Néha előfordul, hogy a geográfusok az előre várt eredmények helyett valami egészen másra bukkannak egy terepgyakorlaton. Kiásnak valamit, aminek semmi keresnivalója nem lenne azon a helyen. Egy olyan tárgyat, amely több kérdést vet föl, mint amennyit megválaszol. Pontosan ez esett meg az ELTE 2013 őszi, máramarosi terepgyakorlatán, ahol kiásták ezt a valamit.
A rejtélyes lelet lelőhelye a Máramarosi-havasok Várkő nevű hegytömbje. A Máramarosi-havasok részét képező hegytömb az ukrán-román határtól délre terül el, magyar neve a román Farcău-hegységből származik. A hegytömb legmagasabb csúcsa 1956 méter és a hegység nevét viseli. A hegység legmagasabb régióiban havasi legelők kialakítása miatt jelentős erdőirtás zajlott.
A TéT román-magyar bilaterális programban magyar részről az ELTE Természetföldrajzi Tanszék és a MTA CSFK Földtani és Geokémiai Intézet vesz részt, céljuk a magashegységi lápokban konzervált fatörzsek dendrokronológiai vizsgálata. A kutatás Árvai Mátyás PhD doktori munkájának témáját képezi. Már régóta zajlanak ezek a kutatások, 2006 nyarán a Kelemen-havasokban vettünk mintákat akkor még csak kidőlt fatörzsekből.
A 2013 őszi terepgyakorlat munkálatai helyszínéül egy hegyi lápot szemeltek ki, melynek nyugati peremét egy hátravágódó völgyfő megcsapolt. Tengerszint feletti magassága 1530 méter koordinátái: 47 fok 54 perc 11.06 másodperc Észak, 24 fok 26 perc 36.87 másodperc Kelet. Sokkal korábban egy apró tengerszem lehetett, jegenyefenyő erdővel a partján, melyet fokozatosan töltött fel a környező területekről bemosódó hordalék, valamint a vízbe dőlő fák. Jelenleg a terület egy nedves rét, melyben csak néhol csillan meg víz a felszínen, a mélyben azonban remekül konzerválódtak az évezredes fatörzsek.
A kutatók feladata a lápban több ezer éve konzerválódott fatörzsek kihantolása volt évgyűrű-mintavétel céljából.
A mára teljesen leirtott (évszázadok óta legelőnek használt) hegyi övezet egykori klímájáról-környezetéről és ennek változásairól a lápok konzerváló közegében megmaradt anyagok árulkodhatnak (pl. a virágporszemek, a termésmaradványok, a fatörzsek). A fosszilizálódó, a láp belsejében kiválóan megőrződött fák évgyűrűi akár több ezer éves változássorozat adatait is rejthetik, így igen hosszú időtáv környezeti átalakulásáról is információt adhatnak.
Az egykor erdőborította terep hegyi tómedencéiben meglepően sok bedőlt fatörzs gyűlt össze, minták tucatjait szedték már ki a tőzegből és az egykori tó fenéküledékéből.
Hetven centiméteres mélységben - ebből 40 cm tőzeg és 30 cm tavi üledék - más fatörzsek alatt egy különös szerkezetbe ütközött az ásó.
Ezt a két jegenyefenyő törzset emberkéz illesztett össze! Oxigénmentes környezetben, jó állapotban konzerválódott a lelet, végein megmunkálás nyomai látszódnak, két kötőfa csapolja össze őket.
Kora egyelőre ismeretlen, de a két törzs (és az ezen kívül még fellelt, ugyanilyen jellegű darabok) évgyűrűi nem illeszthetők össze, vagyis jelentősen eltérő korúak, maga a fa (és megmunkálása) akár több ezer éves is lehet, a láp felszínén, ill. a tőzegből 1000 éves famaradványok is előkerültek, e kérdéses szerkezet azonban lényegesen mélyebben helyezkedett el.
A mennyi idős? kérdésre hamarosan választ kaphatunk radiokarbon kormeghatározással, viszont a vajon mi lehetett ez? kérdés megválaszolása már jóval nehezebb feladat. Egy tutaj, faház fala, karám oldala? Valószínűleg régészeti analógiákra lesz szükség a beazonosításhoz.
Persze akinek van ötlete, vagy már ásott ki hasonló dolgot hegyi lápból alább kommentben is segítheti a kutatók munkáját!
A fényképekért és a beszámolóért köszönet dr. Nagy Balázsnak!
Frissítés: A Hazajáró c. sorozat készítői belebotlottak a Várkőre igyekvő ELTE hallgatóknak szervezett terepgyakorlatba, így a film második felében 13:20-tól Nagy Balázs élőben is bemutatja a tájat és a lápban zajló kutatást.
Egy kattintás és nem maradsz le az új posztokról:
