nem tudtam bemenni a templomba, talán most tavasszal vagy nyáron erre is sor kerülhet.:) Különösen, hogy egy közeli falu templomában Szent László-freskókra bukkantak, én meg pár kivétellel az összes erdélyi Szent László-freskót dokumentáltam már, úgyhogy még biztosan megyek arrafelé.:)
Ha jól emlékszem, írtam a másik poszt alatt, hogy azért a cigányok sem mindenhol egyformák, van, ahol rá tudja őket venni a polgármester, hogy gondozzák, az eredetivel megegyezően kifessék a házakat. Őket általában a baptisták térítik jó útra, így pl. szigorúan antialkoholisták lesznek. De azért sajnos ez is kivételszámba megy.

Nem Szászföldről szól, de adott a párhuzam. Most, Kalotaszegen járva is láttam, hogy a református magyar közösségek elöregednek, kihalnak és elvándorolnak, összedőlnek a 100-120 éves, gyönyörű házaik, jobb esetben románok költöznek beléjük, míg a faluszélen a cigányok nyomorúságos putrijai szaporodnak. A peremhelyzetű Bábony templomában 1995-ben volt az utolsó esküvő, 7-8 magyar család maradt, és mindegyik 70 év körüli házaspárokból áll, a templomgondnok lánya is Kalotaszentkirályra ment férjhez, ami a kisebbik rossz, mert ott legalább virágzik még a magyarság. De Kalotaszegen is ugyanúgy régóta egykéznek, kettőcskéznek, mint a szászoknál, aminek akkor sem lesz jó vége, ha senki sem köt vegyes házasságot és senki sem vándorol ki.
A szomszédos Ketesden pontosan kiszámolta a lelkész, hogy 8 évig bírja még valahogy eltartani a gyülekezet, aminek maximum 25 éve van hátra. Szépen fel van újítva a templom - zöld-fehér, piros ereszcsatornával:) -, de nem a gyülekezet pénzéből, hanem a magyar kormány támogatásából.)

Kisebbségi küzdelmeinkben egyedül maradtunk a szászok kivándorlásával, így van, ahol már a faluban sem tudják, hogy a domb tetején lévő romhalmaz magyar templom volt (pl. Bokajalfalu), a bozót pedig 150 éves sírköveket rejt - Borosbenedeken -, és van, ahol az utolsó előtti magyar ajkú ember egy koldus cigányasszony. (Az utolsó a boroskrakkói templom kulcsát őrző nénike, akinek román férje van. Boroskrakkó, ahogy például Alvinc, eredetileg szász volt, aztán a szászok elmagyarosodtak.) De talán a legszomorúbb példa Diód, ahol disznóólat csinált a templomból az a büszke román család, amelyiknek az udvarán van, és úgy kell belopózni hozzájuk, hogy pár fényképet készíthessen az ember.

transgression 2015.01.03. 18:53:55

@Mj:

sok nyelvész szerint az alemann és ezen belül a sváb nyelv lényegében külön nyelv

hu.wikipedia.org/wiki/Alemann_nyelvj%C3%A1r%C3%A1s#Nyelv_vagy_nyelvj.C3.A1r.C3.A1s.3F

j.norbert 2015.01.03. 18:55:32

@Mj: Hogy a cigányokat is be lehet vonni, azt pont Szenterzsébeten láttuk, felnőtteknek iskolát szerveztek, sikerrel. Ha néhány ember akar, akkor lehet eredményeket elérni.

Azt hiszem, hogy a Kárpát-medencében (nem csak Erdélyben) óriási mértékű kulturális katasztrófa zajlott, zajlik le. Rengeteg etnikai közösség, tűnt el, nemcsak a szászok, de a cipszerek, a svábok is eltűntek, a dél-Erdélyi magyar szórvány a végét járja, alig vannak már örmények, zsidók, stb.

