Pangea

Minden, ami földtudomány

A sötét középkor vulkanikus tele

2015. január 25. 21:06 - lezlidzsi84

A jelenlegi történelmi időbeosztásunk szerinti korai középkor Európában a gazdaság, a kultúra és nem utolsósorban a népességszám nagyarányú visszaesését hozta. Egyes források szerint Európa lakossága a Nyugatrómai Birodalom bukását követően meglehetősen hamar, már a 6. század közepe táján elérte minimumát, amiben nem csak a pusztító hadjáratok és a korábbi, viszonylag fejlettebb gazdasági viszonyok hanyatlása, de egy meglehetősen távoli de annál katasztrofálisabb természeti esemény is szerepet játszhatott.

Az 530-as évek elején járunk. Ekkorra a Nyugatrómai Birodalom már felbomlott, de Itália és Dalmácia jelentős részén fennmaradt egy viszonylag erős államszervezet a Keleti Gót Királyság révén, akárcsak Hispániában valamint Észak-Afrikában a Nyugati Gót Királyságnak és a Vandál Királyságnak köszönhetően. A korábbi Galliában a szárnyait bontogató Frank Királyságban azért kevésbé voltak rendezettek a viszonyok, de a korábbi pusztító hadjáratokat követően Nyugat-Európa és Észak-Afrika jó részén konszolidálódni kezdtek az állapotok. Természetesen ekkorra a Nyugatrómai Birodalom a  2. században 35 millió fősre, a  4. század végén mintegy 22 millió fősre becsült lakossága komoly veszteségeket szenvedett. A korábban milliós Róma lakossága 100 ezer közelire csökkent, de a többi nagyváros is megsínylette ezt az időszakot - igaz elnéptelenedésük még korántsem érte el a későbbi szintet.

bizanc.pngJustinianus eredeti birodalma (szürkével) és a meghódított területek (sárgával) - (forrás)

Jóval kisebb gazdasági, kulturális és népességszámbeli visszaesés volt tapasztalható a még szinte teljesen intakt Keletrómai Birodalomban. Részben ennek köszönhetően az 527-ben trónra került, rendkívül ambíciózus császár, I. Justinianus elhatározta, hogy a Birodalom erőforrásaira alapozva visszafoglalja a nyugaton elvesztett területek egy részét, szerencsésebb esetben egészét. Mindezt úgy, hogy közben birodalma keleti határán rendszeres összecsapásokra került sor a perzsa Szasszanida Birodalommal.

Justinianus első próbálkozása teljes sikerrel járt: egy mai szemmel sem kicsi (kb 18 ezer harcost szállító) expedíciós flottát küldött az éppen Bizánccal ellenséges irányba forduló Vandál Királyság ellen, a perzsák ellen már bizonyított fiatal hadvezére, Belizár vezetésével. Belizár 533 őszén és 534 telén az Afrika Korpsot megszégyenítő gyorsasággal gázolt keresztül Észak-Afrikán és a vandálokon. Ugyanakkor még a viszonylag gyors győzelem is eléggé szétzilálta a helyi gazdaságot és leapasztotta az élelmiszertartalékokat. 

belizar.jpgBelizár, az utolsó római, aki diadalmenetet vezethetett - itt épp Rómát hagyja el, hogy szétcsapjon a keleti gótok közt - (forrás)

Justinianus nem állt meg, a sikeren felbuzdulva Belizárt újabb hadjáratra küldte: 535-ben seregével partra szállt Szicíliában, majd a sziget elfoglalása után bevette Nápolyt és a következő évben Rómát is. A viszonylag kis erőkkel végrehajtott hadjárat ezután holtpontra jutott, a bizánciak beszorultak az elnéptelenedő Rómába, és csak az erősítések megérkezését követően, 540-ben vették be a keleti gót fővárost, Ravennát, de a háborúskodás még további 14 évig eltartott. Ugyanakkor a teljes keleti gót impérium meghódítása csak rövid időre sikerült, a terület jelentős részén hosszabb-rövidebb anarchia lett úrrá, amit más, szomszédos népek (frankok, longobárdok) nem is mulasztottak el kihasználni.

A korabeli krónikák kiemelik a hadjáratok okozta károkat és a nyomukban járó éhínséget és járványokat, melyek mind Észak-Afrikában, mind Itáliában a népesség tömeges pusztulását hozták. De okozhatott-e a nem is annyira nagyméretű bizánci hadsereg, amely kevés kivétellel viszonylag kis területen hadakozott, ilyen mértékű tömeghalált?

A válasz az, hogy önmagában valószínűleg nem. Ehhez egy meglehetősen szokatlan és ritka jelenség is hozzájárulhatott. A korabeli beszámolók szerint az 535-536-os tél hosszú volt és rendkívül hideg, a hőmérséklet 536 további részében is elmaradt a szokásostól, a Nap egyszerűen nem sütött elég erősen. A modern dendrokronológiai (a fák évgyűrűit vizsgáló) vizsgálatok mindezt alátámasztják: az évgyűrűk ebben az évben alig nőttek,és csaknem hasonló mértékű visszaesés volt tapasztalható 542-ben is. A grönlandi jégrétegek vizsgálata alapján megállapítható, hogy az adott évek mintáiban extrém magas a kéntartalom. Mindez katasztrofális mértékű vulkánkitörésre utal, ami az elmúlt 2000 év legnagyobb mértékű lehűlését okozta az északi féltekén. 

De melyik tűzhányó lehet a tettes? A vulkanológusoknak több gyanúsítottja van: az 1883-as katasztrofális kitörésével hírhedtté vált indonéziai tűzhányó, a Krakatoa (vagy Krakatau) nem csak a 19. században "hallatta a hangját", hasonló méretű kitörésre az 5-6. században is sor kerülhetett. Hasonló alapon került gyanúba a csendes-óceáni Új-Britannia szigetén található tűzhányó, míg mások meteorbecsapódásra gyanakodtak. A legújabb vizsgálatok alapján ugyanakkor az el salvadori Ilopangó kaldera keletkezéséhez köthető kitörés lehet a tettes: a közép-amerikai vulkanikus terület kora középkori kitörésének mérete összhangba hozható a grönlandi jégmintában található kiugró kéntartalommal. A keletkezett kalderát most egy 72 négyzetkilométeres (!) tó foglalja el, ami nem éppen szerény méretű robbanásra enged következtetni.

ilopango_caldera.jpgA festői tájat nagy robbanás hozta létre - az Ilopangó-kaldera Közép-Amerikában. Háttérben San Salvador, El Salvador fővárosa - (forrás)

Mivel jár egy igen nagyméretű vulkánkitörés? A kilövellt nagy mennyiségű vulkáni hamu, valamint a magaslégkörbe jutó kén-dioxid által létrehozott kénsav aeroszol felhők visszaverik a napsugárzást, ami a nagymértékű lehűlésen kívül még a földi légkörzés megszokott rendjét is megváltoztatja - és mindezt globális méretekben teszi. Az időjárás drámai mértékű megváltozása miatt a termés késik, a terméshozamok csökkennek, de egyes helyeken akár teljesen el is maradhat az aratás. Kérdés, hogy az Ilopangó kitörése elég nagy volt-e ehhez? A becslések szerint igen: vélhetően 84 köbkilométer vulkáni anyag jutott a levegőbe, ez a mennyiség a történelmi időkben tudományosan is vizsgált legnagyobb vulkánkitörés, az indonéziai Tambora tűzhányó 1815-ös működése esetében 160 köbkilométer volt. (1816-ban a nyár "el is maradt" Európában.) 

