Pangea

Minden, ami földtudomány

Hogyan mozogtak a Jurassic Park dinoszauruszai?

2019. április 03. 21:03 - Hágen András

A ’90-es években az egyik – ha nem a – legtöbb nézőt a mozikba vonzó tudományos, fantasztikus filmtrilógiája a Jurassic Park volt. A Jurassic Park egy 1993-as tudományos-fantasztikus film Steven Spielberg rendezésében, Michael Crichton Őslénypark című regénye alapján. A film személyes hatása volt, hogy kb. 10 éves koromban kialakult bennem az elhatározás, hogy őslénytannal szeretnék foglalkozni, ha felnövök.

j14.jpg

E három részes filmben számítógéppel szimulálták a dinoszauruszok mozgását. Számos ragadozó hüllő üldözte a főszereplőket (Tyrannosaurus, Velociraptor, Spinosaurus stb.). A film szerint a dinoszauruszok a gepárdot megszégyenítő sebességre voltak képesek. Paleobiomechanikai ismeretek fejlődése révén vizsgáljuk meg, vajon a hüllők képesek voltak-e akkora sebességre, mint a filmvásznon?

A földtudományok egyik interdiszciplináris területe a paleontológia, vagyis az őslénytan, amely valahol a geológia-biológia metszetében helyezkedik el. A paleontológiát számos segédtudomány segíti, ilyen például a (paleo)biomechanika, amely az egykoron élt élőlények biológiai mozgását, erejét, csontfelépítésének jellegzetességeit vizsgálja. Rengeteg könyv és film készült már a Földet egykoron benépesítő dinoszauruszokról. Több-kevesebb sikerrel sikerült a mozgásukat, ill. felépítésüket rekonstruálni. A paleobiomechanika ezt a hiányosságot igyekszik pótolni, ebben a konkrét esetben az egykori sikerfilm, a "Jurassic Park" tudományos feldolgozásával.

Az általam használt értékek csak becslések, sajnálatosan nem láttam és nem is mértem meg ezen dinoszauruszok csontját, de ettől függetlenül az értékek megállják a helyüket az életben is.

Ezt a számolási módszert lehetne használni az Iharkúton feltárt magyarországi dinoszauruszokon is, valamint bármilyen csonttal rendelkező élőlényen, még az emberen is.

A következőekben viszonylag bonyolult fizikai számítások lesznek, ha esetleg valakinek nem tartozott a kedvencei közé a fizika és a matematika, az ugorjon a cikk végére és az összefoglalóban választ kaphat a dínók mozgására. Azonban ha valaki még is csak veszi a fáradságot és végig olvassa, azt elvezetem a biomechanika világába.

A csontozat kiértékelése

Az élőlények csontozatának részletes biofizikai vizsgálata betekintést enged a lény izomzatának felépítésére, valamint sebességére is. Alexander, R. M. különféle állatokra (pl. kutya, birka, ember, kenguru) eltérő mozgásformája (pl. gyaloglás, futás, szökellés) esetén laboratóriumi kísérletekben meghatározta a lábcsontokban ébredő erőt. A csontok két végén, az ízületekben föllépő erők mechanikai feszültséget keltenek a csontokban. Ez két összetevőre bonthatók: a csont hossztengelyének irányában, a végektől a középpont felé mutató Ft tengelyirányú erőre és az erre merőleges Fk keresztirányú erőre a 3. ábra szerinti módon. Az F erőkomponens a csont A keresztmetszetén σt = Ft/A nyomófeszültséget hoz létre. Az Fk összetevő a csontvégtől x távolságban σk = Fkx/I keresztirányú feszültséget kelt, ahol I a csont keresztmetszetének másodrendű nyomatéka.

 j1.jpg1. ábra A végétől x távolságra A keresztmetszetű csont végén mozgás közben ébredő erő Ft tengelyirányú és Fk keresztirányú összetevője (Horváth G. 2009a, b)

Túlságosan nagy mechanikai feszültségek hatására a csont eltörik, megreped. Futó és ugró mozgás közben σt << σk. Tehát mozgás közben a csontokra ható keresztirányú erők sokkal veszélyesebbek a tengelyirányúnál. Ezért a további becslések során σk feszültséggel számolunk. A különböző méretű, de dinamikailag hasonló módon futó állatok esetében a csontokra ható erők a G testsúllyal arányosak, hiszen az állat testsúlyát mozgás közben az állatnak kell megtartania. A szóban forgó x távolság nem lehet nagyobb, mint a csont L hossza. Tehát , ahol az a tényező azt fejezi ki, hogy a testsúly hányad része jut az adott lábpárra. Az

 j2.jpg                                                                                               (1)

 

 

mennyiséget erőindikátornak nevezzük. Alexander, R. M. (1989, 1991a, b) szerint, minél nagyobb egy állat csontjainak ε erőindikátora, annál mozgékonyabb az állat, vagyis annál nagyobb sebességre képes. Ez azzal magyarázható, hogy egy adott csont ε erőindikátora akkor nagy, ha az I felületi tehetetlenségi nyomatéka nagy és/vagy az L hossza kicsi és/vagy a viselendő aG súly kicsi. A csontok akkor állnak jobban ellen a mozgás közbeni erőhatásoknak, minél nagyobb az I–je. Továbbá minél rövidebb egy csont és minél kisebb erőhatás éri (súlyterhelés), annál kevésbé hajlik meg. Az ilyen csontokkal rendelkező állatok ezért nagyobb sebességgel, dinamikusabban mozoghatnak, mert csontjaik még az ekkor föllépő nagyobb mechanikai terheléseket is törés nélkül tudják elviselni.

A másodrendű nyomaték

A csont keresztmetszetét jellemző másodrendű nyomaték [I] meghatározásához a (3) összefüggést használhatjuk:

 
j3.jpg                                                                                               (2)

  

ahol I a keresztmetszetet jellemző másodrendű nyomatéka, X1 a csont külső átmérője szemből, X2 a csont belső átmérője szemből, Y1 a csont külső átmérője oldalnézetből, Y2 a csont belső átmérője oldalnézetből (5. ábra).

 j4.jpg

2. ábra Csontkeresztmetszeten mérendő értékek a másodrendű nyomaték kiszámításához

Amennyiben feltételezzük, hogy a csont külső keresztmetszete és a csontcsatorna belső keresztmetszete szabályos kör alakú, akkor a (3) összefüggést egyszerűsítve a (4) összefüggést használhatjuk:

 

 j5.jpg

 

 

ahol I a keresztmetszetet jellemző másodrendű nyomatéka, X1=Y1=D1 külső átmérő, X2= Y2=d2 belső átmérő.

A következőekben vizsgáljuk meg a Dilophosaurus, a Spinosaurus, a Stegosaurus, valamint a Velociraptor becsült sebességét, csontozatának erőindikátora alapján. 

Dilophosaurus wetherilli venenifer (Welles 1954)

A trilógia első részében tűnik fel, amikor is végez Nedryvel.

 j6.jpg3. ábra A Dilophosaurus csontváza

 

Az első Dilophosaurus példányt Sam Welles fedezte fel 1942 nyarán a Kayenta-formációban, Arizona államban. A leletet megtisztítás és összeállítás céljából a Kaliforniai Egyetemre szállították, ahol a Megalosaurus wetherilli nevet kapta. Mikor Welles egy évtizeddel később visszatért a formációhoz, hogy megállapítsa a csontok korát, az első lelőhelyétől nem messze egy újabb példányt talált. A leletek később a Dilophosaurus nevet kapták, a második példányon tisztán látható dupla fejdísz alapján.

Egy második Dilophosaurus fajt (a D. sinensist) is felfedeztek, de ez lehet hogy nem ehhez a nemhez tartozik. Feltehetően közelebb áll a különös antarktiszi theropodához a Cryolophosaurushoz, mivel a járomcsontja elülső vége nem vesz részt a koponyán levő oldalsó nyílás (a fenestra antorbitalis) kialakításában, a maxilláris fogsor pedig teljesen a szemnyílás előtt helyezkedik el és a könnycsont függőleges támasztéka előtt végződik. Ez a faj a kínai Yunnan (Jünnan) tartományból került elő 1987-ben, a Shaojin Hu (Saocsin Hu) által 1993-ban leírt és elnevezett prosaurodák közé tartozó Yunnanosaurussal együtt.

A harmadik fajt, a D. breedorumot Welles és Pickering alkotta meg (1999-ben) a fejdíszes UCMP 77270 példány alapján. Welles eredeti anyaga nem tartalmazta a jó állapotban megőrződött fejdíszeket, és a véleménye szerint a fejdíszes példányok más fajba tartoznak. Már nem maradt ideje arra, hogy befejezze a leírása kéziratát, és a név végül Pickering által, magánkiadásban terjesztve jelent meg. Ezt a fajt a nemről készült további áttekintésekben nem fogadták el érvényesnek.

 j7.jpg4. ábra A Dilophosaurus wetherilli venenifer (Welles 1954) csontvázának erőindikátor méréséhez felhasznált végtagok

  

Megnevezés

Csont külső átmérője szemből (X1)

Csont belső átmérője szemből (X2)

Csont külső átmérője oldalnézetből (Y1)

Csont belső átmérője oldalnézetből (Y2)

Másodrendű nyomaték (I)

 

Femur

0,8 m

(≈) 0,6 m

0,8 m

(≈) 0,6 m

(≈) 137,2 m4

Tibia

0,6 m

(≈) 0,5 m

0,6 m

(≈) 0,5 m

(≈) 32,88 m4

Humerus

0,10 m

(≈) 0,8 m

0,10 m

(≈) 0,8 m

(≈) 289,2 m4

  1. táblázat A másodrendű nyomaték kiszámításához szükséges becsült értékek

 

Megnevezés

Tengelyirányú nyomófeszültség (Ft)

Keresztirányú nyomófeszültség (Fk)

X

Keresztmetszet (A)

Keresztmetszet másodrendű nyomatéka (I)

Femur

50 N

6,20 N

26

16 m

(≈)137,2 N/m

Tibia

53 N

11 N

27

12 m

(≈) 32,88 N/m

Humerus

37 N

13 N

18

20 m

(≈) 289,2 N/m

2. táblázat A Dilophosaurus csontjainak becsült mértékei


A számításból követően a femur tengelyirányára 3,12 (σt=3,12 N/m3), a tibiára 4,33 (σt=4,33 N/m3) és a humerusra 1,85 (σt=1,85 N/m3) nyomófeszültség hat járás közben. Azonban a csontokra ugrás közben a keresztirányú erők sokkal veszélyesebbek, így – mért és becsült számok felhasználásával – a femurra 1,17 (σk≈1,17 N/m3), a tibiára 9,03 (σk≈9,03 N/m3), valamint a humerusra 9,9 (σk≈9,9 N/m3) nyomófeszültség hat keresztirányban. 

Spinosaurus aegyipticus robustus (Stromer 1915)

A Jurassic Park harmadik részében tűnik fel, személyes kedvencem a T-Rex-nél is nagyobb és vérengzőbb a hátán vitorlát viselő Spinosaurus aegyipticus.

 j8.jpg5. ábra A Spinosaurus aegyipticus csontváza

A Spinosaurus elsőként leírt maradványait az egyiptomi Baharijja-oázisban fedezték fel 1912-ben, és Ernst Stromer német őslénykutató nevezte el 1915-ben.

A holotipus a Stromer által 1915-ben leírt IPHG 1912 VIII 19 jelzésű lelet, amely a Baharijja-formációból került elő. E majdnem kifejlett példány maradványai megsemmisültek a második világháború alatt, azonban részletes ábrák és leírások készültek róla. A becsült hossza 14 méter, míg a tömege 6,7 tonna lehetett. A lelet részét képezi egy maxilla (felső állcsont) töredéke, egy 75 centiméter hosszú hiányos állkapocs (a koponya becsült hossza az 1,34 méteres állkapoccsal együtt 1,45 méter), 19 fog, két részleges nyakcsigolya, 7 hátcsigolya, háti és hasi bordák, valamint 8 farokcsigolyatest.