Az asszimiláció természetes folyamat, de ennek nem kellene azzal járnia, hogy minden emlék romba dől, ami pedig megmarad, azt gyakran kisajátítja a nacionalizmus. Most tűnik el a Kárpát-medence sokszínűsége, szerintem felbecsülhetetlen érték vész el. Van persze hagyományőrzés, de ez csak a töredékét mentheti meg az enyészettől.

transgression 2015.01.03. 19:28:40

@j.norbert:

az erdélyi szászok még tulajdonképpen egész jól jártak a kulturális örökségükkel együtt...

Germans from Russia: Wolgaheimat Legacy
www.youtube.com/watch?v=aRtZIHa9DsA

The Assault on East Prussia (complete documentary)
www.youtube.com/watch?v=bz7scck2bXI

Ethnic Germans: A Forgotten Genocide
www.youtube.com/watch?v=23pNOPJt93s

Tranquillius 2015.01.03. 20:54:53

@Mj: Margittai Gábor írt ezekről a dolgokról az Utazás a Végeken c. és még pár másik könyvében. Iszonyú depresszív olvasmány.

Mj · http://www.archiregnum.blog.hu 2015.01.03. 21:49:47

@transgression:

Én már annak örülök, ha németül szót tudok érteni bármilyen erdélyivel, ha nem megy az angol vagy a francia (románul csak a legszükségesebbeket tudom), úgyhogy biztosan így van, mindkét szülőm német szakot (is) végzett, majd megkérdezem őket.:)

Mj · http://www.archiregnum.blog.hu 2015.01.03. 21:55:35

@j.norbert:

Teljesen egyet kell értenem, ezért is kutatom fel és fényképezem le, amit csak tudok. Gyakorlatilag ismeretlenek a Hunyad megyei egykori magyar kastélyok - a legtöbb romokban áll és/vagy betonfal mögé van dugva -, a Gyulafehérvár és Algyógy környéki egykori magyar vagy szórvány magyar falvak, vagy éppen most Kalotaszeg peremvidéke aktuális a számomra, de Székelyföldön vagy Torockón kívül szinte bármelyik tájegységet megemlíthetném.:( Némelyik területen a folyamat akár a 15. század óta tart, némelyiken a török utáni betelepítések óta, van, ahol Trianon, a kommunizmus vagy '89 óta, a sors azonban közös: ez pedig a pusztulás.:(

Mj · http://www.archiregnum.blog.hu 2015.01.03. 21:58:26

@Tranquillius:

Megvan a Trianoni menyecskével (meg a Mi a madzsarral) együtt, annak idején ez adta az egyik löketet ahhoz, hogy kifejezetten a pusztuló vidékekre is elmenjek. De Beke György szociográfiai indíttatású sorozata is tanulságos (Barangolások Erdélyben), sajnos csak az első 4 kötetét tudtam eddig megszerezni.

BZ1975 2015.01.12. 15:17:23

@Mj: a kora középkorban nem a flamandok, vallonok és szászok képviselték leginkább az akkori high-tech-et? gondolom ezért hívták be ezeket a telepeseket a közép-kelet-európai uralkodók, mert olyan tudásuk volt, ami a nekünk akkor nem. gondolok itt a kőépítészetre, bonyolultabb tetőszerkezetekre a gótika korszakából (polgári házak, templomok), szélmalmokra stb.

Mj · http://www.archiregnum.blog.hu 2015.01.12. 15:27:08

@BZ1975:

De, alapvetően igen, a legjelentősebb városokat is szinte egytől egyig ők hozták létre.

Janos Mohacsi 2015.02.09. 23:47:54

Azert jo lett volna az elejen elkezdeni: Del-Erdelyt II. Andras adta huberbe a nemet lovagrendnek, amely parasztokat telepitett a tersegbe majd fuggetlenedni akart. II. Andras erre a lovagokat kiuzte, a parasztoknak meg autonomiat adott(Universitas). Kesobbsepen lepaktaltak a tatarokkal, de IV Bela azert nem koncolta fel oket(a tortenelem nem 1848-ban kezdodik!!). Mar az 1700 as evek vegere szetszabdalidtak ugy, hogy egymas kozott is a roman nyelvet hasz aktak. Miattuk(is)romanosodott el olyan gyorsan Del-Erdely.