A vulkanikus tél vélhetően az egész északi féltekét érintette, éhínséghez vezetett Skandináviában, az Ír-szigeteken, Közép-Amerikában (egyesek szerint Teotihuacán hanyatlásához is hozzájárult) és Kínában, de legsúlyosabban a háború miatt lecsökkenő élelmiszerkészletekkel rendelkező Észak-Afrikát és Itáliát érinthette.

teotihuacan.jpgA vulkánkitörés nem csak Európában okozott problémákat - a viszonylag közeli Teotihuacan hanyatlásában is közrejátszhatott - (forrás)

A bajt tetézte, hogy a perzsák, látva, hogy a bizánci csapatok nyugaton vannak lekötve, támadásba lendültek és felprédálták a bizánci Szíria legnagyobb részét, mire Belizár 542-ben vissza tudta verni támadásukat. Azonban visszatérő csapatai nyomában pestisjárvány tört ki, amely végigsöpört a teljes birodalmon, különösen az éhínségtől és a háborútól sújtott területeken nagy pusztítást okozva. 

Mindezt figyelembe véve nem meglepő, hogy a Mediterráneum lakosságszámában a 530-as-540-es években nagymértékű csökkenés következett be. Az ezt követő években Európa népességszáma elérhette középkori minimumát: az egykori Nyugatrómai Birodalom lakosságszáma 12-14 milliósra csökkenhetett a 7. század első felére, a legnagyobb visszaesést pedig Itália mutatta fel (6-7 millió főről 2,5 millió főre). 

Az Európát és Észak-Afrikát sújtó katasztrofális népességveszteség tehát egy globális hatású természeti katasztrófa és egy rosszkor megindított háború együttes hatása miatt következhetett be.

 

 

Egy kattintás és nem maradsz le az új posztokról:

 

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pangea.blog.hu/api/trackback/id/tr87105897

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Batávia 2015.01.26. 19:09:10

Érdekes, hogy mennyi összefüggés van az időjárás és a történelem között, bár ezt történelem órákon nem szokták hangsúlyozni!

Greg36 2015.01.26. 21:06:00

Hú, köszi a posztot, már elfelejtettem, hogy anno megjelent erről egy egész olvasmányos könyv is: David Keys, Katasztrófa.

óðinn 2015.01.29. 12:27:08

"Kicsivel" később viszont jött a felmelegedés, ami a vikingek kirajzását és a magyar honfoglalást okozta...

Janos Mohacsi 2015.02.09. 23:27:19

Azert nem ez lehezett az egyeduli ok. Roma lakossaga termeszetes modon csokkent "normalis" mereture. Ugyanis allando gabonabehozatalra szorult, amit csak Egyiptom tudott ekkor biztositani(ahol 60x os termes is ekofordult, mig Europaban a 6x jo termes volt mar!!). Kb. a mai Nyugat-Europa is ehenhalna elelmiszerimport nelkul.
Italiaban hasonlo lehetett a helyzet, kulonben 100 ev alatt visszaszaporodtak volna. A Mediterraneumtol eszakra viszont kb. annyira voltak lakottak a teriletek mint Sziberia Kinahoz kepest. Az 1347-es Nagy Pestis utan is visszaszaporodtak pl. az emberek.

lezlidzsi84 2015.02.11. 00:24:09

@Janos Mohacsi: Valóban nem ez volt az egyedüli ok, de vélhetően ez állította be a minimumot, vagy az ahhoz közeli állapotot. Ahogy írtam, az egykori Nyugatrómai birodalom lakossága ekkorra már komolyan lecsökkent. Az ókori népességcsúcs vsz a 2. század közepén volt, kb 35 millió fővel, ezt követően a háborúk, járványok miatt komoly népességcsökkenés volt. Tény, hogy a 3-4 században komolyan visszaesett a tengeri kereskedelem, de hogy ez következmény, vagy ok volt-e, az nem egyértelmű. Viszont a nyugati területek a 4. század végére elvesztették lakosságuk kb harmadát, amiben a keletre vándorlás szerepe kicsi volt.

pitcairn2 2016.04.20. 22:49:53

@lezlidzsi84:

"Tény, hogy a 3-4 században komolyan visszaesett a tengeri kereskedelem, de hogy ez következmény, vagy ok volt-e, az nem egyértelmű"

az valószínűleg az alábbihoz köthető

Inflation and the Fall of the Roman Empire
mises.org/library/inflation-and-fall-roman-empire