További csontvázakat tártak fel Afrikában, többek között Kenyában, Nigériában és Líbiában. Ebből leszűrhetjük, hogy fő elterjedési területet a Pangea szuperkontinens középső részén volt, a mai Afrika területén. A kréta időszak középső albai–turoni korszaka idején, körülbelül 106–93,5 millió évvel ezelőtt élt.

 j9.jpg6. ábra A Spinosaurus aegyipticus (Stromer 1915) csontvázának erőindikátor méréséhez felhasznált végtagok

 

Megnevezés

Csont külső átmérője szemből (X1=m)

Csont belső átmérője szemből (X2=m)

csont külső átmérője oldalnézetből (Y1=m)

Csont belső átmérője oldalnézetből (Y2=m)

Másodrendű nyomaték (I=m4)

Femur

0,20

(≈) 0,10

0,20

(≈) 0,10

(≈) 73,50

Tibia

0,30

(≈) 0,12

0,30

(≈) 0,12

(≈) 38,673

Humerus

0,25

(≈) 0,11

0,25

(≈) 0,11

(≈) 18,423

3. táblázat A másodrendű nyomaték kiszámításához szükséges becsült értékek


 

Megnevezés

Tengelyirányú nyomófeszültség (Ft=N)

Keresztirányú nyomófeszültség (Fk=N)

X

Keresztmetszet (A=m2)

Keresztmetszet másodrendű nyomatéka (I=N/m)

Femur

150

40

70

60

(≈) 73,50

Tibia

120

40

60

40

(≈) 38,673

Humerus

100

60

50

40

(≈) 18,423

4. táblázat A Spinosaurus csontjainak becsült mértékei

 

A számításból követően a femur tengelyirányára 2,5 (σt=2,5 N/m3), a tibiára 3 (σt=3 N/m3) és a humerusra 2,5 (σt=2,5 N/m3) nyomófeszültség hat járás közben. Azonban a csontokra ugrás közben a keresztirányú erők sokkal veszélyesebbek, így – mért és becsült számok felhasználásával – a femurra 73,50 (σk≈73,50 N/m3), a tibiára 38,673 (σk≈38,673 N/m3), valamint a humerusra 18,423 (σk≈18,423 N/m3) nyomófeszültség hat keresztirányban. 

Stegosaurus stenops gigas (Marsh 1887)

E kihalt állatfaj az első részben csak Nedry által ellopott fiolán látható, azonban a többi részben már aktívan feltűnik, különösen az „Elveszett világ” első harmadában.

 j10.jpg7. ábra A Stegosaurus stenops gigas csontváza

A Stegosaurus, melyet eredetileg Othniel Charles Marsh nevezett el 1877-ben, a Colorado állambeli Morrisontól északra talált maradványok alapján, a csontháború során elsőként összegyűjtött és leírt dinoszauruszok egyike. Csontjai a Stegosaurus armatus holotípusává váltak. Tudományos neve (a 'fedeles gyík') Marsh elképzelésén alapul, aki úgy gondolta, hogy a lemezek az állat hátán zsindelyszerűen egymásra fektetve helyezkedtek el. A következő néhány évben nagy mennyiségű Stegosaurus fosszíliát fedeztek fel, Marsh pedig számos cikket jelentetett meg a nemmel kapcsolatban. Kezdetben több faj leírására is sor került, de a későbbiekben sokuk érvénytelenné vagy a meglevő fajok szinonimájává vált, így végül két jól ismert és egy kevésbé ismert faj maradt. A Morrison-formáció 2–6. sztratigráfiai zónájában igazolt Stegosaurus maradványokat találtak, az 1. sztratigráfiai zónából pedig a Stegosaurushoz köthető maradványok kerültek elő.

Az átlagosan 9 méter hosszú és 4 méter magas, négy lábon járó Stegosaurus a hátán két sorban, függőlegesen álló rombusz alakú lemezei, valamint a farka végén vízszintesen elhelyezkedő két pár hosszú tüskéje miatt az egyik legkönnyebben felismerhető dinoszaurusz. Nagy mérete ellenére eltörpült kortársai, az óriás sauropodák mellett. Páncélzatára a nagyméretű ragadozó theropoda dinoszauruszokkal, például az Allosaurusszal és a Ceratosaurusszal való együttélés miatt lehetett szüksége.

 j11.jpg8. ábra A Stegosaurus stenops gigas (Marsh 1887.) csontvázának erőindikátor méréséhez felhasznált végtagok

 