Albu 2017.04.13. 20:30:11

@Mj: (Kéménden is jártál, ugye? Ahol Szent István és Szent László cirill betűkkel van feliratozva a freskón a ref. templomban.)

26 ló 2017.09.26. 13:03:42

Erdélyi (alvinci születésű) ükapám katolikus volt, németes hangzású névvel. Vajon ő szász lehetett, vagy inkább sváb? A vallása szerint inkább sváb, de az obsitlevele szerint inkább szász. A felesége magyar volt, és végül magyar földbe, Csömörön temették el.

Tranquillius 2017.09.26. 23:43:04

@26 ló: Hát erre leginkább ő tudna válaszolni. Alvinc meglehetősen vegyes lakosságú volt, szászok alapították, de éltek ott magyarok, katolikus délszlávok, románok, habánok, egyszóval nemzetiséget így utólag nem lehet és nem is szabad megállapítani.

pitcairn2 2017.09.27. 20:01:34

@Tranquillius:

most hogy egy kicsit utána gugliztam az "éltek e svábok Alvincban" topic-nak belebotlottam egy érdekes "kuruc" cikkbe:)

alfahir.hu/egymasra_kennek_az_erdelyi_nemetek_deportalasat_az_oroszok_es_a_romanok

pitcairn2 2017.09.27. 20:05:14

@Tranquillius:

látom megemlítetted Nagy Imrét is ebben az egyébként kitűnő posztban

a magam részéről teljesen elképedtem akkor amikor azzal szembesültem, hogy ma a magyarországi németek deportálásával kapcsolatos törvényjavaslatot beterjesztő miniszternek (Nagy Imrének szobra, míg a deportálást irányító köztisztviselőnek (idősebb Antall Józsefnek) "rakpartja" van a parlament tőszomszédásában (a Parlament előtti rakpartot nevezték el róla)

háááát

no comment

repmérnök 2020.07.26. 20:25:36

Kiváló írás ! A sok értékes hozzászólásnál van egy számunkra megdöbbentő, hogy már Kalotaszegen is elkezdődött ez a magyarsággal. Sőt ez van a fekete Körös völgyi magyarsággal és Sütő András Mezőségével. Ez egy aljas Genocídium népirtás, amelyet a román kormányok már száz éve csinálnak. Hol háború esetén leölik a magyarokat, hol elveszik a jogukat trükkös adminisztratív eszközökkel. A nacionalista és soviniszta-magyarellenes nemzettudattal államilag átitatott románság pedig ehhez asszisztál, mivel eleve az iskolákban magyarellenességet tanítanak nekik. Kizárólag Erdély elfelezése és az északi rész Magyarországot csatolása lenne a megoldás, lakosságcserével ! Ha ez nem így lesz, akkor vége az erdélyi magyarságnak és a románok nagy álma beteljesedik. "Gyáva népnek nincs hazája" Tudta ezt Horthy is és megtette, amit megkövetelt a haza. Mindig kell a revízió lehetőségét keresni vagy korrekten ki kell hirdetni mindenkinek, hogy gyerekek a hajó elment !

jajnemár 2024.01.01. 21:05:33

@Mj: Dehogynem tudják, tudják azok. Bokajalfaluban a romtemplom körüli régi, magyar sirokat pusztitják a románok. Ott hőbörgött az egyik szomszéd, amikor tavaly felmentünk a templomromhoz, mondván, hogy az az ő kecskelegelője... Úgy kellett elhajtani a p..ba. A gyulafehérvári esperes próbálja visszaperelni a területet, több-kevesebb sikerrel. a ref. egyház számára.

jajnemár 2024.01.01. 21:06:33

@Mj: Szép lett nagyon, igazi kirakat-hely. De szép.

jajnemár 2024.01.01. 21:08:20

@Mj: Boroskrakkó szépen rendben van, kulcs a sárdi/magyarigeni lelkésznél van a templomhoz. Borosbenedek sajnos még mai is egy bozót közepén van, omlik-romlik...
süti beállítások módosítása