Megnevezés

Csont külső átmérője szemből (X1=m)

Csont belső átmérője szemből (X2=m)

csont külső átmérője oldalnézetből (Y1=m)

Csont belső átmérője oldalnézetből (Y2=m)

Másodrendű nyomaték (I=m4)

Femur

0,10

(≈) 0,8

0,10

(≈) 0,8

(≈) 289

Tibia

0,428

(≈) 0,35

0,428

(≈) 0,35

(≈) 10

Humerus

0,1285

(≈) 0,10

0,1285

(≈) 0,10

(≈) 846

5. táblázat A másodrendű nyomaték kiszámításához szükséges becsült értékek


 

Megnevezés

Tengelyirányú nyomófeszültség (Ft=N)

Keresztirányú nyomófeszültség (Fk=N)

X

Keresztmetszet (A=m2)

Keresztmetszet másodrendű nyomatéka (I=N/m)

Femur

74,28

15,71

37,14

20

(≈) 289

Tibia

42,85

7,14

21,43

8,57

(≈) 10

Humerus

52,85

28,57

26,43

25,71

(≈) 846

6. táblázat A Stegosaurus csontjainak becsült mértékei

A számításból követően a femur tengelyirányára 3,71 (σt=3,71 N/m3), a tibiára 5 (σt=5 N/m3) és a humerusra 2,05 (σt=2,05 N/m3) nyomófeszültség hat járás közben. Azonban a csontokra ugrás közben a keresztirányú erők sokkal veszélyesebbek, így – mért és becsült számok felhasználásával – a femurra 2,01 (σk≈2,01 N/m3), a tibiára 15,03 (σk≈15,03 N/m3), valamint a humerusra 29,37 (σk≈29,37 N/m3) nyomófeszültség hat keresztirányban.

Velociraptor mongoliensis mongoliensis (Osborn 1924) 

A mongoliensis nem szerepel a filmben, hiszen a vásznon Velociraptor antirrhopus faj szerepel. A kihalt mongoliensis csak a Michael Crichton könyvében az „Őslényparkban” tűnik fel, mint gyors és vérszomjas ragadozó.

 j12.jpg  9. ábra A Velociraptor mongoliensis csontváza

1922-ben az Amerikai Természetrajzi Múzeum (American Museum of Natural History) expedíciója során a mongóliai Góbi-sivatagban bukkantak rá az első (AMNH 6515 jelzésű) Velociraptor-fosszíliára: egy sérült, de hiánytalan koponyára és egy második lábujjhoz tartozó karomra. Két évvel később a múzeum vezetője, Henry Fairfield Osborn egy újságcikkben ismertette az állatot, „Ovoraptor djadochtari” néven (amely nem összetévesztendő az Oviraptorral). Mivel azonban az „Ovoraptor”-t nem tudományos folyóiratban publikálták, és nem készült róla szabályszerű leírás, nomen nudum ('csupasz nevű', avagy 'névtelen') maradt, és a Velociraptor név kapott elsőbbséget. 1924-ben Osborn a koponyát és a karmot (melyről azt hitte, hogy a kézhez tartozik) az általa megalkotott Velociraptor nemhez tartozóként sorolta be. A név a latin velox (jelentése: gyors) és raptor (jelentése: rabló, fosztogató) szavakból származik, és az állat gyors mozgására és ragadozó mivoltára utal. Osborn a fajt (V. mongoliensis), az ország után nevezte el, amelyből a lelet származott.

A  közepes méretű dromaeosauridák közé tartozó Velociraptor felnőtt példányai nagyjából 1,798 méter hosszúak és (csípőjüknél) 0,62 méter magasak voltak. Mint a többi dromaeosaurida, a Velociraptor is nagy, háromujjú kezekkel, ujjain pedig erősen hajlított karmokkal rendelkezik, kézcsontjainak felépítése és rugalmassága a későbbi madarak repülésre használt csontjaira emlékeztet. A három ujj közül az első a legrövidebb, a második a leghosszabb. A kézcsukló csontjai meggátolják a csukló elfordítását, és arra késztetik a kezeket, hogy inkább tenyérrel befelé, mintsem lefelé forduljanak. A legtöbb – hátsó lábuk mindhárom ujján járó – theropodától eltérően a dromaeosauridák és így a Velociraptor is csak a harmadik és negyedik ujján járt. Más theropodákhoz hasonlóan az első lábujja (a hallux) kicsi, és csupán egy kis fűkarom helyezkedett el rajta. A második – amely ismertté tette az állatot – nagyban módosult, járás közben a föld felett felfelé állt. Egy aránylag nagy, sarló alakú karom nőtt rajta, mely a dromaeosaurida és a troodontida dinoszauruszok jellegzetessége. A megnagyobbodott, külső élén körülbelül 67 milliméter hosszú karom a zsákmány felhasítására szolgált és valószínűleg halálos sérülést okozott.

j13.jpg10. ábra A Velociraptor mongoliensis mongoliensis (Osborn 1924) csontvázának erőindikátor méréséhez felhasznált végtagok

 

Megnevezés

Csont külső átmérője szemből (X1=m)

Csont belső átmérője szemből (X2=m)

csont külső átmérője oldalnézetből (Y1=m)

Csont belső átmérője oldalnézetből (Y2=m)

Másodrendű nyomaték (I=m4)

Femur

0,188

(≈) 0,130

0,188

(≈) 0,130

(≈) 0,472

Tibia

0,063

(≈) 0,04

0,063

(≈) 0,04

(≈) 0,006

Humerus

0,188

(≈) 0,130

0,188

(≈) 0,130

(≈) 0,472

7. táblázat A másodrendű nyomaték kiszámításához szükséges becsült értékek

 

Megnevezés

Tengelyirányú nyomófeszültség (Ft=N)

Keresztirányú nyomófeszültség (Fk=N)

X

Keresztmetszet (A=m2)

Keresztmetszet másodrendű nyomatéka (I=N/m)

Femur

17,5

3,13

8,75

3,70

0,472

Tibia

20,63

1,25

10,32

1,26

0,006

Humerus

11,25

1,88

5,63

3,76

0,472

8. táblázat A Velociraptor csontjainak becsült mértékei

 

A számításból követően a femur tengelyirányára 4,72 (σt=4,72 N/m3), a tibiára 16,37 (σt=16,37 N/m3) és a humerusra 2,99 (σt=2,99 N/m3) nyomófeszültség hat járás közben. Azonban a csontokra ugrás közben a keresztirányú erők sokkal veszélyesebbek, így – mért és becsült számok felhasználásával – a femurra 58,02 (σk≈58,02 N/m3), a tibiára 2150 (σk≈2150 N/m3), valamint a humerusra 22,42 (σk≈22,42 N/m3) nyomófeszültség hat keresztirányban.

Eredmény

Elérkeztük a biomechanikai cikk zárásához. A bemutatott négy dinoszaurusz csontozatának eredményeiből az (1) képlet felhasználásával megkapjuk az erőindikátorokat, amelyeket a 9. táblázatban összesítettem:

 

Megnevezés

m (tonna) becsült tömeg

ε erőindikátor (m3/N)

Femur

Tibia

Humerus

Dilophosaurus wetherilli venenifer

 

0,5

 

(≈) 8

 

(≈) 1

 

(≈) 1

Spinosaurus aegyipticus robustus

 

7

 

(≈) 1

 

(≈) 3

 

(≈) 5

Stegosaurus stenops gigas

4,5

(≈) 1

(≈) 6

(≈) 3

Velociraptor mongoliensis mongoliensis

 

0,002

 

(≈) 1

 

(≈) 5

 

(≈) 4

  1. táblázat: Három kihalt kétlábú-, és egy kihalt négylábú dinoszaurusz becsült testtömege, valamint a Femur, a Tibia és Humerus csontjainak ε erőindikátora.

 

A kapott eredmények hűen tükrözik Alexander véleményét a dinoszauruszok mozgásáról, miszerint a filmben bemutatott futásokra korántsem voltak képesek. A femur értékek alacsonyak voltak, ellentétben a Dilophosaurus-val, aki nagy valószínűség szerint képes volt vágtázni is.

A bemutatott paleobiomechanikai mozgások és mozgékonyságok a dinoszauruszok esetében csak becslés jellegűek, de sikeresen illusztrálja, hogy a dinoszauruszok lassan közlekedtek, nem voltak képesek a futásra. Ha napjainkban élnének akkor az sem lenne elképzelhetetlen, hogy gondtalanul sétálgassunk közöttük.

Összességében megállapíthatjuk, hogy a Jurassic Parkban bemutatott őslények mozgása nem a valós eredményeket mutatta be, azonban a mozgásmechanika hibátlan volt, köszönhetően a forgatáson részt vevő Alexandernek és kollégáinak közbenjárásának.

 

Irodalom

  • Alexander, R. M. 1989: Dynamics of Dinosaurs and Other Extinct Giants. – Columbia University Press, USA.
  • Alexander, R. M. 1991a: How dinosaurs ran? – Scietific American 254/4, 62–68.
  • Alexander, R. M. 1991b: Mozgékony dinoszauruszok. – Tudomány 1991/6, 66–72.
  • Horváth G. 2009a: Biomechanika: A mechanika biológiai alkalmazásai. – Egyetemi tankönyv, 3. átdolgozott, bővített kiadás, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 368.
  • Horváth G. 2009b: Hogyan mozoghattak a dinoszauruszok? Ősállatok mozgásának paleobiomechanikai rekonstrukciója. – Fizika Szemle 59, 141–146.
18 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pangea.blog.hu/api/trackback/id/tr3814692848

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lenörd hofstadter 2019.04.04. 17:46:26

10 évesen még érthető, de azóta sem tűnt fel, hogy a Jurassic Park mozik szórakoztató és nem dokumentumfilmek?

Mad Marx 2019.04.04. 18:16:15

M
É
R
T
É
K
E
G
Y
S
É
G

Alick 2019.04.04. 19:26:49

@lenörd hofstadter: Persze, de a jenkik komolyan veszik, elhiszik a mozit... még egy rádiójáték is elég volt hozzá, hogy marslakókra vadásszanak.
:)

Flúgatlan 2019.04.04. 20:14:25

Egyetértek azokkal, akik hiányolják a mértékegységeket és annak bemutatását, hogy ez a fajta számolás a mai, ismert állatokra alkalmazva tényleg visszaadja az ő sebességüket. Amíg ezt nem látom, addig nem hiszek abban, hogy ez a pár, statikus mechanikai paraméter jól jellemzi az állatok mozgásképességét.

De hozzátennék valamit: az is bizonytalan tudtommal, milyen volt a dínók csontjainak pontos összetétele, azaz anyaguknak szakítószilárdsága, rugalmassági határa, stb. is bizonytalan. Lehet, hogy azonos méretű dínócsont sokkal többet vagy sokkal kevesebbet bírt, mint egy mai csont. És akkor ez a hasonlítgatás nemigen vezet pontos eredményre...

Duplaxiii 2019.04.04. 20:45:00

@lenörd hofstadter: És az, hogy a poszter a film hatására választotta ezt a területet? Tehát nem a filmről ír, hanem az aktuális kutatások eredményeiről, azokból levon következtetésekről, és értelemszerűen fikcióktól?

Duplaxiii 2019.04.04. 20:48:29

Valóban nekem is az a véleményem, hogy az ilyen terület eleve fikció, mert a mai tudásunkból következtetünk a múltra, feltételezve, hogy akkor ezek a lények úg működtek, mint amit ma gondolunk.
De ez nem baj, hiszen más megoldás nincs.
Ez hasonló, mint a csillagászat, ott is minden kutatás csak arra irányulhat, ami mi tudunk - ez a bulvárban általános földi jellegű élet... -, de ugye honnan tudjuk milyen életformák vannak még a végtelenben?
Mi csak azt látjuk, "halljuk", amire képesek vagyunk és azokból arra következtetünk, hogy az ismeretink szerint mi lehetséges.
De sokkal jobb ez, mint az amikor aberráltak a Star Wars filmek eszközeit, űrhajói mitaták be robbantott rajzokon, hogy azok hogy működtek...

Dr. Trejo 2019.04.04. 22:31:15

Ez a blogbejegyzés valami förtelem. Semmitmondó, mindenki által ismert adatok, értelmezhetetlen "számítások". Előbb született meg a végeredmény, mint a tanulmány többi része?

Szellemi tápláléra vágytam, erre kutyaszart tálaltak fel.

fátum 2019.04.05. 07:12:25

@Klesk: Ja, pl. egy strucc, mint élő rokon jó lett volna példának.

Gergely Petrovich 2019.04.05. 14:28:02

Annak idején a brontosaurus és a diplidocus esetében azt feltételezték, hogy csak vízben állva voltak képesek a csontjaik elviselni a testtömegüket. Aztán megvizsgálták a csontszerkezetet és rájöttek, hogy az más, mint a ma élő állatoké és simán tudtak a szárazföldön is közlekedni. Ráadásul, ahogy valaki korábban is említette, a csontok pontos összetételét sem ismerjük, mert megkövült állapotban ez nem is lehetséges. Simán lehet, hogy jóval rugalmasabb volt, mint a ma élő állatoké. Ráadásul a testtömegük és az izomtömegük már önmagában is elég cáfolatnak tűnik, hogy ezt a dőreséget nehezen higgyük el (Mármint azt, hogy a csontjuk tört volna, ha normálisan mozognak).
Arra is felhívnám a figyelmet, hogy sokáig hüllőként kezelték őket és ekképpen hidegvérűként, pedig melegvérűek voltak.
Szóval tök jó ez a sok számolgatás, csak éppen idejétmúlt és részleges információkon alapul és ezért alapvetően téves.

Gergely Petrovich 2019.04.05. 14:38:26

Azt még hozzátenném, hogy amikor te gyerekként a filmet nézted, én már geológusnak tanultam és szerencsére a tanáraim kellően szabadgondolkodásúak voltak, hogy kellő kritikával illessék a divatjamúlt feltételezéseket. Az azóta eltelt 25 évben sok feltevésük igaznak bizonyult. Például a melegvérűség.

Májkűl Dzsexon 2019.04.05. 18:02:32

Marhasag. a dinok kiváloan futottak ugrottak . És jó fáramászok voltak. Gyakran a fák koronájábol ugrottak rá a kiszemelt prédára.

Untermensch4 2019.04.05. 22:10:59

@Duplaxiii: "De sokkal jobb ez, mint az amikor aberráltak a Star Wars filmek eszközeit, űrhajói mitaták be robbantott rajzokon, hogy azok hogy működtek..."

Hehe... :D Egyik említett filmet oylan társasággal néztem ahol volt nagyonmérnök is (akkoriban doktorált ilyen mérnoki izéből). Film után láttam hogy kissé sápadt, kérdeztem: "Ugye milyen frankó hogy minden kompatibilis mindennel IS, elég csak gyorsan összeheftelni és már kész is az űrhajó..?"
Szegényen látszott hogy pánikroham határán áll mikor ezt mondta: "Ezt úgy kell... úgy kell nézni... hogy ez egy mesefilm." :D

Sztem nincs akadálya hogy ezeket a számolgatásokat többféle csont-anyagminőségre is megcsinálják.

gigabursch 2019.04.06. 07:34:42

@Untermensch4:
Én is szeretem a Gladiátor meg a Sárkányszívet.
S jót derülök a motorfűrésszel tarvágott vágásterületeken.

Egyébként a mértékegység nekem is hiányzik, még néhány mai példa (strucc, elefánt, leopárd)

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2019.04.10. 01:29:45

És a legérdekesebb az, hogy senki nem jön a bloxerkesztők közül, hogy megvédje a posztot, illetve megválaszolja a felmerült kérdéseket, pl. mértékegységek hiánya...Hmm.

Tranquillius 2019.04.10. 09:02:23

@Mad Marx: @Klesk: @Flúgatlan: @fátum: @geegee: Nem nagyon értek a témához, de az x1, x2, y1, y2 szerintem centiméter. Horváth G. cikke sem ad támpontot a mértékegységekhez, de abban található összevetés más, ma is élő élőlényekkel: arago.elte.hu/sites/default/files/DinoJaras_FSz_0.pdf

lezlidzsi84 2019.04.10. 10:01:26

@geegee: Ez az "egyéni szerzős működési modell" egyik sajátossága. Alapvetően a szerzőnek kell megválaszolnia a felmerült kérdéseket, kételyeket.